Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)
2011-04-16 / 89. szám, szombat
23 Szalon ÚJ SZÓ 2011. ÁPRILIS 16. www.ujszo.com KÖNYV A SZALONBAN Az emlékek avas szaga SZALAY ZOLTÁN „Mindnyájunk második hazája az idő” - írja egy helyen Örkény István. Ebbe a második otthonba, az időbe tér meg Grendel Lajos legújabb, a XVIII. Budapesti Nemzetközi Könyv- fesztiválra megjelenő Négy hét az élet című regényének főhőse. Az öregedő matektanárnak, Sanyinak megadatik, hogy négy hétre beköltözzön a lakásba, ahova gyerekkori emlékei kötik. S ez alatt a négy hét alatt megnyílik számára az idő folyosója: „Furcsa, kicsit émelyítő érzés volt egyszerre jelen lenni több időben, a vánszorogva, de egyenletesen előrehaladó mostban, és egy mozgó, vibráló, előre-hátra cikázó múlt időben, amely kiszámíthatatlanul és rögzíthetetlenül áramlott emlékezetnek nevezve magát a fej ében, minthahigany- ból lenne. ” (150.) Ez a higany, a múlt mérge alaposan próbára teszi a főhős védekezőképességét („A léleknek is van immun- rendszere, Hugó.”- 218.). A fülszöveg „számvetés”- ként harangozza be a regényt, s közli, az „fordulatot jelent Grendel írói pályáján”. Kereken harminc éve, hogy az Éleslövészetben Grendel véghezvitte azokat a „leszámolásokat”, amelyek felszabadító ereje - összejátszva a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján megjelenő egyéb kulcsfontosságú szövegekkel - hosszú időre lendületet adott a magyar prózának. A harminc évvel ezelőtti, határozott leszámolások helyett most némivel tétovázóbb ez a hang, megfontoltabb, a próza pedig szélesebben hömpölygő, díszesebb, klasszikus veretű. A 18. fejezet elején (a fejezetek számozása: 19-től 0-ig) a szöveg rákérdez saját magára, mintha egy hosszú és gazdag írói pálya továbbvitelének lehetőségeit venné számba a szerző: „Elszámolás kezdődne? Vagy inkább felszámolás? Vagy leszámolás? (...) Miféle leszámolás kezdődhetne? Amivel leszámolhatna, azzal ő már régen leszámolt. Elszámolni? Kinek és mivel? Ami pedig a felszámolást illeti, hátazmárfolyamatbanvaU' egy ideje.” (27.) Tulajdonképpen számos jól ismert grendeli toposz megidéződik a regényben, egy kisvárosból származó, Pozsonyba került szlovákiai magyar értelmiségi sorsát ismerhetjük meg, kissé mintha az a generáció kapna most szót, melynek tagjai a Szakításokban még a „másik oldalt” képviselték, a szabadság megrögzött ellenségei, akikkel szakítani kellett. „Belepusztult volna abba, hogy szabad” - így jellemezte a Szakítások egyik „régimódi” hősét Grendel. A Négy hét az élei főhőse, Sanyi „Pozsony egyik elit gimnáziumában tanított matematikát és fizikát, folyékonyan és akcentus nélkül beszélt szlovákul, kollégái nem zaklatták, nem áskálódtak ellene, ellenségei nem voltak... ” (81.) Éli tehát a maga kispolgári hétköznapjait, míg egy vidéki kiruccanás, amikor is nagynénje gyerekei megkérik, vigyázzon a házra, míg ők kirándulnak, szembesíti őt lezáratlan és feldolgozatlan múltjával. A régmúlttal, amelyet a romantikus nevű nagynéni, Klementina képvisel, a kiismerhetetlen, aki mintha nem is ebben a világban élt volna, s aki valamiféle transzcendens szabályok szerint igazgatta életét, illetve a közelmúlttal, amire rányomta a pecsétjét Sanyi családjának széthullása, gyerekeitől való elidegenedése, felesége halála. Sanyit végül a furcsa csavargóval, Hugóval történő megismerkedése döbbenti rá elha- gyatottságára, s arra a hazugságra, amelyben egész felnőtt életét leélte. A feleszmélés annál gyötrelmesebb, hogy nem mutatkozik semmiféle kiút, semmiféle megoldás. A nosztalgia, ami mégiscsak megjelenik a regény lapjain, nem a megszokott nosztalgia, sokkal keserűbb annál, sokkal bonyolultabb kódokra épül. Klementina az, aki Sanyi szemében megtestesíti a letűnt világot: „Mintha az ő idejükben lassabban jártak volna az órák, hosszabbak lettek volna a nappalok, fényesebbek esténként a csillagok, tompább és legyűrhetőbb a bánat, s nem oly ijesztőenfekete ahalál, mintmanapság, mert nekik még volt idejük felkészülni rá.” (118.) Sanyi végignézte ennek a világnak az elenyészé- sét; a regény végigvezet bennünket a második világháború utáni évtizedek lassú, nyomott korszakán, azon a nem igazán látványos átmeneten, ami Sanyi s megannyi kortársa életét egy jól szervezett, átfogó hazugsággá változtatta. A régi családi ház kísértetei feszélyezte Sanyit az a Hugó oldja fel s készteti az emlékeivel való szembenézésre, aki ellentmondásosságával mintha hordozna magában valamennyit abból az életérzésből, amit a csodálatos Klementina képviselt, s amit Sanyi gyerekei is örökölnek, csakhogy őket sosem képes megérteni. Hugó rendőr apától való, s maga is katonaként szolgált egy ideig, hogy a fegyelmezett életvitelt egy szerencsétlen „baleset” folytán a korlátlan szabadságra cserélje. Életútja ellentmondásosságát leginkább az jellemzi, hogy a szabadság eléréséhez arra volt szüksége, hogy börtönbe zárják. Amikor Sanyi megismerkedik vele, egy hencegő, ám igazából gyáva csavargó és tolvaj, Sanyi viszont megtalálja benne a társat, mivel ráébreszti őt saját „lelki hajléktalanságára” (265.). Arra, hogy képtelen megtalálni önmagát, képtelen elfogadni Klementina örökségét. Amikor saját lánya, Krisztina egy békés családi séta alkalmával kitör, s fellázad szülei aljas képmutatása ellen, illetve amikor fia, Dani „betegségéről” - homoszexuali- tásáról tudomást szerez, elkötelezi magát a sztereotípiákkal terhelt sekélyesség mellett. Ugyanakkor titkon, magában elítéli ezt az alapállást, s vágyódik a klementinái különlegességre: „Jó, lehet, hogy az a világ sem volt különb a mainál, de sokkal többen voltak benne különbek, mint ti a lapos materializmusotokkal, a szószátyársá- gotokkal, a simulékonyságotokkal, a gépies ceremóniáitokkal, az egész rettenetes és elviselhetetlen középszerűségetekkel. ” (273.) Sanyi azonban kifelé megmarad ugyanilyennek, beleveszve ebbe a végzetes tudat- hasadásba. A Négy hét az élet talán az egyik legfájdalmasabb Grendel- regény. Megtalálható benne ugyan az a finom humor, fanyar ' önirónia, amely a szerző korábbi műveit alapvetően meghatározta, de a kegyetlen számvetés nem engedi ezt a humort túl- burjánzani. Hasonló kérdéseket dolgozott fel részben a New Hont-trilógia is, gondoljunk csak a Tömegsír főhősére, a nagyvárosi értelmiségire, akit lehúz és magához ránt a mohó vidéki bambaságvagy a Nálunk, New Honiban történelmi ab- szurdjára. S beilleszthető a Négy hét az élet azon regények sorába is, amelyek az elmúlt évszázad történelmi-társadalmi hatásainak feldolgozására törekednek ebben a képlékeny, önmagával alig-alig megbékélni képes régióban, mint például Hunčík Péter közelmúltban megjelent, Határeset című nagyregénye. Grendel Lajos klasszikus eszközökkel, a magyar anekdotázó próza legjobb hagyományait követve tapint a magunkkal hurcolt traumák legmélyére, egyszerre érzéki és nyers tapasztalatokat közvetítve, egy lüktetőén sajgó szövegben. (Grendel Lajos: Négy hét az élet. Pozsony, Kalligram, 2011, 280 old.) F0LY0IRAT-AJANL0 Nagy szombati étvágygerjesztő BOROSS AMBRUS Nagyon jó áprilisi számmal rukkolt elő a Kalligram, a folyóirat most különösen abban az értelemben nagyon jó, hogy a benne szereplő szövegek a maguk nemében mind valamiféle különösség, szokatlanság, meglepetés, ínyencség darabjai, de szerkezeti besorolásuk is azt a benyomást kelti, mintha egy extravagáns menüsorral tüntetne a lap. Oka persze (ha ígyvan) volna rá, hogy mást ne mondjak, huszadik évfolyamát úja a lap; kissé megfordítva a mondatot: okkal tartható jónak a Kalligram, ha húsz év után is meglepően szokatlan. Tekintsük át a kínálatot! Bán Zoltán András: Fordul a kocka (ógörög operett három felvonásban, előjátékkal, első rész). Háromfogásos lírai közjáték: Kölüs Lajos versei (Kukorelly Endre bevezető soraival), SF- monológok (H. Nagy Péter gyűjtései), Mohácsi Árpád-versek. Prózai köntösbe bújtatott variációk: Kemenes Géfin László: Fe- hérlófia kéjutazásaPrüdériában (regényrészlet), Jacques Jouet- szövegek (előkóstoló és fordító: Seláf Levente). El Kazovszkij- blokk: a képzőművész versei Térey János és Lanczkor Gábor fordításában. K-Európa - ízelítő . .a múltat be kell vallani” konferencia anyagaiból; benne öt tanulmány: Schein Gáboré (A magyar képzőművészet histori- zációjának két változata az 1920-as évek első felében), Be- nyovszky Krisztiáné (Egy középeurópai kozmopolita szakács- könyv; Emma asszony és A Hét szakácskönyve - gasztronómiai olvasat), Lengyel Imre Zsolté (Az Egy polgár vallomásai Euró- pa-térképé), Bárczi Zsófiáé (Mi- notaurusz útvesztőjében. Aszlo- venszkói polgár mítosza) és Mann Joláné (,A Duna-konföderáció eszméje az ő lelkében él”. Újabb adalékok Miroslav Krleža és Jászi Oszkár kapcsolatához). Emésztés a hátsó traktusban: Grendel Lajos irodalomtörténetéről (a la Benyovszky Krisztián), Raymond Carver Kezdők című novelláskötetéről (L. Varga Péter), Soltész Márton aFoszto- gatás című, Benyovszky Krisz- tián-féle Móricz-elemzésekről, S. Király Béla a Jacques Chi- rac-emlékiratok első kötetéről. Látható, hogy a Kalligram áprilisi száma még az egyébként (ilyentájt vagy általában) böjtöt tartó olvasóknak is ingere, kissé olyan ez, mintha a Kalligramban Kalligram-napokat tartanának külsőségek és csinnadratta nélkül; s mért ne épp áprilisban: költészet napja, könyvfesztivál, s egy utolsó nagy válogatott felhozatal a könyvheti trakta előtt. A terülj-terülj asztalkámat ki-ki úgy járja körül, ahogy kedve tartja s ott lát neki, ahol a legérdekesebbnek tűnik; én A modern magyar irodalom története c. Grendel-mű továbbárnyalá- sával kezdtem a sort, de ezt a választásomat még a lap múltkori száma befolyásolta, ha ez nem lett volna, úgy kezdem, ahogy végül folytattam, az elején, s abba se hagyom (mint most).
