Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)
2011-04-07 / 81. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. ÁPRILIS 7. Vélemény és háttér 7 Az is igaz, Catherine Ashton nem a miénk, úgy kaptuk, mint szamár a fülét Beteg dolgaink Emlékezhetünk a totalitárius időkből arra, mennyire voltak szabadok és demokratikusak azok a választások, amikor a részvétel is, az eredmény is megközelítette a száz százalékot. MAL1NÁK ISTVÁN A vasárnapi kazahsztáni elnökválasztáson több mint 95 százalékos volt a részvétel, s a két évtizede uralkodó Nurszul- tan Nazarbajev a voksok több mint 95 százalékát kapta. Tes- sék-lássék volt három másik jelölt is, mindhárman Nazarbajev hívei, egyikük még azt is bejelentette : ő maga is a szeretett államfőre voksolt. Az EBESZ nemzetközi megfigyelőcsoportja előzetes jelentésében megállapította, a választás nem volt igazán demokratikus, voltak gyanúsan kitöltött szavazólisták, nem érvényesült a médiaszabadság és -egyenlőség stb. Catherine Ashton uniós külügyminisztert mindez nem zavarja, kedden gratulált a kazah népnek ahhoz, hogy az elnökválasztáson „érvényesítette demokratikus jogait”. Dicsérte a voksolás jó technikai lebonyolítását, s szőrmentén utalt rá: azért szükség van bizonyos reformokra, hogy igazán demokratikus választást tarthassanak. Jobb érzésű emberek ilyenkor pironkodnak a politikusaik miatt, ami még akkor is igaz, ha tudjuk, hogy az unió olaj- és gázüzleteket akar kötni Kazahsztánnal. Az is igaz, Ashton nem a miénk, úgy kaptuk, mint szamár a fülét, a britek, németek és franciák csak azért ültették a hozzá nem értő hölgyet erre a posztra, hogy mellette nyugodtan űzhessék saját játékaikat. A brit bárónő csak az egyik garancia arra, hogy véletlenül se valósuljon meg az EU egyik alapvető célja, az egységes és hatékony külpolitika. Az ő bűne az, hogy elvállalta ezt a tisztséget, amelyet csak egy nagy nemzetközi tekintéllyel bíró, európai formátumú politikusnak lenne szabad betöltenie. A még meg sem született európai külpolitika koporsójába a másik szöget a tagállamok önzése és széthúzása veri, s ez csak annál látványosabb lesz, minél tovább húzódik a líbiai válság. A Líbiával kapcsolatos BT-határozat megszavazásakor Németország egy szintre süllyedt Oroszországgal és Kínával. A Bush iraki háborúját mélyen elítélő francia külpolitika hirtelen a katonai beavatkozás szószólója lett, némi brit támogatással. Ez volt az első repedés az unió motorjának nevezett német-francia tandemen, a másik, a sokkal komolyabb csak ezután következik az atomenergia ügyében. Merkel egyre hátrál az ellenzék előtt, amit Párizs nem tehet meg, hiszen neki van Európában a legtöbb reaktora. Sarkozy vérszomja is belpolitikai indíttatású: népszerűsége a mélyponton van, már az újfasiszta Marine Le Pen is megelőzi, s mindent elkövet azért, hogy erős embernek tűnjön, akit érdemes a franciáknak újraválasztaniuk. Miután Párizs és London belelovallta magát a légicsapásokba, Amerika hirtelen visszavonulót fújt, s a partvonalról figyeli, mire mennek az európaiak. A francia külügyminiszter tegnap már azzal riogatott: fennáll a veszélye annak, hogy megfeneklenek a hadműveletek. Mert Kadhafi nem úgy viselkedik, ahogy Párizsban vagy Brüsszelben elképzelték, hanem támad. Mi lesz ebből? Hogyan tovább? A kérdések egyre szaporodnak, a bizonytalanság nő, csak az biztos, hogy a tagállami külpolitikáknak már alig van közük az unióhoz. És egyre nehezebb megmagyarázni, hogy kinek van itt szüksége Catherine Ashtonra és az unió kiépülőben lévő, több ezer fős külügyi apparátusára? Ez a hatalmas vízfej rengeteg pénzbe kerül, a sok ezer jól fizetett alkalmazott pedig attól lesz depressziós, hogy nincs mit csinálnia. Hát nem beteg dolog ez? KOMMENTAR Tények híján KOCUR LÁSZLÓ / Ma 9 órára sajtótájékoztatót hívott össze a i Szlovák Nemzeti Párt, melyen annak elnöke, Ján Slota az Országos Rendőr-főkapitányság J munkáját fogja értékelni. Megteheti, hiszen .::U egy politikus arról beszél, amiről akar, és :,5 ‘.-‘■J j olyan nyilvánosság előtt, amekkora kíváncsi I rá, főként, ha olyan széles látókörű személyről van szó, aki a hippológia területén épp oly otthonossággal mozog, mint a női frizurákén. A Jaroslav Spišiak vezette rendőrség pedig egyébként is szálka a nemzeti vezető szemében, nem véletlen, hogy a 2006-os koalíciós tárgyalások során az SNS követelte a leghangosabban, hogy távozzon az országos rendőrfőkapitány első helyettesének posztjáról. Slotáék ellenzékbe kerülése óta egyik kedvenc témája lett a rendőrség, érdekes, hogy kormányzati pozícióból messze nem tanúsítottak ekkora érdeklődést a belügy iránt, holott államtitkáruk is volt ebben a minisztériumban, akit jobban ismerünk hazafias CD-je, mint államférfiúi munkássága kapcsán. De vajon véletlen lehet-e, hogy Slotáék akkor zúdítanak'újabb bírálatözönt a rendőrségre, amikor Igor Štefanov, a párt miniszter korában elkövetett bűncselekményekkel gyanúsított képviselője másik vonalon igyekszik lehallgatási botrányt kreálni, és azt nagy erőkkel tematizálni, újabban már egy miniszter, Nagy József nevét is bedobva? Mi ez az egész, miért éppen Štefanov, és miért pont most? Az exminiszter március közepén hozakodott elő azzal, hogy Dániel Lipšic belügyminiszter tudtával negyven képviselőt, valamint újságírókat hallgatnak le. Ez a képviselők közel harmada, ha igaz lenne, az a hazai parlamenti demokrácia végét jelentené, de az embernek kételyei támadnak, ha egy ilyen bombasztikus hírt az jelent be, akit azzal gyanúsítanak, hogy az elmúlt kormányzati ciklus egyik legnagyobb közpénzlenyúlásánál asszisztált. A Štefanov-offenzíva egyelőre sikeres, hisz több tucat - kormánypárti és ellenzéki - politikus nyilatkozik, kétkedik, cáfol, háborodik fel, nyugtalankodik, egyelőre anélkül, hogy akár egy árva bizonyítékot is láttak - illetve hallottak - volna erről, csupán Štefanov úri becsületszavára hagyatkoznak. így előbb azt kellene hitelt érdemlően megállapítani, egyáltalán van-e lehallgatási botrány. Szlovákiában két testület hallgathat le, a Szlovák Információs Szolgálat és a rendőrség, az egyéb, erre jogosult társszervek számára is ezek végzik a lehallgatásokat. Az SNS valószínűleg rendőrségi lehallgatásra gyanakszik, ezért veszi elő újra és újra az egyenruhásokat (a testülethez kötődő párt gyalulása járulékos haszon a nemzeti orientáltságú választókért folytatott harcban). Ha össze kellene foglalni a hazai politikuslehallgatási botrányokat Ladislav Hudektől Pavol Ruskóig, arra nem lenne elegendő a rendelkezésünkre álló terjedelem, így az sem lenne meglepő fordulat, ha kiderülne, hogy valami igazság van a dologban. De akkor vélemények helyett tényeket kellene prezentálniuk a politikusoknak, azok pedig egyelőre hiányoznak. JEGYZET Felelősség LAMPL ZSUZSANNA Pontosan emlékszem arra a családra. Az örökké kisírt szemű anyára. A félénk, ijedt arcú nyolc gyerekre. A mindig részeg apára. Ez egy tipikus proletárcsalád, mondogatta fejcsóválva a szomszéd, de csak suttogva, mert ez még azokban az időkben történt, amikor a munkásosztály volt az ország teljhatalmú ura. Az a mindig részeg proletár is lovon érezte magát. Majd meglátjátok rohadt burzsujok, mi lesz az én gyerekeimből, kiabálta a környéken lakó néhány háztulajdonosnak, akiket az akkori rendszer egyebek között azzal büntetett, hogy a legnagyobb trógereket küldte lakónak a házukba, s ők nem tüta- kozhattak, mert a kapitalizmus csökevényeiként csupán megtűrt elemei voltak a szocializmusnak. Doktorok lesznek! Mind urak lesznek! Mi, kommunisták majd teszünk róla, ordibálta borovicskás lehelettel az apa, aztán neküá- tott nevelni a családját. Egykét jól irányzott rúgás az asszonynak, pofon és nadrágszíj a gyerekeknek, vulgáris kifejezésekkel tűzdelt szitko- zódás a sunyító szomszédoknak, aztán - mindenki nagy megelégedésére - visszatérés a kocsmába. Nem tudom, hogyan végezték azok a szerencsétlen gyerekek. Legalábbis hétről közülük semmit sem tudok, s csak reménykedem, hogy sikerült kimászniuk a kátyúból. Bárcsak így lenne! Mert egynek biztosan nem sikerült. Nem lett belőle doktor. Nem lett belőle úr. Időközben ugyanis megváltozott a rendszer, és alapiskolai végzettséggel bizony nem nagyon ugrálhatott. Meg aztán ivott is jócskán. Ahogy teltek az évek, megnősült, és született négy gyereke. Gyakran láttam a feleségét, egy soványka, lestrapált asszonyt, amint szomorú arccal, egyedül húzza-vonja a kicsiket, miközben majd leszakadnak a karjai a sörös- és borosüvegekkel teli szatyroktól. S a gyerekek? A legidősebb görcsös igyekezettel próbálja utánozni az épp aktuális bulvárszereplőket, miközben szomorú szeméből és itt-ott véraláfutással dekorált sápadt arcáról ordít a reménytelenség, az elkeseredettség, és a felismerés, hogyő valószínűleg sosem fog úgy élni, mint azok. Alapiskolás testvérei délutánonként a piacon csúszkálnak, s egy kis apróért, néhány almáért, pár kö- teg retekért vagy újhagymáért az üres ládákat rendezgetik. Látom azokat a vézna gyerekeket, amint a ládatomyokkal küszködnek. Látom a szomorú tekintetüket. Sokat próbált tekintet, mintha nem is gyerekek, hanem kis öregek tekintete lenne. Olyan, mint Rio de Janeiro, Calcutta, Kairó nyomorgó, utcán élő, számkivetett gyerekeinek a tekintete. Ugyanolyan, mint az apjuké volt egykor. S ahogy nézem őket, az jut eszembe, hogy minden társadalomnak kötelessége a legártatlanabbak védelme. De egyetlen társadalom s egyetlen politikai rendszer sem helyettesítheti azt a szeretetet, biztonságot és ösztönző erőt, amit csak egyvalaki tud megadni: az egyetlen és pótolhatatlan apa. TALLÓZÓ HÍRSZERZŐ.HU A Magyar Narancs tudomására jutott, hogy diplomatáink kaptak egy hivatalos kommunikációs javaslatot arra nézve, mit mondjanak, ha olyan provokatív kérdéseket tennének fel nekik, mint például „mit tud Budapest felmutatni az uniós elnökség eredményeként?”. A hetilap e heti cikke szerint a magyar uniós elnökség eredményeit firtató kérdésre adandó ajánlott válasz: ,A soros elnökség nem látványpékség”. Ha pedig valaki belpolitikai vonatkozású kérdéseket feszegetne, akkor - a Külügyminisztérium írásos tanácsa alapján - így kell felelnie: „Ne mossuk össze a fehér ruhát a színessel”. A lap szerint a megfélemlített külügyi apparátus nem mer nyilatkozni sem erről, sem arról, valóban távozik- e külügyminiszteri posztjáról Martonyi János. A Magyar Narancs információi szerint Martonyi János nemrég Orbán Viktor kormányfővel folytatott beszélgetése során formálisan lojalitásáról biztosította a kormányfőt, de kifejtette álláspontját a miniszterelnöknek arról, hogy a kormány politikáját követ- hetetlennek és Magyarország érdekeivel- ellentétesnek tartja. A lap szerint Martonyi utódlásáért megindult a harc a külügyminisztert, illetve a Németh Zsolt államtitkárt támogatók között. Martonyi a cikk szerzője szerint Prőhle Gergely helyettes külügyi államtitkárt látná szívesen utódjának.
