Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)

2011-04-02 / 77. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. ÁPRILIS 2. Vélemény És háttér 7 Nem gondolom, hogy Orbán Viktor konfliktusokat szeretne, vagy megváltoztatná a határokat Kedves magyarok! Attól tartok, ismét eltá­volodunk egymástól, és úgy látom, ebben mind a két fél hibás. ŠTEFAN HRÍB A szlovákok azért, mert ez a kis, komplexusokkal teli nemzet egyszerre csak orszá­got szerzett, de nem bízik sa­ját erejében, fél, ezért nem képes nagyvonalú lenni a ki­sebbségeivel szemben. Az én nemzetemet túl sok primitív politikus képviseli, akik a magyarokkal szemben gya­korolják durva erejüket. Ne­vetségesek, kínosak, de van hatalmuk, amellyel tönkrete­szik közös életünket, és ezt örömmel teszik. És ez nem csak Slotára, a nemzeti csa­lóra érvényes. Az ország szé­gyene, hogy ezek a kisebbrendűséggel küszködő politikusok választók százez­reiben találnak társra, akik­nek szintén tetszik a magyargyűlölet. Természete­sen vannak más választók és vannak más politikusok, de nem elegen. Ezért minden kisebbségi jogot véres verí­tékkel kell kiharcolniuk, ezért az értelmes szlovák po­litikusok is veszélyeztetik népszerűségüket, amikor vé­delmükbe veszik önöket, aho­gyan ez legutóbb az OKS-szel történt. Büszke vagyok rájuk, hogy mégis megteszik. Ők az önök igazi szövetségesei. Ne feledkezzenek meg róluk. Most, hogy a budapesti par­lamentbe is választhatnak képviselőket, katasztrófa fe­nyeget. Ha felveszik a magyar állampolgárságot, törvényeink értelmében elveszítik a szlo­vákot, és Szlovákia ugyan­olyan színtelen ország lesz, mint annak idején Csehország, amelyből száműzték a szudé- tanémeteket. Tudom, hogy a kisebbségi kérdés hatalmi megoldása történelmileg bele van kódolva Közép-Európába, de nem vagyok hajlandó bele­törődni. Nem akarom, hogy ne legyenek ennek az országnak az állampolgárai ugyanúgy, mint én. Ezért annak örülnék a legjobban, ha nem vennék fel a magyar állampolgárságot, hogy ne csak az önök jogaiért, hanem Szlovákia jobb arcáért is együtt küzdjünk. Úgy látom, eltávolodásunk­ban nagy része van a magya­roknak is, és most nem önökre gondolok, hanem Viktorra. Nem bűn a határon túli ma­gyaroknak állampolgárságot adni. Sőt úgy látom, gondos­kodni akarnak azokról az em­berekről, akik az ostoba Tria­non miatt elveszítették hazá­jukat. Ebben igaza van Buda­pestnek. De választójogot adni a határon túli magyaroknak és lehetőséget, hogy szuverén szervekbe beválasszák őket, közép-európai körülmények közt nemcsak provokáció, ha­nem kísérlet a törékeny viszo­nyok megváltoztatására. Nem gondolom, hogy Orbán Viktor konfliktusokat szeretne, azzal se gyanúsítom, hogy meg akar­ja változtatni a határokat Csupán azt gondolom, hogy amennyire figyel a határon túli magyar kisebbség szükséglete­ire, annyira nem figyel arra, mire van szüksége a többség­nek. Mert ha azt akarja, hogy Dél-Szlovákiában választási kampány folyjék, amikor az Országgyűlésbe választanak képviselőket, hogy felvonuljon itt a Jobbik Slota ellen, hogy néhányan a magyarjaink közül a magyar törvényhozás képvi­selői legyenek, amelynek ér­dekeire jobban ügyelnek, mint Szlovákia érdekeire, akkor nem érzi, hogy Szlovákia lelke is sérült a történelem által. Nem hiszem, hogy ha Orbán érzékeny akar lenni saját ki­sebbségével szemben, akkor érzéketlennek kell lennie a szlovák többséggel szemben. Érzékenység csak egyféle van. Távolodunk egymástól. Kettős állampolgársággal, el­lentörvénnyel, Brüsszellel ri­ogatjuk egymást. Mi, a leg­közelebbi szövetségesek és barátok. A szerző a .týždeň főszerkesz­tője, a Lámpa műsorvezetője Annyi a szabálytalanság, hogy ez már nem is foci, hanem politika! (Peter Gossónyi rajza) uo CP c> (D JEGYZET Fizessen, aki lelki beteg PÉTERFl SZONYA Nem úri beteg­ség a depresszió, de más lelki be­tegség sem, az erejükteljében levő emberek-a világon több mint 120 millióan-szenved­nek tőle. Azért, hogyne kerül­jenek kórházba, a lelki kínok elől ne meneküljenek a halál­ba, személyre szabott gyógy­szeres kezeléstigényelnek. A megfelelő orvosság kiválasz­tása nehéz feladat, hiszen minden egyes lelki beteg más­képp reagál a szerre. A pszi­chiáterek szerint gyakran elő­fordul, hogy ha hatástalannak bizonyul, két-háromhetenként kénytelenek lecserélni a beve­tett orvosságot, és újjal kísérle­teznek. Rendszerint a negye­dik, ötödik próbálkozást koro­názza siker, a lelki beteg „kilép a ködből” és igaz, némi korlá­tozással, de újra élvezni tudja a létet. A minap a lelki betegeket tö­mörítő Lelki Egészség Ligája félreverte a harangokat, érte­süléseik szerint júliustól az egészségbiztosítókjelentősen csökkentik a pszichiátriai gyógyszerek árának térítését. Az anyagi csőd szélén álló ál­lami egészségbiztosítónak ugyanis takarékoskodnia kell, aminek legegyszerűbb módja az anyagi terhek betegekre hárítása. Ami annyit jelent, hogy az érintettek gyógyszer- költsége, (orvosságonként kb. 4 euró) akár tízszerese (0 eu­ró!) lehet a jelenleginek. Jo­gos tehát a betegek és a pszi­chiáterek idegessége, vala­mennyien tudják, hogy ekko­ra terhet képtelen vállalni a rászoruló. A szakorvosok úgy vélik, ha nem marad meg a gyógyszerválasztás lehetősé­ge, nem áll módjukban elvé­gezni számos genetikai, bio­kémiai vizsgálatot - a beteg egészségi állapota sínyli meg. Ajáróbeteg-rendelés kereté­ben gyógyulok kórházi ellá­tást igényelnek majd, ami je­lentős költségnövekedést je­lent a biztosítóknak. Etikát­lannak és elfogadhatatlannak tartják, hogy kezeléskor nem a gyógyszer kedvező hatását, hanem elsősorban az árát ve­gyék figyelembe. Az egészségügyi minisztérium nyomban visszautasította a pszichiátriai betegek értesülé­seit, mondván, minden egyes diagnóziscsoportban lesz olyan orvosság, amelyet teljes egészében a biztosító térít, il­letve olyan, amelynek önrésze nem lesz több egy eurónál. A miniszternek vagy nincs tudomása arról, hogy min­denütt a világon többnyire hónapokig keresik a legjob­ban ható gyógyszert, hogy a pszichiátriai betegek által használt korszerű orvossá­gok megváltoztatása életve­szélyes lehet, vagy szándé­kosan ködösít. KOMMEHTAR Élet vagy uborka? SERES LÁSZLÓ Néhány napja a bíróság jogerősen enyhítette annak az idős polgártársunknak a büntetését, aki 2008-ban áramot vezetett a kerítésébe, hogy ily módon is védje kis veteményét a tolvaj októl. A védelem kicsit túl jól sikerült: az egyik uborka­tolvaj a helyszínen meghalt, két másik súlyosan megsérült. Első fokon még emberölés bűntettében és testi sértés vétségében találta bűnösnek Szo- boszlai Barnát a bíróság, ezért egy év fogházra ítélte, de a bün­tetés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. A magyar médiában anno tetőfokára hágott a tolvajok megértése, szemben a tulajdonát védő, kétségbeesett férfival; különösen szívderítő volt látni, ahogy a szociálisan mindig érzékeny jog­védők és publicisták szinte egyöntetűen a (potenciális) tolva­jok oldalára csapódtak, mondván, az emberi élet mégiscsak fontosabb, mint az uborka. A 70 éves Szoboszlait jobbára a szélsőjobb karolta fel, így lett „Barna bácsiból” a „cigánybűnö­zés” elleni küzdelem élharcosa. Természetesenbármennyirejogos is morálisan az önvéde­lem, valóban nem szép dolog220-at vezetni a kerítésbe - de a problémára a kétoldali demagógia semmilyen választ nem ad. Ugyanis az emberi élet elválaszthatatlan a tulajdon szentsé­gétől és a tulajdon védelmétől. Magyarországon, ahol nemrég az a szégyen is megesett, hogy egy Gyöngyöspata nevű községben fekete ruhás, gárdista „polgárőrök” heteken át terrorizálták a romákat a „cigánybű­nözés” ürügyén, most hatalmas előrelépés várható a helyi gengszterkedések (terménylopások, helyi családok atrocitá­sai, fenyegetései) elleni harcban. Mint arról a Népszabadság beszámolt, személyesen Orbán Viktor javaslatára várhatóan bekerül a készülő alkotmányba, hogy ha valakit, ill. valakinek a tulajdonát fenyegetés ér, akkor joga van „a rendőrségi erőn túl önvédelmet gyakorolnia”, bármit jelentsen is ez. Az ilyen típusú jogokat ugyanis leginkább nem alaptörvényekben, ha­nem leginkább büntető szabályokban rögzítik, nyilván kissé bővítettebb kiadásban. Jó lenne például tudni, mi is számít fenyegetésnek, támadás­nak, mitjelent az, hogy „a rendőrségi erőn túl” (tényleg, akkor mostantól már nem is kötelessége a rendőrségnek a védel­mem?), hol kezdődik az önvédelem, és támadás esetén ne­kem, az áldozatnak meg kell-e felelnem valamiféle arányos­sági tesztnek, tehát mondjuk lőhetek-e, ha vasvillávaljönnek az uborkatolvajok? így azonban, bármennyire üdvözlendő is, hogy a kormány az alapelvek szintjén is tenni akar a polgárok önvédelméért, az egész nem több porhintésnél. Vanaztánmégegyfurcsaságaajavaslatnak: azúj alkotmányt számos ezoterikus tulajdonsága („Nemzeti Hitvallás”) mellett az is jellemzi, hogy alig védi, alig is említi a magántulajdont, annak védelmét viszont ily módon kiemeli. A tervezetben vala­hol a sok nemzeti giccs és túlszabályozott fölösleges betűtenger közepette, szinte by the way van szó arról, hogy „Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár”, azaz a tulajdonomhoz való jog alapvetően megkérdőjeleződik (nem csoda: nem sokkal korábban még az­zal fenyeget a leendő alaptörvény, hogy „az egyéni szabadság csak másokkal együttműködve bontakozhat ki”). Ez épp olyan, mintha Szoboszlai Barnával közölné az ön- kormányzat: nyugodtan tessék hagyni a fiatalokat lopni, Barna bácsi, igaz, hogy magáé az uborka, de ugye az alkot­mány szerint társadalmi felelősség is létezik a világon. Arra kérnénk, hogy a szabadságát csak másokkal együttműködve bontakoztassa ki. A Nemzeti Együttműködés Kormánya ne­vében köszönjük. A szerző a Hírszerző főmunkatársa TALLÓZÓ BÜKK Megoldódhat a 13 évvel ez­előtti Fenyő-gyilkosság; a nyit- rai ügyészségen a Blikknek megerősítették, a médiavál­lalkozó kivégzése ügyében gyanúsítottként ül kiadatási őrizetben Jozef Roháč. Azono­sították a DNS-t a F enyő Jánost megölő géppisztolyon és a gyilkos sapkáján. Ám hogy el­jut-e a magyar rendőrség a megbízóhoz is, kérdéses, a Patkány becenevű bűnöző ed­dig nem beszélt - írta a lap. Sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudjuk, hogy az ő DNS-ét találták meg a gyilkosság hely­színén, ilyen adat nem áll a rendelkezésünkre - mondták a nyitrai ügyészségen. Roháč szlovák ügyvédje szerint a ma­gyar hatóságok gyanúsított­ként kérték ki Roháčot. Dušan Daňový úgy véli, a gyanú gyen­ge lábakon áll, egyetlen bizo­nyítékuk van a budapesti ható­ságoknak, egy DNS, amihez akkor jutottak hozzá, amikor a Patkány Budapesten ült. Ez megegyezik azzal, amelyet a tett helyszínén találtak - áll a lapban. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom