Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)
2011-04-27 / 96. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. ÁPRILIS 27. Vélemény És háttér 5 A szervezők nem szeretnék, ha a szurkolóknak a városokból a nyomor képei maradnának meg Patyomkin Szlovákiában Még Grigorij Alekszandro- vics Patyomkin egykori orosz miniszter a cámőt megtévesztő álfaluit is megszégyenítő ötletességgel készül Kassa és Pozsony a néhány nap múlva kezdődő hokivébére. RAVASZ ÁBEL Az egyébként tarthatatlan állapotban levő állomások felújítása, a legfrekventáltabb környékek kitakarítása mellett az önkormányzatok a hajléktalanokra is gondoltak. Pozsonyban a Lafranconi híd alá próbálják csalogatni őket, ahol napi háromszori étel és szállás várja őket, Kassán pedig a várostól távolabb eső szociális intézményekbe szeretnék csoportosítani őket - a terv eredetileg a kaszárnyák egy részének kihasználása lett volna, azonban ez biztonsági okokból kútba esett. Azzal természetesen nincs gond, hogy ételt és szállást kapnak az amúgy utcán élők - nagyobb gond az, hogy csak 18 napra, gyakorlatilag előzmények és várhatóan következmények nélkül. Ahogy a vasútállomások épülete is évekig rothadhat mindenféle beavatkozás nélkül, országszerte(l), úgy a hajléktalanok is csak most szúrtak szemet, amikor tartózkodási helyük a szurkolói zóna része lett. Éppen ezért feltételezhető, hogy ahogy a stadionok környéke a rendezvény után megint megindul lefelé a „lejtőn”, úgy a hajléktalanok története is ott folytatódik, ahol az „átcsalogatások” előtt abbamaradt. Nehezebb kérdés Kassa számára a mára legendás Luník IX lakótelep, amely ugyan nincs a stadion és a szurkolói zóna közvetlen közelében, lakói azonban előszeretettel használják a stadion mellett húzódó utat, és a lakótelepet a várossal összekötő 11-es busz is megáll a stadionnál. A Luník IX lassan hatezerre becsült, harmadik világbeli szegénységben élő lakosságát azonban nem lehet elküldeni hidak alá és szociális intézményekbe, már csak azok kapacitása miatt sem. Jobb megoldás híjában a polgármester elrendelte legalább a terület kitakarítását. A hajléktalanok átcsoportosítását megcélzó intézkedések közeli rokona a néhány hónapja a budapesti Józsefváros fide- szes önkormányzat által elfogadott rendelet is, mely a városnegyedben betiltotta a kukázást. Az intézkedésekben az a közös, hogy elsősorban a vizuális szegénységet próbálják megszüntetni, az okok kezelése nélkül. A hatóság hozzáállása morálisan mindkét esetben vállalhatadan. A hokivébét rendező városok lehetetlen feladattal kerültek szembe: néhány hét alatt rendezniük kellene olyan problémákat, melyekre húsz évig nem volt sem pénz, sem akarat. Érthető a dilemma: a szervezők nem szeretnék, ha az érkező szurkolóknak a városokból a nyomor képei maradnánakmeg, de valós megoldásuk nincsen, ezért marad a megoldás á la Patyomkin. Ha a rendezvény körüli felhajtás segít ráirányítani a reflektort azokra a rendszerszerű problémákra, melyek országosan rontják az életszínvonalat - a közterületek elhagyatottsága, a vasúti hálózat állapota, a hajléktalanok sorsa -, akkor már megérte megrendezni ezt a vé- bét, az eredménytől függetlenül. Csak nehogy legközelebb csupán a 2045-ös vébé apropóján gondoljon rájuk bárki. Engem ide küldtek, amíg a hokivébé véget ér. (Peter Gossónyi rajza) GLOSSZA Húsvéti ajándék NAGYANDRÁS Schmitt Pál aláírásával teljesült Orbán Viktor álma, megszületett Magyarország új alkotmánya. A magyar miniszterelnök ezzel valóban olyan szintre emelkedett, melyre egyetlen elődje sem jutott el az elmúlt húsz év során. Adott magának egy alkotmányt húsvétra. Vajon mi késztet valakit arra, hogy egy olajozottan működő, demokratikus berendezkedésű államban egy teljesen új alkotmányt fogadtasson el? Vajon mennyire erősnek kell lennie ennek a vágynak, ha az adott párt vezetője, vezetői magukis tudják, hogy a kétharmados támogatottság és felhatalmazásról szóló történet csak politikai PR, hiszen a teljes lakosság körében nem hogy a kétharmad, de még az ötvenszázalékos támogatottság sem volt meg soha, mostmegmárpláne. Igaz, hogy a Fidesznek minden legális joga megvan ahhoz, hogy új alkotmányt fogadjon el, hiszen az aktuális alkotmány szerint rendelkezik a szükséges többséggel a parlamentben. Ám azt, hogy az alkotmány elfogadása mennyire volt legitim, sokkal nehezebb eldönteni. AFidesznekaz előző alkotmánnyal az volt a legnagyobb gondja, hogy az úgynevezett kommunista, 1949-ben elfogadott alaptörvényvázára épült. Hiába írták szinte teljesen át, mégsem volt teljesen új, demokratikus. Most ehhez képest van egy új, trikolóros, himnuszos, alkotói szerint szinte tökéletes, de újra egy párt által elkészített. Igen, a jelen pillanatban ennek a pártnak éppen megvan a kétharmados többsége a parlamentben, de minden valószínűség szerint ez már többször nem jön össze. Erre az alkotmányra nem úgy fognak gondolni, hogy ez lett az igazi, a demokratikus többség által támogatott alaptörvény, hanem úgy, hogy ez az az alkotmány, melyet egyetlen párt fogadott el, mely egyetlen ember Magyarországról alkotott képét tükrözi. És akkor tegyük fel a legfontosabb kérdést. Vajon ettől boldogabban fognak élni az emberek? Minden valószínűség szerint nem. Erre volt Magyarországnak a legnagyobb szüksége 2011-ben? Valószínűleg nem. Akkor miért is kellett így? Erre Magyar- országon most talán csak egyetlen személy tudja a választ. Azt már látni lehet, hogy a magyar kormánytöbbséget otthon senki se tudja megállítani, ha valamit végig akar vinni. Ám a médiatörvény kapcsán azt is lehetett látni, hogy a ku- rucoskodás csak befelé működik, ha kell, a magyar kormány kifelé simulékony. Persze, van közben némi os- torcsattogtatás, de ez sem más, mint a politikai PR, az egész legfeljebb a kameráknak szól. És akkor az is elképzelhető, hogy a mostani mégsem a végleges verziója a magyar alkotmánynak. A módosítások meg majd az alapján születnek, hogy Brüsszelnek mi tetszik, mi nem. KOMMENTÁR Tévutak NAGY IVÁN ZSOLT Vannak, akik a mai napig állítják: Orbán Viktor a „nem érdemel meg engem ez a nép” felkiáltással fogadta 2002 tavaszán a pártja választási vereségéről szóló híreket. Hogy így volt-e vagy sem, most már lényegtelen. A kérdés azonban, hogy megérdemli-e a magyar nép Orbán Viktort, vagy hogy Orbán Viktort érdemli-e meg ez a nép, itt van, aktuális, és egy ideig az is marad. Eldőlni ugyanis csak a következő választáson fog, rendezzék akár 2014-ben, akár korábban. Miként akkor derül ki az is, nem lőtt-e öngólt Orbán, illetve a Fidesz (és a KDNP) a hétfőn aláírt új alkotmánnyal, amit ők erőltettek, ők fogadtak el, s aminek elutasítása ettől fogva igazodási pontjává vált mindenkinek, aki őket nem akarja. Egyelőre azonban - így, két nappal az aláírás és egy esztendővel a Fidesz elsöprő választási győzelme után - ott tartunk, hogy a kérdés inkább az: igazából erre vágyott-e tavaly üyenkor a magyar nép. És a kormány markában levő állami propagandagépezet szerint nyilvánvalóan igen. Ebben az ábrázolásban a nép boldog és napról napra még boldogabb lesz, mostanság például elcsöppen a gyönyörtől, mert új alkotmánya van, ráadásul ezt úgy nyújtják át neki, hogy közben áthúzzák teljes eddigi életét, kívül helyezve az ország említésre méltó történelmén jót és rosszat, sikert és kudarcot, egyszóval mindent, ami úgy-ahogy, de az övé volt. Hogy a kép ennél azért árnyaltabb, e gépezet működtetőinek lényegtelen. Ők szolgálnak, mert hiszik vagy tudják, hogy tőlük ezt várják el. A Fidesz szempontjából a gond csak az, ha ezt az üzenetet maguk is elhiszik. Ha annyira megtetszik nekik ennek a maszlagnak az íze, hogy nemcsak kóstolgatják, hanem egészében le is nyelik. Ha már biztosak lesznek például abban, hogy 2010-ben nem a világtörténelem legostobább pártja címért szoros harcban levő szocialistáknak, hanem saját nagyszerűségüknek köszönhették a kétharmadot. Ha úgy gondolják, hogy a nép csak azért ünnepelni fogja a megszorításokat, mert Orbán Viktor jelenti be. Ha ellenség lesz szemükben az is, aki realitásokra figyelmeztet. Ha már mindannyian úgy tartják, hogy Európában sem demokrata senki, aki őket a demokratikus elvek megsértéséért bírálja. Ha ezt elérik, kezdődnek a bajok is. És az alkotmány elfogadásának, kommunikálásának, majd kihirdetésének körülményei azt sugallják, hogy ettől az állapottól nincsenek is már messze. A szerző magyarországi publicista TALLÓZÓ THE TIMES A kelet-közép-európai monarchikus nosztalgiákról közölt elemzést a londoni The Times internetes kiadása a közelgő brit trónörökösi esküvő kapcsán. A tekintélyes konzervatív brit lap tudósítója, Adam LeBor szerint még most is élnek „ködös emlékek” a Habsburgok idejének békéjéről és stabilitásáról. LeBor felidézi, hogy Horn Gyula volt magyar miniszterelnök az 1990-es években Habsburg Györgyöt nevezte ki európai integrációs nagykövetté. A politikai korlátok közt működő alkotmányos monarchiák stabilizálhatják a fiatal demokráciákat. Amikor jobboldali katonatisztek 1981-ben puccsot kíséreltek meg Spanyolországban, János Károly király - valószínűleg az egyetlen olyan figura, aki mögött a nemzet egyesülni tudott - átvette az ellenőrzést és elősegítette a demokrácia helyreállítását. Valós uralkodó híján Közép- és Kelet-Európa jelentős részét ma politikus-királyok uralják, akik tudatformáló éveiket még a kommunizmusban töltötték. Ezek az önérdekű politikusok gondoskodnak arról, hogy ők és néhány szerencsés udvaronc meggazdagodjon „a haveri kapitalizmusból”, miközben rohamosan terjed a szegénység és a korrupció. A nemzeti önazonosságok képzelt belső és külső ellenségek ellenében formálódnak. Az új államok bizonytalanok abban, hol a helyük; jelszavak, zászlók, nyelvek, emblémák megszállottáivá válnak - írta a tudósító. LeBor szerint Magyarország „vitatott új alkotmánya sokat foglalkozik az évezredes Szent Koronával”, és ez olyan vádaskodásokhoz vezetett, hogy a kormánypárt 21. századi európai demokráciához nem illő nosztalgiában „dagonyázik”. Habsburg György sokkal modernebb és nyitottabb, mint „Mitteleuropa legtöbb vezetője”. Vilmos brit trónörökös és Kate Middleton megmutatta, miként válhat egy ifjú, vonzó pár központi figurájává olyan nemzeti önazonosságnak, mely nem ősi sérelmekben gyökerezik, hanem az ország történelmével kapcsolatos egyszerű büszkeségben. „Talán ismét eljött az ideje egy Habsburg megkoronázásának ... lépj elő, György király?” - fejezi be cikkéta tudósító. (MTI)
