Új Szó, 2011. március (64. évfolyam, 49-75. szám)
2011-03-23 / 68. szám, szerda
20 Sport ÚJ SZÓ 2011. MÁRCIUS 23. www.ujszo.com Pakusza Zsolt, a szlovák női labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya szerint a lányoknak is lehetőséget kellene adni, hogy futballozzanak A női fociban nem az erő, hanem az ügyesség dönt A női labdarúgást nemzetközi szinten már nagyon komolyan veszik, Szlovákiában azonban még mindig különlegességnek számít. A nagy- sallói származású Pakusza Zsolt három éve vette át a szlovák női futballválogatott irányítását, s szeretné, ha az iskolákban a lányok is focizhatnának. BŐDT1TAN1LLA Milyen ma a női labdarúgás helyzete Szlovákiában? A FIFA és az UEFA rengeteget tesz azért, hogy a női futball egyenrangú legyen a férfiak focijával, de nálunk ez még nem igazán működik. Nemcsak azért, mert kevés a játékos, hanem azért sem, mert a közvélemény, a szülők még mindig nem igazán tudják elképzelni, hogy a nők is futballozhatnak. Jelenleg a női labdarúgást nálunk nem népszerűsítik, sokan talán nem is tudnak róla, hogy van női válogatott. Bízom viszont benne, hogy a Szlovák Labdarúgó-szövetség új vezetősége a női focit is pártfogásába veszi. A környező országokban, Ausztriában, Lengyelországban, Magyarországon sokkal többet tesznek azért, hogy több legyen a játékos, s ezáltal népszerűbb legyen a sportág. Szlovákiában hány regisztráltjátékos van? Körülbelül 750, ebből kell aztán válogatni. Lengyelországban 6-8 ezer női focistát tartanak nyilván, Csehországban 20 ezret, Magyarországon nagyjából 1500-at. Ezzel összevetve nálunk nagyon kevés a játékos, így nem lehet lépést tartani Európával. Negyven válogatott közül a 20-25. helyen állunk, vagyis a középmezőnyhöz tartozunk. Abban bízhatunk, hogy van néhány klub, a Slovan, a Žilina és a Šaľa, ahol igyekeznek megteremteni a megfelelő körülményeket. A szövetség korlátozott anyagi lehetőségei miatt a válogatott nem találkozhat túl gyakran, de nem is úgy kellene működnie a nemzeti csapatnak, hogy minden héten együtt edzenek a játékosok. A klubokban kell úgy felkészíteni a futballistákat, hogy ha eljönnek a válogatott találkozóira, lehessen rájuk számítani. Mely klubokból kerül ki a legtöbb válogatott játékos? A női bajnokságban jelenleg 10 csapat van, néhány éve már a második vonal is működik. Ezenkívül zajlik a diákbajnokság is, ahol 15 éves korig játszanak a lányok. A válogatott nagy részét a Slovan futballistái alkotják, ott nagyon színvonalas edzésmunka folyik. Van néhány légiósunk, ők Ausztriában, Lengyelországban és Csehországban futballoznak, de ez inkább még kivételnek számít. A válogatott általában kéthavonta egyszer jön össze. Mennyi a csapat átlagélet- kora? Miénk Európa egyik legfiatalabb csapata. Volt egy időszak, 2008 előtt, amikor inkább az idősebb játékosok alkották a gárda gerincét, a fiatalok nem igazán kaptak játéklehetőséget. Mi viszont úgy gondoltuk, elköszönünk azoktól, akik már nem elég motiváltak, s inkább az új generációnak adunk esélyt. Máig az a véleményem, hogy azok játsszanak, akik igazán akarnak, akik hajlandók valamit fel is áldozni azért, hogy a válogatott tagjai legyenek, akik készek nap mint nap dolgozni. A válogatott átlag- életkora 21 év, vannak 17 éves focistáink is. Meddig maradnak a lányok a sportban? Tanulmányaik befejeztével is időt szakítanak a labdarúgásra? A legnagyobb probléma, ahogy a fiúknál is, az ifi és a felnőtt korosztály közötti átmenet idején szokott jelentkezni. Akkor sokan abbahagyják a sportot. Törést hozhat az is, amikor a középiskola elvégzése után egyetemre mennek vagy munkába állnak, hiszen dönteniük kell, van-e még idejük, energiájuk, anyagi fedezetük arra, hogy tovább játsszanak. A női focisták nem kapnak szinte semmit, még nekik kell invesztálni abba, hogy sportolhassanak. 18-19 éves korban emiatt sokan hátat fordítanak a futballnak. De aki ekkor kitart, az általában 30-35 éves koráig is elfutballozik. A hazai szakmai körök hogyan ítélik meg a női labdarúgást? Vannak olyan országok, ahol speciális edzői tanfolyamokat indítanak azoknak az edzőknek, akik nőkkel foglalkoznak. A technika és a taktika ugyanaz, mint a férfiaknál, a nők pszichológiai felkészítése azonban teljesen más, ami speciális ismereteket kíván. Nálunk a szakma sem veszi igazán komolyan a női focit. Ha komolyan venné, akkor az Volt már tapasztalata női csapatokkal, mielőtt átvette a válogatott irányítását? Nem, de amikor felkértek a női válogatott vezetésre, sok kollégával beszélgettem, akik dolgoztak már női focistákkal. Annyi mindent elmondtak, annyi mindenre felkészítettek, hogy nem ért nagy meglepetés. Nálunk a női csapatokat egyelőre férfiedzők irányítják, de az egyetemen van néhány lány, aki futballedzői szakon végzett. Bízom benne, hogy idővel ők is rájönnek, nemcsak fiúkkal, hanem lányokkal is foglalkozhatnak. A trend a játékvezetésben is megmutatkozik, korábban férfiak is vezettek női meccseket, de a FIFA-n és az UEFA-n belül most már csak nők bíráskodnak a nőknek. Érdekes kérdés viszont, mennyire fontos, hogy egy női csapatnak női edzője legyen. Egy férfit máshogy kezelnek a nők, mint egy másik nőt, mindennek van előnye és hátránya is. „A nőkkel sokkal többet kell beszélgetni" (TASR-felvétel) Egy férfiedző például nem ronthat be akármikor az öltözőbe. Pakusza Zsolt 2008-ban vette át a szlovák női válogatott irányítását (Fotó: SFZ/Roman Ferstl) elsőosztályú klubokban kellene lennie női csapatnak is. Csehországban például az első és a második vonal összes résztvevőjének női csapata is van. Ezáltal több a játékos, ők valószínűleg később is a sport közelében maradnak, szurkolók lesznek, s talán a gyerekeiket is leviszik focizni. Nálunk még nem tudatosították ennek a fontosságát. Miért más nőkkel dolgozni, mint férfiakkal? A női kollektíva másképp működik, mint egy fiúcsapat. Mocsai Lajos, a magyar kézilabda-válogatott edzője mondta egyszer, hogy ha a férfiaknál probléma van a csapatban, leülnek egy sör mellé, és megbeszélik. Ezzel le van zárva. A nők viszont magukba fojtják a problémákat, s azok a feszültségek, amiket korábban talán észre sem vettünk, pont a kritikus helyzetekben jönnek elő. Sokkal többet kell emiatt a nőkkel beszélgetni. Tudatosítani kell velük, hogy amit csinálnak, az fontos, értékelik a munkájukat, figyelik őket, megbecsülik a teljesítményüket. Ha ezt érzik, akkor lehet rájuk számítani. Ez csak szervezés kérdése. Az a tapasztalatom, hogy gyorsan kialakul a mérkőzések előtti dolgok rendje. Szeptembertől Eb-selejtezők várnak a válogatottra. Ez lesz a harmadik kvalifikáció az ön szövetségi kapitánykodása alatt. 2008-ban az Eb-selejtezőso- rozat közepén vettem át a válogatott irányítását. Dániával, Skóciával, Ukrajnával és Portugáliával voltunk egy csoportban. A cél az volt, hogy ne végezzünk az utolsó helyen, ezt sikerült is elérni, mert Portugáliát megelőztük. Ezután jött egy vb-kvalifikáció. A világbajnokságra nagyon nehéz kijutni, még a csoportelsőknek is pótselejtezőt kell játszaniuk. Nehéz csoportba kerültünk, Norvégia, Hollandia, Fehéroroszország és Macedónia volt az ellenfelünk. A norvég és a holland válogatott elődöntős volt az előző Európa-bajnok- ságon, de a fehéroroszokat és a macedónokat szerettük volna megelőzni. Sajnos, nem jött össze, csak Macedóniát vertük meg kétszer. Most Finnországgal, Ukrajnával, Fehéroroszországgal és Észtországgal sorsoltak össze minket, szeretnénk a 2-3. helyért versenyben lenni, de nem lesz könnyű dolgunk. Mi a legnagyobb különbség a női és a férfi futball között? A női foci még mindig nem annyira fizikális, mint a férfi, nem az erő dönt, inkább az ügyesség. A topcsapatok azonban már erőnlétileg is úgy fel vannak készítve, hogy a férfiakkal is felvennék a versenyt. Németországban például egy élcsapat komoly ellenfele lehetne egy harmadosztályú férfigárdának. Persze ott egymillió regisztrált női játékos van, s a női futball is profi szinten működik. Ott lehet a taktikát is variálni, hiszen a lányok is mindent tudnak a fociról. Nálunk viszont heti három edzéssel nem lehetnek ugyanolyan képzettek a játékosok, tudni kell, mit várhatunk el tőlük, milyen taktikát tudnak egyáltalán megvalósítani. Hogyan lehetne Szlovákiában fellendíteni a női labdarúgást? Az iskolában lehetőséget kellene adni a lányoknak is, hogy futballozzanak, de egy ilyen ötletet talán még a tanárok sem vennének komolyan. Pedig a testnevelésórákon kellene elkezdeni a női futball megszerettetését. A kluboknak is támogatniuk kellene az iskolai csapatokat, hiszen azok, akik a tornaórákon megkedvelték a focit, talán klubszinten is játszani kezdenek. A többség persze nem lesz válogatott, de nem is kell. Az a lényeg, hogy ez egy újabb lehetőség, amelynek köszönhetően a nők is sportolhatnak. A foci gyönyörű játék, tömegeket vonz, a nőket is meg kell vele ismertetni.
