Új Szó, 2011. május (64. évfolyam, 100-125. szám)

2011-05-14 / 111. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. MÁJUS 14. www.ujszo.com RÖVIDEN Liszt ismeretlen arca Pozsony. Holnap 18.30-tól a magyar EU-elnökség, vala­mint a Liszt-év jegyében ünnepi hangverseny kezdődik a Szent Márton-dómban. Fellép a Szent Efrém Férfikar, amely az utóbbi években világszerte számos egyházzenei fesztivá­lon aratott sikert. Az európai férfikari énekkultúra nagyko­rúvá válása elsősorban Liszt Ferenc nevéhez fűződik, aki szent ügynek tekintette a férfikari mozgalom kiteljesedését. Eme szándékát hatvan, férfikórusra írt műve igazolja. A Szent Efrém Férfikar úgy döntött, felvállalja az alig ismert Liszt férfikari-életmű megismertetését, (juk) Sokat ér Warhol keze és Taylor feje New York. Tetemes áron, közel 27 millió dollárért kelt el Andy Warhol pop-art művész Elizabeth Taylorról készített egyik portréja, az alkotó és Jean-Michel Basquiat Third Eye című közös munkájáért pedig a várt kétszeresét, 7 millió dol­lárt fizettek. A Phillips de Pury & Company New York-i árve­résén Warhol több munkája is szerepelt. „A kép ékszer, War­hol a legjobb pillanatában” - fogalmazott az aukciósház kor­társ művészeti vezetője, aki szerint megvan benne minden, amire a 20. és 21. századi műgyűjtő vágyik. Andy Warhol hí­res Flowers című képe 8,1 millióért, Mao 10 című alkotása pedig 4 millióért talált gazdára. (MTI) Gus Van Sant a 64. Cannes-i Filmfesztiválon A nyugtalanság kora MTl-TUDÓSÍTÁS Cannes. Az amerikai Gus Van Sant A nyugtalanság kora (Rest­less) című drámájával csütörtök este a cannes-i szemle második legjelentősebb, az Un Certain Regard elnevezésű szekciójá­ban is elkezdődött a verseny. Az Elefánt című filmjéért 2003-ban Arany Pálmát nyert független filmesként ismert Gus Van Sant Cannes-ba igazi sze­relmesfilmmel tért vissza, ame­lyet hosszú évek után ezúttal ismét egy nagy hollywoodi stú­dióban forgatott. A film főhőse, Enoch autó­balesetben veszítette el a szüle­it, amelyben maga is megsérült. Miután verekedés miatt kizár­ták a gimnáziumból, idejét az­zal tölti, hogy ismeretlen embe­rek temetésére jár el, illetve képzeletbeli japán barátjával, egy kamikáze pilóta szellemé­vel beszélgetve sétálgat abban a temetőben, ahol szülei sírja is található. Egy temetésen talál­kozik Annabellel. A halálos be­teg, de életvidám lány belesze­ret a különc fiúba, és vidámsá­gával kiragadja melankóliájá­ból. Az első szerelemről szóló Gus Van Sant (TASR/AP-feIvéteI) klasszikus, de pátoszmentesen elmesélt történet sajátos hangu­latát az adja, hogy a szerelme­sek mindketten tudják: a lány hamarosan meghal. A nyugtalanság kora tulaj­donképpen a Harold és Maude történetének feldolgozása. Gus Van Sant a Le Film fran- cais című fesztivállapnak adott interjúban elmondta: minden­képpen Cannes-ban szerette volna új filmjét bemutatni. Ma adják át a Tálamon Alfonz-díjat Hárman versengnek érte UJ SZO-H1R Diószeg. A Szlovákiai Ma­gyar írók Társasága idén is ki­osztja a 2006-ban alapított Tá­lamon Alfonz-díjat az arra leg­érdemesebbnek tartott szlová­kiai magyar prózaírónak. A díj­átadást ma tartják Diószegen. Az ünnepség 14 órakor kezdő­dik Tálamon Alfonz diószegi szobrának megkoszorúzásával, ahol Szalai Zsolt, a Fiatal írók Szövetségének alelnöke és Ba­logh Katalin pedagógus mond beszédet. Maga a kultúrmű­sorral egybekötött díjátadás 14.30-kor kezdődik a diószegi kultúrházban. Köszöntő beszé­det mond Ács Margit József At- tüa-díjas író és Falusi Márton Gérecz Attila-díjas költő a Ma­gyar írószövetség Elnökségé­nek tagjai. A díjátadó részeként a 2010-es év kitüntetettjének és a 2011-es év jelöltjeinek műveiből ad elő Kiss Szilvia színművész, közreműködik Bu­ják Andor (szaxofon) és Bohus Zoltán (zongora). Az idei jelöltek: Aich Péter, Z. Németh István és Szalay Zoltán. 2006-ban, a fiatalon elhunyt író halálának 10. évfordulóján Grendel Lajosnak ítélték oda a díjat, majd a következő évben a tornaijai Kovács Magda kapta az elismerést. Harmadikként Duba Gyulát, negyedikként N. Tóth Anikót, tavaly pedig Hunčík Pétert tüntették ki. (tb) Text-túra Keszölcésen, avagy ízek és zamatok a kortárs irodalomból Nincsen tábor szöveg nélkül írópalánták és egy mentor, Hizsnyai Zoltán (A szerző felvétele) A Szlovákiai Magyar írók Társasága az elmúlt hét­végén szervezte meg immár hagyományosnak mondható tavaszi talál­kozóját a keszölcési Ákádia Ranchon. CSAPODY KINGA Az őszihez hasonlóan most sem csak az ujja görcsölt be a fiataloknak a sok körmöléstől, hanem a rekeszizma is a renge­teg nevetéstől. Szeretnék meg­tudni, mi a receptje egy ilyen jó hangulatú és inspirativ, alko­tással töltött hétvégének? Csak itt, csak most elárulom. Végy egy kellemes környeze­tet - nem árt, ha jó az idő, de a közös fázás és pokrócba csava­rodás is hangulatteremtő kö­zösségi élmény. Töltsd meg a helyet jó társasággal! Ez is adott: kreatív fiatal szerzők és (lélekben legalább annyira fia­tal) mentorok. Ne felejtsd ki az egész lelkét! Azt az embert, aki gondoskodik arról, hogy min­denki odaérjen, legyen enni- innivalója, ágya és takarója, és ha kell, meleget is varázsol. Ezt a pótolhatatlan hozzávalót Nagy Erikának hívják. A mun­kafolyamat során kellenek gyakorlott szakácsok, itt men­torok, most Hizsnyai Zoltán, Z. Németh István, Szabó Tibor Benjámin és jómagam végez­tük a szövegek gondozását, és azt a feladatot, hogy minél ér­dekesebben, de közben tanulva rávegyük a táborozókat a hely­színen is az alkotásra. Az otthonról hozott szöve­geket közös erővel megnyúz­zuk, kicsit megszurkáljuk, kifi- lézzük, majd csipetnyi hibaja­vító fűszerkeverékkel meg­szórva állni hagyjuk, hadd érle­lődjön. Míg pácolódik pont van egy kis időnk mást is csinálni. Például kísérletezni, mondjuk azzal, hogy mi történik, ha episztolát kell írni. Ja, hogy el­akadunk, annál, hogy mi az? Esetleg nem jut eszünkbe, hogy a haikut habarják vagy flambí- rozzák? Nem kell fellapozni a szakácskönyvet, de még az in­ternetet sem kell segítségül hívni, mert a mentorok ezeket is készségesen elmagyarázzák. Aztán, ha jól sikerült megértet­ni, a kis kuktáknak már maguk­tól is megy. Lehet, hogy kicsit korán veszik ki a szövegke­mencéből és nem jön elsőre fel elég magasra, de attól még többnyire finomak ezek a pró­bálkozások is. Míg sül, fő, rotyog a sok étek, van idő olyan mesterszakácsok munkáiba is belekóstolni, akik­ről esetleg nem, vagy csak ke­veset hallottak. Ilyen Michelen- csillagos alkotók a kortárs ma­gyar irodalomból Szabó T. An­na, Bartis Attila, Kukorelly Endre, Tóth Krisztina, vagy épp Körösi Zoltán. A megkóstolta­tott szövegek nem feküdték meg a gyomrokat, sőt. A profik művein keresztül meg lehet mutatni, hogy mikre kell figyelnie egy kevésbé ruti­nos alkotónak, hogy ne keljen túl a szövegük vagy hogy kellő vastagságúra nyújtsák. Bizo­nyosságot nyer, hogy csak jó minőségű alapanyagokat ér­demes használni. Avas, pené­szes, lejárt szavatosságú hoz­závalókkal nem várhatjuk, hogy a végeredmény jó legyen. Mint ahogy azt sem, hogy amíg a tükörtojás sem megy, addig a pekingi kacsa sikerülni fog. A fűszerezés fontossága sem el­hanyagolható - merjük hasz­nálni, de ha egyik-másik na­gyon megborul, akkor ehetet­lenné válik, amit csináltunk. Ne feledjük: utánsózni, meg­hinteni némi egyéni ízzel, utó­lag is lehet! Ugye milyen egyszerűnek tűnik? Pedig higgyék el, nem az! A Text-túrán igazi terülj-te- rülj asztalka kerekedett, volt rajta minden: sci-fis regény- részlet, szabályos szonettek, modern vágáns-szerű pajzán lí­rán át a terasz lepattant szájú kerámiabékájához írt levélig sok minden. A Költő melegség csoport ezúttal a cipőfűzőhöz kapcsolódóan kapott feladato­kat, így születtek nyuszifüles, gyerekmondókákat idéző ver­sek, majd megszólaltak a cipőfűzők, s beszámoltak érzé­seikről, többek közt panasz­kodtak a lábszagra, vagy meg­mutatták, hogy élik meg, ha ki­dobjuk őket. Egy erotikusán túlfűtött cipőfűző gabalyodás- ra buzdított minket, sőt kép­versé tekerte magát. íródtak még nagyon hangulatos, gye­rekkort megidéző kisprózák is. Közösen kóstolgattuk az elké­szülteket, teljesen különböző ízvilágú dolgok készültek el, ami a közös, hogy sok közülük nagyobb közönség előtt, nyom­tatott fórumokon is megállná a helyét. Többük szövegeivel az Opus folyóirat legfrissebb szá­mában is lehet találkozni. Az est során sorban támad­tak újabb ötletek is, amiket vagy elraktároztunk a nyári tá­borra, vagy továbbgondolásra hagytuk házi feladatnak. A desszert (és bízunk benne, hogy nem a fekete leves) ezút­tal a mentorok felolvasása volt, amolyan akasztják a hóhért, de hallhatóan Hizsnyai Zoltán me­lankolikus tárcája, Z. Németh István játékos gyerekversei és Szabó Tibor Benjámin kispró­zája is betalált a fiataloknál. Ahogyan Hizsnyai Zoltán megfogalmazta, bámulatos, hogy milyen rövid idő alatt ké­pesek egyre nehezebb felada­tokat is megoldani úgy, hogy nem csak műfajilag, verstani- lag pontosak, hanem megtart­ják bennük egyedi hangjukat is. Mert nekik bizony már van olyanuk is, hogy saját hang, ki­nőtték az utánzást, és a többi gyerekbetegségből is kigyó­gyultak. A vasárnapi búcsú, reméljük, nem hosszú időre szól, a nyári viszontlátásig pedig azt is, hogy minél több helyen olvas­hatjuk műveiket mi is, önök is. Film Socialisme - A rebellis Jean-Luc Godard (mozgó)képtelen filmesszéje Egy lázadozó filmrendező beltengere KASZÁS DÁVID A gall új hullám (Nouvelle Vague) élő legendáját tavaly életmű Oscar-díjjal dekorálta volna a jenki mozigépezet. „Hollywood-ellenes” szabad­ságharcosunkat az Akadémia il­letékesei nem érték el helvét otthonában. Pár éve az Európai Filmakadémia hasonló kaliberű méltatását sem fogadta. „Úgy vélem, esetemben nem beszél­hetünk életműről” - indokolta. Godard a maga nyolcvan esz­tendejével szellemileg még mindig üde. Újszerű. Más kér­dés, hogy a belőle áradó energia szokatlanul, rendellenesen su­gárzik filmjeiből. Darabosan, töredezetten. Meg nem fárad­va, mégis lemondóan. Már nem harcol. De ellenáll! Farkassze­met néz az emberrel, annak gyarlóságával, jellemtelensé- gével. Mintegy négy éven át érlelte, formálta, alakítgatta legutóbbi moziját. Élvezte a gyártási fo­lyamatot. Nem úgy a terjesz­tést! ,Az a helyzet, hogy a film nem annak a közegnek készült, amelyben terjesztik” - vallja keserűen. A hatvanas évektől húzódó érája fokozatosan lezá­rul. A három Anne és a Gorin- Godard korszak után biz’ egyre kurtább publikumhoz szól, ér­telmezési nehézségei pedig még szűkebbre szabják célkö­zönségét. Lecsupaszított for­manyelv, mondatfoszlányok és -töredékek, önreflexiók, citá­tumok és inzertek garantálják a végeláthatatlan fejtörést. Történettel nemigen szol­gálnak, az elbeszélés módja fontosabb. A godard-i hangütés is tetten érhető. Elveszett illúzi­ók elevenednek meg a még mindig lázadó aggastyán pálya­futásának egyes állomásait érintvén, elidegenítő, meg nem élhető hangképek gyötrik a be­fogadót. Egységes egésszé bajo­san formálódnak a látottak. Be­járatott minták máinak szét a lencse célkeresztjében. Célta­lanul, ha nem is hasztalanul im- bolyog a kamera az érintőleges kikötők mentén. A digitális forma (HD video) vág, mint a zsilett. Éles képek jelölik ki a di­rigens fiatal korának fontos helyszíneit vagy épp kommersz felvételek jelzik, hasztalan minden élvezet. Táti hagyatéka olvad össze a pireneusi arany- készlet mítoszával, melynek lá­ba kélt, múlt és jövő fut össze a jelenben... Godard számára a rendezés - sziget. Komótosan közeledik e darabka szárazföldhöz, közben sodróik a hatalmas, sós víztö­meggel. Ha kell, úszik az árral. Szemben. Ez viszont már nem a Mi Tengerünk (Mare Nostrum), sokkal inkább a filmvilág Sar- gassója. Part nélkül. Különc szerelők akadnak, karakterek már kevésbé (Képarchívum)

Next

/
Oldalképek
Tartalom