Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)

2011-04-14 / 87. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. ÁPRILIS 14. Közélet 3 Nem elég eljárni az elnökségi ülésekre és ott jókat mondani, ki kell menni a régiókba. Aki ezt nem vállalja, ne legyen alelnök - véli az MKP elnöke Berényi József nem tudja, lesz-e kihívója Optimista, de csak a so­rok között üzen potenci­ális kihívójának, az ex- elnök Csáky Pálnak, al- elnökjelöltjeit sem kí­vánja megnevezni. Szombaton tisztújító kongresszust tart a Ma­gyar Koalíció Pártja, az eddig egyetlen elnökje­lölt a jelenlegi pártel­nök, Berényi József. MÓZES SZABOLCS Szombaton vezetőséget választ az MKP, ön pedig el­nökként előbb értékelni fog. Mitől volt jobb az MKP az el­múlt háromnegyed évben, mint előtte? Ezt nehéz így összehasonlí­tani, mert teljesen más közeg­ben kell most az MKP politiká­ját megjeleníteni, mint előző­leg. Az én értékelésem arra vo­natkozik, hogy az elmúlt kilenc hónapban sikerült-e az alap- célkitűzéseket megvalósítani, vagy sem. És sikerült? Nyugodt szívvel állok a kül­döttek elé, mert azokat az alap­dolgokat, melyeket a júliusi kongresszuson ígértem, sike­rült teljesítenem. A párt kon­szolidálódott, a tagság maradt, a helyhatósági választásokon jó eredményt értünk el, folya­matosan véleményezzük a kormány munkáját, a tisztújí­tás folyamatában helyi és járási szinten megjelentek új szemé­lyek, zajlik a megújulás és a fia­talítás folyamata, a párt pedig a preferenciák alapján a parla­mentbejutás határán áll. Tehát megvan a lehetőségünk, hogy visszajussunk a parlamentbe. Válaszában most is kerülte az összehasonlítást, kritiku­sai szerint sem elég konfron­tativ. Elnökjelöltként nem kellene egyértelműen leszö­geznie: szerintem ez és ez jobb volt, jobban tudom csi­nálni, mint potenciális kihí­vóim? A választási vereségünk egyik oka elemzők szerint a túl­ságosan konfrontativ hangnem volt. Ezen változtattam. Igyek­szem tényszerűen és pontosan fogalmazni. Emellett, ha kel­lett, a magyartémákban vállal­tam a konfrontációt, például az állampolgárság ügyében min­denkinél messzebb mentem. Bugár Béla néhány kijelentését is nyíltan kritizáltam, például akkor, amikor Orbán Viktor szi­dása mögé bújva próbálta lep­lezni a Most-Híd erődenségét, és ezáltal jó pontokat szerezni a szlovák politikusoknál. Lesz kihívója? Nem tudom. Ilyen szem­pontból módosításra szorul az alapszabályunk. Nem tartom normális helyzetnek, hogy a küldöttek úgy érkeznek egy kongresszusra, hogy nem tud­ják, egy, kettő vagy több jelölt­ből választhatnak. Azt kell be­építeni az alapszabályba, hogy legalább két héttel a kong­resszus előtt mindenki egyértelműen fejezze ki a szándékát, indulni akar-e vagy sem. Ha komoly pártnak tart­juk magunkat, a jelenlegi hely­zet nem jó - és ezzel nem is lenne szabad visszaélnie sen­kinek sem. Magyarán: Csáky Pál ko­molytanul áll a jelöléséhez, vagy visszaél a helyzettel úgy, hogy az utolsó órákig le­begteti esetleges indulását? Ezt nem mondom. A küldöt­teknek úgy kellene érkezniük a kongresszusra, hogy pontosan tudják, kikből lehet választani. Említette, hogy a jövő szempontjából el lehet mon­dani, mit szeretne másként csinálni. Ha lesz kihívója, az Csáky Pál lesz. Miben lenne ön jobb pártelnök, mint ő, miben politizálna másként, mint ő? Ez fordítva működik. Mivel most én vagyok az MKP elnöke, én az elképzeléseimről tudok beszélni, s neki kellene megfo­galmaznia, hogy mit csinált volna másként, ha az elmúlt 8-9 hónapban pártelnök lett volna. Én az elvégzett munká­ról és a terveimről tudok be­szélni. Kinek a támogatására szá­míthat ön és kiére Csáky? Szerettem volna elkerülni, hogy ez a kongresszus arról szóljon, Csáky Pál visszatér-e vagy sem. Mert ennek a kong­resszusnak nem erről kellene szólnia, hanem arról, hogy egységesek, erősek és bizako­dók vagyunk. Nem én tehetek róla, hogy nem így alakult. Ob­jektíve tudom - mert részt vet­tem a járási