Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)

2011-04-13 / 86. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. ÁPRILIS 13. Kultúra 7 Martin Huba Csehov remekművét, a Cseresznyéskertet vitte színre Komáromban Az elengedés tétje „Abban semmit sem változott az értékrendem, amit az értékek el­vesztéséről, és az ebbe az elvesztésbe való belenyugvásról gondolok" (Dömötör Ede felvétele) Április 15-én, pénteken este hét órakor mutatja be a Komáromi Jókai Színház Anton Pavlovics Csehov Cseresznyéskert című szomorú koméd iá­ját. A társulattal ismét Martin Huba rendező dolgozott. A négy felvo­nást két részben láthatja a közönség. SZÉL JÁNOS A Karamazov testvérek és a Három nővér után jutott el Ra- nyevszkaja, Lopahin és a többi­ek történetéig a neves színész­rendező, aki a Szlovák Nemzeti Színházban mostanában Kare- nyin szerepét alakítja. Martin Hubát megérintette Doszto­jevszkij, Tolsztoj és Csehov vi­lága. Ä Cseresznyéskert egyik főpróbája után beszélgettünk. Úgy tűnik, kedveli az orosz szerzőket. Rendezi a mű­veiket és játssza a hőseiket. Miért szereti őket ennyire? Mert értenek az emberi lé­kekhez. Elfogadják az embert a titkaival együtt. Vannak bizo­nyos dolgok, amiket ezek a szerzők nem neveznek meg, csak jelzik. Dosztojevszkij, Csehov és Tolsztoj hangozta­tott gondolataik precizitása mellett elég teret hagynak arra, hogy megállapításaikból levon­ja az ember a saját életére vo­natkozó tanulságokat. Az tet­szik különösen az irodalmuk­ban, hogy emberek széles réte­ge találhat valamiféle érintke­zési pontokat a saját, szemé­lyes problémái és az írók által felvetett problémák között. A Cseresznyéskert eseté­ben mik ezek az érintkezési pontok? Amióta létezik az emberiség, mindig rá volt kényszerülve, hogy elbúcsúzzon valamitől, ami kedves volt számára, és ez mindig bizonyos fájdalommal járt. Ám ott van a közelben a kisördög, aki azt mondja, nem kell elbúcsúznod, de... Ott van az a de, ami azt jelenti, hogy el kell árulnod önmagad. A Cse­resznyéskertben az új társa­dalmi réteg képviselője megol­dást kínál. Jól élhetnének, de ki kell vágniuk a cseresznyésker­tet, fel kell parcellázniuk, és engedniük kell, hogy nyaraló­kat építsenek a helyére. Úgy érzem, a mai emberek ezt a megoldást ésszerűnek és he­lyénvalónak tartanák. Enged­nénk a csábításnak, de fel kel­lene dolgoznunk, hogy a saját lelkűnkből engedtünk kivágni valamit, ami egyszer kialakult és formált bennünket. A lelki­ismeretünkkel kell elszámol­nunk, hogy megérte-e. Hőse­inknek nem éri meg. Inkább szegények lesznek, bedarálja őket az élet, de nem képesek feladni azokat az értékeket, amiket Anton Pavlovics Csehov a cseresznyéskerttel, mint szimbólummal jellemez. Tizennégy éve már rendez­te a darabot. Amikor először megrendez­tem, máris vágytam arra, hogy újra dolgozhassam a darabbal, éreztem, szívesen visszatérnék ezeknek az embereknek bizo­nyos pülanataihoz. Nagyon örülök, hogy a sors úgy hozta, hogy még egyszer megrendez­hetem. Nem nagyon változtat­tam rajta. Abban semmit sem változott az értékrendem, amit az értékek elvesztéséről, és az ebbe az elvesztésbe való bele­nyugvásról gondolok. A Komá­romi Jókai Színházban új és nagyon jó színészeket találtam az előadáshoz. Az alapján, ahogy játszanak, érzem és hi­szem, hogy a szerepeket a sze­mélyes tapasztalataikból old­ják meg. Nem kényszerítettem rájuk azoknak a színészeknek a tapasztalatait, akikkel először színre vittem a darabot. Prágában, Pozsonyban, Komáromban rendez és ját­szik. Melyik színházban sze­ret jobban dolgozni? Azokkal a színészekkel sze­retek dolgozni, akik akarnak dolgozni, és ez nem olyan ter­mészetes, mint első pillanat­ban tűnik. A dolgozni akarás Komáromban nagyon jellem­ző. Minden alkalommal inten­zíven dolgozunk, ezért mindig szívesen jövök a Komáromi Jó­kai Színházba. Itt a színészek vágynak a munkára, új dolgok megismerésére, állandóan tel­jes energiákkal lépnek szín­padra, nem lazsálnak, és elég fájdalom van a lelkűkben. Nem tudom, hogy a történelmi ta­pasztalat, vagy a mostani tör­ténelmi pillanat teszi-e ezt. Úgy érzem, értik a fájdalmat, és nem sírnak. Az érzés, hogy szomorú vagyok, és mégis ne­vetek, nagyon csehovi. Itt nem kellett elmagyaráznom, mit je­lent az, hogy harcolni azért, amit a legjobban szeretnek. Szlovákiában az érzelmekből indulunk ki, úgy jutunk el a gondolatig. Csehországban éppen fordítva van. Magyaror­szágon pedig a legnagyobb ér­zelmi vívódásban is képesek logikusan érvelni a színészek. Robert Mapplethorpe fotója történelmet írt a Sotheby's aukciós háznál Rekordáron kelt el az amerikai zászló (Képarchívum) JUHÁSZ KATALIN New York. Robert Mapplet­horpe Flag című fotójáért 158 500 dollárt fizettek, ezzel ez a legdrágább fotó, amely valaha árverésen elkelt a Sotheby's aukciós háznál. Az 1987-ből származó fekete-fehér fényké­pen a szélfútta amerikai zászló látható, a vásznat hátulról vilá­gítja meg a napfény. A felvétel értékét előzetesen 70-90 ezer dollárra becsülték, végül a ki­kiáltási ár közel kétszereséért kelt el. Mapplethorpe portréival, vi­rágfotóival és sokakat sokkoló, meztelen férfiakat ábrázoló képeivel írta be magát a foto­gráfia nagykönyvébe. Első hí­ressé vált képeit közeli barátnő­jéről, Patti Smith-ről készítette, majd jöttek a további ismerő­sök, művészek, előkelőségek, pornósztárok. Képeinek tar­talma sokakat megbotránkoz­tatott, de technikai kidolgo­zottságuk miatt a szakemberek nem tudtak belekötni az ex­centrikus művészbe. Később stílusa finomabbá vált, felfe­dezte a klasszikus formákban rejlő szépséget. Ekkor készítet­te leghíresebb képeit, a szoborszerű férfi és női akto­kat, valamint hírességek ha­gyományos portréit. Többek között Ándy Warhol, Richard Gere és Peter Gabriel is modellt ült neki. 1987-ben alapította meg a Robert Mapplethorpe Alapít­ványt a fényképek számára ki­állítási lehetőséget biztosító múzeumok támogatása, vala­mint az AIDS-kutatással fog­lalkozó projektek finanszíro­zása céljából. 1989-ben, 42 évesen adta fel az AIDS elleni küzdelmet egy bostoni kór­házban. RÖVIDEN Zene, irodalom és fotók Pozsony. Ma 19.00 órai kezdettel, a Csemadok nagyter­mében (Május 1. tér) 29. alkalommal rendez klubkoncertet az Expired Passport zenekar. Ismét színes program várható, sok vendéggel. A rendezvényt a házigazdák akusztikus blokkja nyitja, majd egy fiatal író, Bíró Szabolcs mesél új könyveiről. Szabolcs a dunaszerdahelyi Csak Van zenekar énekese, így természetesen mikrofont is kap. Utána a nagy­megyeri Fools' Day lép pódiumra, akik a Kőbányai Zenei Stúdió növendékei. Végül Antal Tamás világutazó tart fotó­projekcióval tarkított kötetlen élménybeszámolót, és bemu­tatja Úton lenni jó!:) című könyvét. Tamás a dunaszerdahe­lyi HaddelHadd zenekar billentyűse, tehát vele is örömzené­lés várható, (lager) Statiszták kerestettek Komárom. A népszerű Asterix és Obelix-történet folyta­tódik, a már megkedvelt hősökkel egy újabb film készítését tervezik. Ehhez a filmhez kerestek statisztákat Tatabányán, Komáromban, illetve Győrben. „Komáromba most nagyon sokan eljöttek, aminek természetesen felettébb örülünk” mondta lapunknak Kovács Balázs, a statisztakiválasztás egyik szervezője. Annyit még elárult, hogy egy rögbimérkő­zéshez kerestek nézőközönséget. „Bármely korosztályhoz tartozó személy belefér egy ilyen közönségbe, így jó, hogy jöttek fiatalok és középkorúak egyaránt. Mintegy 800 főre van szükségünk a szóban forgó filmrészlethez. Akiket kivá­lasztunk, azokkal már májusban ruhapróbát tartunk, majd június első felében következhet maga a forgatás” magyaráz­ta a szervező. (Susla) Büszkék vagyunk, hogy elkészült, szeretnénk, ha minél többen látnák. Aggódva várjuk a fogadtatást" - mondták a Barackliget című új szlovák film alkotói a tegnapi sajtóvetítést követően. A történet női főhőse Tóbiás Szidi, Nádasdi Péter pedig az egyik fér­fi főszerepet viszi a vállán hatalmas energiákkal. A filmet hol­naptól láthatják a mozikban. (Peter Procházka felvétele) Kilenc új könyv bemutatója egy estén Kalligram-termés ELŐZETES Budapest. Ma este 18 órától a Kalligram Könyvkiadó a bu­dapesti Szlovák Intézetben mutatja be legújabb könyveit. Valamennyi kiadványról egy- egy elismert irodalomtörté­nész, illetve író beszél, az estet Mészáros Sándor vezeti. A legnagyobb várakozás való­színűleg Grendel Lajos Négy hét az élet című új regényét övezi, amelyet Szegedy-Maszák Mi­hály mutat be. Pavol Rankov 1938 és 1968 között játszódó történelmi regénye, a Szeptem­ber elsején (vagy máskor) ma­gyarul is megjelent Mészáros Tünde fordításában. A kötetet Csanda Gábor mutatja be. Sza­bó G. Zoltán Kölcsey Ferencről szóló könyve a Magyarok emlé­kezete sorozatban látott napvi­lágot, az esten Szörényi László beszél róla. Thomas, a rejtélyes árny címmel Maurice Blanchot kötete is bemutatásra kerül Bende József jóvoltából, Márton László író pedig Csányi Vilmos: Kisfiam, Ikarosz című munkáját méltatja. Kormóczy Géza: Med­dig él egy nemzet című művéből a nemzet történeti látószögét ismerhetjük meg, ezúttal Szilá­gyi Ákosnak köszönhetően, Gé- czi János új kötetéről, a Viotti négy vagy öt életéről pedig Vári György beszél. Az est második részében a Tegnap és Ma sorozat két új könyvéről, a Pályi András- és Ka- rátson Endre-kismonográfíáról hallhatnak beszélgetést az ér­deklődők Cs. Fehér Katalinnal és Szilágyi Zsófiával, (ú)

Next

/
Oldalképek
Tartalom