Új Szó, 2011. május (64. évfolyam, 100-125. szám)

2011-05-16 / 112. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. MÁJUS 16. Vélemény és háttér 5 Dunaszerdahelyen elvétve látni a szlovák nyelvűek mellett magyar feliratokat a boltokon Alkalmi magyarok vagytok? Aligha hinné el egy hely­ismerettel egyáltalán nem rendelkező idegen a duna- szerdahelyi utcákat járva, hogy ezt a csallóközi kisvá­rost több mint nyolcvan százalékban, azaz döntő többségben magyar anya­nyelvű, magyar nemze­tiségű emberek lakják. BARAK LÁSZLÓ A járási székhelyen ugyanis elvétve látni a szlovák nyelvűek mellett magyar feliratokat. A városban székelő üzleti vállal­kozások, cégek, a belvárosi üz­letek több mint nyolcvan száza­léka kizárólag szlovák, esetleg angol nyelvű feliratokkal igyek­szik megszólítani az ügyfelet, vásárlót. A város bevásárlóköz­pontjaiban pedig ez az arány még rosszabb. Pedig ezeknek a magáncé­geknek, boltoknak döntő több­ségben magyar anyanyelvűek, magyar nemzetiségűek a tulaj­donosai és az alkalmazottai is. Az ügyfeleikről, vásárlóikról nem is beszélve... Miközben nem létezik Szlo­vákiában olyan kényszerítő jellegűjogszabály, amely szabá­lyozhatná a magánszférában a kétnyelvűséget. Nevezetesen akár a magyar nyelvhasznála­tot. Azokon a településeken pe­dig, ahol a magyar nemzetiségű lakosság számaránya eléri, avagy meghaladja a húsz száza­lékot, a hivatalos érintkezésben törvényes eszközökkel is szá­mon kérhető bármely állami hi­vataltól, hivatalnoktól a kisebb­ségi nyelvhasználat. Mindennek tetejébe, tessék megnézni, mit csinál az az „anyaországi pláza”, amely Du­naszerdahelyen hivalkodó óri­ásplakátjaival (billboard) igyekszik a kebelére, konkrétan Győrbe csábítani a szlovákiai magyarokat. Míg szlovák nyel­ven hatalmas betűkkel ígérnek meglehetősen gagyi stílusban mindenkinek varázslatot, ma­gyarul olyan hangyányi betűkkel van a szlovák szöveg alá nyomorítva ugyanaz a szlo­gen, hogy alig olvasható... Nem igaz, hogy a Dunaszer- dahelytől alig több mint har­minc kilométernyire levő Győr­ben annyira ostobák lennének a marketingguruk, hogy ne tud­nák, kiket akarnak maguknak megnyerni Dunaszerdahelyen! Vagy az lehet netán a gond, hogy valami dunaszerdahelyi „nehogymábajlegyenista” tök­fejektől kapják a szánalmasan gyáva „nyelvhasználati taná­csokat?”... Esetleg Győrben nem néznek magyar köztévét, nem hallgatnak magyar közrá­diót, amelyek adásai a „nemzeti egyetértés kormánya” országlá- sa óta tele vannak a határon túli magyarok anyaország általi megváltását ígérő kenetteljes litániákkal?... De hát, végül is mi köze van egy újságírónak ahhoz, miként akar bárki boldogulni, méltóz- tatnak-e a jogaikkal élni a duna­szerdahelyi és általában a szlo­vákiai magyarok? Tulajdonképpen semmi köze nincsen ilyesmihez sem egy új­ságírónak, sem senkinek. Kizá­rólag személyes döntés kérdése ugyanis, ki, mint él, milyen az emberi, nemzeti azonosságtu­data, használja-e és ha igen, hol, milyen körülmények között az anyanyelvét, milyen a szexu­ális irányultsága, a pénzt „ol­vassa-e” vagy regényeket, sőt verseket, no és a Duna mentén nyaral-e vagy a Holdra vágyik. Meg hát, milyen hatlövetű szu- perverdában érzi magát valaki­nek... Szóval, „csak” egyszerűen eszembe jutott mindez a duna­szerdahelyi utcákat járva - így a szlovákiai népszámlálás kö­zepette!... A magyar nemzeti ünnepeken és helyenként fut­ballmeccseken ripacskodó ba- rantaharcosoktól, magyar auto- nomistapistáktól és kuruzslók- tól, meg egyéb haszonelvű párt- politikusoktól, a nemzeti pótcse­lekvések szellemében alapított különféle felvidéki