Új Szó, 2011. május (64. évfolyam, 100-125. szám)
2011-05-25 / 120. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. MÁJUS 25. Vélemény És háttér 5 A nemzetiségi diszkriminációhoz nincs és nem is volt szükség népszámlálási adatokra Népszámlálási pánik Az elmúlt napokban komoly bizalmi válság alakult ki a népszámlálás lefolytatásával kapcsolatban. Míg korábban Dániel Lipšic belügyminiszter a folyamat előkészítését kritizálta, vasárnap az adatvédelmi biztos az ívekre ragasztandó vonalkódok és a névtelenség között fedezett fel ellentétet. RAVASZ ÁBEL Közben az interneten „tuti” információk terjedtek el arról, hogy az ívet az azonosító kód nélkül érdemes beadni, elkerülve a személyes adatokkal való visszaélést. A felhördülésre Lipšic is rátett egy lapáttal, amikor úgy nyüatkozott, az állampolgárok személyes ügye, felragasztják-e a matricát, sőt az is, kitöltik-e az ívet - elmulasztásáért senki sem büntethető. Bár a népszámlálás lefolytatásának módja módszertanilag vitatható, az bizonyos, hogy a jelenlegi rendszert három éve fogadta el a parlament. Ilyen szempontból érthetetlen, hogy az adatvédelmi biztos miért csak az ívek begyűjtésének előestéjén adott ld állásfoglalást (ráadásul elítélőt) - míg egy korábbi beavatkozás a rendszer javulását és a lakossági kételyek eloszlatását szolgálhatta volna, a vasárnapi nyilatkoztat csupán a bizonytalanságot fokozta, és kockára tette az adatgyűjtés eredményességét. Az adatokkal történő visszaéléstől való félelem a magyar kisebbség körében eleve elterjedtebb volt, mint a többségi társadalomban, és félő, hogy az elmúlt napok közhangulata fokozta az aggodalmakat. Éppen ezért fontos kimondani: az adatvédelmi aggályok ellenére az a legfontosabb, hogy minden magyar érzületű állampolgár kitöltse az ívet, és azon a magyar nemzetiséget és anyanyelvet jelölje be (ez utóbbit a ieg- gyakrabban használt nyelv kérdéspár esetében is). Talán nem felesleges hangsúlyozni, hogy a nemzetiségi diszkriminációhoz nincs szükség népszámlálási adatokra. Az állampolgárok etnikai hovatartozása nem titok szomszédaik és ismerőseik előtt, ehhez az adathoz a potenciális diszkri- minálók informális csatornákon is hozzáférnek. Éppen ezért kijelenthető, hogy a magyar nemzetiség bejelölésével eleve nem kockáztatunk semmit. Az is fontos tény, hogy a statisztikai hivatal a hiányzó adatokat átlagolással pótolja. Bár a hivatal vezetője arra hivatkozik, hogy hasonló módon dolgoznak a közvélemény-kutatók is, fontos tudni, hogy a véleménykutatások éppen a népszámlálási adatokra épülnek, azok viszonylagos pontossága végett. Az adatok pótlása éppen ezért problémás, és a pótolt adatok általánosságban alulreprezentálják a kisebbségeket. Az állami szervek nagy hibát követtek el, amikor nem sikerült hónapokkal a népszámlálás előtt megegyezniük annak helyes lefolytatásáról. A jelenlegi, a nyilvánosság előtt folyó marakodás kockáztatja a mért adatok pontosságát, és eltántoríthatja az embereket a részvételtől. Ez a kockázat fokozott a magyarság esetében. A lényeg az, hogy minden egyéb híresztelés ellenére a kitöltés az ésszerű kockázat keretein belül marad, a magyarság szempontjából pedig kiemelkedően fontos. A szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője ' fÉÉ ÍSM i, ' ; Tv) 1 1 ' ,i 'Y'. iMgg|:;nľB- Megszámolhat bennünket, de névtelenségbe akarunk burkolózni! (Peter Gossónyi rajza) Haszontalannak nem nevezhető, ha valaki tud szlovákul, de miért kell erre bárkit is kenyszeriteni Őszinte aggódás KOCUR LÁSZLÓ E sorok nyomdába küldésekor még javában tartott a kisebbségi nyelvtörvény vitája a törvényhozásban. A Híd műhelyéből kikerült javaslathoz - melyet a korábban egységes magyar pártnak két, némüeg szerencsésebb kormányzati ciklus során nem sikerült átültetnie - az ellenzék teljes nacionalista nehéztüzérsége hozzászólt: Dušan Čaplovič, Marek Maďarič - aki miniszterségének annyi mindent köszönhet a szlovákiai magyarság -, Rafael Rafaj; Igor Matovič, aki ellenzékinek nem nevezhető, bár a jogszabály miskárolásában slotai hevülettel vett részt... Mivel a törvény végleges formája még nem ismert, arról korai volna bármit is mondani, ezért e szerény írás csak a szlovák honatyák egyik kedvenc érvét veszi górcső alá, ez pedig a szlovákiai magyarokért érzett őszinte aggódásuk. Ebben a kormányzati ciklusban Igor Matovič bugyuta szivecském kérte Orbán Viktort, ne vigye el az „ő magyaljait” - azon felül, hogy a szlovákiai magyarok döntő többsége vélhetően nem szeretne Matovičé lenni, performanszának volt némi náci mellékzöngéje is: a „mi zsidóink” a második világháború előtti/alatti szlovák sajtónyelv bevett nyelvi panelje volt, aztán tudjuk, mi lett belőle... A többiek őszinte aggódása ciklusokon átívelő. Čaplovič tegnap versenyt aggódott Rafajjal a nyelvi gettók miatt. Az előbbi, az akadémikus nacionalizmus jelese attól óvna bennünket, hogy szlovák nyelv- ismeret híján nyelvi gettók alakulnak ki. Rafael Rafajból pedig a pedagógus tört elő, a szónoki emelvényen kifejtette, aki nem gyakorolja a nyelvet, az elveszíti kommunikatív kompetenciáit, fontos tehát, hogy a magyarok állandóan gyakorolják a szlovák nyelvet, ennek pedig szerinte az a legjobb módja, ha ezt a hivatali nyelvhasználat keretében tehetik. A vitában aztán még a biztonság kedvéért egy „Szlovákiában szlovákult” is ráküldött, csak a miheztartás végett. S mivel a Smertől sem akart lemaradni, hitet tett amellett, hogy a kisebbségi magyarokat kollektív jogok nem, csak egyéniek ületik meg. A legerősebb ellenzéki párt pedig - emlékszünk - ilyen tartalmú alkotmánymódosítással szeretne élni. És miközben kollektívjogainkat megkérdőjeleznék, a szlovák nyelv egyre több területre kiteijedő használatát - illetve a kisebbségi nyelv egyre kevesebb helyen való alkalmazhatóságát - kollektive oktrojálnák ránk. Persze, haszontalannak nem nevezhető, ha valaki tud szlovákul, még akkor sem, ha az angollal vagy a kínaival sokkal többre viheti, de - uram- bocsá’ - miért kellene erre bárkit is kényszeríteni? Az, hogy mindenki tudjon valamennyire szlovákul, eleve adott az oktatási rendszer által, de ha valaki úgy dönt, hogy ő a szlovák nyelv ismerete nélkül kíván boldogulni, és vállalja szabad állampolgári döntésének minden következményét, emellett betartja a törvényeket, és fizeti az adót, van-e joga a Čaplovič-féléknek együttérzésből legettólakózni őt? Ilyenkor hol vannak az egyéni jogok? . KOMMENTAR Magyarország átverése NAGY IVÁN ZSOLT Ha minden jól megy, a magyar kormány még e héten megegyezik (de az sem kizárt, hogy e sorok megjelenéséig már túl is van rajta) az itt működő bankok képviselőivel, majd hatalmas ovációval bejelenti, hogy megmentette mindazokat, akik devizahiteleket vettek fel ingatlanvásárlásra. A népnek pedig e ponton illik majd összecsinálnia magát a gyönyörtől, tetszés szerint tapsolni és/vagy örömkönnyeket hullatni, meg opcionálisan belefér néhány finom „Viktor, Viktor!” éltetés is, de ez már tényleg nem kötelező. A megállapodás lényege (már amennyire ezt így, keddre virradó éjszaka látni lehet), hogy a kormány és a bankok rögzítik a devizahiteleseknek a svájci frank árfolyamát 180 forinton, aki akarja, a következő három-öt évben ennek megfelelően törleszt. (Volt állítólag egy 160 forintos változata is a kormánynak, de azzal a bankok visszakergették a szakminisztert, hogy igyon egy pohár vizet és térjen észhez, ami hosszabb távon kizártnak tűnik, de a pillanatnyi eszmélés csak összejött.) Ez pedig kétségtelenül azt jelenti, hogy mindazoknak, akik ezt választják, a megoldás feltétlenül könnyítést jelent, hiszen a többség néhány éve még 160-165 forint/frank árfolyamon vett fel hiteleket, most pedig ez 215 és 220 között mozog, és tény: sokan nem vagy csak iszonyú erőfeszítések árán tudják fizetni. A gond csak az, hogy ez így nem más, mint egy újabb hitel. Amit valóban nem most kell törleszteni, hanem az említett pár esztendőnyi átmenet után, de akkor mindenképpen. Az árfolyamkülönbséget senki sem nyeli le, nem felejtődik el, az a pénz, amit most a könnyítés miatt nem kell megfizetni, adósságként gyűlik egy külön számlán, és egyszer majd jönnek és behajtják. Csak a példa kedvéért: az origo.hu kiszámolta, hogy ha valaki 2006-ban felvett húsz évre 10 milliós hitelt és most átáll a 180 forintos törlesztésre, akkor öt év múlva 941 ezer forintot kell pluszban befizetnie. Azaz plusz 10 százalékot. És e pillanatban semmiféle garancia nincs arra, hogy akkorra a gazdaság sokkal jobban működik. Még akkor sem, ha akadnak olyanok, akik azt állítják, az árfolyamrögzítéstől élénkül a gazdasági is, hiszen az emberek az így náluk maradt pénzt elköltik, ezzel pedig nő a fogyasztás. De éppen ez az egyik lényegi pont: elköltik! Már ha van mit. De ha van, a részletet is fizetni tudnák. Ehelyett sokan elköltik és egyszer csak ott állnak majd. Igaz, akkor már nem ez a kormány lesz, vagy ha mégis, akkor már egy újabb sikeres választás után. Az pedig már ismét egy új helyzet lesz. Azzal most nem foglalkoznak. A szerző magyarországi publicista TALLÓZÓ ÚJ MAGYAR SZÓ Buszokkal ide-oda fuvarozott éljenző tömeg várta a múlt héten Kárpátaljára látogató Viktor Janukovics ukrán elnököt útja főbb állomáshelyein, a sebtében rendbe szedett útvonala mentén feltűnően új trak- torokkészültek, hogy felszántsák a bevetett földeket - írta az Ungváron megjelenő Kárpáti Igaz Szó. A riporter, aki félnapos kárpátaljai útján elkísérte az ukrán államfőt, megállapította, a média jelenlétét úgy szervezték, hogy a lehető legrövidebb ideig legyen szem- és fültanúja az elnöki vizitnek, s ne kerülhessen testközelbe az ország első számú vezetőjével. A sajtótájékoztatóra bebocsá- tottakkal közölték, nincs kér- dezgetés. Kárpátalja megye vezetői és a látogatást megelőző napokban Kijevből a helyszínre érkezett biztonsági emberek gondoskodtak arról, hogy minden a legrózsaszínűbbnek tűnjön, véletlenül se hangozhasson el bíráló megjegyzés, rázós újságírói kérdés. Az államfőre várakozó újságírók seregnyi dolgon csodálkozhattak: a sebtében zajló aszfaltozásból, a kapuk, kerítések, kukák mázolásából, már-már a fű zöldebbre festéséből sejteni lehetett Janukovics útvonalát - olvasható az írásban. Senkit nem érdekelt, mit takar a kiglancolt külcsín, a lényeg az volt, hogy az elsuhanójárműből csupa csillogó dolog villanjon a magas rangú vendég szemébe. Ezt a célt szolgálták a tudósítók által is megcsodált tűzpiros traktorok, amelyek a megyeszékhely közelében levő felszántott és bevetett földeken árválkodtak, a „fellépés” idejére indították be őket - mutatott rá a lap. „A legmulatságosabb az éljenző tömeg volt, amelyet ide-oda fuvaroztak. Amikor az elnöki konvoj elhaladt, gyorsan áttelepítették őket a megyeháza szomszédságába, ahol tapsoltak, hurráztak és köszönték, jól vannak” - zárta írását az újság, amely szerint félő, hogy az ukrán elnökben a kárpátaljai látogatásból csak annyi csapódott le, milyen szép és gazdag ez a vidék, biztosan elbír még egy-két újabb áremelést. (MTI)
