Új Szó, 2011. március (64. évfolyam, 49-75. szám)

2011-03-26 / 71. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. MÁRCIUS 26. Szalon 23 LAPAJANLO Irodalmi folyóiratok márciusi kínálatából JELENKOR IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT- 71WAelinti,.**, i* rsOUSfcAíSUK*. ’« HAACS «Uri *. »'w* I »I XfMTYH ÜÜU.tN UDK M soöKPttííVw» m CAUť^sMi« «situ «m í? CmBMHdU»K«w B* MOHAIM MMAt.lWC»l«IU>|«Ml.t(MnCK SWtMAfcVStf 2011 MÁRCIUS Palócföld HsjlKK/v *Vlti.XJl iu.'n CJK*r/Nnn*tb /oH>*V tVMcji AiidíiVS/il* Imiicíl'^y SubinV Tóth KinuVÍUW Oiytj/ Irodalmi Szemle Költészet: Szászi Zoltán, Gál Sándor, Gyüre Lajos és Oláh János versei. Széppróza: Petőcz András regényrészlete (Másnap), Mé­száros András kisesszéi (Egy megkésett kazuista irodalmi naplója címszavakban), Kul­csár Ferenc naplója (Gyöngyök és göröngyök, 9.) Kisebbség, irodalom, törté­net. Az összeállítás tanulmá­nyai: Kisebbségi ideológiák és magatartásmodellek a határon túli magyar közösségekben, 1. (Gál Éva); A hollét bizonytalan­sága. Határ- és identitáskérdé­sek az 1920-1930-as évek szlo- venszkói prózájában (Bárczi Zsófia); Gondolatok Esterházy - képünk alakulásáról (Molnár Imre); A Fórum (kora) ideje, avagy Egykor a Hétben, 1. (Duba Gyula). Arc. Az összeállítás két ta­nulmányt közöl: Bibliai történet­elbeszélési módok Juhász Ferenc A halottak királya és Krisztus le­vétele a keresztről című eposzai­ban (Kránicz Gábor); 10+1 ajándékszárny. Dunajcsik Má­tyás szerepverseiről (Paszmár Lívia). Kritika: Koncz Tamás Térey János verses regényéről (Pro­tokoll), Csehy Zoltán Pollágh Péter verseskötetéről (A ciga- rettás), Márkus Béla Gál Sán­dor lírai regényéről (A rák éva­da), Lacza Tihamér Takács András publicisztikai kötetéről (A legkisebb fiú vándorlásai), Száz Pál Hizsnyan Géza és Kol- tai Tamás színházi köteteiről (Színházi világaim; Miért gyáva a magyar színház), Szalay Zol­tán Raymond Carver (Kezdők), Charles Bukowski (Forró vízi zene) és Wells Tower (Elpusz­títva, felperzselve) című köny­veiről. Illusztrációk: Csíkszentmi- hályi Róbert. A szobrász- és éremművészt és állat-ember szobrait Szakolczay Lajos mu­tatja be. Jelenkor Nekrológ. Schein Gábor bú­csúztatja Rába Györgyöt. A lírarovatban Borbély Szi­lárd és Németh Zoltán hosszú­versét, a Kovács András Ferenc-Tompa Gábor szerző­páros Kétbalkezes szonettjeit, valamint Bozsik Péter, Kálecz- Simon Orsolya, Gellén-Miklós Gábor és Gyukics Gábor verseit olvashatjuk. A prózarovat Tóth Krisztina regényrészletét (Akvárium), Kukorelly Endre rövidprózáit (HáromlOO darab), Csobánka Zsuzsa, Király Kinga Júlia és Kovács Réka novelláit közli. Az esszérovatban Pataki Hanna Tina bevándorlóregé­nyekről ír Wladimir Kammer és Maxine Hong Kingston műveit elemezve. Várkonyi György Pinczehelyi Sándor pécsi ret­rospektív kiállításáról (képmel­léklettel), Szíjártó Zsolt pedig a nemrég megszűnt Echo folyó­iratról értekezik. Nihil. A januári számban in­dult meg a százéves Karinthy- versről szóló sorozat Beck And­rás vitaindítójával. Ebben a számban Tarján Tamás, Rákai Orsolya, Neichl Nóra, Mohácsi András, Orsós László Jakab, Zemplén Gábor és Bán Zoltán András írásai kapcsolódnak a vershez. A kritikarovat három verses­kötetről közöl recenziót. Görföl Balázs Tóth Krisztináról (Ma­gas labda), Sántha József Bo­zsik Péterről (Gourmandiai partraszállás), Krupp József Borbély Szilárdról (A Testhez. Ódák & Legendák) ír. Wölfinger Kitti Jász Attila esszégyűjte­ményét, Kisantal Tamás Alvin H. Rosenfeld holokausztiro- dalomról szóló könyvét elemzi. Kalligram Költészet. Magyar: Korpa Tamás, Turczi István, Markó Béla és Deres Kornélia versei. Költészet. Horvát. Danijel Dragojevic (Ladányi István fordítása) versei. Széppróza. Dreff János: Te­nyerem özvegye (regényrész­let) Kemenes Géfin László: Fe- hérlófia 10. könyve (regény- részlet), Kőrössi P. József: Készromok (novella), Esze Dó­ra: Mindent megért (novella), Gerőcs Péter: Vera megszépül (novella), Nyerges Gábor Ádám: Sziránó és a nem vol- taire-i Cecilke (novella), Jozef Kollár: Beszélgetés Máriával (novella; Pšenák Ilona ford.), Andrés Barba: Teresa-látomás (novella; Kertes Gábor ford.). Tanulmány. Boros Oszkár: A ritmus mint intertextualitás és tradíció (Babits, Weöres és Par­ti Nagy versei alapján); Bern­hard Humpel: Thészeusz húsz­éves özvegye (Grendel Lajos re­gényéről); Németh Zoltán: Iro­dalomtörténet a határon (A modern magyar irodalom törté­nete címűGrendel-kötetről). Kritika. Keszthelyi Rezső Ön­találkozó című szonátaprózá­ját Széky János ismerteti, Hel­ler Ágnes A mai történelmi re­gény című kötetét pedig Szűcs Balázs Péter. Palócföld „kávéházi szegleten...” A ro­vatban: Németh Zoltán versei, Ughy Szabina versei, Szili Jó­zsef: A Zsóka-versekből, Karaffa Gyula verse, Barcsai László ver­se, Tóth Kinga versei, Zsibói Gergely verse; Szávairatok (Szá- vaiAttila:A megoldóképlet). Próza és vidéke. Petőcz And­rás: Másnap (regényrészlet), Kálmán Gábor: Reggeltől estig (novella), György Norbert kis­prózái (Bugyi bácsi, Hurok), Novák Valentin: Sziszi (regény- részlet). Feltárt terület. Noteszlapok. Hajnóczy Péter: Árulás (kézirat a hagyatékból). Hajnóczy-mű- hely: Jegyzetek az Áruláshoz (Cserjés Katalin és Bagi Anita kommentárjai a Hajnóczy-ha- gyatékhoz és a szöveggondo­zás szempontjairól). Cserjés Katalin: Néhány kommentár az Árulás című korai Hajnóczy- szöveghez. Hoványi Márton: Művészi árulás. Hajnóczy Péter Árulás című novellájának ve­zérmotívumáról. Kutatóterület. Madácsy Pi­roska tanulmánya: „Távol ha­zámtól. .. - csak használhassak”. Nyéki Lajos és Madách. Papp Dénes tanulmánya: Az örvény törvényei. Oravecz Imre: 1972. szeptember. Találkozási pontok. Korok, kételyek, kihívások címmel Ba- ráthi Ottó beszélget dr. Zsély Andrással. Ami marad. Kritikák, recen­ziók. Katona Ágnes az Aranysi- tyak. Friss gyerekversek című, Lackfi János szerkesztette könyvet értékeli, Koós István Magyari Andrea Sztori című verseskönyvét, Nagy Csilla A Titán játékosai című Philip K. Dick-regényt, Vincze Dániel B. Szabó János monográfiáját: A tatárjárás. A mongol hódítás és Magyarország, Handó Péter az Állva temessetek el! A cigányok útja alapművet, Isabel Fonseca könyvét, Kiss Barna Pál pedig A fösvény című Moliere-mű Új Színház-féle, a Tarjáni Tava­szon bemutatott előadását. Földi Péter írása a művé­szettörténész Hann Ferenc előtti tisztelgés. A számot Bakos Ferenc művei ülusztrálják. (cs) 1976-ban számoltákfel az iskolát, amelyben később óvoda működött, majd az sem. Szülőfalumból harmincöt évvel ezelőtt kiköltöztették a szellemet Tükör előtt Lassan megeszi őket az idő és az enyészet... (A szerző felvétele) KÖVESD1 KÁROLY Valahonnan, egy roskadozó csűr mélyéből előkerült a minap szülőfalum iskolakrónikája. Hogyan került oda, a szalma kö­zé, nem tudom, de vegyes ér­zelmekkel fogtam kézbe a súlyos albumot. Egykori, rég megbol­dogult tanítóm, Oravecz János kezdte írni 1958-ban, amikor átvette a mellétéi gyerekek pal­lérozását. A nagyméretű, kom- münpiros könyvben gyöngybe­tűkkel jegyzett le minden lénye­geset, vagy annak tartott, a ko­rabeli (iskola) politikai helytar­tók által megkövetelt és előírt in­formációt a gyermekek számá­ról, előmeneteléről, osztályel­nökökről, Micsurin-kertbenvaló kapálgatásról, osztálykirándu­lásokról, tisztaságfelelősökről, megtűzdelve korabeli fotókkal, amelyekről nehezen kivehető arcok néznek szembe. A tizen­nyolc évet felölelő híradás bosszantóan egyoldalú, a kor erőltetett szellemét tükrözi. Mégis beszédes: 1964-ben pél­dául 31 gyerek tanult az egyet­len tanteremben. Az utolsó be­jegyzés 1976-ból származik, ek­kor számolták fel az iskolát, 22 gyerekkel, amelyben később óvoda működött, majd az sem. Szülőfalumból harmincöt évvel ezelőtt kiköltöztették a szelle­met. A falu fölött álló, Árpád-kori katolikus templomból már ré­gebben. Manapság két-három öregasszony ül a fűtetlen falak között, a régi padokban, ha oly­kor van szentmise, és kijön a pap, aki töri a magyart. Akárcsak a protestáns templomban, amelynek tornya - ahogyan a tü­relmi rendelet megszabta - vagy harminc méternyire, külön ár­válkodik a templomtól, valahol isten háza és az iskola között, a Köves-út mentén. Az evangéli­kus pap mindig telefonál, mi­előtt elindul, ne jöjjön hiába. A két templom úgy néz le a két szemben álló dombról a völgy­ben kuporgó házakra, hogy lát­hatatlan szellemi hidat képzel­hetek közéjük. Csak éppen alig akad már lélek, aki közlekedjen rajta. Szülőfalumból elköltözött a hit. „Dominus vobiscum, Et cum spiritu tuo” - cseng vissza a latin liturgia szövege. Ministránsru- hában állok a pap jobbján. Régi fénykép, hatan látszunk rajta, elsőáldozók, imára kulcsolt kéz­zel, mögöttünk vagy hét évszá­zadot megélt falakkal a temp­lom. Iskolai fotó, rajta huszon­hét nebuló, három sorban, kö­zépütt tanítónk. Ha jól emlék­szem, ugyanabban az évben kapta meg a „példás tanító” ki­tüntetést, amikor bezárták az is­kolát. Itt tanultuk a betűvetést, a számolást, s hogyan kell vadal­mafát nemessé oltani. „Kertész leszek, fát nevelek” - jön elő Jó­zsef Attila sora valahonnan a mélyből. A temető túlsó végében tavaly még féltucat fejfát számoltam meg, idén négyet találtam. Las­san megeszi őket az idő és az enyészet. Úgy lapulnak a fűben, mint ottfelejtett relikviák egy letűnt korból, amely hol bőséges volt, hol pusztulással terhes. Kétszázhét. Ennyi lakosa volt szülőfalumnak két_hete. Hogy mennyien lesznek népszámlá­láskor, nem tudom. A három­százötven fölötti lélekszám ennyire apadt. Török, labanc, kuruc, porció, hadi terhek, me­nekülő nép. Az 1711-es nagy pestisjárvány statisztikáját né­zem Ila Bálint könyvében, amelyben Mellété neve mellett ez a bejegyzés áll: „totaliter deserta”. Azaz: pusztaság ma­radt. Mégis, mint főnixmadár, feléledt, és élt tovább ez a kis fa­lu, eldugva a világ végén. Sokszor belegondolok, müy szerencsések vagyunk mi, az öt­venes évek elején született nem­zedék. Talán úgy élem le az éle­tem, és úgy halok meg majd, hogy nem éltem meg háborút. 2011-et írunk, s hajói tanultam a számtant megboldogult Ora­vecz Jánostól, hatvanhat éve bé­kevan. Béke van? SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom