Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)
2011-04-12 / 85. szám, kedd
www.ujszo.com FOCITIPP ■ 2011. ÁPRILIS 12. FUTBALL ÉS IRODALOM 19 Az attrakció a résztvevőknek (s a publikum részvétele majdnem olyan fontos ebben az esetben, mint a játékosok jelenléte) sanszokat nyújt, nem kell hozzá semmi, csak szerencse, gyakorlat és a labda. A futballista nem születik, hanem lesz. S főként nem kell gondolkodni fölötte. * Levegő is van hozzá. Szabad tér, szabad levegő, valami a szabadságból. Egy délután szabadság, egy ordításnyi szabadság. Ebben a tikkadt, fáradt, elkínzott magyar életben, ahol mindenki nyaka körül érzi a selyemzsinórt, amit szűk piac, gyenge termés, senyvedő fogyasztás és mohó adók fonnak a mindennapi élet köré, ahol mindenki áment mond és esőt vár, ahol az emberek sorszámnak érzik magukat a halni indulók lassú listáján, ahol fanyar a mosoly és bágyadt a tiltakozás, ahol mindenki reábízta már magát a rezsimre, politikában és művészetben, erkölcsben és véleményben, ebben az egész, ha akarjátok, trianoni magyar életben ez a füves pálya vasárnap délután az egyetlen terep még a nagy osztályok életében, ahol mindenki szíve szerint, felelőtlenül, egész leikével ordíthat egyet. Kritizálhat. Negyvenezer torokkal hozzászólhat valamihez. Ordíthatja, hogy „pfúj”. Ordíthatja, hogy tempó. Mert mindenki érzi, hogy ez az, ami hiányzik a dolgokból, a tempó. Nap van a futballban és ordítási lehetőség, levegő és kritika joga. Mikor a negyvenezer ember ordítani kezdett, hogy „Tempó, Bástya”, minden idegemmel éreztem én is, hogy itt messze túl a Bástyán, s messze túl egy piszkos labda gurulási lehetőségein, mindenki az élete egy feszültségét ordítja ki a levegőbe, szabadon, szabadon, csak azért is, pfuj, tempó! S a lábukkal verik a tribün padlóját. Futballt néznek? Ezért mennek el, az utolsó négy pengőből, minden vasárnap negyvenezren. A miniszter is elmegy, az író is, a szabadság, a narcisszista, a lakatoslegény, s elmegy az is, akinek holnap árverezik a lakását. Erre még van és mindig lesz négy pengő, mert ennek valami üde szaga van, mintha jó idő lenne, és élne az ember. Tempó, magyarok. * A részletei mulatságosak. Ahogy a klubok embereket vesznek és eladnak, az egész nagy üzlet, ami a szenegáli rabszolgavásáron is tilos már, ahogy a nép a vásárolt árut — az ő négy pengőiből neki vásárolt árut - nézi és mustrálja, s ahogy ezek a kis, tömzsi primadonnái a füves rétnek kelletik magukat, egy-egy rúgás után néhány pillanatig sután sántikálnak, s kizsarolják a tömeg részvétét, hogy rögtön utána kutya bajuk se legyen, s ahogy mindenki szakértő benne, s ahogy már van zsidókérdése is az egésznek, s ahogy az egésznek semmi köze egészséghez és sporthoz, mert mi köze lehet ennek az egészséghez és sporthoz, mindez nagyon mulatságos. Kár, hogy az egyes attrakciók kissé soká tartanak, kétszer negyvenöt percig. Az egyetlen, amit ebben a pesti w A félidő érdekes volt, mert mozgási lehetőséget nyújtott, a szép napsütésben fel és alá járkáltak az emberek, szabad volt a dohányzás. futballelfajzásban végképpen nem értek, az a nemzeti érdek. Mi köze van ennek a két kapunak, huszonnégy fiúnak s a labdának a nemzeti érdekhez. Mert ma már mindenki azt kiabálja, hogy a futball nemzeti érdek. Lehet, hogy sok embert ez a reklám is kicipel vasárnaponként, a nemzeti érdek. Itt aztán egy kis tévedés van, amit nem árt megjegyezni. A nemzet valami súlyos, sokfejű, egy tagon