Új Szó, 2011. március (64. évfolyam, 49-75. szám)

2011-03-09 / 56. szám, szerda

Vélemény És háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. AAÁRCIUS 9. A magyar kisebbségnek láthatóan nincs még olyan alrétege sem, mely egyetértene Matovičékkal Matovič magyarjai Ha Igor Matovič kifejezet­ten a szlovákiai magyar sajtó figyelmére vágyna, boldog lehetne, hiszen az elmúlt hetek „akciói” után minden második politikai tartalmú cikk róla és csendes fegyverhordozói­ról szól. RAVASZ ÁBEL Matovič azonban korántsem a magyarok kegyeire pályázik, hamarosan megalakuló pártjá­val vélhetően sokkal inkább a konzervatív nemzeti populiz­mus irányzatát igyekszik meg­honosítani Szlovákiában. Az nem meglepő, hogy valaki egy efféle politikai projekt előrevi- teléhez nem sajnálja a „magyarkártya” kijátszását, az azonban új elem, hogy az Egyszerű Emberek ezt a kisebb­ségvédelem részeként, mintegy a magyarok a többség általi ön­kéntes érdekvédelmeként pró­bálják megjeleníteni. Ennek példája volt az Orbán Viktor lá­togatásához kapcsolódó akció, amikor a formáció tagjai a „Ne lopjá(k) el tőlünk a magyar­jainkat!” feliratú transzparen­sekkel várták Pozsonyban a magyar miniszterelnököt. Ez a kommunikációs vonal tovább folytatódott a kettős állampol­gársággal kapcsolatos vita so­rán is, melyben Matovičék még csak véletlenül sem az itteni magyarok kétes lojalitására hi­vatkoztak a koalíciós javaslat megtorpedózása kapcsán. Ez a kommunikációs straté­gia még akkor is hamis tézise­ken nyugszik, ha a gondolat- menet kedvéért egy pillanatra hajlandók vagyunk elhinni őszinteségét. Igaz, hogy egy nemzeti kisebbség érdekeit nem csak az adott kisebbség tagjai képviselhetik. De a ki­sebbségek nem képviselhetők legitim módon az adott csoport tagjainak részvétele és támoga­tása nélkül. Márpedig a kettős állampolgársági törvénnyel kapcsolatos vita kifejezetten és explicit módon a magyar ki­sebbségről szól, e kisebbségnek pedig láthatóan nincs még olyan alrétege sem, mely egyet­értene Matovičékkal. A szlovákiai magyar politikai tér 2009-es átalakulása óta az etnikai kérdések konfliktusos kezelésének elkerülhetetlensé­gét kommunikáló MKP és az et­nikai kooperáció modelljét pre­feráló Híd jelentik az itteni ma­gyarság két politikai pólusát. A felszínen mindkét párt jobbol­dalinak mondható, ez azonban nem írja le pontosan a valósá­got: az MKP a jobb-konzervatí- vok egy része és „nemzeti érzelmű” szavazók mellett a szlovákiai magyar kisebbség speciális összetétele miatt felül­reprezentált agrár-baloldal egy jelentős részét is maga mögött tudhatja, miközben a Híd a jobb-konzervatívok másik fele mellett a liberalizmus híveinek nagy részére is számíthat. Ezen a rendszeren kívül csak olyan periférikus csoportok marad­nak, mint a (növekvő táború) radikális jobboldal vagy a kommunisták. Matovičék tervezete azonban nem hogy az MKP, de a Híd számára is elfogadhatatlan, nemcsak gyakorlati, hanem elvi megfontolásokból is. Az Egyszerű Emberek- a liberális demokráciában nem hitelesek a kisebbségi érdek képviselőiként anélkül, hogy azt legitimálná annak a csoportnak legalább egy látható kisebbsége. Enélkül ugyanis a „magyarjaink” kate­gória nemhogy szűk, de üres is, és ráadásul olyan hamis, mint Matovič és társainak nagybe­tűssé váló egyszerűsége.- A rossz anyagi helyzetünk miatt már csak azokat a betegeket vesszük fel, akik hajlandók gyógyítani, vagy ha kell, megmüteni ma­gukat. (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Iskolássokk VERES ISTVÁN Meglehetősen komikusak a mindenkori szlovák okta­tásügyi minisz­terek erőlködé­sei, amelyek a hazai iskolarendszer színvo­nalának emelésére irányul­nak. Frone, Mikolaj, Jurzyca - mindegyiknek megvolt, megvan a saját vesszőparipá­ja, amelyben a megoldást lát­ja. Az első az egyetemek tan­díjkötelessé tételére tette fel mindenét, a második elindí­tott egy reformot, amelyről úgy gondolta, tankönyvek nélkül magától lezajlik. Eu­gen Jurzyca kedvenc témája a tesztelés. Minden lehetséges tényezőt tesztelni akar, a fő­iskolák minőségétől kezdve a gyerekek erkölcséig. A nem­zetközi szinten is mérvadó PISA-tesztek eredményeiből kiindulva szeretne változtatni az oktatás módszertanán. Hétfőn világraszóló kijelentés hagyta el a száját: az iskola­ügy hatékonysága csak négy százalékban pénz kérdése, a többi kilencvenhat százalék a jó szervezésen múlik. Ez na­gyon megnyugtató, felléle­gezhetünk. Néhány utatsítás a minisztériumból, ezt mos­tantól így, ezt meg amúgy, és a diákok máris elkezdik szi­vattyúzni az információkat, megtanulnak gondolkodni. Iveta Radičová sokkolónak taríj a, hogy a szlovák diákok tudásszintje szövegértésből és a természettudományok­ból az OECD-országok átlaga alatt van. Ez rendben is van, mindenki azzal sokkolja ma­gát, amivel akarja. Az már gyanúsabb lenne, ha azt mondaná, meglepték ezek az eredmények. Milyen alapon várják el a szlovák diákoktól, hogy remekeljenek a PISA- teszteken, amikor tanáraik havonta annyit keresnek, amennyit nyugaton egy te­hetségesebb koldus is megke­res két hét alatt? A diákokat nem az iskolarendszer tanítja, hanem a tanárok, velük van közvetlen kapcsolatuk. A te­hetséges tanár hatékonyan tanít, a tehetségtelen kevés­bé. A hatékonyságot pedig motivációval lehet emelni, nemcsak az iskolákban, ha­nem minden munkahelyen. Nyugaton például úgy moti­válják a tanárokat, hogy ren­des fizetést adnak nekik. Er­ről is készíthetne már egy felmérést a minisztérium, alighanem tanulságosabb lenne, mint az összes többi. Nem kell nyakatekert refor­mokon agyalni, nem kell mindent letesztelni, sőt, ak­kor sem történne semmi, ha az oktatásügyi minisztérium egész legénysége négy évig csak Mauritiuson legyeztetné magát pálmaágakkal. Amíg nem jön egy kormány, amely hajlandó lesz invesztálni a tanári bérekbe, addig felesle­ges minden erőlködés. Addig nyugodtan sokkolhatjuk ma­gunkat, vagy meglepődhe­tünk. Válassza ki-ki a neki megfelelőt. KOMMENTAR Barkácsmutatványok SZOMBATHY PÁL Beköszöntött a barkácsszezon a magyaror­szági politikában. Mindent javítani illik: szétszerelni, átpakolni, megváltoztatni. Új korszakhoz generálozás dukál. A megszorításokat, a társadalmi csoportok közötti jövedelemátcsoportosításokat terv­nek nevezik - netán halkan reformnak. A Széli Kálmánról elnevezett terv egyelőre kívánsággyűjtemény, amely több, korábban ellenzékben lefektetett, kőbe karistolt fideszes tagadásra mond ne­met. Mégsem ördögtől való néhány művelet, ha már nem a vörös ördög csinálja, hanem mi, ugyebár. A Ma- gyarország-ház új ezermestereket kapott. A ránk lesel­kedő legnagyobb veszély a felületesség. Persze a gyurcsányizmus rengeteg romot hagyott maga után, de Bajnaiék munkáját kifelé néha még az újak is dicsérgetik, ha óvatosan is. Ez nem rossz jel, mert egy országnak, egy nemzetnek kell folyamatosságot mutat­nia. Viszont van itt megannyi rossz jel is: mekkmester- kedés lengi körül a matolcsyzmusnak nevezhető gazda­sági valamit. A szegényebbekkel fizettetnek meg egy elhamarkodott adócsökkentést. Több száz milliárdot engedtek ki evvel, jellemzően a jobb módúaknái hagyva, most azt söprik be mindenkin, jellemzően a vékonyabb pénztárcájúakat sújt­va. Az egykulcsos adó igazságtalan, barbár, félperifériás, gyarmati megoldás. Nem lehet egészséges társadalmat építeni, ha a leszakadók rétege nő. Nem lehet rendészeti, rendőrségi kérdéssé zülleszteni a szegénységet. (Rendben: cserében nem lehet lila, életidegen szegénységvédelmet művelni, rasszizmust kiáltva úton-útfélen mindenre.) Mindegyre a higgadtságot, a nyitottságot, az értelmet kellene hagsúlyozni. Nem lehet győztes Magyarország kisebbik fele súlyos hosszú távú következmények nélkül. Nem engedhetjük meg ennyi éltető energia elpazarlását ennyi keserves történelmi tapasztalattal. Róna Péter professzornak igaza van: értelmes terv kell, megalapozott nemzeti koncepció. Ez nem alapulhat má­son, mint szakszerű, érzékeny, széles látókörű befekteté­sen az oktatásba és a kultúrába. És aligha találunk ér­telmesebb anyagias irányt éghajlat, hagyományok és a globális jövő alapján, mint a magyar mezőgazdaság fel­virágoztatását. Agrárium, oktatás, kultúra. Nem szloge­nekben, nem félművelt erőszakossággal. Ha ebből lát­nánk valamit, tán elkezdhetnénk hinni a magyar foci fel­támadásában is. A jó sorrend fél győzelem. A szerző magyarországi publicista TALLÓZÓ MAGYAR HÍRLAP Tizenhét éve fosztogat­ják a budapesti Iparmű­vészeti Múzeum gyűjtemé­nyét; a kár az eddigi ada­tok szerint legalább 50 mil­lió forint, a rendőrség már nyomoz az ügyben - írta tegnap a Magyar Hírlap. A lap szerint az intézmény­ben tavaly végzett leltáro­zás idején bukkantak az 1994 óta tartó fosztogatás nyomaira. A szakemberek ekkor vették észre, hogy a kiállított műtárgyak egy része nem egyezik a nyil­vántartással, több tárgyat értéktelenebbre cseréltek ki, illetve, hogy a doku­mentációt is meghamisítot­ták, például kartonokat ír­tak át. A nemrég újravá­lasztott Takács Imre fő­igazgató februárban tett feljelentését követően a Nemzeti Nyomozó Iroda műkincsvédelmi alosztálya nyomozást indított isme­retlen tettes ellen. A rend­őrség a nyomozás sikere érdekében az ügy részlete­iről nem adott tájékozta­tást, ahogy az intézmény vezetése sem. (MTI) NÉPSZABADSÁG A Nemzeti hitvallás lehet a címe az új magyar alkot­mány bevezetőjének több lap értesülése szerint. A Népszabadság ezzel kap­csolatban emlékeztet Schmitt Pál köztársasági elnöknek arra a korábbi kérésére, hogy az új alap­törvény bevezetőjét ne preambulumnak nevezzék, mert az nem magyar kife­jezés. Gulyás Gergely, a Fidesz-KDNP alkotmány­szövegező bizottságának tagja a lapnak arról beszélt, hogy az új alkotmány nem tartalmaz majd olyan sza­bályozást a magzati élettel kapcsolatosan, amely szük­ségessé tenné a hatályos magzatvédelmi törvény módosítását. Hozzátette azonban azt is, hogy helyte­lennek tartaná, ha a szöveg nem rögzítené azt az állami kötelezettséget, amely ma is fennáll a magzati élet védelmében. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom