Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)
2011-04-05 / 79. szám, kedd
14 RIPORT FOCITIPP 2011. ÁPRILIS 5. www.ujszo.com Mivel az Amsterdam Arénában a tetőszerkezet miatt nem kap elég fényt a gyepszőnyeg, ezért mesterséges fénnyel világítják meg a füvet. A hollandok legjobbja, Wesley Sneijder a meccs előtti edzésen. Sneijder piaci értéke (42 millió euró) több, mint az amszterdami magyar kezdőcsapat tizenegy játékosának összértéke. Gera Zoltán bombagőfivolt a mérkő&s legszebb pillanata csapatkapitány bal látóig, kapásból lőtt a holland kapuba. I vezetett a magyar válogatott a vb-ezüstérmes Hollandia elk MHMMMÜ Amszterdami útirajzok Egy futballmeccs környéke Csilingelő biciklik, AFC Ajax feliratú kapucnis felsők, Van Gogh lila és sárga képein a fekete hollók, vonagló rabszolganők a piroslámpás negyedben, marihuána illata az utcákon, Anne Frank elsötétített szobája a Hátsó Traktusban és egy plakát, amelyen Johan Cruijff tart az ölében egy leukémiás kisfiút. Amszterdamban jártunk. A meccsre jöttek? - kérdezi a reptéri hírlapárus, és fiirkészőn néz ránk, ahogy az amszterdami stadiont próbáljuk betájolni a térképen. - Sok sikert este - mondja mosolyogva. Kösz. Amszterdam a csatornák városa. Csatornák, kis hajók, hidak. Ezerkétszáz híd. A város maga több mint 90 szigeten terül el. Észak Velencéjének is nevezik. A part menti hajókban emberek laknak, be lehet nézni az ablakon, éppen vacsorát főznek, újságot olvasnak (biztosan a sportrovatot), a kajütök párkányain színes virágköltemények. A víz koszos, habja sötétszürke, fürödni semmiképpen nem ajánlatos benne a fertőzésveszély miatt. A turistákra szakosodott csatornabuszok drágák (a napijegy 20-22 euró), de ha a délutáni járatok valamelyikére szállunk fel, akkor alkudhatunk a sofőrrel, aki harmadannyiért is felengedi az embert (a Canal Bus piros járatára). ,Amszterdamnak megvan a maga egyéni hangja. Folytonosan csilingel. Száz és ezer és százezer kerékpár muzsikál itt halkan, valami gyermeteg örömet hirdetve. Csak a régi, békebeli Moszkva zenélhetett így szánkóival, karácsony előtt, havas éjszakákon” - írta Kosztolányi Dezső nyolcvan évvel ezelőtt. Amszterdam e tekintetben semmit sem változott. Mindenki biciklizik. Egyenes derékkal, peckesen, rozsdás és krepegő járgányokon. Nők pedáloznak bevásárlószatyrokkal egyensúlyozva, üzletemberek tekernek egyik tárgyalásról a másikra, öltönyben (nyakkendőjük mögöttük lobog), délután pedig fülhallgatós kamaszlányok hajtanak el mellettünk, hegedűtokkal a hónuk alatt. A 770 ezer lakosú városban állítólag 500 ezer bicikli van. Ha azt olvastuk volna, hogy húszmillió bicikli, a látottak alapján azon sem csodálkoznánk. Amszterdamban semmin sem csodálkozunk. Az utcai vizeldéken sem. Nyilvános vizelde, nem porcelánpiszoár, csak egy pléhfal, ahhoz kell odaállni. Nem egy park félreeső zugában, valahol a koncertszínpad mögötti lugasban, hanem a belvárosi utcákon. Vagy a központi pályaudvar előtt. Kilép az ember a vonatból, és könnyít magán. Nyilvánosan. Közép-európai neuraszténiánk eleinte gyanakodva figyeli az amszterdami népszokásokat, de itt minden így megy. Ilyen lazán. Az esti utcákon marihuána illata.