élő, szántó és vető, városban és földön tengődő, születő és kivesző, egy nyelven és egy rögön megkötött egyedek szövetsége, akiknek valóban sokféle az érdekük, ami közös és nemzeti. De miért, hol, milyen kapcsolatban, miféle haszonnal, miféle erkölcsi tartalommal indokoltan nemzeti érdek a futball? Mert tegyük fel, hogy a jugoszláv- magyar mérkőzésen a magyar csapat százharmincnyolc gólt fog rúgni a jugoszláv csapat hálójába. Akkor mi lesz? Bebizonyítottuk a jugoszlávoknak, hogy mi, magyarok úgy tudjuk egy füves réten a labdát rúgni, mint senki ezen a világon. És aztán, utána, mi lesz? A nemzeti érdeket talán nem ártana törölni a sportrovatból. A futball, ahogy ma áll, egy nagy élménypódék s egy óriási üzlet. A nemzeti érdekről mondjon le ennek az üzletnek a reklámigazgatósága. Az angoloknál a futball például nem nemzeti érdek, hanem sport. Ami még mindig kettő. * Feltűnő, milyen kevés egy mai meccsen a gyerek. A futball nem is olyan régen még a gyerekek sportja volt. A mai gyerek vasárnap délután rádiót hallgat, vagy az ablakból iparkodik eltalálni az átfutó autók márkáját. Csak a felnőttek járnak ma már futballra, szegénykék. Mindenki oda jár, s sokan olyan arccal teszik ezt, mintha tilosban járnának. Van valami félszeg egyesek köszöntésében, valami feszélyezett. Ah, ön is itt van? Megmondom az asszonynak... Röstellik, hogy kijárnak egy kis élményért. Jövő vasárnap talán mégis kimegyek. Levegőt szívni és ordítani egyet. (Újság, 1928. május 20.) Copyright: Márai Sándor örökösei, L. C. Gaal, Toronto A szöveg megjelenési helye: Márai Sándor: Kuruzslók hajnala (Publicisztika, 1928-1930), Helikon Kiadó, Budapest, 2008. » Márai Sándor 1900. április 11-én megszületik Kassán, Grosschmid Sándor néven. 1909-1917 - Iskoláit a premontrei rend kassai gimnáziumában kezdi, végül Eperjesen érettségizik. 1920 - Németországban a Frankfurter Zeitung munkatársa lesz. 1923-1928 - Párizsi évek; 1923-ban házasságot köt a szintén kassai Matzner Ilona (Lola) színésznővel. 1934 - Megjelenik önéletrajzi ihletésű regénye, az Egy polgár vallomásai. 1939 - Kisfia, Kristóf néhány hetes korában meghal. 1942 - Megjelenik a Röpirat a nemzetnevelés ügyében és A gyertyák csonkig égnek című regénye; A kassai polgárok című drámáját a Nemzeti Színház mutatja be. 1943 - Megjelenik a Füves könyv. 1944 - A német megszállás miatt Leányfalura költözik feleségével, budai lakásukat bombatalálat éri. 1947 - Örökbe fogadják Babócsay Jánoskát. 1948 - Az emigráció kezdete: másfél hónapos svájci tartózkodás után Nápolyba költöznek. 1951 - A Szabad Európa Rádió munkatársa lesz. Megírja a Halotti beszéd című verset. 1952 - Az emigráció következő állomása: New York. 1967 - Visszaköltöznek Európába, a dél-olaszországi Salernóba. 1972 - Megjelenik a Föld, földi... című memoárja. 1980 - A kaliforniai San Diegóba (USA) költöznek. 1986 - Meghal felesége, Lola. 1987 - Meghal nevelt fia, János. 1989 - Február 21-én öngyilkosságot követ el, hamvait - kérésének megfelelően - a Csendesóceánba szórják. 1990 - Emléktábláját felavatják Kassán. 1998 - A gyertyák csonkig égnek százezres példányszámú bestseller lesz Olaszországban. 2000 - A kassai magyar iskola felveszi Márai Sándor nevét. 2001 - A müncheni Piper kiadónál a Márai-összkiadás eléri az egymillió példányt. 2004 - Életnagyságé szobrának felavatása Kassán. 2006 - Londonban bemutatják A gyertyák csonkig égnek színpadi változatát, Jeremy Irons főszereplésével.
