Új Szó, 2011. március (64. évfolyam, 49-75. szám)

2011-03-14 / 60. szám, hétfő

egészség ■ 2011. március 14, 12 GYÓGYHÍREK www.ujszo.com A SZAKEMBER VÁLASZOL A csontritkulást jobb megelőzni, mint kezelni Jelige: Aggódom. „Édesanyámnál csontritkulást állapítottak meg. A kezelőorvosa óvatosságra intette, mi­vel csonttörés veszélyez­teti. Azt szeretném tud­ni, hogyan lehet meg­előzni a csontritkulás kialakulását, hogyan le­het védekezni, illetve mit lehet tenni a folya­mat megállításáért?” A csontritkulás vagy oszteoporózis civilizáci­ós betegség, amely egy­re nagyobb problémát jelent. Olyan betegség­ről van szó, amelynél csökken a csonttömeg, a csont szerkezete sziva­csossá válik, s következtében csök­ken a csontok szilárdsága, teherbí­ró képessége és megnő a csonttöré­sek valószínűsége. Mindkét nemet érinti, de kétségtelen, hogy nőknél — hormonális okok miatt - gyak­rabban fordul elő, mindenekelőtt a változókor után, ösztrogénhiány esetén. Ugyanis az ösztrogén szabá­lyozza a kalciumnak a csontba való beépülését. Más hormonális beteg­ségek esetében is lehet csontritku­lással számolni. Ezek közé sorolha­tó a pajzsmirigy túlműködése, a mellékpajzsmirigy betegségei, a tizálására a legjobb módszer az oszteodenzitometriás kivizsgálás, amely az ásványi csonttömeg mennyiségét méri a csontban. A csont- ritkulást klinikai adatok, laboratóriu­mi és radiológiai vizsgálatok támaszt­ják alá. A legjobb vé­dekezés az erős cson­tozat kialakítása és fenntartása. Csontjaink 25-30 éves korban érik el maximális tömegü­ket, ezért fontos, hogy már fiatalon biztosítsuk a csont- fejlődés optimális feltételeit. A megelőzés alapja az egészséges élet­mód. A csontok szilárdságát adó ásványi anyagok közül a kalcium a legfontosabb. Fogyasszunk rend­szeresen kalciumban gazdag étele­ket, főként tejet és tejterméket. Ugyancsak jó kalciumforrás a brokkoli, a káposzta, a tengeri hal, a kalciumban gazdag ásványvíz, a mogyoró és egyéb csonthéjasok. A kalcium felszívódását a D-vitamin segíti elő. A D-vitamin a bőrben képződik napfény hatására. Ezért fontos, hogy sokat tartózkodjunk a Dr. Janega Andrea orvos, egyetemi tanársegéd Cushing-szidróma és a férfi nemi hormon hiánya. Kockázati tényező a családi halmozódás, a kalcium­szegény táplálkozás, a mozgássze­gény életmód, a dohányzás, a fo­kozott alkoholfogyasztás és bizo­nyos gyógyszerek fogyasztása. Krónikus vesebetegségben és cu­korbetegségben szenvedő egyének­nél gyakrabban fordul elő. A csontritkulásnak nincsenek jelleg­zetes tünetei, főként a betegség ko­rai szakaszában. Később hátfájda­lom, illetve csonttörés jelentkezhet. Leggyakrabban a csigolya, a comb­csont és a csukló törik el. Spontán, vagyis sérülés nélküli csonttörések is előfordulnak, ezek az ún. patoló­giás törések, amelyek általában a csigolyákra jellemzőek. A betegség korai felismerése nem egyszerű. A csontritkulás diagnosz­napon, természetesen az „egészsé­ges napozás” elveinek betartásával. A csontképződést serkenti a moz­gás. Mozogjunk, sportoljunk tehát rendszeresen! Mérsékeljük a kávé és az alkohol fogyasztását, mert ezek a vizeletürítés fokozásával növelik a kalcium kiürülését a szervezetből. A kalcium hasznosu­lását a dohányzás is gátolja! A ke­zelés célja a már kialakult csontrit­kulás további előrehaladásának fé­kezése - optimális esetben elérhe­tő a csonttömeg növelése is -, és a patológiás csonttörések kialakulá­sának elkerülése. A gyógyszeres kezelés mellett kiemelkedő jelen­tősége van a gyógytornának, amely egyrészt serkenti a csont­képződést, másrészt az izmok edzésével segíti a csontváz megtá­masztását. Hogyan vizsgáljuk meg helyesen a mellet? Öt perc is elég ahhoz, hogy a félelem és szorongás elillanjon. Havonta egyszer minden hölgynek meg kellene vizsgálni a mellét. Erre a legalkalmasabb a menstruációt követő hét. A hónalj vizsgálata Az emlő külső részétől kezdve a hónaljgödörig tapintsunk végig magunkon, közben próbáljuk megállapítani, hogy vannak-e csomók, ke- ményedések az adott terüle­ten. Az emlőbimbó vizsgálata Az emlőbimbót és udvarát hü­velyk- és mutatóujjunk közé fogva enyhén préseljük össze. Figyeljük meg, hogy távozik-e közben vála­dék a mellbimbókból. Mire és mikor jó az orvosi vizsgálat? n Figyeljük meg, hogy az egyik emlőnk na- gyobb-e, minta másik. Van-e valami változás az emlőbimbókon? Jól felkészült szakembernek néha elegendő a beteg kikérdezése és a mellek áttapintása a megfelelő di­agnózis felállításához. Gyakran azonban be kell vonni a „tech­esetén vagy masztopátiásoknál könnyen félrediagnosztizálhatóak a közvedenül a mellizomzatnál lévő csomók vagy az egyéb elváltozások. Emellett nem mutatja ki a cisztákat, s enyhe sugárterheléssel is jár. Ultrahang Ultrahangnál a hanghullámokat képalkotásra használják. Az UH ki tudja mutatni a cisztákat, sőt képes is azokat megkülönböztetni a szo­lid csomóktól. Kiválóan alkalmaz­ható fiatalabb nőknél, dús emlő­szövet és csomós emlő esetén is. Előnye, hogy nem jár sugárterhe­léssel, tetszés szerinti gyakoriság­gal ismételhető, és segít a ciszták célzott punkciójának - lecsa- polásának - végrehajtásánál. Hátránya az, hogy az ered­mény függ a vizsgálatot végző szakember tapasztalatától, az UH-gép minőségétől. Emellett régebbi készülé­keknél kisebb a találati pontosság, mint puha, zsíros emlőszövet esetén. (Ideál Ma­gazin) Tíikörvizsgálat Először tegyük a két kezünket csí­pőre, majd fejünk fölött kulcsoljuk össze, eközben elölről és oldalról is vegyük szemügyre magunkat. Figyeljük meg, hogy az egyik em­lőnk nagyobb-e, mint a másik? "Van-e valami változás az emlőbim­bókon, esetleg behúzódott-e vala­hol? A mellek bőrén vannak-e na­rancshéjra emlékeztető gödröcskék, behúzódások? Tapintásos vizsgálat Mindkét mellünket tapogassuk körbe az ellentétes oldali kézzel, la­pos tenyérrel. A mellbimbóink kö­rül centiméterenként vizsgáljuk át, hogy a szövet mindenhol egyfor­mán puha és könnyen eltolható-e? Változott-e valami az utolsó vizsgá­lat óta? Nagy mellizom Kis mellizom Zsírszövet Mirigyállomány Tejcsatornák Mellbimbó Kötőszövet jiordák nikát” is a pontos diagnózis feltárásához. Ilyenkor szóba jön a mammográfia, az ultra­hang, s esetenként szövet­mintavétel, azaz a biopszia is. A következőkben részle­tesen áttekintjük, hogy mit jelentenek a legfontosabb diagnosztikai eljárások. Mammográfia Az emlők speciális rönt­genfelvételét értjük alatta. Kimutatja az emlőkben található csomók mintegy 90 százalékát és a parányi elmeszesedéseket is. Különösen alkalmas a 40 éves életkor feletti asszo­nyok két-három éven­kénti szűrővizsgálatára. A fokozottan veszélyeztetett betegeknél korábban és gyakrabban is végezhető mammográfiás vizsgálat. Előnye a nagy diagnosztikai pontosság és a gyorsaság, Hátránya, hogy dús emlőszövet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom