Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)
2011-04-02 / 77. szám, szombat
PRESSZÓ ■ 2011. ÁPRILIS 2. www.ujszo.com SZTÁRVILÁG 17 szerződött, mi négyen, Miezga, Jakab, Juraj Kemka és én az Astorkához kerültünk, ami az improvizációnál óriási előny. Több mint másfél évtized után úgy ismerjük egymást, mint a rossz pénzt, de azért még mindig meg tudjuk lepni egymást, meg tudjuk nevettetni a másikat. Néha veszekszünk, mint a kutyák, de soha nem haragszunk egymásra.” Latinák azt szerette volna, ha a sorozatban is szoros barátság szövődik köztük, de neki más szerepet szántak, ronda dög volt, aki mindenütt és mindenkinek ártott, keresztbe tett. Egyébként, úgy véli, érdekes volt egy ilyen alakot megformálni, jó, ha az ember különböző jellemekben próbára teheti magát. Játszik a Mi lenne, ha... (Keby bolo keby) és a A törvény nevében (V mene zákona) című sorozatokban is, de a nézők szívébe a Hivatásosok (Profesionáli) folyton zabáié rendőreként lopta be magát. A jó kolbászt meg az egyéb disznótoros finomságokat az életben sem veti meg, az egyik Helpán élő unoka- testvére mindig szól, ha disznót vágnak, s ha csak teheti, olyankor leruccan vidékre, meglátogatja a családot. A sorozatbeli zabálás néha már ugyan az idegeire megy n Az egyetlen szerep, amit nem szeretne eljátszani, az a Hamlet. „Nem hálás, csupa komorság. (de hát a forgatókönyv az szent, a szerep kedvéért mit meg nem tesz az ember), ám az otthoni ízekhez nincs fogható . A gyetvai legény Lukáš Breznóbányán született, a szülők Helpáról (Heľpa), a folklórjáról híres faluból származnak, de a Gyetva melletti Herencsvölgyben (Hriúová) élnek, ott nőtt fel Lukáš is. A szülők kereskedők. „Az édesapám hamarabb volt híres megyeszerte, de mostanában folyton arról kérdezgetik, hogy mi köze alihoz a Latinákhozi. Addig nyaggatott, amíg neki meg a nagybácsiknak is adtam egy csomó aláírt fényképet, hogy legyen mit osztogatniuk. Addig jó, amíg nem tagadnak le...” Lukáš t eredetileg üvegfúvó mesternek szánták, ki is tanulta a mesterséget, de alig két hónapot töltött el egy gyárban. „Tőröket, kardokat, rózsákat gyártottunk, legjobban azt élveztem, amikor szabadra engedhettem a fantáziámat, s azt csinálhattam, ami épp eszembe jutott. De nem voltam túl kreatív, csak az állatfigurákig jutottam, malackákat meg madárkákat formáztam.” Aztán egy szép napon jelentkezett a színművészeti főiskolára, állítólag azért, mert a „lányok folyton mondogatták: te komédiás vagy. Hallgattam rájuk, s elmentem a felvételire. Meglepetésemre mindjárt fel is vettek.” Hogy így volt-e, vagy csak kitalálta, hiába próbálnám firtatni. Gülüszemeit kimeresztve olyan képet vágott, amelytől nem lettem okosabb. Maradjunk any- nyiban, hogy azoknak a bizonyos lányoknak igazuk volt, Latinák valóban vérbeli komédiás, nagy kár lett volna, ha tehetsége elkallódik. A színészi géneket állítólag édesapjától örökölte. Eveken át járt színjátszó körbe. „Sokszor elloptam tőle a forgatókönyvet, s bevittem magammal az iskolába, ott a haverokkal betanultuk a darabot.” A mama a képzőművészethez vonzódott, s bár a fia üvegfúvóként nem lett mester, Latinák bevallja, mostanában egyre többször azon kapja magát, hogy szívesen festene néhány képet, akár sorozatot, csak úgy magának, aztán felakasztaná a szobája falára, s elnézegetné. „Csak ne lennék annyira lusta”. Ezzel a mondatával alaposan meglep. O, aki a rögtönzés mestere, aki folyton kitalál valamit, aki folyton izeg-mozog. O lusta!? Hiheteden. Legszebb szerepére készül Az egyeden szerep, amit nem szerem e eljátszani, az a Hamlet.-„Nem hálás, csupa komorság.” Rómeójával viszont alaposan meglepte a nagyérdeműt. Most újabb nagyon fontos szerepre készül - nem anyaszínházában, sem a Nemzetiben, ahol néha vendégszerepei, s nem is műsoraiban, hanem a magánéletben. Ősszel apa lesz. Anička kisbabát vár. 2008-ban házasodtak össze. Aničkával, aki az ország keleti részéből származik, a színház eperjesi vendégszereplése során ismerkedtek meg. „Maroš Zednikovič helyett ugrottam be. Előadás után Ady Hajdú meghívta egy ismerősét, hogy igyon velünk egy pohár bort, őt hozta oda autóval. Csöndesen, szerényen ült ott a sarokban. Amikor megszólítottam, azt hitte, hogy világosító vagyok...” Urbán Klára » Névjegykártya: Lukáš Latinák ■ színész 1977. február 28-án született Breznóbányán. Kitanulta az üvegfúvást, majd elvégezte a Színművészeti Főiskolát. A pozsonyi Astorka korzo 90 színház tagja lett, s mindmáig ott játszik, de vendégszerepei a Nemzeti Színházban is. Barátaival együtt hozták létre a Teatro Tatra társulatot, amellyel a tavalyi van- couveri téli olimpián is szerepeltek. A köztudatba egy jól sikerült reklám révén került, később néhány filmből (Zabíjačka, Krajinka, Kruté radosti, Dévčátko, Návrat bocianov, Muzika, Nebo, peklo... zem, Pouta, Nedodržaný sľub, Lietajúci Cyprián) s főleg a tévé képernyőjéről (Profesionáli, Partička) ismerték meg a nézők. 2008- ban ő lett Az év felfedezettje, idén a legsikeresebb televíziós személyiségek díjkiosztóján ő kapta az abszolút OTO-t, s a legjobb komikus színésznek járó díjat is. Nős, felesége, Anna ősz elején várja első gyermeküket.
