Új Szó, 2011. május (64. évfolyam, 100-125. szám)
2011-05-10 / 107. szám, kedd
22 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2011. MÁJUS 10. www.ujszo.com A fajta legnagyobb erőssége a gyors növekedés A nagytestű charolais ISMERTETŐ A takarmányfogyasztás szabályozásának egyik lehetősége az evési időtartam változtatása A malacok napi 4-szeri etetése (Szilvássy Tímea illusztrációs felvétele) A charolais a nagytestű hús- marhafajták csoportjába tartozik. A kifejlett, átlagos tehenek 700-750 kg-osak, a bikák 1100-1200 kg súlyúak. A kiállításokon nem ritka az 1200 kg-ot elérő tehén és az 1600 kg-os bika sem. Emellett azonban az anyai tulajdonságokban is jeleskedik (könnyű ellés: 92%-os, a bikaborjak születési súlya 48 kg, a bikaborjak 120 napos súlya 179 kg). Nyugodt, szinte melankolikus természetével kiemelkedik a többi fajta közül, éppen ezért könnyen kezelhető. Ebből adódóan is a kezdő húsmarha-te- nyésztőknek viszonylag kevés gondot okoz. Nem igénytelen, de „tűrőképes” fajta. Ezt az is bizonyítja, hogy szélsőséges éghajlati körülmények között is sikerrel tenyésztik pl. Spanyolországban, Mexikóban, Dél-Af- rikában. A charolais fajta legnagyobb erőssége a gyors növekedés. Természetesen a fajtán belül jelentős különbségek is vannak. Egy angol vizsgálat szerint 8000 egyedi adatra támaszkodva a különböző fajták átlaga közötti különbség 225 kg, az egy fajtán belül mért legnagyobb különbség pedig 525 kg volt. A fajta hatása és jelentősége főképpen a második vüághábo- rú után növekedett meg elsősorban a technikai fejlődés, a szállítás és a sperma mélyhűtésének megoldása révén. Ma már jelentős állományok vannak ebből a fajtából az összes európai országban, az Egyesült Államokban, Kanadában, Mexikóban, Oroszországban és a szovjet utódállamokban, de Dél-Afrikában és Ausztráliában is. (marhalap) A szoptatás időszakában a malacok takarmányfogyasztása igen csekély mennyiségű (30 napos korig átlagosan 0,2-0,5 kg). ISMERTETŐ A fiatal malacok emésztően- zimeinek aktivitása még nem kielégítő, ezért az utónevelőbe áttelepítés után a szilárd takarmányra átállással az emésztés hatásfoka romlik, takarmánypangás léphet fel, a bélcsatornában kólitörzsek juthatnak túlsúlyba, kifejlődhet az ödéma betegség. Az ödéma fellépése ellen a malacok 10-15 napig tartó visszafogott etetésével lehet leghatékonyabban védekezni. Ez viszonylag könnyen megoldható teljes vályúhossz (100 “Zoos etetőtér) biztosításával, napi 4-szeri adagolt etetéssel. Körülményes a csökkentett takarmányfejadag etetése az önetetőkből, ahol 2^1 malac jut egy etetőhelyre. Jól végrehajtott visszafogott etetésnek minősül pl. ha a 28-30 napos választás után az első 10 napban - növekvő takarmányadagok etetésével - a malacok átlagos napi takarmányfogyasztása 150 g körüli. A továbbiakban a napi takarmányadag a malacok étvágyához igazodva fokozatosan növelhető. Arra kell törekedni, hogy az elválasztás zökkenőmentes legyen, ezért a takarmányváltoztatás nem eshet egybe az elválasztás időpontjával. A kedvező malacnevelési eredmények elérése érdekében igen lényeges, hogy a malacok életkoruknak és fejlettségüknek megfelelő minőségű és mennyiségű takarmányt kapjanak, és ivóvizet korlátozás nélkül fogyaszthassanak. A malacok etetése vályúból vagy önetetőből történhet. Az etetőberendezést általában a ketrec vagy rekesz homlokfalára szerelik. Az önetetők a homlokfal mellé, a válaszfalra szimmetrikusan is elhelyezhetők. A malacok ívóvízellátására legmegfelelőbb a szopókás önita- tó. Rekeszenként 1 db önitatót az önetető berendezéstől távolabb, a rekesz hátsó vagy oldalfalán helyezik el a padozat fölött 25-30 cm magasságban. Amennyiben a malacok takarmányozása vályúból adagolt etetéssel történik, akkor 100 “Zoos etetőtér szükséges. A vályú osztása 15 kg testtömegig 9-10 cm, 28-33 kg testtömegig 20 cm lehet. Ad libitum önetetés esetén a 25-50 %-os etetőtér-el- látottság megfelelő. Malacutónevelésben az etetés gyakoriságának, az első és utolsó etetés közötti eltérő időtartam hatásának vizsgálatából megállapították, hogy a napi első és utolsó etetési idő nagyobb távolsága (6-15 óra helyett 6-19 óra) - azonos napi (90 perces) etetési idő esetén, az etetések számától függetlenül - növeli a malacok átlagos napi takarmányfogyasztását. A testtömegtermelés szempontjából az etetési időközök távolságának növelése előnyös hatású. Az etetések száma a munka- szervezéssel is összefügg. Az etetések számát tekintve 6-15 óra között a 3-szori, 6-19 óra között pedig a 4-szeri etetés a kedvezőbb a malacok testtömegtermelésére. ♦ Malacutónevelésben a takarmányfogyasztás szabályozásának egyik lehetősége az evési időtartam változtatása. Az e célra kifejlesztett MULTI-M zárható malacvályú alkalmas eszköznek bizonyult a malactakarmányozás egyszerűsítésére, a takarmányfogyasztás szabályozására. A MULTI-M malacnevelő berendezés egyesíti az ad libitum és adagolt etetés előnyeit. Az időre szabályozott önetetés előnye, hogy elmarad az etetésenként! takarmányadag megállapítása és kiosztása, ami az adagolt etetés legnagyobb nehézsége. (sertéstartás) A nagyon magas szomatikus sejtszám tőgygyulladásos állapotot jelez, ez a fehérvérsejtszám (neutrofil granulociták) számának emelkedését jelenti Helyes technológiával és higiéniával meg lehet előzni a kialakulását ÖSSZEFOGLALÓ A tőgygyulladás (masztitisz) a tehéntőgy külső behatásra adott válaszreakciója. Külső hatás lehet mechanikai (pl. ütés, rúgás, taposás), kémiai (pl. savlúg), vagy kórokozó behatolása. Ezek hatására a tőgy az általa termelt tej összetételének megváltoztatásával és csökkent termeléssel reagál. A nagyon magas szomatikus sejtszám tehát egyértelműen tőgygyulladásos állapotot jelez. Tőgygyulladás esetén mindig a fehérvérsejtszám, s ezen belül is elsősorban a neutrofil granulociták számának felugrásáról van szó. A témáról dr. Makus Gabriella írása alapján foglaljuk össze az alapvető ismereteket. A tőgygyulladásnak különböző formái vannak. A tünetek megjelenése alapján a masztitisz lehet lappangó (latens), szubklinikai, ületve klinikai. Lappangó tőgygyulladásról ma már nem igazán beszélünk, jellemzője, hogy a tej összetétele nem változik meg (legalábbis az általában vizsgált összetevők aránya), de a tejből kórokozók kitenyészthetők. Valójában már ekkor megindulnak molekuláris szintű elváltozások a tőgyben, amelyek, ha megfelelő vizsgálati módszereket alkalmaznak, kimutathatók. Leggyakoribb a szubklinikai forma, az összes tőgygyulladás mintegy 70%-a. Itt sem a tőgyön, sem a tejen szabad szemmel nem tapasztalunk elváltozást, de a tej összetétele már a fent leírtak szerint megváltozott, a szomatikus sejtszám megemelkedett, és az esetek egy részében a tejből kórokozó is ldmutatható. Klinikainak a masztitiszt akkor nevezzük, ha a tőgy vagy a tej elváltozása miatt már szabad szemmel is észlelhető a folyamat. A tej ekkor vagy pelyhestúrós, vagy savós-véres, egyes kórokozók színelváltozást is előidézhetnek. Ilyenkor a tej nem adható el árutejnek, meg kell semmisíteni, a tőgy pedig gyógykezelésre szorul. A kialakulás, lefolyás gyorsasága szerint megkülönböztetünk túlheveny (perakut), heveny (akut) félheveny és idült (krónikus) formát. Túlheveny és heveny esetben nem ritkák az általános tünetek sem, az állat elfek- het, hasmenése, láza lehet, és el is hullhat. Mindkét folyamat igen gyors, a túlheveny néhány óra alatt, a heveny picit lassabban alakul ki. Ezekben az esetekben a tőgy duzzadt, kipirult, fájdalmas, és termelése nagymértékben lecsökkent. Leggyakoribb a félheveny forma. Ekkor a fentebb leírt heveny tünetek nem jelentkeznek feltűnően, a folyamat már elhúzódóbb, többnapos, még mindig van esély a hatékony gyógyszeres beavatkozásra, de ehhez a formához már közel van az idült masztitisz, amikor a tőgyben már vissza nem fordítható változások jöttek létre. A mirigyhám helyét helyenként már kötőszövet, hegszövet vette át, a mirigyállományban elszórtan kisebb-na- gyobb tályogok lehetnek. Ezeket az elváltozásokat már semmilyen kezeléssel nem tudjuk megszüntetni, ezért rendkívül fontos, hogy a betegség kialakulását részint megelőzzük a hajlamosító tényezők kiszűrésével, részint korán észrevegyük, hogy gyógyszerrel időben be tudjunk avatkozni. Lényeges, hogy a tőggyel legszorosabb kapcsolatban lévő fe- jés hogyan zajlik, hiszen naponta legalább kétszer a fejés során kapcsolatba kerülünk a tőggyel, tehát módunk van a masztitisz kialakulását a helyes technológiával és higiéniával megelőzni, illetve a kialakult betegséget mihamarabb észlelni. A tőgygyulladás megelőzése és az optimális tejleadás szempontjából ajánlott, hogy a tőgyet szárazra törölve kezdjük a fejést (egyfázisú módszerrel, azaz fertődenítőszerrel impregnált papír alkalmazásával, vagy kétfázisú módszerrel, azaz fertődenítőszerrel bemártva a bimbót, majd 20-25 másodperc múlva száraz papírral letörölve) oly módon, hogy a bimbót erősen masszírozva legalább háromszor-négyszer áttöröljük, és a végén a bimbóvéget is stimuláljuk. Az első tejsugár vizsgálata szintén fontos. Kötött tartásban ehhez mindenképpen próbacsészét kell alkalmazni, fejőházi fejősnél, ha a padozat sötét és sima, megengedhető a padozatra fejés, de legkedvezőbb a hosszú nyéllel ellátott próbacsésze használata. Ügyeim kell arra is, hogy a gép felhelyezése - ha klinikai tőgygyulladásos tőgynegyedet találtunk, akkor tőgynegyedfejő beiktatásával történjen. A gépet minél kevesebb levegőztetéssel, a padozat érintése nélkül kell feltenni, majd a kollektort egy pillanatra meghúzva, a kelyhe- ket helyükre igazítani. Ha a géphez konzol is tartozik, azt egye- düeg kell minden tőgy alá beállítani. Ezeknél a gépeknél, ha a tehén nagytermelésű, szükség lehet a konzol utánállítására a tejleadás második szakaszában, mert a tőgy összeesik, a tőgybimbók helyzete megváltozik, a kelyhek lecsúszhatnak. Azoknál a gépeknél, ahol nincs automata kehelylevevő, a tejleadást ellenőrizni kell. Ha a kollektor falán a tej vékony sugárban csorog, s a megtapintott tejmedencében folyadék nem érezhető, a gépet a vákuumszelep lehúzása után le kell emelni a tőgyről. Automata kehelylevevő esetén a tejleadást a tejmedence áttapintásával mindenképpen ellenőrizni kell, ha a tőgyben még tej van, a gépet vissza kell termi. A tőgybimbókat (lehetőleg a gép levétele után minél hamarabb) tőgybimbó-fertőtienítő oldattal fertődeníteni kell, hogy elpusztítsuk a fejés közben esetleg a tőgyre került kórokozókat, és megvédjük a bimbót a két fejés közötti időben. A fejőgépeket két tehén fejőse között kívülről le kell mosni, (agro) (Képarchívum) AGRÁRKÖRKÉP A mellékletet szerkeszti: T. Szilvássy László Levélcím: Agrárkörkép, Petit Press Rt., Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1
