Új Szó, 2011. március (64. évfolyam, 49-75. szám)
2011-03-10 / 57. szám, csütörtök
8 Vélemény ÚJ SZÓ 2011. AAÁRCIUS 10. www.ujszo.com LOVESZAROK Meglódultak az árak Az év elején meglódultak a fogyasztói árak. A SZK Statisztikai Hivatala szerint januárban az éves infláció mértéke 3% volt. Egy átlagos család létfenntartási költségei 18 euróval emelkedtek meg. A pénzügyminisztérium hatáskörébe tartozó Pénzügyi Politika Intézete szerint az ősszel elfogadott kormányzati gazdasági csomag hatása ebből 12 eurót tett ki, vagyis a költségemelkedés kétharmadát. Világos tehát, hogy az áremelkedés fő okozója a kormánycsomag, csupán másodlagosan a világpiaci hatás. Nem vált be tehát a kormány jóslata, mely szerint idén a fogyasztói árak csupán elhanyagolható mértékben emelkednek majd meg. Sajnos koránt sincs még vége, az áremelkedés tartós lehet. Az MKP parlamenten kívüli párt, javaslataink a sajtóban nem kapnak kellő teret. A kormánypártoknak azt javasoltuk, hogy az államháztartás szorult helyzetében ott keressék a forrásokat, ahol azok megtalálhatók, ne az alacsony bérből élők, szociálisan rászorulók, többgyermekes családok és a nyugdíjasok terheit növeljék meg. Tavaly szeptemberben javasoltuk a speciális bankadó bevezetését. A legerősebb ellenzéki párt csak egy hónappal később javasolta, teljesen másként. A nemrégen közzétett hír igazolta javaslatunk megalapozottságát, mely szerint a szlovákiai bankok tavalyi összesített nyeresége duplája volt a tavalyelőttinek. Ráadásul Brüsszelben, az EU tagországok pénzügyminisztereinek tanácsában is felmerült a bankadó gondolata, a szlovák pénzügy- miniszter sem vetette el annak bevezetését. Vele ellentétben azonban nem kozmetikai jellegű adókulcs-módosítást javasoltunk. Sajnos a járulékreform pénzügyi és munkaügyi tárcáknál javasolt változata sem kecsegtet semmi jóval. Bevezetné a szuperbruttó bért, amely egy trükkös megoldás a járulékterhek jelentős megemelésének elkendőzésére. Csupán átcsoportosításról van szó, melynek következtében picit kevesebb járulékot fizetnének az alkalmazottak - eközben megemelkednének adóterheik - hogy a másik oldalon jelentősen megemeljék a kisvállalkozók, iparosok járulékterheit. Vajon kitől vátja a kormány a gazdasági válság idején a foglalkoztatottság emelkedését, ha azok vállára rak újabb terheket, akik a mainál több dolgozót alkalmazhatnának, akik a munkanélküliséget csökkenthetnék a válság idején? Javaslatunk alapján inkább az egészségügyi és szociális járulékok kivetési alapjainak felső határát kellene eltörölni. Vagyis igazságossá tenni a rendszert, a magasabb jövedelemmel rendelkezők a teljes jövedelmükből fizessék a járulékokat úgy, mint amilyen összegből adóznak. Ma ez koránt sincs így. Javasoltuk továbbá a személyi jövedelem- adó esetében a progresszív adózás bevezetését, vagyis a jövedelem emelkedésével növekedjen az adókulcs nagysága. A magasabb jövedelműek közteherviselése a gazdasági válság idején erőteljesebb legyen. Ebben az időben ott kell keresni a forrásokat, ahol azok megtalálhatók, nem pedig az alacsonyabb keresetűek, szociálisan rászorulók, a sokgyermekes családok és a nyugdíjasok terheit tovább növelni. Farkas Iván, az MKP gazdasági és régiófejlesztési alelnöke A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. VISSZHANG Az igazság fáj? Az Új Szó tisztelt olvasói a tanúim, hogy alpári stílusú írásokra és a személyemet célzó sárdobálásokra nem szoktam reagálni. Ezt most sem teszem. Mivel azonban az Új Szó hétfői, március 7-i számának 5. oldalán megjelent Ki piszkít a magyar fészekbe című írásban csúsztatások és az igazságnak nem megfelelő információk is megjelentek, engedtessék meg az igazságnak megfelelően helyre tennem őket. Az írás a Bugár Béla által kezdeményezett bírósági eljárásról szól. A nézetem a következő: 1. A bírósági huzavonát továbbra is károsnak és szégyenletesnek tartom. Nem én kezdtem azonban, Bugár Béla adott bíróságra engem. Ismételten kijelentem, az - ilyen jellegű kérdéseket nem a bíróságon kell kezelni, érett ember üyet nem tesz. Ezért igyekszem az ügyet övező nyilvános cirkusztól maximálisan távol tartani magam, a mostani sajtópolémiát sem én kezdtem, írásom célja az igazság tisztázása. 2. A törvény által megszabott keretek között azonban részt kell vennem az ügy bírósági részében. A hétfői írás azt sejteti, mintha én szándékosan nem vettem volna részt a múlt heti bírósági tárgyaláson. Az igazság az, hogy az első tárgyalás tavaly novemberben volt, azon én annak rendje és módja szerint megjelentem, Bugár Béla nem. így most őt hívta a bíróság. Én egyébként tavaly novemberben nem csináltam ebből mediális ügyet. 3. Senki előtt nem titkoltam el, hogy egy ilyen feljelentés létezik. Bizonyíték erre a honlapomon (www.csakypal.eu) 2010. szeptember 11-én megjelent Hírbe keveredtem című írás, ahol az egészről elmondom a véleményem. 4. A leglényegesebb csúsztatás viszont az, hogy itt személyes jellegű vitáról lenne szó. Nem, én tavaly is politikai véleményt formáltam, hasonlóan, mint tette azt a Most-Híd tevékenysége esetében pl. Mikuláš Dzurinda és mások, akik sokkal keményebben fogalmaztak. Politikai vélemény kifejtéséért pedig Kubában, Észak-Koreában és Iránban fordulnak bírósághoz. Én az ilyen módszerektől elhatárolódom. 5. A vita azért sem személyes jellegű, mert a kialakult helyzet politikailag jelentősen befolyásolja a szlovákiai magyar közösség jövőjét. Itt nem személyek vitájáról van szó, még csak nem is két magyar párt vetélkedéséről, hanem két politikai meglátásról, melyek közül csak az egyik magyar. Ellentétben tehát a tegnapi írás által sugallt nézettel, minden közéleti személynek feladata, hogy az igazságot kimondja. Az igazság pedig az, hogy politikai megosztottságunk káros állapot, amely árt a szlovákiai magyar közösségnek, s ennek létrejötte mögött én idegen szándékot és érdeket látok. Csáky Pál 0LVAS0I LEVEL A rokkantak panasza Rokkantnyugdíjas vagyok, aki sajnos napi 24 órás ápolásra szorul és kerekesszékre. Édesanyám havonta, ha kell, többször visz Pozsonyba orvoshoz autóval, mert a vonatás autóbusz-közlekedés problémás. Ha megérkezünk Pozsonyba a kramárei kórház elé, automatikusan megyünk a kijelölt helyre, ami a rokkantnyugdíjasoknak van fenntartva, de 100 alkalomból 99-szer problémába ütközünk, ugyanis ott parkolnak a taxik, ott reggeliznek a fuvarozók, ott állnak a mentők, hatalmas személygépkocsik (BMV, Audi, Octavia stb.). Ha egy kocsi sem áll ott, akkor ki van téve egy szék és le vannak foglalva a helyek az ismerősöknek és amint próbálunk beállni szalad a portás a kórházból, és üvölt, hogy mit képzelünk. Ha ott nem sikerül leparkolni, kénytelenek vagyunk felmenni a siketnémák iskolájához a dombra, és onnan irány kerekesszékkel le a kórházhoz. Ha viszont van tenyérnyi hely, ott fizetni kell, ez Szlovákiában szinte majdnem minden kórháznál így van, legföljebb fél óra ingyenes. Fél óra alatt semmit nem tudok elintézni az orvosnál. Ezen nem lehet változtatni? Ausztriában vagy Magyarországon minden kórháznak van nagy ingyenes parkolója és a rokkantaknak kijelölt helyen soha nem parkol más autó. A budapesti reptéren sem kell fizetnem a parkolásért, ha felmutatom a rokkantigazolványt. Itthon már az is megtörtént, hogy le akartunk parkolni, odajött a jegyárus és 1 eurót kért fél órára. Anyu fel merte neki tenni a kérdést, milyen joggal. Az őr hebegett- habogott és azt válaszolta, hogy ez az ő területe, és ha valami nem tetszik, menjünk panaszra ahhoz a mocskos rabló Dzurindához, aki az országot kiárusította. Már hívtam ez ügyben polgármestereket, ők azt mondták, hogy ez megyei szintű probléma, a megye a minisztériumba irányított, a minisztérium a városi hivatalba. Mindenki mossa kezét! Mi, rokkantak sehol sem tudunk parkolni, se a kijelölt helyünkön, sem ahol lehetne, mert kinek van fél órára 1 eurója? A bevételem nem éri el a minimálbért, havonta 120 eurót fizetek a gyógyszerekért! És hol van a rendőrség? Sehol, ha be akarok állni a helyemre, rohannak és igazoltatnak, ezzel semmi gondom, de akkor azoktól is kérjék el az igazolványokat, akik a helyünkön parkolnak! A vágvecsei városi rendőrség előtt 7-8 hely van kijelölve, bárki beáll oda, mert közel van a TESCO bejáratához és ha kinéznek a rendőrök az ablakon, nem nagyon zavarja őket! Ezért kérem az embereket, a minisztereket, hogy fordítsanak ránk nagyobb figyelmet és az ígért nagy büntetéseket már próbálják kiróni, hogy parkolhassunk ott, ahol nekünk megengedett, a kórházaknál pedig számoljuk fel a fizető- parkolókat. Azt hiszem, ha kiesik ez a bevétel, nem lesz szegényebb az ország! Bergendi Róbert