Új Szó, 2011. május (64. évfolyam, 100-125. szám)

2011-05-20 / 116. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. MÁJUS 20. Aknamezőn nem lehet virágot szedni, ám a bakugrásokat érzékenyebben lehetne variálni Szakállas probléma Alig egy év telt el a jobboldali szlovák kor­mány négyéves megbí­zatási idejéből, s aligha tévedek, ha azt mon­dom, a legkevésbé ked­velt kormánytag a pénz­ügyminiszter. KÖVESD1 KÁROLY Tegyem hozzá: funkciója cseppet sem irigylésre méltó, pláne annak ismeretében, hogy mit örökölt ez a „tá­kolmány” (Robert Fico) az előző „tákolmánytól”. Akna­mezőn nem lehet virágot szedni, ám a bakugrások mód­ját és figuráit talán érzéke­nyebben lehetne variálni. Ivan Miklós azonban nem lacafacá- zik, lóugrások helyett Božena névre hallgató, szlovák fej­lesztésű aknaszedő gépbe vág­ta magát, és úgy hajt neki a mezőnek. Megszorító intézke­déseit, melyeket reformoknak szoktak nevezni tájainkon, már koalíciós partnerei is megsokallták, és egyre gyak­rabban keményítenek be. Mert mindennek van határa. A Híd frakciójában politizáló Ondrej Dostál, a Polgári Konzervatív Párt alelnöke - mellesleg szel­lemes újságíró - például elha­tározta, hogy addig nem bo­rotválkozik meg, amíg „a vál­lalkozók és a szerződéses al­kalmazottak járulékterheivel kapcsolatos probléma nem rendeződik”. Még szerencse, hogy vannak Dostálok a parlament jobbolda­lán! Dostál ugyanis - talán fog­lalkozásából adódóan - tisztá­ban van azzal, amivel Miklós nem: hogy tudniillik a kisvállal­kozók és a szerződéses alkal­mazottak zöme nem önként, és a járulékterhek alóli kibújás alantas szándékától ösztökélve lett kisvállalkozó és szerződé­ses. Ennek a 230 ezres tömeg­nek a java kényszervállalkozó. Nem tudom, látott-e valaha a pénzügyminiszter építési vál­lalkozót, aki munkaviszonyba felvesz ácsokat, kőműveseket, villanyszerelőket. Ha találko­zott ilyennel, kérem, jelezze, hadd nézzük meg, hogyan fest. A járulékterhek miatt csak „vállalkozókat” alkalmaz min­denki. Ez az elvetemült tömeg aztán odáig aljasuk, hogy jó dolgában ügynökségekre bízza a sorsát, hadd tologassa ide- oda, ahol éppen szükség van rá. Ivan Mikloš valószínűleg azzal sincs tisztában, hogy a „a mun­kával eltöltött évek utáni meg­érdemelt pihenés” néhány ma­radék éve alatt mekkora nyug­díjra számíthatnak ezek az agyafúrt svindlerek. Hadd em­lítsek csak egy szorzót a nyugdíj kiszámításához használt há­romból: míg az alkalmazott „bérpontja” 1-től a csillagos égig ér, a kényszervállalkozóé körülbelül 0,4. Ezzel szorozzák meg a ledolgozott éveket és egyéb mutatókat, amivel nem akarok senkit untatni. Talán ebből is világos, hogy ez a 230 ezer ember, akiket Mikloš bün­tetni akar, ha megéri, milyen ki­rályi nyugdíjra számíthat. De hát a legjobb aknaszedő gép a gyalogság, szokták mondani. Még szerencse, hogy Dostál és másik három társa másképp lát­ja. Allah növessze a szakállukat! Valami rendes ételt hozzon, ne parlamenti kotyvalékot! (Peter Gossányi rajza) FIGYELŐ LENGYEL LAPOK Az Orbán-kormány első évé­nek mérlegéről, a már beveze­tett vagy tervezett reformokról, azok társadalmi fogadtatásá­ról, bel- és külpolitikai követ­kezményeiről közölt helyszíni tudósítást a két legismertebb lengyel napüap. A baloldali li­berális Gazeta Wyborcza sze­rint Orbán Viktor konzervatív kormánya egy év alatt annyit tett, hogy végre foglalkozhatna „megtépázott arculatának” ja­vításával is, ám egyre halad to­vább a változások és a reformok útján. Bár a GDP növekedésnek indult, akárcsak az ipari terme­lés és a foglalkoztatás, a válság jelei szembetűnők Budapesten: lemérhetők a szép sugárutak bezárt üzleteinek, az eladásra kínált luxusingatlanoknak és az üresen tátongó, bérlőkre váró irodáknak a számán, az utolsó forintjaikat számolgató nyugdí­jasok arcán vagy a hajléktala­nok utcai fekvőhelyén. Varsó változikés növekszik, Budapest, bár változatlanul szép, mintha zsugorodna - írta a lap. Az Euró­pai Unióban egyetlen kormány sem merészelt volna olyan in­tézkedéseket hozni, mint az Or­bán-kormány - állapítja meg a tudósító, sorolva a tárgyalások megszakításátaNemzetköziVa- lutaalappal, a válságadók beve­zetését, a médiatörvényt, az új alkotmányt, „amely még Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár figyelmét is felkeltette”. Ám a magyar mi­niszterelnököt nem zavarja a bí­rálat, a reformok folytatódnak, jóllehet azok negatív hatással lehetnek a kormányfő és a jobb­közép kormány népszerű­ségére, ahogy a legutóbbi közvé- lemény-kutatásokjelzik is. A tu­dósító kitér a tervezett közigaz­gatási reformra. Folyik a vita a kormánypártban a felsőoktatási reformról, melynek következ­tében a felére csökkenhet a fel­sőoktatási intézmények száma. Megemlíti az iskolalátogatási korhatár tervezett leszállítását 15 évre, a szürkegazdaság ellen hirdetett hadjáratot és a család- támogatási rendszert a népes­ségcsökkenés visszafordítására. Idézi a Közigazgatási és Igaz­ságügyi Minisztérium egyik magas rangú hivatalnokát, aki szerint „lehet, hogy veszítünk népszerűségünkből, de elértük, hogy nem ülünk egy padban Gö­rögországgal, amely nem bol­dogul nemzetközi segítség nélkül”. Végül megállapítja: a Fidesz vezérelvű párt, minden­ről Orbán Viktor pártelnök­kormányfő dönt. Legközelebbi munkatársai sem tudják, mik a tervei. „Vajon csupán a hatalom megtartása érdekli a 2014 utáni következő hivatali időszakra, vagy olyan megújítóként akarja beírni magát a történelembe, aki - mint könyvében fogalma­zott - visszaadja hazájának a méltóságot és azerőt?”-teszi fel a kérdést a tudósító. A konzervatív Rzeczpospoli- ta Orbán mindent megnyes, amit csak lehet című tudósítá­sában megállapítja: „a jobbkö­zép Fidesz-kormány reformjai- tólnémilegelfáradtmagyarokat a reformok újabb hulláma várja”. Szintén tájékoztat a köz- igazgatás karcsúsításáról, a bí­rósági, a köz- és felsőoktatási re­formtervekről, a szociális segé­lyek, a rokkantsági és korked­vezményes nyugdíjak átalakítá­sáról, „amit a Magyar Helsinki Bizottság már bírált amiatt, hogy megsértik az európai em­berijogi konvenciót, szerzett jo­gokat az állam nem vonhat meg”. Idézi Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi minisztert, aki szerint abszur­dum, hogy Magyarországon 30 ezer aktív rendőr mellett 30 ezer nyugdíjas rendőr van, akik nem töltötték be az 57. életévüket. Végül szintén köz­vélemény-kutatási adatokat idéz, melyek szerint bár csök­kent a Fidesz népszerűsége, de még mindig kétszerese az MSZP-nek, több mint három- szorosaaJobbikénak. (MTI) Vélemény És háttér 7 KOMMENTÁR Új párt magyaitémával MÓZES SZABOLCS Igor Matovič aláírásgyűjtésbe kezdett, pártot alapít - szóltak a hírek pár héttel ezelőtt. Igor Matovič hét feltételhez kötötte a kisebbségi nyelvtörvény módosításának megszavazását - jött a bejelentés tegnap. Mivel nem szokásunk lenézni a kedves olvasót, ezért nem tesszük fel a kérdést, vajon összefügg-e a két esemény. Egyszer már ezeken a hasábokon leírtuk: elszomorító, hogy jelenlegi kormánypárti politikusok is úgy vélik - és ez távol­ról sem az egyszerű emberre érvényes a pártépítés és népszerűség-növelés egyik legkézenfekvőbb módja a ma- gyarellenesség. A kisebbségi nyelvtörvény elfogadása előtti napokban is ennek leszünk tanúi, megspékelve még egy kis licitálással. Élő adásban. Szomorú, egyben meglepő, hogy az egyszerűek valóban azt hiszik, erről a témáról még le lehet húzni annyi bőrt, hogy ez a parlamentbe repítse alakuló pártjukat. Matovič pár hónap alatt beletanult a nagypolitikába, azt viszont még feltehető­en nem tudatosította, hogy a magyarkártyák már jó régen ki vannak osztva, s újrakeverésük viszonylag problematikus. Jobboldalról a Kereszténydemokrata Mozgalom (igen, ilyen névvel is megy ez) fedi le a területet. Jöjjön akármilyen, a magyarokkal, Magyarországgal vagy a ldsebbségekkel kap­csolatos ügy, ők sosem felejtik el kifejteni különvéleményü­ket. A kisebbségi nyelvtörvény témájában is futják már a kö­telező köröket. A liberálisabb nacionalisták igényeit tökéle­tesen ki tudja elégíteni a pedáns és européer SDKÚ. A pártel­nök Mikuláš Dzurinda nemegyszer bizonyította, ha érdekei úgy kívánják, nyugodt szívvel szembemegy a „magyar akarattal” - de nem mindig, nem mindenkivel. Csak annyira, amennyire a magyarfóbiában nem szenvedők lelkének kell. Balról már régóta foglalt a terep, a Smer több támadóformá­ciót is képes bevetni - az „akadémikus” Čaplovičtól kezdve a buzgómócsing Maďaričon keresztül a buldog Ficóig -, a ra­dikális jobbszélt pedig magabiztosan fedi az SNS. Náluk al­páribbat nehéz produkálni. Nos, mester legyen a talpán, aki itt megleli a piaci rést. Talán szólni kellene Matovičnak és egyszerű embereinek, hogy ha komolyan gondolják a pártalapítást és a 2014-es megméret­tetést, akkor sürgősen új, még lerágatlan csontokat kellene találniuk, mert ilyen konkurencia mellett nem biztos, hogy labdába tudnak rúgni. Még ha - ezt ismeijük el - zsarolópo­zíciójuk erős is... JEGYZET Felfedezni a földet LOR1NCZ ADRIAN A magát Zemplén gyöngyszeme­ként hirdető Komlóska mintegy há­romszáz lelket számláló zsákfalu, rögtön Makkoshotyka mellett. A természeti kincsek és a kul­turális örökség bőségénél talán csak a gazdasági el- esettség nagyobb Borsod- Abaúj-Zemplén megyének ebben a szegletében. Ponto­sabban csak volt, mivel a községet 1994 óta irányító Köteles László és csapata egyik meghökkentő fejlesz­tési tervet a másik után hoz­za. 2009 elején a magyaror­szági sajtó például hetekig arról cikkezett, hogy a tele­pülés vezetője adóparadi­csom, amolyan közép-euró­pai kis Monte Carlo létreho­zását tervezi falujában. Épí­tőipari, szállítmányozó és befektető cégek vezérei, köztük svájci üzletemberek adták kézről kézre a kom- lóskai községi hivatal kilin­csét - ehhez csak annyi kel­lett, hogy bedobják a köztu­datba: a faluban letelepedő vállalkozásoknak nem kell iparűzési és építményadót fizetniük. Néhány napja látott napvi­lágot az újabb csoda: Kom- lóskán - a magyarországi települések közül elsőként - sikerült teljes mértékben felszámolni a munkanélkü­liséget! A község mezőgaz­dasági programját a mun­kaügyi, a vidékfejlesztési, valamint a közigazgatási tárca 13-14 millió forinttal támogatta, minek tisztele­tére a munkaképes komlós- kaiak beültették burgonyá­val azt az öthektárnyi föl­det, melyet azok idős tulaj­donosai egyszerűen átadtak az önkormányzatnak - csak hogy ne heverjen parlagon. A termés a helyi iskolai és szociális közétkeztetés alapanyagául szolgál majd, s később az önfenntartáson túl eladásra is termelnének. Sikertörténet ez a javából, hiszen Komlóskán nem ki­sebb horderejű dolog tör­tént, mint hogy az emberi­ség újra felfedezte magának a földet, annak eltartó ere­jét. Mégsincs tehát veszve minden... Hajrá, emberi géniusz, hajrá, Komlóska!

Next

/
Oldalképek
Tartalom