ökörkörök­től, vagyis alkalmi magyaroktól hemzsegő Dunaszerdahelyen. Az egy magyar családra jutó leg­többluxusautó városában. .. y v M •• • • • 1 Köszönjük, Németország! PUHA JÓZSEF Kedves németek, megint hangot adtatok a felsőbbrendű- - ségeteknek! Az 56. Eurovíziós Dalfesztivál kap­csán. A mi kutyánk kölyke megcélozta a szíveteket, de el­intéztétek, hogy a célig ne jus­son el. Köztudott, hogy a kö- zép-kelet-európai országokról azt tartjátok, hogy azok a ti könnyűzenei privilégiumai­tok. Ez tulajdonképpen így is van. A vezető nagyhatalom­ban, Nagy-Britanniában - na­gyon kevés kivételtől eltekint­ve - nem rúgtok labdába, zené­tekre az igényesebb brit piac egyszerűen nem vevő! Marad tehát-javarészt- a volt szocia­lista blokk. Bevallom, megle­pődtem, amikor kiderült, hogy egy helyi rádió által készített előrejelzés szerint felétek az eurovíziós dalok közül Wolf Katié a legnépszerűbb. Aztán jött a hidegzuhany! Az első elődöntő utáni ellenkampá­nyotok egyebek mellett a Spie­gel és a Stem hasábjain, meg az interneten. Miért minket tip­peltetek ki? Vagy azt hiszitek, belénk bármikor bele lehet rúgni? „Idegtépő, idegesítő, hamis” - ilyeneket írtatok Ka­tinkról. Csak róla! Tudjátok, Kati tud jobban is énekelni, s minden elfogultság nélkül állí­tom, hogy dala kiemelkedett a szegényes mezőnyből! Feles­legesen támadtátok, hiszen, gondolom, tudjátok, hogy a se­regszemlének szinte semmi­lyen zenei jelentősége nincs, még az élbolyban végzőknek is csak háromnapos hírnév jut, aztán el is felejtődnek, nem­hogy világsztárok, sztárok sem lesznek. Higgyétek el, Kati nem jelent veszélyt a piacotokra, még akkor sem, ha nyert volna! Ráadásul transzvesztitának ti­tulálni őt undorító dolog! És eurovíziós körökben nem is he­lyénvaló, már csak azért sem, mert nyert már transzvesztita előadó, az izraeli Dana Inter­national. Megjegyzem, nektek tényleg van egy énekesnőtök, akiről még tifelétek is az a fáma keringett, hogyférfi, TanitaTi- karam, de mi őt a zenéjéért sze­retjük. Jobb lett volna, ha csendben maradtok, mivel ha elkezdenénk a múltban tur­kálni, mondjuk, az elmúlt harminc év könnyűzenei ter­mésében, bizony megemlít­hetnénk olyanokat, akiket leg­szívesebben már ti is elfelejte­nétek. Felsorolni is nehéz, mennyi tinglitanglisággal árasztottátok el piacainkat. Tudjátok, mifelénk nehezebb az élet, ami a zenei szereplőkre is vonatkozik. S nem szép, hogy ezzel visszaéltek, a ti szemetekben mi vagyunk a csőcselék, amelynek nincs he­lye a világ könnyűzenei palet­táján. Pedig ha Kozsó nálatok született volna, legalább olyan népszerű lenne, mint a Modern Talking-os Dieter Bohlen, és valószínűleg büszkébbek is lennétek rá! Csalódtunk ben­netek, de most már az agyunk­ba véstük, hogy zeneileg is ez a helyzet. Köszönjük, Németországa tő­led kapott nulla pontot! KOMMENTAR Nem normális MOLNÁR NORBERT Háromszor monda el Robert Fico ellenzéki vezér pénteken kora este, hogy Iveta Radičová kormányfő nem normális. Miután Jozef Čentéš, a kormánypártok főügyészjelöltje be­jelentette, nem indul a holnapi, megismételt titkos választáson, Fico azzal vádolta meg Radiéovát, hogy remeg a hatalomért. Vajon látta-e magát abban a pillanatban? Politikai nyárfalevél. Alpári nyárfalevél. Ficónak egyébként az a dolga, hogy rugdosson a kormány­ba, a koalíciónak meg az, hogy a lehető legkevesebb okot adjon neki a rugdosásra. A mondat második fele, sajnos csak hipotetikus. Annyi botránya, mint a jelenlegi négyes­nek, még Ficóéknak sem volt kormányzásuk első évében. Bár a koalíció hajlamos kommunikációs hiányosságokra fogni a nézeteltéréseket, valójában rosszindulatú, önös hatalmi játékokról van szó. Az önsorsrontást oly magas szinten műveli a jobboldal, hogy az ellenzéknek csak csendben kellene figyelnie, mikor omlik össze az ezer ér­dek kormánya, mikor nyírják ki egymást sajátos cselszö­vésekkel a pártok. Fico ehelyett pofázik, ami legalább né­mi esélyt ad arra, hogy megpróbálja megmenteni magát a négy kis párt. Nem Radičová a világ legjobb miniszterelnöke, ez biztos. De messze a legjobb, legalábbis a legelfogadhatóbb az emberek számára azok közül, akik eddig a kormányrudat forgatgatták. Biztosan lehet más miniszterelnökkel is kormányzásba fogni, csak az új - akár Žitňanskának is hívhatják - sokkal jobban megosztja majd a koalíciót, mert pártbeágyazódása mélyebb. Igaz, ez azt is jelentheti, hogy a SDKÚ egyszerűbben tud mögé állni, de azt is, hogy a párt mögötti gazdasági struktúrák könnyebben vihetik őt a romlásba. Lehet esetleg egyezkedni Ficóval, hogy az SD­KÚ nélkül alakítsanak kormányt, ami nem Dzurindáék hi­ánya miatt, hanem a Smer porondra lépése okán tűnik rossz álomnak. Holnap kiderül, vajon ki az, aki valójában nem normális. Ha a jelenlegi kormánykoalíció megbuktatja a miniszterel­nököt, megtudjuk a választ. Ha ezzel ismét pozícióba ülteti Robert Ficót, akkor másodszor is elmondható, hogy a jobb­oldal tényleg nem normális. Harmadszor pedig ez az ország nem normális. Mert ez a koalíció tényleg megérdemelné, hogy bukjon, de látva, ki és mi jöhet utána, inkább a kevés­bé nem normális felállást kellene preferálnunk, mint a tel­jesen nem normálist. FIGYELŐ Kadhafi szabályos célpont „Szabályos” lenne Mo- ammer Kadhafi megölése, ha a líbiai vezető katonai célpont elleni támadás kö­vetkeztében halna meg - mondta a brit fegyveres erők vezérkari főnöke. Sir David Richards tábornok a The Sunday Telegraph című brit konzervatív lap­nak kijelentette: a nemzet­közi hadikoalíció ugyan nem veszi közvetlenül cél­keresztjébe Kadhafit, ám ha a líbiai vezető éppen egy olyan parancsnok és irá­nyító központban tartózko­dik, amelyet NATO-táma- dás ér, és ennek következ­tében életét veszti, az a lí­biai hadműveletekre kidol­gozott szabályok keretein belül lenne. Sir David kije­lentette azt is, hogy a NA- TO-nak komolyan meg kel­lene fontolnia a kijelölt cél­pontok szélesítését, olyan infrastrukturális létesítmé­nyeket is bevonva a táma­dási célok körébe, amelyek a Kadhafi-rezsimet segítik. A vezérkari főnök nem ne­vezte meg e lehetséges újabb célpontokat, ugyan­akkor kijelentette: még in­tenzívebbé kell tenni a hadműveleteket a rezsimre nehezedő nyomás fokozása végett, különben felmerül­het annak kockázata, hogy Kadhafi hatalmon marad. „Még tovább kell szoríta­nunk a présen, megmutatva Kadhafinak, hogy a játszma véget ért, és távoznia kell” - fogalmazott Richards. A tá­bornok szerint ha a NATO úgy vonul vissza Líbiából, hogy Kadhafi még hatal­mon van, akkor a líbiai ve­zető nagy valószínűséggel újból offenzívába lendülne a felkelők ellen. Sir David hozzátette: David Cameron brit miniszterelnökkel telje­sen egyetértenek abban, hogy a konfliktus egyedüli végkimenetele csakis Kad­hafi távozása lehet. Hozzá­tette: az eddigi hadművele­teknek „alig voltak civil áldozatai”, mivel a NATO a támadási célpontok kivá­lasztása során „rendkívüli gondossággal” jár el, és ha valamely művelet a polgári lakosságra bármilyen koc­kázatot jelentene, akkor az adott célpontot a szövetség inkább nem támadja. (MTI) Politikai vita: Szerintem a 20 helyetti 10 százalék ne 15 legyen, hanem 18. (Peter Gossányi karikatúrája)

Next

/
Oldalképek
Tartalom