Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)
2011-04-23 / 94. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2011. ÁPRILIS 23. HOKI-VB 17 H árom társával együtt idejekorán befejezte a bajnoki idényt a KHL-ben. A Szpartak Moszkva a rájátszás első fordulójában kiesett, Branko Radivojevič pedig búcsút intett az orosz fővárosnak. Nem mintha nem bosszantotta volna a dolog, de a 30 éves támadójátékos így legalább ott lehetett a vb-re készülő válogatott edzőtáborában. Volt még egy személyes haszna is annak, hogy Trencsénben készült a Hanlon-legénység: felesége, Janka februárban hozta világra második gyermeküket, Matiját, így az edzések közben egy kicsit otthon is segédkezhetett. Egyébként is csak egy ugrásra laknak a téli stadiontól. O, aki a jégen kitűnő korcsolyázó és technikás játékos, de kemény legény hírében áll, az öklözés elől sem tér ki, az apróság mellett olyan, mint egy szelíd bárány. Matija nagyon jó gyerek, eszik, alszik, nincs vele baj, legalábbis kevesebb, mint Lucával volt. Háromhetes korában kivittük sétálni - dicsekszik Branko. Az a hír járja társai körében, hogy profi apuka. Minden gond nélkül átpelenká- zom a kicsit, el is altatom, még énekelek is neki. Ha kell, takarítok, bevásárolok, igaz, a nejemnek fel kell írnia, hogy mit vegyek, men út közben elfelejtem. Az elsőszülött Luca négyéves, vele már hokizni is lehet. Otthon hokibottal futkos le-föl, pedig kétszer akkora, mint ő maga. Hároméves korában korcsolyát kapott, s ha van egy kis idő, edzés után felviszem a jégre, hadd élvezze. »Branko Radivojevič Válogatott szlovák jégkorongozó 1980. november 24-én született Pöstyénben. Édesapja, Matija, Szerbiából származik, egy jugoszláv cég asztalosaként dolgozott Trencsénteplicben és • Pöstyénben, ott ismerkedett meg Branko mamájával. ■ Jelenlegi klubja: Szpartak Moszkva ■ Eddigi klubjai: Belleville Bulls, Phoenix Coyotes, Springfield Falcons, Philadelphia Flyers, Minnesota,Vsetin, Luleá HF. ■ Vb-részvétel: 2003, 2007, 2009 ■ Sikerei: vb, 2003: bronzérem; 2006: 6. hely; 2008: VK-8. hely. ■ Mezének száma: 92 ■ Családi állapota: nős, két fia van. Aranyat nyerni, idehaza — de szép lenne! Még nem nagyon lehet rendszeres edzésre fogni, az inkább elriasztaná. Egyelőre tetszik neki a dolog. Én is négyéves koromban tanultam meg korcsolyázni, édesapámtól előtte karácsonyra hokibotot kaptam, s teniszlabdával játszogattam. Tudatos volt szülei döntése? Tény, a városban népszerű volt ez a sport, de úgy hiszem, ennél fontosabb, hogy mindjárt az elején megfogott a hoki. Az alapiskola első osztályától vált komolyabbá a dolog, a papa egyszer megkérte a Dukla Trenčín akkori edzőjét, Július Šuplert, engedje meg, hogy a fia tegyen néhány kört a hokistákkal a jégen. Azt mondta, lát bennem tehetséget, így kerültem a hokiosztályba. A szüleimnek soha nem kellett kényszeríte- niük arra, hogy menjek el edzésre, kicsi koromtól hokista akartam lenni. Nem morgolódott, amikor edzésre kellett menni, s a haverok az utcán játszhattak, esedeg a labdát kergették, vagy moziba, randizni mentek? Nem emlékszem, hogy lett volna ilyen. A hokinál soha semmi nem érdekelt jobban. Trencsénben egyébként sok jó hokista nőtt fel. Az én korosztályom is erős, Gáborík, Kopecký és a többiek. Igaz, hogy gyerekkorban ezt nem tudatosítja az ember, kedvtelésből játszik, azért, mert szereti. Elég jól ment a dolog, a korosztályunkban mi voltunk a legjobbak. Ügy ifi koromban vált világossá, hogy ez lesz a kenyerem. (TASR- és SITA-felvételek) Emlékszik, mikor volt ez a pillanat? Tizenhat éves voltam, amikor úgy döntöttem, hogy elmegyek Amerikába. Nem lehetett könnyű egy tinédzsernek egyedül nekivágni a nagyvilágnak. Nem volt idő gondolkodásra. Jött egy ajánlat, erre összeült a család, a szüleim, a nővérem, s eldöntöttük, hogy megszakítom az iskolát. Mai szemmel nézve helyes volt az elhatározás. Bár egy kemény férfi soha nem sír, nem csorogtak néha a köny- nyei? Dehogynem! Sokszor. Főként az első hónapokban. Nem volt köny- nyű, nem tudtam angolul, nagyon szenvedtem. Braňo Mezeivel voltunk együtt, ez egy kicsit megköny- nyítette a helyzetemet. Mi jelentette a legnagyobb problémát? A jégen nem volt baj, a hokit imádtam, az volt a legrosszabb, hogy eleinte Braňo volt az egyetlen, akivel kommunikálni tudtam. A srácok nagyon rendesek voltak bhozzám, befogadtak maguk közé, s négy-öt hónap elteltével - nem mondom, hogy már mindent értettem - beszélni tudtam velük. Kemény iskola lehetett. Bizony, bizony, de nem buktam meg, megerősödtem, gyorsan felnőttem. Tizenéves koromtól magamra voltam utalva még akkor is, ha kint, Kanadában családnál laktam. A döntéseket nekem kellett meghoznom, ráadásul megtanultam a nyelvet, azt mondhatnám, kijártam az iskolát. Az NHL-ben nagy sztárok a jégkorongozók. De amíg azzá lesznek, végig kell járniuk a szamárlétrát. A magam nevében beszélhetek... Tény, hogy gyerekkoromban soha nem vettem részt iskolai kiránduláson, mindenről lekéstem. Nekem a hétköznapokon edzésre kellett mennem, a hétvégeken meccset játszottam. De hát valamit valamiért... Hát igen, akkor most nem lenne Hanlon vb-keretében. Igaz, csak az előkészületi mérkőzések befejeztével, közvedenül a verseny előtt hirdet csapatot, de gondolom, reménykedik, hogy bekerül a kiválasztottak közé. Ennek érdekében egyedenegy dolgot tehetek, hogy a tudásomhoz mérten a lehető legjobban játsz- szak, bebizonyítsam az edzőnek, hogy ott a helyem. Ha netán mégsem választ ki, akkor sem történik tragédia. Harmincéves vagyok, családom van, megjártam a világ- bajnokságot, van egy bronzérmem. De szeretnék bekerülni a csapatba, kár lenne elszalasztani a lehetőséget a hazai közönség előtt, ráadásul valószínűleg ez lesz az utolsó vb-m. Óriási kihívás az egész csapatnak, hogy 2002 után másodszor is világbajnok legyen, ráadásul idehaza. Külön-külön is nagy kihívás, de így együtt meg pláne — óriási. Nyolc éve, amikor bronzéremmel tértünk haza, csodálatos volt: a repülőtéri fogadtatás, aztán a határtalan ünneplés a téren. Ezt nem lehet elfelejteni. Hát még ha idehaza nyernénk! Barátok, családtagok szeme láttára. Apropó, sokan szeretnének jegyet? Mindenkinek mondtam, hogy előbb be kell kerülnöm a csapatba, azután jöhetnek a rendelések. Az első a család, ha még marad valami, akkor a barátok kapják. Állítólag nem szereti túlságosan a felkészülést, akkor van igazán elemében, ha nagy a tét Ez talán félreértést okozhat, pedig nyilván keményen dolgozik az edzéseken, hiszen a fizikailag legjobban felkészült játékosok közé tartozik. A legjobb tréning a mérkőzés. A ligát március elején befejeztem, akkor még két hónap volt hátra a vb rajtjáig, nem könnyű tartani a formát anélkül, hogy ne játsszon az ember. Az lett volna a legjobb, ha minél tovább jutunk a KHL-ben, mert a meccspraxis pótolhatadan. A Szpartak Moszkva klubjában, ahol kapitányi szalagot viselt, még egy évre van szerződése. Annak idején az NHL-ből és a Minnesotától huzavonák után távozott. Ha jönne ajánlat, visz- szamenne? Az NHL számomra harmincéves fejjel lezárt fejezet, folyik a fiatalítás, nemigen lenne esélyem. Radásul Moszkvában olyan körülmények között játszhatok, amilyeneket Amerikában se biztosítottak nekem. A KHL színvonala, bár még nem éri el az észak-amerikai ligáét, igen magas. Urbán Klára
