Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)
2011-04-23 / 94. szám, szombat
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. ÁPRILIS 23. www.ujszo.com RÖVIDEN Húsvét utáni derű a Casinóban Pozsony. Április 26-án, kedden a Casino vendége Nagy László fotóművész, aki feleségével és meghívott vendégeivel együtt ezúttal humoristaként lép fel s kellemes szórakoztató estet ad. Kezdés: 18.00. Helyszín: az intézmény székháza: Klarisszau. 7. (cs) F0LY0IRAT-AJANL0 Fórum, 2011/1. BOROSS AMBRUS Megjelent a Fórum Társadalomtudományi Szemle idei első száma. Három tanulmány a két háború közti időszak szlovákiai magyar pártpolitikáját taglalja: Angyal Béláé (A kétvilágháború közötti csehszlovákiai magyar pártok történetének szakirodaima és forrásai), Simon Attiláé CBudapest, Moszkva és Prága bűvkörében. Aszlovákiai magyar politika alternatívái - az akti- vizmustól a budapesti politikáig - a két világháború között) és Rácz Kálmáné (A katolicizmus szerepe Szüllő Géza politikájában). Mrva Marianna és Szüvás- sy Tímea a szlovákiai magyar területek köztéri és hivatalos érintkezése kétnyelvűségének helyzetét elemzi egy átfogó felmérés adatai alapján. A lap gerincét egy terjedelmes összeállítás alkotja, melynek témája a populizmus. Ebben a következő tanulmányok olvashatók: Miroslav Kocúr: Az Istenért, a nemzetért - keresztény nemzeti populizmus; Grigorij Mesežnikov: A nemzeti populizmus Szlovákiában: az állam jellegének definiálása és egyes történelmieseményekértelmezé- se; Petőcz Kálmán: Nemzeti populizmus és választási magatartás; Gál Zsolt: Duna-völgyi Argentína. Populista gazdaságpolitika mint a fenntartható gazdasági növekedés első számú ellensége. Az Agora rovat Karikó Sándor tanulmányát közli: Európaiság mintidentitásésnevelés? A folyóirat ezúttal négy könyvismertetést közöl. Simon Attila Miroslav Michela kötetét (Pod heslom integrity Slovenská otázka v politike Maďarska 1918-1921) recenzálja, Bole- mant Lilla a Sokszínű nyelvészet. Alkalmazott nyelvészeti gender- kutatás című tanulmánykötetet, Kontra Miklós a Skutnabb- Kangas-Dunbar szerzőpáros oktatáspolitikát és -gyakorlatot taglaló kötetét, melyről egyebek közt megjegyzi: „Kinek ajánlanám e könyv elolvasását? Azoknak a nyelvészeknek, akik alulinformáltak a nyelvfenntartás kérdéseiben, nagyon ajánlanám szociológusoknak, jogászoknak is, az oktatási kérdésekkel baj lódóknak is, sőt politikusoknak is.” A sort Vízkeleti László ismertetője zárja, mely az A csitári hegyek alatt. írások Sándor Anna tiszteletére című tanulmánygyűjteményt ajánlja az olvasók és a nagyközönség figyelmébe. Fórum Társadalomtudományi Szemle 1 Radko Pytlík, a neves cseh irodalomtörténész újabb érdekességekkel lepi meg magyar olvasóit Hašek, Hrabal - Dosztojevszkij Radko Pytlík, a jeles cseh irodalomtudós nevét a magyar olvasóközönség is jól ismeri. Eddig két műve jelent meg magyar fordításban, de már a harmadikra sem kell sokáig várni. Hašek és Hrabal alakja után Dosztojevszkijt hozza közelebb olvasóihoz. SZABÓ G. LÁSZLÓ Örökölni nemcsak gazdag könyvtárat - megszállottságot is lehet. Radko Pytlík példája legalábbis erre utal. Édesapja a hidrobiológia terén végzett tudományos munkát. Ő maga bölcsészet- és irodalomtudományi tanulmányai befejezése után Jaroslav Hašek életét és alkotói tevékenységét kezdte tanulmányozni, miközben több rangos cseh és külföldi (orosz, lengyel, német, osztrák) folyóiratban publikált. Hašektól azonban mind a mai napig nem tudott elszakadni. A csavargó liba címmel megjelent, a magyar könyvpiacon is nagy sikert aratott műve több évtizedes gondos nyomozás eredménye. Ahogy a szerző írja: „Hašek örökvidám tréfamester volt, mindenféle züllött alak és mindenféle alkoholtartalmú ital nagy barátja.” Bohém volt, és önpusztító, nyomorúságos életét elképzelni sem tudta a sörillatú kocsmák páratlan hangulata nélkül. Pytlík könyve színes, izgalmas mozaikképet fest a cseh irodalom egyik legendás alakjáról, s három kérdésre keresi a választ. 1. Ki is valójában Švejk, a derék katona? Született ütődött vagy inkább furfangos alak, aki csak tetteti a kedélyes együgyűséget? 2. Lehet-e valaki igazából ennyire bárgyú? 3. Esetleg nem is ő, hanem a világ őrült meg olyan nagyon 1914-ben? A tisztánlátás végett Radko Pytlík feleségével és fiával, a népszerű cseh színésszel, Vojta Dykkel a Hősök Terén (Talabér Tamás felvétele) a lengyelek, az oroszok és a szlovének is lefordították a könyvet. Nem kevésbé érdekesek Radko Pytlík további művei, az Egon Erwin Kisch prágai kalandjai, A XX. század cseh karikatúrái, a Comenius redivivus, a Prágai kuriózumok, a Nőuralom - királyok, császárok és elnökök szeretői, A hordócsap árnyékában - Barangolások prágai vendéglőkben, borozókban és kávéházakban, vagy a Karlsbadi rapszódiák sem. Bohumil Hrabalról, akihez legendás barátság fűzte, több könyvet is írt. Ezek közül csupán egy, a Hrabal-emlékkönyv jutott el a magyar olvasókhoz, pedig a Bohumil Hrabal halálfolyosója és az irodalmi élet más titkai című kötete is nagy érdeklődésre számíthatna. Ä Hrabal-emlékkönyv a hányatott sorsú író alkotói korszakaival és legjelentősebb műveivel foglalkozik, nem megkerülve Hrabal tragikus halálának körülményeit sem. Hašek és Hrabal mellett talán Dosztojevszkij alakja izgatja a legjobban Radko Pytlíket. Ahogy kétszáz oldalas tanulmánya első fejezetében (Rejtély az ember) írja: „Dosztojevszkij nem volt sem prédikátor, sem filozófus. Idegenkedett az absztrakt fogalmak logikájától és az erkölcsi okításoktól. Mindig konkrét észrevételekből és érzésekből indult ki... Szereti a bolondokat és a csodabogarakat, kiemeli az eksztatikus jeleneteket és helyzetekét, élvezi a »látomásokat«, a hasonmásokat, az »ördögöket« és az álomszerű hallucinációkat, mindezt azért, hogy fokozni tudja elképzeléseit. Voltaire-rel együtt vallja: »De hiszen minden kimondott gondolat hazugság!«” Aki akarja, megérti ezt - kommentálja tömören Radko Pytlík. A harmincöt fejezetből álló értékes olvasmány Dosztojevszkij életének legizgalmasabb szakaszaira világít rá úgy, hogy közben az életmű rejtett ezoterikus titkai is teljes fényt kapnak. Külön pikantériája a könyvnek az a fejezet, amelyben a szerző Dosztojevszkij pszicho- szexuális furcsaságait tárgyalja, majd ahogy visszautal Lukács György megállapítására, aki a Dosztojevszkij műveiben meghúzódó rejtélyt „csupán ösztönös, érzelmi, vad és vak felvetésének véli. Az eredeti megfogalmazás egyébként magától Dosztojevszkijtől származik. 1839 augusztusában, amikor eljutott hozzá apja különös halálának híre, testvérének küldött levelében ugyanis azt írta: „Rejtély az ember! Azért foglalkozom ezzel a rejtéllyel, mert ember akarok lenni.” Ez a mondat vörös fonalként húzódik végig a nagy orosz író életén és munkásságán - állapítja meg Pytlík, majd egy aforizmával jellemzi Dosztojevszkij írói világát: „Amíg Tolsztojnál azért fülelünk, mert látunk, Dosztojevszkijnél azért látunk, mert hallunk.” Más megfogalmazásban ugyanez: csak az érti az embert, akinek szíve van. Ha narrátori szerepet ölt csak egy perc erejéig is, miért lesz az egész mesterkéltségből egy mélyebb, kikényszerítetteb mesterkéltség? Persona, avagy személy, avagy őrület CSANDA SÁRA AAÁR1A Péntek este, szabadidő, kiváltság, napsütés és madárcsicsergés, mákos rétes és üdítő. Jöhet egy új arc, jöhet a kultúra, jöhet még a kalauz is. De nem csak úgy. Előkészületek, rezerváció, egypár telefon, hogy fontosnak látsszunk, egészséges éppen hogy csak időben oda- érés. Pozsonyi révén rendesen félrevezettem szegény kíséretem. Upsz, rossz színház. Na, ez jól kezdődik, nem baj, a sarkon van egy másik. Az is rossz. Három a magyar igazság és tíz perc a késés, de jó helyen ülünk, jó helyen hunyorgok a sötét színpadra. A süket, a néma meg a vak, jut eszembe. Gubík Ági a néma, világos, mert meg van őrülve és nem szól egy mukkot sem (nem akarom lelőni a poént, de később feledésbe merül vagy az agyam egy nagyon mély bugyrába és aztán bánhatjuk, de Gubík csak kamuőrült, ami egy másik gondolatot hozott színre, de így már túl hosszú a zárójel), Benkő Géza a süket, mert szerintem semmit nem hallott, csak néha mondott valamit (szavalóként nem jutott volna messzire a Tompa Mihályon) meg rágyújtott. Orvos létére. Egészségére. Lax Judit volna a vak, de a szerepe miatt, szegény kis naiv ápoló, nem látta a fától az erdőt, az őrülttől a józant. Ez még eddig nem rossz, nem túl érdekes ugyan, de nem vagyok színházkritikus. A story egyszerű. Színésznőnek gyereke születik, nem akarja, eljátssza, hogy őrült. Ápolónő gondozza, de végül megőrül. S van egy orvos is. Gondolom, hogy ne csak két nő legyen a színpadon, az egysíkú. Két megjegyzés. Egy jó meg egy rossz. Kezdem a rosszal, a javát hagyom a végére. Hogy jobb maradjon a szánk íze. A narrátor. Ha valaki színész és orvost vagy nővérkét játszik a természetesnek hatni akaró mesterkélt hangján, ugyanő ha narrátori szerepet ölt csak egy perc erejéig is, miért lesz az egész mesterkéltségből egy mélyebb, kikényszerítetteb mesterkéltség? A nagy költői kérdés. A jó. Alma, a nővérke, Lax. Nem maga a szerep, nem maga a produkció, nem maga a színésznő. De mégis. Egész álló nap egy „őrülttel” volt összezárva, aki nem szól. A csend egy idő után nyomasztó. Egy falusi kis szende lány először csak mosolyog, aztán kérdez egy butát, aztán mond egy butát. Aztán megered a nyelve. Elkezd gondolkodni. Önanalí- zist végez. Miért, mikor, kivel, mi célból, hogy lehetett volna, én miért nem, de mégis... Kérdések. Válaszok. Nem objektív tükör önmagáról, mert csak a saját szemszögéből figyeli magát és egy relatív sikeres színésznőhöz ha- sonlítgatja kis nővéri mivoltát. Na és ebbe őrül bele. Tanulság, ne nézz mélyen magadba. (Ingmar Bergman: Persona. Rendezte: Gigor Attila. Szereplők: Lax Judit, GubíkÁgi, Benkő Géza. Pozsony, Kis Színpad) Jelenet az előadásból: Gubík Ági és Benkő Géza (Kép: persona-theatre.sk
