Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)
2011-04-05 / 79. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. ÁPRILIS 5. Európai unió 9 Lampedusát korábban a teknőseiről ismerték - azt remélik a szigetlakok, hogy sikerül megmenteni a nyári idegenforgalmi szezont Nem tetszik Európának Róma fenyegetőzése Róma. Kevesen jártak ott, Lampedusa szigetének neve mégis ismertté vált Európában, mint az olaszországi bevándorlási prob- lémákjelképe. Januártól több mint 18 ezer ember, többségében tunéziai kötött ki az olasz szigeten. A helyzet immár olyan súlyos, hogy a római kormány Lampedusa kiürítését és további tíz tábor építését ígérte. ÖSSZEFOGLALÓ Európában is megnövekedett a feszültség, mert sokan zokon vették, hogy Roberto Maroni belügyminiszter a hét végén kifejezetten megfenyegette a többi uniós országot: ha nem fogadnak be tunéziai menekülteket, akkor Róma ideiglenes letelepedési engedélyt ad nekik, csak azért, hogy más EU- országokba utazhassanak. Maroni szerint ez megfelelő jogi eszköz arra, hogy kikényszerít- sék a többi EU-tag részéről a megfelelő szolidaritást. Kadhafi lőtte a szigetet Ami a híressé vált szigetet illeti: amilyen kicsi, stratégiailag annyira jelentős. A 20 négyzet- kilométeres Lampedusa a föníciaiak óta tranzitállomásnak számít a Földközi-tenger nyugati medencéjében. Olaszország lakott területének legdélibb pontjaként közelebb fekszik Tunézia partjaihoz (113 km), mint Szicíliához (205 km). Az olaszok nyári üdülőhelyeként és teknős-oázisként ismert szigeten 1994-ig a szövetséges erők egyik bázisa működött. Lampedusa célpont is volt: az akkori amerikai támadásra válaszolva 1986 áprilisában Moammer Kadhafi líbiai vezető SCUD-rakétákat lőtt Lampedusára, amelyek szerencsére a tengerbe zuhantak. Három albán roham A sziget csak a közelmúltban szembesült a migráció problémájával. A tengertől övezett Itáliába az első újkori tömeges bevándorlási hullám Afrikánál is közelebbről érkezett. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNCHR) adatai szerint 1991 márciusában 23 ezer albán kelt át az Adriai-tengeren. Olaszország közel 18 ezernek menekültstátust adott. 1991 augusztusában újabb 20 ezer albán érkezett: őket Bari stadionjában gyűjtötték össze és hazatolon- colták. A harmadik tízezres migráció az 1997-es albán gazdaságiválság idején érkezett. Az Istat statisztikai hivatal legutolsó, 2009-es adatai szerint Itáliában 3 891295 a letelepedettkülföldi. Ez a lakosság 6,5 Turistaparadicsom? százaléka. 2007-ben a legnagyobb közösséget az albánok alkották, most a románok (796 477). Őket követik az albánok (441 396), a marokkóiak (403 592) és a kínaiak (170 ezer). Az Észak-Afrikából érkező migráció a kilencvenes évek végén erősödött meg Olaszországban. Lampedusán 1998- ban nyitották meg az első ún. Ideiglenes Tartózkodási és Ellátási Központot (Cpta), méghozzá a sziget repülőterén. Ide belépést az UNCHR és a Vöröskereszt csak2006-ban kapott. A kerítéssel elzárt, katonákkal őrzött tábort 2007-ben a sziget középére költöztették Azonosítási és Kiutasítási Központ (Cie) névvel. A gyakran dokumentumok nélkül érkezők személyazonosságának megállapítására és esetleges kiutasítására az olasz törvény hat hónapot ír elő. A lampedusai tábor működését a Berlusconi-kor- mány 2008 végén leállította, majd 2009 januárjában Olaszország és Tunézia megállapodást írt alá arról, hogy az északafrikai állam partjainál fékezik meg a migránsok indulását. Embertelen körülmények Ekkor 1300 ember tartózkodott a lampedusai táborban: (TASR/AP-felvétel) őket az egykori katonai támaszpontra vitték, ennek táborrá való átalakítását azonban a környezetvédelmi hatóságok nem engedélyezték. Lampedusán tehát, a több mint egy évtizedes migráció ellenére nincs se megfelelő szállás, se logisztikai háttér a bevándorlók fogadására. A most Lampedusára érkezett észak-afrikaiak a sziget nyugati partján tömörültek a szabad ég alatt. Élelemmel, tartálykocsiból osztott ivóvízzel humanitárius szervezetek segítik őket. Higiéniai szolgáltatás nincs, a szemetet a tengerbe dobják. „Testőrökkel védem az üzletem” - számolt be a Sette olasz magazinnak a lampedusai Bar Mediterraneo presszó tulajdonosa. Hajszárítóval szárítja a bevándorlók vizes zsebéből előhúzott pénzt. Lampedusa hatezer lakosa nem kér a létszámát meghaladó bevándorlókból. A sziget minél előbbi kiürítését sürgették egyetlen bevételi forrásuk, a nyári idegenforgalmi szezon megmentése érdekében. Mást mond a statisztika Olaszországban tizenhárom bevándorlótábor működik a belügy hatáskörében: a Cie és a Cpta mellett a Cara-táborok- ban a menekültstátust kérők kapnak helyet, a Cda pedig általános befogadási pont. A táborok teljes befogadó képessége három és fél ezer fő. Silvio Berlusconi miniszterelnök további tíz tábor megnyitását ígérte húszezer fő számára. Ehhez azonban sehol sincs már működő struktúra. Visszatérve Maroni belügyminiszter fenyegetőzéséhez: egy EU-statisztika szerint Olaszország jócskán elmarad más nyugat-európai országoktól a befogadott menekültek száma tekintetében. Franciaország például tavaly egymillió lakosra számítva 795 főt fogadott be, míg Olaszország csak 165-öt. (MTI, ú) Még arra is hajlandóak voltak, hogy a tollba mondott szöveget nyújtsák be az EP illetékes szakbizottságaihoz - Buzek érthetetlen vonakodása Túlzott védelmet élveznek a korrupt EP-képviselők Eddig ők négyen buktak le. Balról: Adrian Severin volt román és Zoran Thaler egykori szlovén külügyminiszter, Ernst Strasser volt osztrák belügyminiszter és Pablo Zalba spanyol honatya. (TASR/AP-felvételek és képarchívum) Brüsszel/London. Eddig négy európai parlamenti képviselőről derült ki a brit The Sunday Times leleplező cikke nyomán, hogy pénzt fogadtak el uniós jogszabályok megváltoztatásáért. A szóban forgó négy képviselő: Ernst Strasser osztrák és Pablo Zalba spanyol néppárti, Zoran Thaler szlovén és Adrian Severin román szocialista honatya eltérő stratégiával harcol a vádak ellen. Bár közös is akad bennük: előbb mindannyian a politikai túlélésükért küzdöttek, majd egyáltalán azért, hogy ne kerüljön sor bűnvádi eljárásra. Mindannyian az ártatlanságukat hangoztatják, de míg Strasser és Thaler lemondott, addig Severin a pártjából kilépett, a mandátumához viszont ragaszkodik. Az ügy legfrissebb érintettje, Zalba is a helyén van - egyelőre. Érveik egy része gyermeteg: nem tagadják a megvesztegetés szándékát, de azt állítják, hogy éppen rendőrségi feljelentésre készültek... Erre erősen rácáfol, hogy már elfogadtak pénzt a különben is hónapok óta folyó ügyekben. Ráadásul tetten érhető esetükben, hogy tényleg benyújtottak olyan módosító indítványokat, amelyek megfeleltek a magukat lobbistáknak kiadó brit és orosz kérelmezők szája ízének. Sőt: a brit lap provokációjának felülő EP-képviselők még arra is hajlandóak voltak, hogy a tollba mondott szöveget nyújtsák be az EP illetékes szakbizottságaihoz. A botránynak sajtóetikai vonulata is van: az ügyészségek több uniós tagállamban sem hajlandóak eljárást indítani kiprovokált bűnügy esetén. Belgiumban például a rendőrök csaléteknek használtak egy autót, amelyben értékes tárgyakat „felejtettek”, és bár a tolvajokat in flagranti őrizetbe is vették, szabadon kellett őket engedni. Az EP-képviselőket persze aligha menti, hogy csak állob- bistákkal volt dolguk, a brit lap pedig könnyűszerrel hivatkozhat arra, hogy leleplezésével a közjót szolgálta, ami felülírhatja a talán kevésbé elegáns csapdaállítást elutasítók kelletlenkedését. Az Európai Parlament elnöke egyértelmű az ügyben: minden érintettnek távoznia kell, nem méltóak a képviselői mandátumra. Az eurohon- atyáknak talán még nagyobb a felelősségük, mint a nemzeti parlamenti képviselőknek. Közismertek a különféle költségelszámolási botrányok, éppen Nagy-Britanniában indult számos eljárás a csaló képviselőkkel szemben, és bár mindez kétségkívül megtépázza a parlament és a politikai elit tekintélyét, azért még senki sem kérdőjelezi meg a parlamentek értelmét. Az EP azonban folyamatosan ki van téve - a különben az EU parlamentjében is bent ülő - euroszkeptikusok támadásának. Csoda-e, hogy ötévente dőlnek meg az EP-vá- lasztások részvételi arányaira vonatkozó negatív rekordok? Aligha használt az EP kármentésének, hogy Jerzy Buzek EP-elnök kezdetben hallani sem akart arról, hogy az EU csalásellenes hivatala, az OLAF nyomozhasson az ügyben. Sokáig arra hivatkozott, hogy az OLAF mandátuma csak uniós közpénzekkel való visszaélések kivizsgálására szól. Eltekintve attól, hogy az érv gyenge lábon áll - hiszen a képviselőket is közpénzből fizetik-, az EP jobban tenné, ha nem mérne kettős mércével. Ha ugyanis bármely más uniós intézménynél fordul elő visszaélés, éppen az EP követeli elsőként a teljes körű vizsgálatot. Buzek is módosított álláspontján, mert a múlt hét végén hivatala már arról adott hírt, hogy engedélyezi az OLAF-nak az eljárást az EP épületeiben is. De a képviselők irodáit nem vizsgálhatják át, mert ahhoz előbb a nemzeti parlamenteknek kell dönteniük a képviselők mentelmi jogának felfüggesztéséről. Pavel Borkovec OLAF-szóvi- vő kijelentette: „Számunkra ez még nem a történet vége. Úgy véljük, megvált a mandátumunk a képviselői irodák átvizsgálására is. A korrupciós botránynak várhatóan nem csak személyi következményei lesznek. Vagy két évtizede napirenden van a lobbicégek tevékenységének szabályozása. Egyelőre csupán önkéntes alapú az Európai Bizottságnál működő „kijáró cégek” regisztere. Ilyen cégekből jó néhány van, Brüsszelben mintegy 300 lobbicég több ezer lobbistát tart nyilván, de ezeknek csupán a 40 százaléka iratkozott fel a regisztrációs listára. Bár nekik is érdekük, hogy tevékenységüket megtisztítsák a lobbistákat beárnyékoló előítéletektől, a feladat elsősorban a törvényhozóké, és ez érvényes a tagállami gyakorlatra is. Buzek most levelet írt az EP- fíakcióvezetőknek, és sürgette, hogy legyen kötelező a regiszter. Továbbá maga is ironikusnak nevezte, hogy miközben az EP a lehető legaprólékosabban vizsgálja az Európai Bizottság tagjainak magatartáskódexét, addig az EP-képviselők számára ilyen nem létezik. A tét pedig nem csupán az, hogy néhány EP-képviselő bér- kiegészítésnek tekinti-e az elfogult törvénykezést. Míg a nemzeti képviselők „legfeljebb” hazájuknak árthatnak, addig az EP-ben a 27 tagállam összeurópai, integrációs érdekein esik csorba. (MTI, ú)