konferenciákon -, hogy a küldöttek jelentős része kinyüvánította, támogatják, hogy folytassam a munkát. Milyen lenne az MKP, ha visszatérne Csáky Pál? Ez a kérdés engem végképp nem foglalkoztat. Mint párttagot, jelenlegi elnököt sem foglalkoztatja? Nekem sem Csáky-fóbiám nincs, sem elvakult támogatója nem vagyok. Engem az foglal­koztat, hogy az MKP kong­resszusa felkészült, elszánt és összetartó elnökséget vá­lasszon, amely tudja teljesíteni a magyar közösség elvárásait. Egy ilyen csapatot szeretnék elnökként vezetni. Ön szerint minek örülné­nek jobban a Hídban: Csáky vagy Berényi győzelmének? Ezt tőlük kell megkérdezni. Mi elsődlegesen nem a hida­sokkal szemben politizálunk, hanem a szlovák nacionaliz­mus visszaszorítása és a ma­gyar választók érdekében. Vállalna tisztséget az MKP- ban, ha Csáky Pált választa­nák meg elnöknek? A kérdés nem így vetődik fel. Ha nem kapom meg elnökként a bizalmat, akkor nyüván a munkámat és a terveimet sem fogadják el a küldöttek, ebben (Somogyi Tibor felvétele' Berényi József az esetben fölösleges lenne nyomulnom az elnökségbe, át kellene adnom a helyemet má­soknak. Ha önt választják meg, fel­ajánl valamilyen tisztséget Csáky Pálnak, vagy kérni fog­ja a küldötteket, hogy sza­vazzanak neki bizalmat va­lamilyen tisztség betöltésé­re? Kérdem ezt azért is, mert Csáky többször megfogal­mazta: az elnökségbe vissza­térne. A júliusi kongresszuson elég egyértelműen fogalmaztam Őry Péter mellett, akkor ez meglehetősen negatív vissz­hangot váltott ki. Sokan mond­ták, hogy ezt most ne tegyem. Ugyanakkor megfogalmazok elveket, amelyek az alelnöki posztokat érintik, és azt is el fogom mondani, hogy az Or­szágos Tanács elnökének olyan személynek kell lennie, akihez az elnök közel áll, akivel jó az együttműködés. Ilyen szem­pontból Bárdos Gyula nagy támaszom volt az elmúlt nyolc hónapban. Az alelnöki posztok esetében három kritériumot fogalmazok meg, melynek meg kell felelniük a jelölteknek. Egyrészt szakmailag felkészül­teknek kell lenniük, másrészt hitelesnek kell lenniük - a ma­gánéleti szférában sem szabad fölkínálni a kritika lehetőségét -, harmadrészt pedig nagyon sokat kell dolgozniuk a régiók­ban. Minden alelnöknek vál­lalnia kell azt, hogy intenzíven fogja látogatni a régiókat, saját szakterületén belül pedig szer­vezni fogja a párt életét és ter­jeszteni fogja a párt szakmai véleményét. Nem elég eljárni a pozsonyi elnökségi ülésekre és ott jókat mondani, ki kell men­ni a régiókba. Aki ezt nem vál­lalja, ne is legyen alelnök. Vannak olyanok a jelenlegi elnökségben, akik nem tud­nak megfelelni ezeknek a kri­tériumoknak? El szeretném kerülni, hogy a kongresszus előtt a médiákon keresztül üzengessek, konkrét személyekre lebontva. Ezt, ha nem haragszik, nem teszem meg. Ugyanakkor nem csak a mostani alelnökökben kell gondolkodni, hanem a kihívó­ikban is. Arra fogom kérni a küldötteket, hogy ezek alapján a kritériumok alapján döntse­nek, ne baráti alapon, ne csak az elmúlt 10-20 évben elvég­zett munka eredményét díjaz­zák, hanem azt is, hogy valaki­ben megvan-e a kellő erő, am­bíció, szakmai és egyéni hite­lesség, hogy az MKP parlamen­ten kívüli nem könnyű munká­ját felvállalja. Tovább fiatalítaná a pár­tot? Megújulásnak nevezném in­kább. Nem hiszem, hogy a leg­fiatalabb MKP-tagoknak a poli­tikát elnökségi tagként kell kezdeniük. Szükség van új ar­cokra az elnökségben, de olyan embereket kell bevonni, akik helyi, megyei szinten vagy a szakmai, társadalmi életben már bizonyítottak. Az elnökség nem lehet kísérleti inkubátor fiatal politikusok számára. Milyen üzenettel, prog­rammal pályázza meg az MKP elnöki tisztét? Egy parlamenten kívüli pártnak a választási időszak elején az a fő feladata, hogy tükröt tartson a kormány elé, ezen nincs mit változtatni. Üzeneteinket el kell juttatnunk az emberekhez. Látható, hogy az úgynevezett magyar vagy kisebbségi témákkal hozzáve­tőlegesen 4-5 százaléknyi vá­lasztó nyerhető meg, ezért erő­síteni kell a szociális és mező- gazdasági területen, a vidék- és infrastruktúra-fejlesztés terü­letén. Itt erősítenünk kell a po­litikai üzeneteinket, mert a 4,3 százalékhoz szükséges még kb. 20 ezer szavazat, amellyel át­léphetjük a bejutási küszöböt - ez pedig ezekkel a témákkal biztosítható. A program másik része pedig arról szól, hogy a pártszervezésnek folytatódnia kell, alelnöki szinten is fontos lesz, hogy a régiókban megje­lenjünk. Nem gondolja, hogy sokkal markánsabb szakmai véle­ményt kellene megfogal­maznia a pártnak, főként így, parlamenten kívül? Sőt, al­ternatív megoldásokat, ter­veket kellene a közvélemény elé tárni? Igen. Egyik fő feladatomnak azt tartom, hogy ez az év végé­ig meg is valósuljon. Mit tapasztalt, lehet par­lamenten kívülről hatéko­nyan politizálni? Nem tagadom, új ez a pálya számunkra. A lehetőségeinket az élet mutatja meg. Továbbra is mi vagyunk az egyedüli ma­gyar párt, s az, hogy európai, megyei és helyhatósági szinten is erősek vagyunk, sok min­denben pótolja a parlamenti szerepet. Az MKP nem egy ta­lajt vesztett, kizárólagosan po­zsonyi székházzal rendelkező párt, hanem továbbra is 9-10 ezres tagságot felölelő magyar párt, mely érzi a lehetőséget, hogy legközelebb visszakerül­het a parlamentbe. Ezt sugall­ták számomra azok a járási konferenciák és helyi gyűlések is, ahova eljutottam. Említette a pártpreferenci­ákat. Már hónapok óta 4-5 százalék körül mozognak, nem tudnak az 5 százalékos határ fölé kerülni. Mi az a plusz, ami ahhoz kellene, hogy ennél több legyen? Nem kell pánikolni. A vá­lasztási időszakból még egy év sem telt el. Én éppen fordítva látom ezt a 4-5 százalékos eredményt. A többi parlamen­ten kívüli párt mind messze mögöttünk van, közülük egye­dül nekünk van esélyünk, hogy bejussunk a parlamentbe. Azt is figyelembe kell venni, hogy a Híd kormányra jutásával na­gyon komoly esélyt kapott, hogy választói körét bővítse. Állami támogatások vannak a kezükben, nagyon sok sze­mélyt be tudtak juttatni orszá­gos, kerületi és járási állam- igazgatási, nagyon zsíros posz­tokra. Ennek ellenére nem csökkent a támogatottságunk. Ez az időszak nem az MKP-nak kedvezett, mégis, ebben az időszakban meg tudtuk őrizni a 4 és 5 százalék közötti támoga­tást. Ezért vagyok optimista, hogy idővel ez növelhető lesz. Érez ellentéteket a párton belül a régi vezetés és a jelen­legi vezetés hívei között? Nincs belső feszültség, a já­rási konferenciákon és a helyi szervezetek ülésein sem ta­pasztaltam ezt. Csáky Pál ré­széről van egyfajta ambíció, a kongresszuson majd kiderül, hogy milyen a támogatottság­gá. Ennek az ambíciónak nem volt markáns megjelenése a já­rási konferenciákon. Állítólag elzáródtak a ma­gyarországi - politikai, pénz­ügyi - csatornák, mióta nem Csáky Pál és Duray Miklós a párt megmondó embere. A párt Magyarországról előt­te és utána sem kapott anyagi támogatást. Ami pedig a nem pénzügyi jellegű támogatást il­leti: Orbán Viktorral az elmúlt nyolc hónapban ötször talál­koztam, egyáltalán nem érzem úgy, hogy bármiféle kommuni­kációs csatornák elzárultak volna, sőt, úgy látom, hogy ez a kapcsolat nagyon jó. S itt nem csak Orbán Viktorra gondolok, hanem Semjén Zsoltra, Kövér Lászlóra és a többi meghatáro­zó magyar kormányzati politi­kusra. Januárban kérvényezte a magyar állampolgárságot, februárban - miután megbu­kott a szlovák ellentörvény módosítása - azt mondta, nem tájékoztat tovább erről a folyamatról. Utólag nem tart­ja elhibázottnak a januári medializációt? Nem, sőt, az idő haladtával egyre inkább örülök annak, hogy így történt, ugyanis így tudtam a leginkább rávilágíta­ni arra, hogy az ellentörvény nem kivitelezhető. Az állami szervek és a média is csak spe­kulál, hogy van-e vagy nincs magyar állampolgárságom. Ezzel bizonyos szempontból lehetőséget is adtam minden­kinek, hogyan lehet ebben az ügyben eljárni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom