Új Szó, 2011. március (64. évfolyam, 49-75. szám)
2011-03-04 / 52. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. MÁRCIUS 4. Vélemény És háttér 7 Matovičék különcködései miatt nem bukik a kormány, „csak" többet kell majd egyeztetni Pártépítési próbálkozások Igor Matovič és kis csapata tegnap ismét különvéleményének adott hangot. Az Egyszerű Emberek nem támogatják a felsőoktatási törvény módosítását, nem szeretnék, ha minden távutas hallgató kötelezően tandíjat fizetne. Avagy, egyszerűbb, ha annyit mondunk, Matovič folytatja pártépítését. MÓZES SZABOLCS Amiben lényegesen ügyesebb, mint a szintén deklaráltan pártot építő OKS-es képviselők. Matovič viszonylag gyorsan felfogta, a relatíve kis koalíciós többség erős zsarolópozíciót teremt számára. S ő ezt nem is rest kihasználni. Matovič az OKS-es honatyákkal ellentétben hamar rájött, ha nem csap az asztalra, akkor a koalíció nem veszi őt komolyan, s prioritásai - vagy látszatprioritásai - közül aligha valósul meg valami. Attól függetlenül ugyanis, hogy ötletei mennyire használhatók és hasznosak, a négy kormánypárt nem érdekelt abban, hogy egy jövőbeni konkurens politikai alakulat céljait is teljesítse, így működik a politika. Az előző megállapítás érvényes az OKS elképzeléseire is. Matovičék és Zajacék között az az alapvető különbség, hogy előbbiek még mindig úgy gondolják, elég, ha bemutatják ötleteiket a nagyérdeműnek, majd várnak, hogy a kormánypártok önszántukból - a közjó érdekében - megvalósítsák az elképzeléseket. Ám eddig úgy tűnik, zsarolás nélkül ez nem fog menni. Pedig a polgári konzervatívok év elején több érdekes tervet is bemutattak, melyek viszont - mivel elmaradt az asztalcsapkodás - nem vonultak be a köztudatba. A „politikai zsarolás” ugyanakkor nemcsak azt a célt szolgálja, hogy egy-egy elképzelés megvalósuljon, hanem arra is jó, hogy az illető politikust reflektorfénybe állítsa. Az OKS akármüyen változatos programot mutasson is be, nem kap annyi figyelmet, mint Matovič egyetlenjelenete. Most mondhatnánk, hogy az egyszerű ember sorozatos követelőzésével csak nehezíti a kormány működését. Csakhogy valójában ugyanezt teszi a többi párt is - mindegyiknek megvannak a saját prioritásai, melyekből nem akar engedni. Aztán mégis muszáj, mert máskülönben nem lehetne kormányozni. Ez a koalíciók alapvető jellemzője. Matovičék februári önállósodása után tehát annyival módosul a képlet, hogy ezentúl nem elég, ha a négy párt megegyezik, az egyezkedésbe időben be kell vonni az ötödiket is. Sőt, ha az OKS rájön, hogy óvatos próbálkozásaival nem ér el kézzel fogható eredményt, akkor jöhet a hatodik koalíciós párt is. Akár hivatalosan, akár nem. A kormány ettől még nem bukik meg - ez egyik résztvevő érdekét sem szolgálja -, „csak” még többet kell majd egyeztetni. (Peter Gossónyi rajza) Amikor rájöttek a csalásaira, olyan melege lett, hogy még a jég is elolvadt alatta. / 1 l . W \U ni" » 7/' } * / » Jemen északi részén 2009-ben és 2010-ben 220 iskolát romboltak le, rongáltak meg, fosztottak ki 28 millió gyermek nem járhat iskolába MT1-ÖSSZEFOGLALÓ Huszonnyolcmillió iskoláskorú gyermeket fosztanak meg az alapfokú oktatásban való részvételtől a világban zajló fegyveres konfliktusok - olvasható az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) évesjelentésében, amely felhívja a figyelmet, hogy mielőbb felül kell vizsgálni a humanitárius segélyezésirendszert. Az UNESCO „A rejtett válság: fegyveres konfliktusok és az oktatás” címmel közölt tanulmányában rávilágít arra, hogy 2008-ban az alapfokú képzésből 67 millió kiskorú maradt ki, és 42 százalékuk, azaz 28 millió a fegyveres erőszak sújtotta szegény országokban él. Az UNESCO adatai alapján 1999 és 2008 között a világ 3 5 államában dúltak harcok. Kevin Watkins, a kutatás vezetője szerint az egyik legnagyobb gondot az okozza, hogy a konfliktusokban résztvevő felek gyakran szándékosan a legsebezhetőbb célpontokat, a gyermekeket és az iskolákat is támadják. Afganisztánban 2009-ben legalább 613 ilyen esetről számoltak be, ami az erőszak jelentős fokozódását jelenti, 2008-ban ugyanott 347 hasonló incidenst je- gyeztekfel. A jelentésből kiderül, hogy a Jemen északi részén 2009-ben és 2010-ben a kormányerők és a szélsőséges lázadók között történt összecsapások során „220 iskolát romboltak le, rongáltak meg vagy fosztottak ki”. A tanulmány készítői emellett a konfliktusok velejáróiként és „széles körben elterjedt háborús taktikaként” említik a kiskorúakkal szembeni szexuális visszaéléseket, valamint azt a jelenséget, hogy a nemi erőszaktól tartva sok gyermek - különösképpen a fiatal lányok - nem mernekiskolábajámi. Az UNESCO a fenti problémákkal összefüggésben a konfliktus sújtotta államok felelősségén túl a nem megfelelően működő humanitárius segélyezési rendszert említi, amely egyszerűen „elsétál a gyerekek mellett”. Ezzel kapcsolatban Watkins kiemeli, hogy a vüágon a humanitárius segélyek kevesebb mint 2 százalékát - évente átlagosan 149 millió dollárt - fordítják az oktatásra, ami nem elég a segélykérelmek kielégítésére. Az UNESCO ezért új pénzügyi alapok fejlesztésével a humanitárius segélyezés javítását és egy, a Nemzetközi Büntetőbíróság által támogatott nemzetközi bizottság létrehozását javasolja a szexuális erőszakok kivizsgálásra. Ajelentés szerint a segélyezés intézménye egyrészt alulfinanszírozott, másrészt pedig „átláthatatlan és a rövid távú gondolkodás által vezérelt”, ugyanakkor országonként jelentős eltérés tapasztalható a pénzek fel- használásában. Míg például Afganisztánban az alapfokú oktatásra fordított kiadások az elmúlt öt évben az ötszörösére nőttek, addig Elefántcsontparton csökkentek. Az UNESCO felhívja a figyelmet arra, hogy a fegyveres konfliktusokkal küzdő országokban sokszor az oktatásra szánt pénzeket is katonai kiadásokra fordítják. A tanulmány szerint ha a szóban forgó államok 10 százalékkal csökkentenék a katonai költségvetésüket, 9,5 millióval több kiskorú járhatna iskolába. A szervezet ugyanakkor hangsúlyozza: a gazdag országok mindössze hatnapi védelmi kiadása megfelel annak az összegnek, amely a 2000-ben az ENSZ-tagállamok által megfogalmazott Millenniumi Fejlesztési Célok egyikének megvalósításához kellene, azaz hogy 2015-re minden kiskorú részt vehessen az oktatásban. KOMMENTAR Paragrafusdzsungel MOLNÁR IVÁN Nyolc hónappal a kormányváltást követően a Radičová-kabinet végre kinyitotta a fél szemét, és döbbenten rácsodálkozott a világra. A szlovákiai vállalkozók háromnegyede képtelen úgy dolgozni, hogy ne sértsen meg valamilyen törvényt - ismerte el a szerdai kormányülés után Martin Chren gazdasági államtitkár. Ilyen velejéig romlott vállalkozói rétege lenne Szlovákiának? Nos, egyes politikai körök erre határozott igennel válaszolnának, az igazság azonban jóval árnyaltabb. A gazdasági államtitkár ugyanis elismerte, hogy a vállalkozók többsége nem tudatosan sérti mega törvényeket, csak képtelen követni az őrült tempóban változó, legtöbbször százféleképpen magyarázható jogszabályokat. Tudatában sincsenek annak, hogy épp törvényt sértettek. Nos, ennek akar most véget vetni a kormány, ezért elfogadott egy 25 pontos intézkedéscsomagot, amellyel szeretne javítani a helyzeten. Ajövőben eszerint a vállalkozókat érintő törvények elfogadása és hatályba lépése között hosszabb időt szabnának meg, hogy az érintettek felkészülhessenek a változásokra, a törvények többségét pedig igyekeznek úgy elfogadni, hogy azok mindig az év elejétől legyenek érvényesek. A vállalkozók többsége erre valószínűleg csak egy vállrándítással reagál, megszokta, hogy a szép ígéretekből eddig még soha semmi nem valósult meg, a most elfogadott intézkedéscsomag így csak arra lesz jó, hogy a kormány megnyugtathassa a lelkiismeretét: valamit mégiscsak tett a vállalkozókért. A legnagyobb probléma mégsem ez. Ha a kormány a másik szemét is kinyitná, észrevehetné, hogy a vállalkozókhoz hasonlóan a lakosság nagy része is képtelen úgy élni, hogy közben ne sértsen meg valamilyen értelmetlen törvényt. Ä legtöbbször azért, mert egyszerűen nem is tudunk a létezésükről. Vannak azonban olyan esetek is, amikor ezt tudatosan tesszük. A legismertebbek közül elég a nyelvtörvényt vagy az állampolgársági törvényt említeni, amelyekbe eleve be volt kódolva, hogy egyes embercsoportokat törvénysértésre ösztönözzön. Ez utóbbiak fenntartásáért azonban a jelenlegi kormánypártok többsége is foggal-körömmel harcol, pozitív változásra így semmi remény. Mondhatnánk persze, hogy a legközelebbi választásokon olyan politikusokra kell szavazni, akik képesek pozitív irányba elmozdítani az országot. Az emberek többsége azonban már a jelenlegi, csodával határos módon kormányra került pártokat is ezért választotta, nyolc hónapos vergődést követően azonban sikerült bebizonyítaniuk, hogy a választók bizalmát ők sem érdemlik meg. JEGYZET Éljen Magyar Országh! LŐRINCZ ADRIÁN Bár úgynevezett tábla-és szoborügyekben Dél-Szlo- vákia verhetetlennek tűnik, megnyugtatás- kéntközlöm: az ország északi szegleteiben is produkál a történelem meghökkentő, kétes eseteket. Alegújabb a Zsolnához közeli Rajecen robbant ki, melynek önkormányzata fontosnak tartotta, hogy mellszobrot állítson a település híres szülöttének, Ferdinand Ďurčanskýnak. Nevezett egyénaz 1938októberé- ben önállóvá vált Szlovákia igazságügy-, majdbelügymi- nisztere volt, részt vett a Hitlerrel, Göringgel, Ribbent- roppal folytatott tárgyalásokon is. Azsidók deportálásában vállalt szerepe máig nem tisztázott- éppenez az a mozzanat, melyet az emberi j ogi aktivisták aggályosnak tartanak. Aláírásgyűjtést kezdeményeztek a Szlovák Nemzeti Felkelés téren (!) márciusban felavatandó szo- borellen. Egyelőre nem ismeretes, hány rajeci írta alá a petíciót- a szoborállítás pártolói viszont keményen felléptek a jogvédők ellen. Érvrendszerük gerincét az képezi, hogy Ďurčanskýt a náci bűnösökre vadászó Simon Wiesenthal is „teljesen ártalmatlannak” nevezte, s ma már a németekre és az olaszokra sem süti rá avilág a fasisztajelzőt. Minthogy a szoborügyben érdekelt két tábor megtisztel bizalmával, ide jegyzem afelavatás mellett ágálok további fontos argumentumát: „Magyarország Horthy Miklóst már régebben rehabilitálta, sezellensema civil társadalom, sem a zsidók nem tiltakoztak. Miképp az ellen sem, hogy az Európai Unió soros elnöki tisztségét betöltő déli szomszédunknál olyan törvények vannak életben, melyeklegalizáljákafasiszta tömörülések létezését.” A súlyos érvektől roskadozó levél végén: „Éljen Magyar Or- szágh!” Éljen - bár ott sem volt még példa arra, hogy európai uniós forrásból emeljenek szobrot Horthynak. Rajec, vele együtt meg Szlovákia ismét történelmet ír.
