Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)
2011-04-01 / 76. szám, péntek
Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. ÁPRILIS 1. Szárnyalnak a Zöldek is, Merkel szerencséje, hogy országos választások csak 2013 őszén lesznek Piros-zöld feltámadás? A 90-es években a német tartományok csaknem a felét irányította szociáldemokrata-környezetvédő koalíció, 1998-ban szövetségi szinten is kormányra jutott az SPD-Zöldek tandem. 2009 óta keresztény-liberális kormánya van Németországnak, ám a jelek szerint a CDU-FDP koalíció, legalábbis tartományi szinten, egyre inkább teret veszít a piros-zöld ellenzékkel szemben. MTl-ELEMZÉS Ennek bizonysága volt a március 27-én két tartományban rendezett választás. A CDU Ba- den-Wiirttembergben elveszítette 1953 óta őrzött kormányzati szerepét, és ellenzékbe kényszerült. Mainzban ezután is az SPD fog kormányozni - igaz, a Zöldekkel. Hasonló konstellációra van kilátás Baden-Württem- bergben is, de itt a környezetvédők adják az új kormányfőt: hajszállal több szavazatot szereztek, mint az SPD. A múlt évtized közepén a német sajtó „idejétmúlt modellként” emlegette az SPD és a Zöl- dekalkottakormányokat. Merkel és szövetségesei a „polgári kormányzást” állították velük szembe, az uniópártok és a liberális FDP összefogását. 2009-ben diadalt is arattak az országos választásokon, ám a fekete-sárga koalíció iránti lelkesedés már tavaly apadni kezdett, a koalíciós partnerek szűnni nem akaró vitái miatt is. A baden-württembergi fiaskó hideg zuhanyként érte Mer- keléket. A CDU elnöke ugyan buzgón kampányolt Stuttgartban, ám ez sem feledtette a ba- deni és württembergi szavazókban a Merkel-kormány cikcakkjait - például az atomenergia kapcsán. A nukleáris erőművekkel szemben bizalmatlan németek megdöbbenéssel fogadták tavaly ősszel a berlini kormány és az energetikai konszernek „alkuját” az atomerőművek üzemidejének meghosszabbításáról. Akkor Merkel „nélkülözhetetlen átmeneti technológiának” minősítette az atomenergiát, hogy alig fél évvel később, a fukusimai katasztrófa után szemrebbenés nélkül bejelentse: a kormány azonnal lekapcsol a hálózatról hét túlkoros erőművet, és új energetikai koncepciót dolgoz ki. A Líbiával kapcsolatos kormányzati magatartás is ellenérzéseket szült. A Biztonsági Tanácsban folyt márciusi voksoláskor a német nagykövet tartózkodott az 1973. számú ENSZ-határozat megszavazásától, szembemenve a francia, brit és amerikai állásponttal, egy követ fújva Moszkvával és Pe- kinggel. A lépést a CDU igyekezett a külügyi tárca, illetve az annak élén álló Guido Westerwelle nyakába varrni. Tény, hogy a nagykövetet a külügyminiszter utasította tartózkodásra - ám et- tőlakormánymegítélésenemlett jobb. Az FDP szoros viszonyt ápol az energetikai lobbival - a párt ennek is megfizette az árát. Különösen erős visszatetszést keltett Rainer Brüderle gazdasági miniszter kiszivárgott elszólása egy gazdasági tanácskozáson. Az FDP alelnöke azt találta mondani, hogy a berlini kormány csak a két tartományi választásra való tekintettel hozta meg a hét atomerőmű átmeneti lekapcso- lásáról szóló „ésszerűtlen döntést”. Ez pár nappal a választások előtt lett publikus - a válasz vasárnap érkezett rá. Az FDP szavazótábora mindkét tartományban a felére zsugorodott, ami RajnaPfalzban a Landtagból való kibukást jelentette a liberálisoknak. A gazdag Baden-Württembergben „csak” a kormányzati szereptől kellett búcsút venniük, ám ez alighanem Westerwelle pártelnöki pozíciójába fog kerülni. A fess Guido utóda alighanem Christian Lindner főtitkár lesz. Kérdés, ő hogyan állítja helyre az FDP megtépázotttekintélyét. Merkelnek (még) nincsenek ilyen gondjai: a CDU szilárdan mögötte áll. Megfigyelők szerint azonban azért, mert nincs a láthatáron vetélytárs, aki megkérdőjelezhetné a tizenegy éve a konzervatívpárt élén álló 56 éves politikus pozícióját. Merkel az utóbbi két évben célirányosan szabadult meg összes potenciális riválisától, népszerűsége mégis hanyatlik: hosszú évek óta először megelőzi őt a rangsorban Frank-Walter Steinmeier, az SPD frakcióvezetője. Szárnyalnak a Zöldek politikusai is - szerencséje Merkelnek, hogy országos választások csak 2013 őszén lesznek. Intőjel lehet számára, hogy a Schröder-kormány is csak két parlamenti ciklust húzott ki. A piros-zöld koalíciót 2005-ben nagykoalíció váltotta fel, négy év múlva jött a fekete-sárga változat. JEGYZET Életünket és vérünket! LŐR1NCZ ADRIÁN B Újszerű üzletág borult virágba az osztrák-magyar határszélen -sarkítva akár vérturizmusnak is nevezhetnénk, hiszen lényege, hogy a magyar állampolgár turistaként kiruccan Bécsbe vagy más, határhoz közeli városba, s vérét ontjaAusztriáért. Pontosabban: vérplazmát szolgáltat az osztrákegészségügynek, amivel látszólag mindkét fél jói jár. Az első, mert olcsó gyógyszeralapanyaghoz, míg a másik egyfajta bevételkiegészítéshez jut. Az „üzlet” olajozottan működik- a potenciális donorokat légkondicionált túrabuszok szállítják Budapestről és az ország más részeiből is az osztrák gyűjtőpontokra, potom öteurós útiköltségfejében. A helyszínen kivizsgáláson esnek át, majd megkapják a kiskönyvet, melybenegyebekmellett rögzítik, hogy az évente engedélyezett ötven plazmavételből mennyit abszolvált a kedves kliens. Ezt a „tűzkeresztség” követi, amiért az intézményugyan mégnem fizet, ám a továbbiakban egy-egy plazmaadás húsz eurót ér, s minden ötödikért dupla gázsi jár. Ha valahol, ebben az „üzletágban” valóban érdemes szó szerint venni a „Hozd magaddal anyá- datis!” felszólítást, hiszen egy- egy új donor beszervezésével további harminc eurót lehet kaszálni. Ittteszemhozzá: az egész ügylet teljesen legális, az élelmes szervezők pedig „ÉLETMENTÉS!!! ’’-ként hirdetikavüághálón-miközbena magyaregészségügynekidőről időre krónikus vér- és plazmahiánnyal kell szembenéznie. Egy idevágó internetes bejegyzés szerint „Magyarországon a magyar vér kevesebbet ér, mint Ausztriában”. Az ügy egyik tanulsága az, hogy a kitárulkozó európai élettér szinte korlátlan lehetőségeket rejt a vállalkozó szelleműek számára; a másik, hogy kinek mije van, csak azt viheti vásárra. Végszükség esetén a jó magyar vérét, mely az évszázadok során hullott Ausztriáért'eleget. KOMMENTAR A kisebbség: tükör MOLNÁR IVÁN A Fidesz döntött, és a hírt e héten már maga a kormányfő, Orbán Viktor is megerősítette: Magyarországon nem lesz kétkamarás parlament. Pedig ha a magyar kormány kicsit jobban szétnézne, könnyen rájöhetne, hogy ez egy fillérjébe sem kerülne, sőt, a kisujját sem kellene mozdítania érte. Budapesttől alig valamivel több mint kétórányi autóútra ugyanis már most létezik egy intézmény, amely magát a magyar törvényhozás második kamarájának álmodja. Igaz, a pozsonyi várdombon éktelenkedő szocreál épületförmedvényben fellépő, 150 tagú amatőr politikai színjátszó csoportot egyelőre a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának csúfolják, a név azonban ez esetben mellékes. Az érzés a fontos. Márpedig sehol másutt a világon, beleértve a budapesti törvényhozást is, nem tudnak akkora átérzéssel vitatkozni a magyar sorskérdésekről, mint a pozsonyi parlamentben. Legyen szó bár az egyszerűsített honosítási eljárásról vagy a szlovákiai kisebbségi nyelvek hivatalos használatát szabályozó törvényről, a képviselők órák hosszat képesek veszekedni, és a különbség közöttük többnyire csak a kifejezésmódban fedezhető fel. Egy-két, valóban európai gondolkodású szlovák képviselőn és a magyar honatyákon kívül mind a magyaroktól félti az országot, a szlovák nyelvet, kultúrát, történelmet, és e szempontból teljesen mindegy, hogy olyan primitíven fejezi-e ki magát, mint Ján Slota, vagy csak hallgat, mint deres mezőn a tücsök. Az eredmény ugyanaz: a magyar kisebbséggel szembeni általános bizalmatlanság. És, hogy ez a lakosság körében még nem ment át lincshangulatba, az nem a politikusok érdeme. Arról vitázni, hogy a kisebbségi nyelvhasználati küszöb 15 vagy 20 százalék legyen, vagy hogy a magyar kisebbséghez tartozók felvehetik-e a magyar állampolgárságot, rendkívüli kicsinyességre vall, amiben a szlovák politikai képviselet sosem szűkölködött. „Igazi demokráciában a kisebbség léte sosem okozhat zavart. A kisebbség: tükör. A többség csalhatatlan tükre. Aki fél beletekinteni a tükörbe, annak vaj van a fején, az mindenért a tükröt okolja, és az kell, hogy a végén összetörje a tükröt” - írta le Fábry Zoltán már 1945-ben. Márpedig az összetört tükör balszerencsét jelent. A magyarok ezt már az első világháborút követően megtanulhatták, a kérdés most csupán az, hogy a szlovák politikusok tanulnak-e a kárunkból. GLOSSZA A graffitieltávolító vallomása JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Véletlenül találkozunk, a kórházban volt az anyjánál. Évek óta ismerjük egymást, egy faluban élünk, de fogalmam sem volt róla, mit dolgozik. Mivel ebben az éhező régióban mi másról is beszélgethetnénk, a második mondata után rákérdeztem. Bizony írhatnál rólam egy reklámcikket, mondja. A szakmája tényleg nem mindennapi, hiszen graffitieltávolí- tással foglalkozik. Napi kapcsolatban van mind a hazai, mind a magyarországi önkormányzatokkal, de idehaza, szlovák vidéken többnyire nem a munkáját, s nem a mindent tudó gépét nézik, hanem a nevét, amely igencsak magyarosan hangzik. Egy alkalommal Kassára hívták, ahol be is mutathatta a tudományát, még kezet is fogtak vele, s azzal váltak el, hogy másnap küldik a szerződést. A mai napig sem érkezett meg, ráadásul az útiköltségét sem térítették meg. De előfordult az ellenkezője is. Zólyomban arra kérte a potenciális megrendelő, hogy mutassa meg, mit tud. S amikor látta az elvégzett munkát, másnap nemcsak a szerződést, hanem az előleget is elküldte . Bár graffiti és kopott emlékmű van bőven, munka annál kevesebb. Az önkormányzatok többségének kisebb baja is nagyobb annál, semhogy holmi összefirkált köztéri szobrokkal foglalkozzék. A szülőfalujában felajánlotta, hogy félpénzért rendbe teszi a szovjet hősi emlékművet. Hallani sem akartak róla. Egy szlovák faluban a falu nagy szülöttjének bronzba öntött szobrát készültek felújítani, s ígéretet kapott, hogy a munkát ő végezheti el. Csakegy telefonjött, hogy mástválasztot- tak. Aminap arrajárt, s elszömyedve látta a végeredményt. Ha kijönne a műemlékvédelmi hivatal, megbüntetné őket - mondja. Tavaly kint járt Svédországban, ahol ugyan keményen kellett dolgozni, de az előre megegyezett járandóságát az utolsó svéd koronáig meg is kapta. S nem nézték hülyének, megbecsülték. Elkeseredésében levelet küldött az összes budapesti polgármesternek. Meglepetésére páran válaszoltak, s volt, aki fantáziát is látott benne. Ha nyáron Budapesten 40 fokos hőségben a tűző napon találkoznak egy lelkes graffiti- eltávolítóval, az valószínűleg ő lesz. Munkát itthon is vállal, de már csak az egyszemélyes cége nevét adja meg.
