Új Szó, 2011. március (64. évfolyam, 49-75. szám)
2011-03-24 / 69. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. MÁRCIUS 24. Vélemény És háttér 7 Főleg a franciák ellenezték eddig, hogy a NATO legyen a hadműveletek politikai irányítója Líbiai zsibvásár Líbiával kapcsolatban az a paradox helyzet állt elő, hogy minél tovább tart a nemzetközi hadikoalíció beavatkozása, annál több a nyitott kérdés. Mintha szándékos volna a ködösítés, nehogy a közvélemény tisztán lásson. MALINÁK ISTVÁN A jelentős francia bábáskodással megszületett BT-hatá- rozat ellenére sem világosak a mantinelek, az, hogy a légtérzár megteremtése mellett a civil lakosság védelmében meddig lehet elmenni. De a legnagyobb fogyatékosság: senkinek sincs elképzelése - még az önmagát tömjénező Sarkozy francia elnöknek sem - arról, mi lesz a beavatkozás után, mi- lyeh lesz Líbia jövője. Ha igaz az, amit hivatalosan állítanak, hogy nem akarják megölni Kadhafit - bár Tripoli bombázásával egyre szaporodnak az ennek ellentmondó tények -, akkor megtörténhet, hogy az ezredes túléli, és Líbia kettészakad. Nyugaton marad ő, a keleti országrész, a felkelők jelenlegi központjának, Bengázinak az irányításával leválik. Valóban ezt akaiják? Milyen lenne az új államalakulat? Az tagadhatatlan, s ezt az amerikai hírszerzés is megerősítette, Bengázi a líbiai iszlamisták központja, az al-Kaida számos tagja és vezetője ebből a térségből származik. Talán ezért is hangsúlyozták többször a Pentagonban, hogy az amerikaiak nem szándékoznak légi támogatást nyújtani a felkelőknek egy Kadhafi elleni of- fenzívához. Az amerikaiak kihátrálnak, Afganisztán és Irak mellett nem akarnak részt venni egy harmadik közel-keleti konfliktusban. Ezért a tegnapi két megállapodás után sem tudni, ki fog irányítani. Főleg a franciák ellenezték eddig, hogy a NATO legyen a hadműveletek politikai irányítója, mert 1. a hadikoalícióban nem NATO- tagok is részt vesznek, 2. Afganisztán miatt a NATO az Arab Liga számára elfogadhatatlan, 3. Törökország ellenzi a katonai műveletet. Sarkozy megállapodott Ca- meronnal abban, hogy létrehoznak egy ún. politikai irányító testületet (külügyminiszteri szinten), amely a beavatkozó országokból és az Arab Ligából állna. Tessék elképzelni, amint a nyugati külügyminiszterek az arab külügyminiszterekkel együtt milyen hatékonyan tudnának sürgős, operatív döntéseket hozni. Igazi zsibvásár lenne ez, egyebek között azért is, mert az Arab Liga önmagával sem szokott egyetérteni, a tagországok pedig egymással. Nos, e francia spanyolviasz után Obama bejelentette, megállapodott Párizzsal és Londonnal abban, hogy mégis a NATO jut vezető szerephez. Hivatalosan nem lehet az akció politikai felelőse az említett kifogások miatt, de azért a parancsnoki, tervezési struktúráit igénybe fogják venni. Figyelmen kívül hagyva, hogy maguk a NATO-tagországok is csak abban tudtak megállapodni, hogy a szövetség részt vesz a fegyverembargó betartatását szolgáló tengeri blokádban. Légicsapásokkal nem lehet Tripolit bevenni, s a felkelők is gyengék hozzá. így olvashatatlan a hadikoalíciónak az a bejelentése, hogy amint a Kadhafi- rezsim igazi tűzszünetet rendel el és visszavonja csapatait, a katonai akciókat beszüntetik. És akkor? Tárgyalni fognak Kadhafival, akit elfogadhatatlannak kiáltottak ki? Vagy csak el akarják vágni őt az olasz finomítók számára például nélkülözhetetlen líbiai olajtól? Eseúeg megtalálták már az ezredes utódját?- Remélem, hogy nem okoznak még több bonyodalmat a kettős állampolgársággal! (Peter Gossónyi rajza) —-V. >2? JEGYZET Emlék LAMPL ZSUZSANNA Egy tökrészeg férfi megbot- ránkoztatóan viselkedik a buszban. Krá- kog, tüsszög, hörög, mintha a gyomrát készülne kiköpni, nagyokat csuklik, és még nagyobbakat szellentget. Az útitársak méltadankodnak. Az egyik, akit a részeg két csuklás, tüsszentés és egyebek között váltakozva hátba vág és vállon vereget, energikusan az ülésre taszítja őt, majd rászól: „Magának nem emberek között a helye, hanem az állatkertben, valamelyik majomketrecben!” Előttem fejlett tokájú középkorú férfi ül. Egy ideig szótianul figyel, majd hátrafordul és bizalmasan súgja: „Ez itt az X.-i kórház főorvosa! Ismerem, igen értelmes, intelligens ember! Hát istenem, egy kicsit becsípett... Mindenkivel előfordul néha...” (Egyetemista koromban történt. Idénymunkásként dolgoztunk a konzervgyárban. Egyik éjszaka óriási sikoltozásra ébredtünk. A szomszéd szobában lakó lányok egyike kávét akart főzni, és felrobbant a kezében a vízforraló. A szilánkok a szemébe repültek. Nem látott... Irány a kórház. Az ügyeletes nővért kizárólag a születési adatok érdekelték. A lány közben sírt, kiabált, vagy inkább ordított - igen, ez a helyes kifejezés - fájdalmában és rémületében. Orvos sehol. Nagy sokára egy fiatal orvos dugta ki a fejét, dühösen, mintha egy nászéjszakáját töltő ifjú férj, nem pedig az ügyeletes orvos ajtaján dörömböltünk volna! Miután izgatottan elmondtuk, mi történt, csak annyit vetett oda: „várjatok”. Örökkévalóságnak tűnő idő telt el. Végre, miután sikerült majdnem rátörnünk az ajtót, újra megjelent, egy másik fiatal kolléga társaságában. Mint a nekibőszült vadak kezdtek el ordítozni. Csak úgy áradt belőlük a páíinkaszag...) Először értetlenül meredek a hátraforduló útitársra. Miért mondja ezt? Aztán a tőlem telhető legfagyosabb hangon kérdezem: „Ha nem a főorvos úr lenne, hanem valami me- lós, akkor is védené?” Rámnéz, majd lekicsinylőén int egyet, s a többieknek ismétli el újra: „ez itt az X.-ikórház főorvosa! Istenem, egy kicsit berúgott..Ahatás döbbenetes. Az előbb még szinte lin- cselésre kész útitársak megenyhülnek, szemükben bo- csánatkérésféle, szájuk sarkában elnéző mosoly. Csak a majomketrecet emlegető férfi háborodik fel mégjobban: „annál inkább szégyellje magát, hogy orvos!” A részeg doki illendőnek épp nem mondható hangeffektusait leszámítva csönd van. Vajon mire gondolnak az útitársak? Hogy nem tudhatod, mikor kerülsz hozzá, hátha megismer? Hogy az orvos is csak ember? Hogy egy részeg orvos mégiscsak más, mint a szomszéd Jani, amikor berúg? Arra gondol-e valaki, hogy ezt az orvost ma este még felkeresheti egy segítségre szoruló?! S ugyan rajtam kívül ki gondolhat arra a lányra, aki akkor, húszévesen megvakult? KOMMENTAR Túl az ügyészségen KOCUR LÁSZLÓ Tegnap - megelőző nyilatkozatháborút, parázs vitát és verbális utóvédharcokat követően - a parlament második olvasatba utalta az ügyészségről szóló törvény módosítását. Lucia Žitňanská igazságügyi miniszter (SDKÚ) tervezete látszólag kevés embert érint, hiszen az emberek túlnyomó többsége úgy éli le életét, hogy messziről sem lát ügyészt, azonban döntéseik mindannyiunk életét befolyásolhatják, hiszen az Alkotmány nyolcadik fejezete a magán- személyek, a jogi személyek és az állam jogainak védelmére hatalmazza fel őket. Igazságügyi miniszterként Žitňanskának az ügyészi rend masszív ellenállásával kellett/kell megküzdenie, miként két ciklussal ezelőtt Daniel Lipšicnek a Speciális Bíróság és Speciális Ügyészség körüli törvények elfogadásakor. Akkor az ellenállás egyik fő személyisége Štefan Hara- bin, a Legfelsőbb Bíróság elnöke volt. O most az ügyészségi reform ellen is tiltakozik, Ladislav Tichývel, az „interregnum” idején a főügyészi tisztséget ellátó helyettessel egyetemben, aki kilátásba helyezte: ha a törvényt elfogadják, az Alkotmánybíróságon fogja megtámadni. Látszólag a „rendi” előjogaikat védik. Kétségtelen előnye Žitňanská javaslatának, hogy az ügyészség egész rendszerét nyitottabbá és átláthatóbbá tenné, mert jelenleg nem az, sem a kimenet, sem a bemenet szempontjából. Az, hogy az ügyésszé válást, és a középvezetői tisztségek betöltését pályázathoz köti a jelenlegi kinevezéses rendszer ellenében, csak a jelenlegi rendszer haszonélvezőit zavarhatja. A negatív utasítások tilalma (elméletileg) fokozza az egyes ügyészek döntési szabadságát, és elvágja azok lehetőségeit, akik a felsőbb szinteken rendelkeznek jó kapcsolatokkal. Arra azonban jó volna ügyelni, hogy a törvénymódosítás ne keltse azt a látszatot: csak az elmúlt ciklus esetleges visszaéléseire és (fő) ügyész (ség) i baklövéseire kíván reflektálni, hanem egy valóban kvalifikált, általános érvényű megoldás jöjjön létre. Az ügyészségről szóló törvényt a rendszerváltás, illetve az ország megalakulása óta eltelt időben nem sokat piszkálták, a jelenlegi, 2001-es jogszabály sem tartalmaz lényegi módosításokat a korábbihoz képest. Žitňanskának tehát szinte évtizedek óta megkövült viszonyokat kell átmozgatnia. Aki pedig bemegy az istállóba, annak könnyen ganés lehet a csizmája. TALLÓZÓ NÉPSZAVA Demján Sándor beszállna a Népszavába, ha az országban létrejönne egy szociáldemokrata párt, amely elsősorban a kisvállalkozók érdekeit képviselné, és a tegnapi lapban megjelent interjúban azt is kifejtette, hogy tiltakozik az euró bevezetése ellen. A lapnak a Trigránit Zrt. tulajdonosa azt is elmondta, hogy korábban volt már egy sikertelen kísérlete a napilap megvételére. Kifejtette: nagyon tetszik neki a Széli Kálmán Terv, de azzal mindenkinek tisztában kell lennie, hogy a magyar gazdaság rendbetétele a jelenlegi hatalmas adósságok miatt akár 15-20 évet is igénybe vehet. „Az állam hatalmas tartozásait az MSZP hozta össze. Az a párt, amelyet én nem tartok baloldalinak” - mondta. Hozzátette: a Bajnai-kormánynak kellett volna végrehajtania a jövőre meghirdetett Széli Kálmán Tervet, erre volt is elég ideje. Szerinte a gazdaság számára a legfontosabb az adók mérséklése. Azt tanácsolta a Fidesznek, hogy ne vezesse be az eurót. „Tiltakozom az euró ellen. Jobb a forint árfolyamát eszközként használni a versenyképesség érdekében” - mondta. A munkahelyteremtés érdekében szerinte állami vállalatokat kell alapítani. Természetesen a magánszférának is munkahelyeket kell teremtenie. Olyan integráló szervezeteket kell létrehozni, amelyek összefognák a magyar mezőgazdaság és az élelmiszeripar termelőtevékenységét - mondta. „Én a szövetkezeti mozgalom híve vagyok. Abban nőttem fel, annak köszönhetem a legtöbbed’ - hangsúlyozta. Sajnálatosnak nevezte, hogy Magyarországon nagyon gyenge az együttműködési képesség a vállalkozók között. Mindenki egyedül akar érvényesülni, pedig nagyon kevés a befektethető tőke. Ezért lenne fontos, hogy többen álljanak össze, és biztosítsák a működéshez szükséges tőkeerőt, mivel a gazdaságosság, a versenyképesség alapfeltétele a vállalkozások megfelelő mérete, azok növekedése - fejtette ki a lapnak adott interjúban a vállalkozó. (MTI)
