Új Szó, 2011. május (64. évfolyam, 100-125. szám)

2011-05-12 / 109. szám, csütörtök

Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. MÁJUS 12. Talán sikerülhet éket verni a tálib mozgalom és a vele szövetséges al-l<aida közé Afgán kérdőjelek Amerika legfőbb gondja Oszama bin Laden meg­ölése után az ország törté­netének leghosszabb há­borúja, az afganisztáni há­ború. Bár még a Fehér Házban sem tudják, mi­lyen hatással lesz erre a terroristavezér likvidálá­sa, a brüsszeli NATO-köz- pont máris optimista nyi­latkozatokkal bombázza a nagyérdeműt. AAAL1NÁK ISTVÁN Vélhetően azért, mert a köz­vélemény fél a terroristák bosszújától, az általános félelem pedig rossz dolog, olyan lépé­sekre kényszerítheti a politikai döntéshozókat - az USA-ban és Európában egyaránt -, amelye­ket egyébként nem hoznának meg. Bin Laden levadászása megkönnyíti és megnehezíti az amerikai elnök dolgát. Mivel nagyon megugrott a népsze­rűsége, elnézik neki, hogy nem teljesíti választási ígéreteit - Guantánamo bezárása, csapat- kivonások, vallatási módszerek stb. ugyanakkor a beteljesült bosszú bizonyos megnyugvást is jelent és növekszik a nyomás minden háború befejezésére. A bin Laden és az al-Kaida elleni hadjárat költségeit 2001. szep­tember 11-e óta az amerikai adófizetők már nem száz, ha­nem ezermilliárd dollárokban számolhatják. Pontosan nem is lehet tudni, mennyit emésztett fel a szeptember 11. utáni világméretű hadjárat: az afgán és az iraki háború, az újjáépítési programok, a belbiztonsági in­tézkedések stb., és akkor az eu­rópaiak és mások hasonló kiadá­sait még nem is említettük. A legoptimistább nyugati forgatókönyv szerint sikerülhet éket verni a tálib mozgalom és a vele szövetséges al-Kaida közé: a tálib vezérek ráébrednek, hogy ók sem úszhatják meg, ezért jobban hajlanak majd a tárgyalásos rendezésre, ami megkönnyíti a csapatkivonást. A korrupt kormányzatáról és tehetetlenségéről elhíresült af­gán elnök, Hamid Karzai bin Laden megölése után rögtön felszólította a tálibokat, azon­nal tegyék le a fegyvert, ami az ő szájából enyhén szólva is ko­molytalanul hangzott. A tálibok válasza az volt, hogy Kandahár- ban egyetlen nap alatt tíz me­rényletet hajtottak végre, s álta­lános támadást indítottak a kormányhivatalok ellen. Teg­nap pedig bejelentették, hogy megindították szokásos tavaszi offenzívájukat. Persze a tálibokkal tárgyalni kell, ez a jó megoldás. Közéjük is éket lehet verni, különbséget téve a mérsékeltebb többség (ez utóbbit csak remélni lehet) és a kibékíthetetlen fanatikusok kö­zött. De ez még sok időbe - vér­be és pénzbe - kerül. Az elmúlt tíz év tapasztalatai azt bizonyít­ják, hogy ez a háború pusztán katonai eszközökkel nem nyer­hető meg. Ami még akkor is igaz, ha elfogadjuk a hétfőn is­mertetett NATO-mérleget. E szerint a szövetség az elmúlt három hónapban nagyon meg­gyengítette a tálibokat, a szö­vetség 1400 bevetést hajtott végre, s ezek során 500 tálib ve­zetőt és 2700 harcost öltek meg. Obama optimista csapat­csökkentési terveivel ellentét­ben az amerikai tábornokok azt javasolják, hogy júliusban 5 ezer, majd az év végéig további 5 ezer főt vonjanak ki az ott ál­lomásozó százezer amerikai ka­tonából (ebben nincs benne a szövetségesek további 40-50 ezer fős kontingense). Ez sem a nagyközönségnek szánt győze­lemittas jelentéseket támasztja alá, mert ha ezeknek csak a fele indokolt lenne, akkor Washing­tonban és Brüsszelben nyugod- tabban alhatnának. De nem te­hetik. Különösen azért, mert nyilvánvaló: az afgán háború fe­lerészt Pakisztánban dől el. (PeterGossányi rajza) Sajnálom, a büntetőpad megtelt politikusokkal. JEGYZET Szakmai ártalom LAMPL ZSUZSÁN NA Az edzőterem­ben, ahovajárok (női edzőte­rem!), zenére tornászunk a körben elhelye­zett gépeken. Mindegyik gépen fél percig, az­tán megyünk a következőre. Jobbról balra haladunk, szer­dán viszont balróljobbra. En- neknincs semmi értelme, ha- csaknemaz, hogy a rendszert kiödő okos ember (férfi volt!) biztosan rájött, a megszokás az unalom szülőanyja, s ha a csa- jokmegunják az edzést, nem leszmani. Ezért iktatott be ilyen, nők számára is követhe­tő, nem túl megerőltető, s főleg markáns változásokat, mint az irányváltás (tapsikoljatok, lá­nyok !). Múltkor egyedül vol­tam a fitneszben, s megfeled­kezve a szerdáról, jobbról balra haladtam. Nemsokárajött egy lány, s felvette az én irányomat. Békésen tomászgatunk. Jön egynő. Mielőtt beállna a körbe, hosszasan néz bennünket, egy­re bosszúsabb arccal. Nem szól, nekiáll tornászni, és aváltásnál tüntetőleg elindul a velünk el­lentétes irányba. Szerdán bal­róljobbra haladunk! Szólinge- rülten. Elfelejtettem, mondanám... Egy ilyen fontos szabályról, ami változatosabbá teszi az edzéstervet (így mond­ja!), nem szabad megfeledkez­ni ! Tessék azonnal elindulni a helyes irányba! Ne nézzenek ilyen csodálkozva! Az emberek mindig csak a kibúvókat kere­sik! Pedig szabályoknélkül összeomlana a nemzetgazda­ság (így mondja!)! De ettől csak nem omlik össze, hogy mi itt jobbról balra... Mondanám, de a szavamba vág. Minden nagy kihágás kis kihágással kezdő­dik! Magacsaknejátsszaitta lazát, tartsa be a szabályt, mert az nem véletlenül van! Nem szeretnék a beosztottja lenni, súgja a lány. Tudja, van az ajá- ték, hogy mesterségem címere. Vajon ki lehet ez? Adóellenőr? Börtönőr? (Azóta márkiderí­tettem, hol dolgozik, de csak annyit árulok el, hogy arról a helyről senki sem szeret levelet kapni...) Nemrégegy társaságban isme­retlen férfi mellé ültettek. Ki­csit beszélgettünkhétköznapi dolgokról, aztán megkérdez­tem tőle, hogy kétezerben elju­tott-e Amerikába. Döbbenten kérdezte, honnan tudok én er­ről. Elmeséltem neki. Útlevél­képre volt szükségem. Afény- képésznél sorakozni kellett. Soká tartott. Egyedül voltam. Unatkoztam. Meghallottam, hogy egy férfi a sorban arról be­szél, hogy megy Amerikába. Én is oda készültem, hát nem tud­tam becsukni a fülem (nem is akartam). Pontosabban, men­ne Amerikába, de van egy munkája, amit be kell fejezni, s nem tudja, sikerül-e, mertkésik vele. Kéthétigbetegvolt, még mindig köhög. Feltűri a kabátja gallérját. Fekete szövetkabát, Prostéjovmárka, nem fejtette le a címkét a kabát ujjáról. Rá­jön az eső. Aférfi mérges, nincs esernyője, nem állhat ott to­vább, mertújramegfázik, pe­dig még szedi az antibiotiku­mot. Inkább elmegy... Hát ma­gavolt az a férfi. Majd leesika székről. Aztán néz-néz merően és megkérdezi. Kicsoda maga? Nyomozó? Hát ez tetszett! Persze, ő sem véleüenül kérdezte ezt. Kide­rült, hogy a rendőrfőiskolán tanít. GLOSSZA Kiváló kapcsolatok KOCUR LÁSZLÓ Kiválónak nevezte a magyar-szlovák kapcsola­tokat Martonyi János magyar külügyminiszter a TASR hírügynökségnek, mai látogatása előtt. És nem biztos, hogy a magyar diplomácia veze­tője ezt tudatmódosító szer hatása alatt mond­ta. Korábban már Robert Fico külügyminiszte­rei, Ján Kubiš és Miroslav Lajčák is dicsérték a két állam kapcsolatát, a nyilatkozatokon túli valóság azon­ban valahogy másként csapódott le. A mai Martonyi-Dzurinda találkozónak lesz kézzelfogható eredménye, ugyanis szerződést fognak aláírni a határokon levő hidak karbantartásáról, és átadják a Jószomszédságért és Egyetértésért Díjat. Hogy más területeken sikerül-e előre­lépést elérniük, az finoman szólva is kétségesnek nevezhető. Az tény, hogy a jelenlegi kormányfő nem tart melegítőben rendkívüli sajtótájékoztatót néhány menetelő hagyomány- őrző/bohóc (a nem kívánt törlendő) miatt, elődjétől eltérő­en Schmitt Pált beengedték az országba, és a Biztonsági Ta­nács sem ülésezett Magyarország miatt. Magyarországot szerencsére nem, Szlovákiát viszont aggasztja pár dolog. Emlékszünk, a múlt héten a kettős állampolgárságról szóló törvény esetében a koalíciós javaslat ellen a Smerrel szavazó KDH-s Radoslav Procházka által vezetett alkotmányjogi bi­zottság arra utasította Mikuláš Dzurinda külügyminisztert, tegyen jelentést a két ország kapcsolatáról, különös tekintet­tel az új magyar Alkotmányra, a Kárpát-medencei Képvise­lők Fórumára, a nemzeti összetartozásról szóló törvényre és a kettős állampolgárságra. A mai találkozó előtt Dzurinda igyekezett kijelenteni, a két ország kapcsolatának megrom­lásához vezethetnek az új magyar Alkotmány egyes kitételei. Dzurinda rá szeretne kérdezni arra is, a kettős állampolgár­ság ügyében Maroš Žilinka belügyi államtitkár által február 15-én átadott szlovák javaslatcsomagra, mely némiképp el­lentétesnek tűnik a kormányprogramba foglaltakkal, egye­bek mellett a kettős állampolgárok jegyzékének éves cseréjét is javasolja, miért nem érkezett még meg a magyar fél hivata­los válasza. Már látom is, ahogy Martonyi János gyöngyöző halántékkal visszalohol Budapestre, hogy a szlovák aggo­dalmak miatt módosíttassa az Alkotmányt, eltörölje a kettős állampolgárságot, netán feloszlassa a KMKF-t. Ugye, valószínű ez a forgatókönyv... A magyar-szlovák kapcsola­tok tehát a mai külügyminiszteri találkozó után is maradnak olyanok, amilyenek eddig voltak. Kiválóak... FIGYELŐ Magyar, csángó, székely A romániai magyarságot képviselő pártok ellenzik, hogy az őszi népszámláláskor az erdélyi magyarságot három kategóriára (magyar, székely és csángó) osszák fel. Az Új Magyar Szó Szász Jenőt, a Ma­gyar Polgári Párt (MPP) elnö­két idézte, aki emlékeztetett arra: országszerte próbanép­számlálás zajlik, melynek kér­dőívein az erdélyi magyarsá­got három kategóriában hatá­rozzák meg, a megkérdezettek választhatnak, magyarnak, székelynek vagy csángónak vallják magukat. Szász e kér­dőívek „kijavítását” követeli, hangsúlyozva: a románságot nem osztják földrajzi népessé­gekre, mócokra, oltyánokra, moldvaiakra, havasiakra stb. Az MPP elnöke arra kéri a Ro­mániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ,józan politikusait”: a kormányban hassanak oda, hogy az őszi népszámláláson a magyarság egy kategória legyen a kérdő­íveken. A romániai magyarság statisztikai mutatói jelentősen megváltozhatnak, ha a kérdő­íveket változatlanul hagyják - állítják az RMDSZ köreiben is. Kovács Péter, az RMDSZ főtit­kára az erdélyi Krónikának el­mondta: a szövetség hamaro­san beindítja azt a tudatosító kampányát, melynek során az identitásvállalás fontosságára kívánja felhívni a romániai magyarság figyelmét. „Nem fogunk nemzeti térítést végez­ni, de a vegyes közösségben vagy vegyes házasságban élő magyaljainkat is arra biztat­juk, vállalják nemzetiségüket” - szögezte le Kovács Péter. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Ta­nács (EMNT) álláspontja sze­rint a kérdésben nemcsak a po­litikai alakulatok illetékesek megszólalni, hanem a törté­nelmi egyházakat és a civil szférát is be kell vonni. Toró T. Tibornak, az EMNT ügyvezető elnökének meggyőződése, ha a romániai magyarok minden közéleti szereplőtől, párttól, érdekvédelmi képviselettől, egyháztól és szervezettől azt hallják, hogy magyarnak kell vallaniuk magukat, ez meg is történik. A csángók helyzete rendkívül kényes és sajátos, sokan környezetükben nem merikvállalni a kockázatot. So­lomon Adrián, a csángó szö­vetség elnöke így fogalmazott a lapnak: még a tömbben élő és magyarul beszélő csángókat is nehéz meggyőzni arról, ne fél­jenek magyarnak vallani ma­gukat. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom