Új Szó, 2011. március (64. évfolyam, 49-75. szám)

2011-03-24 / 69. szám, csütörtök

10 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. AAÁRC1US 24. www.ujszo.com Kossuth-díjas gigászok mellett fiatal, most végzett egyetemisták is alakítják a színház arculatát Múlt- és jövőfelmutatás a budapesti Nemzetiben János vitéz a Culágon - pillanatkép az Egyszer élünkből (Gordon Eszter felvétele Még nincs tíz éve, hogy átadták a politikai aka­ratra, sebtiben felhúzott budapesti Nemzeti Szín­ház új épületét. Ez a poli­tikai akarat nyomta rá bélyegét a működésére, s a hírek azóta is a színház körüli politikai csatáro­zásokról szólnak, nem arról a példaértékű mun­káról, amely Alföldi Ró­bert vezetése alatt zajlik. JUHÁSZ DÓSA JÁNOS A napokban a társulat egy ré­sze közleményt adott ki, amely­ben arra kérik a politika egyes képviselőit, hagyjanak fel az igazgató és a színház ellen foly­tatott hecckampánnyal, hagyják őket dolgozni. Az Alföldi vezette Nemzeti mára európai színvonalú társu­lattá nőtte ki magát, ahová ér­demes járni. És ahová járnak is, fiatalok és öregek egyaránt, ahol a színház belső és külső falain ott a dicső múlt, a színpadon pedig a jövő. S hogy azt a jövőt nem mindig nézik rózsaszín szem­üvegen keresztül, nembugyolál- ják a klasszikusokat és a törté­nelmet hamis pátoszba? Sajnos, ez elég ok arra, hogy naponta ki­verje a biztosítékot azoknál, akik a dicső múlt hamis, ragacsos, fentről pártvezéreit szólamaiba csomagolj ák magukat. Idézzünk a minap bemutatott Egyszer élünk című előadásból, amely a János vitéz-előadás kö­rül kirobbant botrányra reflek­tál. ,A mainak és modern­szerűnek vélt színjátszás helyett a Párt a remény színházát szeret­te vón látni! Egy mosolygós igent a ránk erőszakolt naturál- nihilista nem helyett. Nem az életet, hanem annak égi mását. Erre kendtek szembegyalázzák nekem a János vitézt, véle Sán­dor bácsit? Ne basszunk már szekéren!” - mondja Tábor- nok/Kulka. Igen, mintha csak Blaskó Balázs egri pályázatát ol­vasnánk. De mondhatná Koltay Gábor is, aki most „honfoglalta” el a József Attila Színház igazga- tóiposztját. Alföldi inkább az „Igazat mondd, ne csak a valódit” gon­dolatmenetét próbálja átültetni, s ezáltal egy korszerű színházat felmutatni, ahol semmi sem ön­célú, minden a közönségért és egy közös európai jövőért van, amely nem veszik el a vélt vagy valós sebek nyalogatásában, ahol bizony ki merik mondani, hogy nem minden fekete-fehér, ahol fel merik mutatni, hogy magyar ünnepeink is be vannak sározva, s csak akkor léphetünk előre, ha vélt vagy valós sérelme­inket egyszer s mindörökre tisz­tázzuk. Ezt szolgálja az a doku- mentumdráma-pályázat is, amelyet a tavalyi romagyilkos­ságok kapcsán hirdettek meg, de izgalmas vállalkozás volt a Tízparancsolat egy-egy paran­csának feldolgozása is, ame­lyekre kortárs magyar írókat hí­vott meg Alföldi. Emellett ter­mészetesen nem hanyagolják el a magyar klasszikusokat sem, májusban lesz Az ember tragé­diája bemutatója, amellyel an­nak idején megnyitották a szín­házat. De műsoron van a Bánk bán, Móricz Úri murija, Fejes- Presser Jó estét nyár, jó estét szerelem című musicalje, de Csiky Buborékokj a is. Nemcsak az épület falai sugá­rozzák a múltat és a jövőt, a tár­sulat összetétele is. Kossuth-dí­jas gigászok mellett fiatal, most végzett egyetemisták alakítják a színház arculatát, s így van ez jól. A szakmai munkát minősíti, hogy az idén a társulat három előadását is meghívták a Pécsi Országos Színházi találkozóra. A napokban szerencsém volt a színház három előadását is meg­tekinteni. A maga módján mind példa arra, hogyan lehet egy korszerű, mához szóló színházat elképzelni. A Bánk bán junior a Szentendrei Teátrummal közös produkció, s amellett, hogy a fia­taloknak kézzelfoghatóvá teszi a ma már sok szempontból archa­ikusnak tűnő darabot, elsődle­ges szempontjának tekintette az akkor frissiben szerződtetett végzős egyetemisták összeszok- tatását. Az előadás merész for­mai eszközei (pl. a színpad elő­terében található medence, amelyben a cselekmény egy ré­sze játszódik) néha inkább ront­ják, mint javítják az előadás be­fogadásának esélyeit, ennek el­lenére egy mai, eleven történe­tet kapunk Alföldi felvezetésé­ben. Nem mellesleg dinamikus színészijelenléttel. A Három nővér több szem­pontból izgalmas vállalkozás. Andrei Serban világhírű román rendező először dolgozott a tár­sulattal, s az egykori nevezetes Ascher- rendezés több szereplő­je ismét szerepet kapott. Serban ízig-vérig mai előadást visz színpadra, s a szerzői utasítá­soknak megfelelően a darab humorát is maximálisan kiak­názza. Felejthetetlen képek, tiszta és könnyed eleganciával kibontott előadás, amelyben Udvaros, Kulka, Sinkó és Alföldi mellett az ifjak is szervesen elve­gyülnek. A Budapesti Tavaszi Feszti­vállal közös produkció az Egy­szer élünk című újabb monstre Mohácsi-tabló feltáratlan múl­tunkról. Az alapsztori szerint 1946-ban egy kis faluban bemu­tatják a János vitéz daljátékot, de mivel meggyűlik a bajuk az orosz katonákkal, a folytatás helyszí ne már Szibéria, a Gulág. S a szebb jövő már a hetvenes években folytatódik a kommu­nista Magyarországon. Talán az utóbbi évek legfontosabb elő­adását látjuk a maga groteszk mítoszaival, ahol békésen meg­férnek egymás mellett élők és holtak, s amely a második világ­háború utáni félszáz évünk szub­jektív látlelete. Alföldi rendkívül magasra ál­lította a mércét a budapesti Nemzeti Színházban, míg a je­lenlegi politikai kurzus által utódjául kiszemelt kárpátaljai rendező a minap megkapta a Kossuth-díjat. Megjelent első filmjének bemutatóján Havel, a filmrendező Elhunyt Elizabeth Taylor kétszeres Oscar-díjas színésznő, Hollywood aranykorának királynője „Rendkívül szerencsés volt az életem” Elizabeth Taylor (1932-2011) (TASR/AP-felvétel) KO KÉS JÁNOS Václav Havel részt vett első filmje, a Távozás (Odcházení) bemutatóján a prágai Lucerna moziban, amelyet nagyapja a huszadik század ékjén építte­tett. A 74 éves cseh exállamfőt vasárnap engedték ki a kórház­ból, ahol súlyos légúti gyulla­dással kezelték. A filmet Havel rendezőként jegyzi, egyébként hasonnevű drámájának adaptá­ciója. „Számomra a film elkészí­tése egyfajta elégtétel a múltért. Másrészt örülök, hogyabemuta- tó ezen a helyen lehet. Én most valahogy visszatértem a gyöke­rekhez, illetve rajtam keresztül visszatért ebbe a palotába a film”- mondta Havel, akinek nagy­bátyja a cseh filmművészet egyik megalapozója. Az első kritikák felemásak, a bírálók szerint Havel inkább „színházat” csinált. A film egy meg nem nevezett ország kan­cellárjáról szól, akinek távoznia kell tisztségéből, ki kell költöz­nie a villából, addigi kapcsolatai gyorsan kihűlnek, miközben az egyetlen, aki hozzá továbbra is marad, a látszólag talpnyaló személyi titkára. A főhőst meg­zsarolják: maradhat a luxusvil­lában, ha nyilatkozatban áll ki az új kormány mellett. A film költségeit nem közöl­ték, de sajtóértesülések szerint 44 millió koronába került. ÖSSZEFOGLALÓ Los Angeles. Elhunyt Eliza­beth Taylor, Hollywood egyik utolsó dívája, olyan klasszikus­sá vált filmek szereplője, mint a Kleopátra és a Macska a forró bádogtetőn. .Anyánk rendkívüli nő volt, aki teljes életet élt, nagy szen­vedéllyel, humorral és szere­tettel” - fogalmazott közlemé­nyében Michael Wilding, a szí­nésznő fia. - Öröksége sosem halványul el, szellemisége elkí­sér minket, szeretete örökké szívünkben él majd” - búcsú­zott világhírű anyjától. A híresség régi barátja, Rock Hudson színész 1985-ben AIDS miatt bekövetkezett halála után kötelezte el magát a HÍV elleni küzdelem mellett, és igyekezett Amerika-szerte felhívni a fi­gyelmet a betegségre. Milliókat adományozott és gyűjtött e cél­ra. Üzletasszonyként is sikeres volt, parfüm- és ékszervonala kelendőnek bizonyult. „Rendkívül szerencsés volt az életem, hogy ismerhettem a nagy szerelmet, és persze azért, hogy átmenetileg hihetetlen és csodálatosan szép tárgyakat felügyeltem” - utalt páratlan ékszergyűjteményére, amely még kiállításon is szerepelt. 1932. február 27-én született Londonban. Szülei a második világháború kitörésekor költöz­tek vissza Los Angelesbe. A feltűnően szép kislány tízéve­sen kapta első filmszerepét, ve­le együtt egy 18 éves szerző­dést, így a nézők szeme láttára nőtt fel. Könnyedén váltott át a felnőtt szerepekre, első roman­tikus filmjét 17 évesen forgatta. Alakítása hiteles volt, hiszen még ebben az évben ment férj­hez a hotellánc-örökös Nicky Hiltonhoz. Ettől kezdve ma­gánéleti botrányaival is szolgál­tatott csemegét a bulvárlapok­nak: egy év múlva már el is vált, másodjára 1952-ben vezette ol­tár elé az idősödő pályatárs Mi­chael Wilding, vele öt évig élt együtt. Az óriás című 1956-os film­ben James Dean volt partnere, a következő évben jelölték elő­ször Oscar-díjra. 1958-ban is­mét oltár elé állt, de harmadik félje, Mike Todd producer repü­lőgép-szerencsétlenség áldoza­ta, Taylor pedig a világ leghíre­sebb özvegye lett. A közönség mégis elfordult tőle, amikor ki­derült, hogy Eddie Fisher és Debbie Reynolds házassága mi­atta bomlott fel. A róla kialakult képpel egy­bevágott a Macska a forró bá­dogtetőn frusztrált Maggie-jé- nek szerepe, amelyért 1959-ben majdnem megkapta az Oscar-díjat, de úgymond, er­kölcstelen magánélete miatt ki­húzták a listáról. Első szerződé­se 1960-ban járt le, „búcsúzóul” a Modern kaméliás hölgy című filmben nyújtott alakításért végre megkapta a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat. Még 1960-ban megkapta a hí­res-hírhedt Kleopátra női fősze­repét. Taylor és az Antoniust alakító Richard Burton egy­másba szeretett. Taylor és Bur­ton 1964-ben összeházasodott, 1966-ban a színésznő második Oscar-díját eredményező Nem félünk a farkastól, egy év múlva a Makrancos hölgyben játszot­tak együtt. A nyolcvanas évektől már jobbára csak tévéjátékokban és színpadon szerepelt, fölös energiáit jótékonykodásba ölte. A lapok alkohol- és kábítószer­függőségéről, súlyproblémái­ról, betegségeiről és persze sze­relmi életéről cikkeztek. 1996-ban már nyolcadik alka­lommal vált el, a nála húsz évvel fiatalabb építőmunkást egyik elvonókúráján ismerte meg. 2003-ban jelentette be vissza­vonulását a filmezéstől. (MTI) „Számomra a film elkészítése egyfajta elégtétel a múltért" - mondta a bemutatón Václav Havel (TASR/AP-felvétel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom