Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)
2011-04-08 / 82. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. ÁPRILIS 8. VÉLMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 A televízió két sztárújságírója műsorának letiltása miatt éleződött ki a konfliktus Háború az egyik román hírtelevízióért Nyílt színen zajló háború alakult ki az egyik legbefolyásosabb román tömegtájékoztató eszköznek, a Realitatea hírtelevíziónak az ellenőrzéséért az intézmény tulajdonosa és menedzsere között, s mindkét fél bíróságon keresi igazát. MTI-HÁTTÉR Á Realitatea televízió a Sorin Ovidiu Vantu román médiamágnás tulajdonában levő Realitatea-Catavencu egykori médiabirodalom utolsó „gyöngyszeme”. A Romániát keményen sújtó gazdasági válság miatt Vantu eladta vagy felszámolta a főként nyomtatásban megjelenő kiadványait, és kizárólag a hírtelevízióra összpontosított. A médiamágnás azonban így sem tudta elkerülni a hírtelevízió eladósodását, ezért tavaly mentő ötletként bérbe adta az intézmény irányítását, amit a Sebastian Ghita fiatal román üzletember által vezetett Asesoft cég vett át: Ez utóbbi 20 millió euró- val szállt be az üzletbe azzal a reménnyel, hogy nyereségessé teszi a televíziót. A tavaly év végén megkötött üzlet azonban nem tűnik tartósnak, hiszen már az év első hónapjaiban elmérgesedett a viszony a televízió tulajdonosi köre és a médiaintézmény irányításért felelős Ghita között. A konfliktus akkor éleződött ki, amikor a Realitatea új vezetősége egyik napról a másikra letiltotta a televízió két sztárújságírójának műsorát. Vantu cenzúra alkalmazásával és hozzá nem értéssel vádolta meg Ghitát. A viszály tovább mélyült, amikor a Realitatea részletesen ismertette a Wiküeaks portál birtokába került, amerikai diplomatáknak Romániáról írt titkos táviratait. Ezek egyikében az amerikai diplomaták rangsort állítottak fel a romániai mágnásokról, akik jelentős befolyással rendelkeznek a politikai döntéshozók fölött. Ebben a rangsorban többek között Vantu is szerepelt, akinek korántsem tetszett ez a fajta „hírközlés”. Ezt követően a háborúskodás elfajult, a román média szerint Vantu testőrei megszállták a televízió szerkesztőségét, és különböző nyomásgyakorlási eszközökkel megpróbálták átvenni a televízió feletti irányítást. Vantu be is jelentette, hogy fel akarja bontani a menedzsment bérbe adásáról szóló szerződést, viszont Ghita 20 millió euró kártérítést követel. Ghita egyébként feljelentette Vantut az ügyészségen, akiről azt állítja, hogy halálosan megfenyegette őt és családját. Az ügyészség vizsgálatot indított, de még nem lehet tudni, miként ér véget a két üzletember közötti konfliktus, amelynek tétje, hogy ki ellenőrzi majd az egyik legnézettebb román hírtelevíziót.- Ma a fordított arányosságról fogunk tanulni. A következő példából biztosan megértitek: minél kisebb egy község, annál magasabb a polgármester fizetése. (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Újraindul a cigányszafari? LŐR1NCZ ADRIÁN. Nem tudom, április elsejei tréfának szánták-e kiötlői, vagy komolyan gondolták, esetleg tudatmódosító szerek hatása alatt cselekedtek, amikor az éterbe küldték a hírt, hogy keletszlovákiai romatelepekre - magyarán: pérókba - vinnék a Magas-Tátrába látogató turistákat. Az ötlet Kakas- lomnic polgármesterétől, Petr Dudától származik, aki úgy véli: a látogatók így közvetlenül, a terepen tájékozódhatnának afelől, milyen is az élet az ország vadabbik szegletében. Az idegenforgalom e specifikus ágának fejlesztésével - melyet méltán nevezhetünk akár nyomorturizmusnak is - állítólag mindenki jól jár. A turisták azért, mert látnak valami újat, valami „echte keletit”, a romák meg, mert a nagy léptékű terv segítséget nyújtana nekik. Miben? Az elképzelések szerint bemutathatnák szokásaikat, táncaikat, dalaikat, eladhatnák kézműves termékeiket - szóval keresethez jutnának. Néhány helyi vállalkozó üdvözli az ötletet, míg a Magas-tátrai Idegen- forgalmi Szövetség elnöke, Petr Chudý úgy fogalmazott: nem biztos, hogy Szlovákia leglepukkantabb tájait kellene kitennünk a kirakatba. Maguk az érintettek benne volnának a buliban; mint egyikük elmondta, ha valamit, hát énekelni, táncolni aztán tudnak! Nem mellékesen él még emlékezetükben ama fényteli korszak emléke, amikor Lengyelországból légkondicionált túrabuszok szállították a nagyérdeműt az egykori Szepes és Sáros vármegyék péróiba, s a sajtó által csak cigányszafarinak nevezett ágazat virágzásából bizony nekik is csurrant- cseppent. A történet végén a slusszpoén: ha a közvélemény valósághűbb képet kapna a romák életéről, talán a kormány és az Európai Unió is tágabbra nyitná a bőségszarut, s dőlne a lé a projektekre. Falakat emeltek önerőből; lehet, hogy most már kiraknák a táblákat is, melyek arra hívnák fel a nagyérdemű figyelmét, hogy a bent lakók etetése szigorúan tilos. KOMMENTAR Saját kézben MÓZES SZABOLCS Az utóbbi hetekben ritkán látott szlovák hisztériaroham tanúi lehetünk a magyar állampolgársági törvény kapcsán. A roham egyre erősödik, csúcspontját feltehetően a következő hónapokban fogja elérni, amikor-várhatóan ősszel - a magyar Országgyűlés eltörli a magyar választási rendszerben meglevő eddigi megkötést, mely szerint csak a magyarországi állandó lakhellyel rendelkező magyar állampolgároknak van választójoguk. A szlovák politikum egyik-másik szereplője, illetve nacionalista-populista - olykor önmagát balosnak nevező - oldala mindig menetrendszerűen, mondhatni programszerűen akad ki a budapesti történéseken és/vagy a hazai magyarság kérésein. A mostani roham abban különbözik a többitől, hogy a szlovák közélet gyakorlatilag valamennyi szegletét, oldalát, platformját érinti. Ha a hisztéria okait kutatjuk, a szokásos magyarfóbia - nem keveseknél magyargyűlölet - mellett van egy fontos tényező, mely megkülönbözteti ezt az esetet a magyar-szlovák „ügyek” szinte mindegyikétől: ebben az esetben ugyanis nem Pozsonyé a döntő szó. Ez viszonylag ismeretlen helyzet a szlovák politikusok számára, e sorok írója szerint jelentős részt ebben keresendő a széleskörű jajongás oka. A szlovák politikum az elmúlt évtizedekben hozzászokott - rendszerektől és kormányoktól függetlenül -, hogy szlovák-magyar kérdésekben a végső szó általában az övé. Ezen ügyek szinte mindegyike közvetlenül vagy közvetve érinti a magyar kisebbséget is - mely Szlovákia területén él, s így csak addig nyújtózkodhat, amíg a szlovák takaró elér. A kettős állampolgársági ügyben viszont más a helyzet. A szlovák politikusok a fejük tetejére is állhatnak, ha Budapest úgy dönt, a már törvényesített gyorsított honosítási eljárás mellé választójogot is ad a külhoni magyar állampolgároknak, Pozsony semmit sem tud tenni. (Ebben egyébként, hogy a szlovák politikusok kedvenc kifejezésével éljünk, semmi „nem standard” sincs. A szlovákiai állandó lakhellyel nem rendelkező szlovák állampolgár is voksolhat. A nem elhanyagolandó különbség „csupán” annyi, hogy az intézkedés nem párezer, hanem akár több százezer embert érinthet. Erről viszont a legkevésbé sem Magyarország vagy a magyarok tehetnek... Ez persze nem jelenti azt, hogy a választójog megadása nem okozhat még gubancokat.) A szlovák politikusok fenyegetőzhetnek, ám ők is látják, hogy ebben az esetben nem ők osztják a lapokat. A drákói Fi- co-féle ellentörvényre is leginkább a szlovákok fizetnek rá, s fogadjanak el akármilyen ellentörvényt is, akármilyen szankciókkal, az gyakorlatilag mind kijátszható. TALLÓZÓ BÜKK Törvénytelenül vett fel közpénzt Csöbör Katalin fideszes országgyűlési képviselő- írta a Blikk, amely szerint a politikus a lap által kirobbantott „feketepénzbotrány” hatodik érintettje. A politikus több társához hasonlóan egyszerre vett fel teljes összegű választókerületi pótlékot az Országgyűléstől, miközben önkormányzati tisztsége után, Alsózsolca alpolgármestereként is kapott költségtérítést, holott az ilyen duplázást a törvény tiltja. Apo- litikus a lappal azt közölte: kijelenti, hogy csak az Ország- gyűlés Hivatalától kap költség- térítést. A lap szerint Csöbör Katalin kijelentése tényszerűen igaz, csak arról nem számolt be, hogy az önkormányzattól február végéig kapott költség- átalányt. Alapállításátegynyi- latkozattal igazolta, amelyen az szerepel, hogy Csöbör Katalin márciustól lemond az ön- kormányzati költségátalányáról, amit egy októberi döntés alapján utaltak ki neki. A dokumentumon az is olvasható, hogy „Ezen lemondás, egyben igazolás az Országgyűlés Hivatala felé a teljes összegű költségátalány igénylésére”. A Blikk felidézte: az országgyűlés adatai szerint februárban Csöbör a teljes nekijáró összeget, 473076forintotvett fel választókerületi pótlékként, egy hónappal később, márciusban már csökkentett összeget, 336 625 forintot kapott. A lap szerint Csöbör Katalin az általuk kirobbantott „feketepénzbotrány” hatodik érintettje. Apoli- tikushoz hasonlóan a miskolci Zsiga Marcell, a zuglói Papcsák Ferenc, a hatvani Szabó Zsolt és az erzsébetvárosi Róna- székiné Keresztes Mónika is törvénytelenül vett fel közpénzeket hónapokon át. Kalmár Ferenc KDNP-s országgyűlési képviselőről szintén a Blikk írta, hogy törvénytelenül vesz fel dupla pénzt, ő két állami cég felügyelő-bizottságából kapottjavadalmazást, amittilta- ' nak a jogszabályok. Zsigát 150 ezer, Papcsákot, Szabót és Rónaszékinél 250 ezer forint pénzbírságra ítélte a Fidesz etikai bizottsága. Kalmár a törvénytelenül felvett pénzeket visszafizette, és felügyelőbizottsági tagságairól lemondott. (MTI)
