Új Szó, 2011. március (64. évfolyam, 49-75. szám)

2011-03-07 / 54. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. MÁRCIUS 7. Vélemény és háttér 5 Bugárnak a „szlovák bíróságot" megkerülve netán másként kellett volna elrendeznie az ügyet? Ki piszkít a magyar fészekbe? Tegyük föl, hogy Csáky Pálról, az MKP exelnöké- ről azt találom írni itt: a magyar titkosszolgálat pénzeli őt, hogy Szlová­kiában polgárháborút robbantson ki a Felvidék Magyarországhoz törté­nő visszacsatolásának céljából. BARAK LÁSZLÓ Vagy: Csáky a nyilvánossága előtt azt állítja rólam, amint azt egynémely idióta híve a mai napig teszi, hogy mocskos nemzetáruló vagyok, mégpe­dig pénzért. Mivelhogy bizo­nyos időközönként keresetlen eszközökkel teszem őt, egy magyar párt tótumfaktumát nevetségessé a sajtóban. Mindenki biztos lehet, hogy az első esetben Csáky nyomban feljelent, rágalmazás és hitel­rontás alapos gyanúja miatt. Természetesen ugyanezt te­szem én is a második esetben. Hiszen eleve megtorlásért kiál­tó sértésnek tekintem az olyan állítást, hogy pénzt fogadnék el egy általam eleve semmirekel­lőnek és nevetségesnek tartott politizálásból élő individuum kigúnyolásáért. Nyilván senki nem látna semmi kivetnivalót egyikünk döntésében sem. Alantas célból vagy puszta kedvtelésből elkö­vetett rágalmazásnak, hitel­rontásnak ugyanis a civilizált közéletben helye nincs. Ha vi­szont mégis előfordul, megtor­lásért kiált. Ám mivel Közép- Európa nem holmi újkori Bi­zánc, teljesen helytelen lenne, ha az emberek, pláne közsze­replők vélt vagy valós sérelme­ik miatt a szó szoros értelmé­ben egymás torkának esnének, vagyis önbíráskodáshoz folya­modnának. Egyebek között a vázolt evi­denciákat lenne ajánlatos szem előtt tartani, mielőtt például bárki elhamarkodottan ítélke­zik a hír hallatán, amely szerint a Híd elnöke, Bugár Béla per­ben áll Csáky Pállal. Merthogy Csáky annak idején azt állította a nyilvánosság előtt: a Híd pár­tot a Robert Fico fémjelezte magyarfaló kormánykoalíció hozta létre! Csáky éppúgy bizonyítékok híján állított ilyesmit, mint an­nak idején azt, hogy Bugár egy nagy kaliberű szlovákiai ma­gyar közszereplő gatyamadzag­ján lógott az MKP elnökeként. Ez utóbbi intrikával egyébként Csáky egy bizonyos idő után el­hallgatott, mivel rá lett ébreszt­ve, a gatyája is rámegy, ha állí­tását jogi úton kérik rajta szá­mon az érintettek. Most nem ennyire súlyos Csáky helyzete. Bugár felperes­ként potom 3000 euró „fáj­dalomdíjat” és nyílt színi bo­csánatkérést vár Csákytól az il­letékes bíróságon folyó perben, melynek első tárgyalása a múlt héten volt. A tárgyalás, minő véletlen, Csáky távollétében zajlott. Az MKP exelnöke mindössze egy rövid sajtóközleményt eresztett meg a perrel kapcsolatban, amelyben, úgymond, elhatáro­lódik Bugár Béla és a Híd azon „kezdeményezésétől, amely szlovákiai magyar politikai kér­déseket szlovák bíróságok előtt kíván megbeszélni. Aki képes és hajlandó értel­mezni Csáky idézett szavait, nyilván felteszi magában a kö­vetkező kérdéseket: kizáróla­gosan „szlovákiai magyar poli­tikai kérdés-e”, ha egy szlováki­ai magyar politikus minden­nemű bizonyíték nélkül azt ál­lítja ugyancsak szlovákiai ma­gyar riválisáról, hogy annak pártját egy magyarfaló szlovák politikus alapította? Ildomos-e olyasmit sugallnia „az elkö­vetőnek”, hogy a sértett fél a szlovákiai magyarok fészkébe piszkít, mert szlovákiai bíró­ságnál keres jogorvoslatot...? Vagy Bugárnak a „szlovák bíróságot” megkerülve netán másként kellett volna elren­deznie az ügyet? Ha igen, mi­ként? Vágta volna rágalmazóját saját kezűleg szájon a legelső adandó alkalommal? Bérelt volna föl erre valakit? Avagy fe­lejtette volna el a történteket a nemzettestvéri megbocsátás je­gyében? Tessék választani. Bár a szóban forgó affér egyik tanulsága feltételezhetően úgy­is az lesz, hogy a Bugár által sé­relmezett állítást szokványos választási maszatolásnak minő­sítve felmentik Csákyt. A bíró­ságok jelenlegi szakmai és mo­rális állagát tekintve pedig a döntés indoklásába még olyas­mi is belekerülhet, Bugárék a legutóbbi parlamenti választá­sok során különben is kárpótol­va lettek már a szlovákiai ma­gyar választóik által.- Uram, adakozzon! Szakácskönyvre gyűjtök, hogy tudjam, mit lehet főzni lisztből meg tésztából. (Peter Gossányi rajza) A világ mindig is sokrétű és ellentmondásos választ adott a nagy forradalmi hullámokra Európa szerepe, súlya, befolyása a tét MTl-ÖSSZEFOG LALÓ A világ és Európa jövője je­lentős mértékben függ attól, hogy a több mint egymilliárd muzulmán milyen politikai, gazdasági és társadalmi rend­szert választ a maga számára - hangsúlyozta Martonyi János külügyminiszter a Frankfurter Allgemeine Zeitung szombati számában megjelent írásában. A magyar diplomácia vezető­je a német konzervatív napilap által közölt elemzésének beve­zetőjében utalt arra, hogy a vi­lág mindig is sokrétű és ellent­mondásos választ adott a nagy forradalmi hullámokra. Aggo­dalmak és remények, a bizton­sághoz való ragaszkodás, a vál­tozás utáni vágy, az érdekek óvása, valamint értékek keve­redtek, illetve ütköztek egy­mással. így volt ez az 1848-as forradalmak idején, az 1956-os magyar forradalom és szabad­ságharc napjaiban és az 1989/90-es kelet-közép-euró- pai változások során is. Ezt követően Martonyi János rátért a jelenleg is zajló közel- keleti, illetve észak-afrikai tün­tetésekre. A magyar diplomá­cia vezetője döntőnek nevezte: a világ felismerte a megmozdu­lások alapvető és általános tar­talmát, továbbá azt, hogy e a változásokat nem csupán elfo­gadni, hanem támogatni is kell. Még ha természetesen vannak ellenérvek és vannak kockáza­tokra utaló érvelések is. Meg­történhet, hogy valamennyi, a változások által érintett or­szágban sikerül egy emberibb, demokratikusabb és sikeresebb világot teremteni, de legalább ekkora a lehetősége annak, hogy a világi diktatúrák fun­damentalista diktatúrákba csapnak át-írta. Martonyi szerint a jelenlegi körülmények között el kell dön­teni, hogy mit tehetünk, illetve mit kell tennünk. A jelenleg zaj­ló változások az egész világot megváltoztatják, legnagyobb hatásuk azonban előrelátható­lag Európára lesz. Ebből a szempontból Európa jövője, szerepe, súlya, befolyása a tét. Mindez attól függ, hogy milyen képet sugárzunk magunkról a világnak, mindenekelőtt az arab és az iszlám országoknak. Rendkívül fontos az európai gazdaság növekedése és ver­senyképessége, de legalább ennyire fontos, hogy megőriz­zük és erősítsük annak a szel­lemnek és gondolkodásmódnak a kisugárzását, amely Európát Európává tette - hangsúlyozta Martonyi János a német napi­lapban megjelent írásában. KOMMENTÁR Magyargyanús ügyek MOLNÁR NORBERT Mozgalmas időszak vár a szlovák kormánykoa­lícióra és a szlovákiai magyar kisebbségre. Két olyan tervezet borzolja a politikai kedélyeket, amely a szlovákiai magyarok szempontjából rendkívül fontos. Általánosságban megállapít­hatjuk, hogy a hangulat a parlamentben és azon kívül akkor hág a csúcsra, ha a probléma valamilyen szinten érinti a magyarokat. A koalíció kisebb- nagyobb konfliktusokkal haladgat előre vagy toporog egy helyben, de ha magyarkérdés kerül terítékre, akkor biztosan megakad. Azon persze el-elvitatkozhatunk, hogy az állam­polgársági kérdés magyar-e vagy sem, szerintem nem, de az biztos, hogy Magyarország idézte elő. Ám elég a tudat még a szlovák polgári vagy polgárinak tűnő pártoknak is, hogy ma­gyargyanús az ügy, vagy hogy a Híd agendája, máris behúz­zák a kéziféket. Az állampolgársági törvény tűnik ma keményebb diónak. A kormánypárti politikusok biznisznek tekintik: ebben nem engedünk, a kisebbségi nyelvtörvényt megtámogatjuk, már ha nem akad megint három-négy KDH-s vagy egyszerű em­ber, aki a pártvezetés tudtával mégsem tudja támogatni a tervezetet, természetesen lelkiismereti okokból. Visszatérve a bizniszre: így megy ez a politikában. Az egyiknek ez a fon­tos, a másiknak az. Á politikai biznisz azonban csak úgy működik, mint a valós: mindkét fél számára jövedelmezőnek kell lennie. Az állampolgársági törvény valószínűleg nem a szlovák parlamentben fog eldőlni, hanem az Alkotmánybí­róságon vagy a strasbourgin. Nehezen elképzelhető, hogy bármelyik is helyénvalónak tartaná, hogy egy ország meg­fossza állampolgárságától állampolgárait, mert azok felvet­tek egy másikat is. És ez nem magyarkérdés, hanem polgári. Logikus az igyekezet a Híd részéről, hogy mindezt eliminálni próbálja, de a többi polgárinak kinéző párttól is elvárható lenne legalább ugyanilyen igyekezet. Hogy aztán Lipšic bel­ügyminiszternek - még ha annyira tetszene is neki - ne kell­jen ezer meg ezer útlevelet bevonnia. Az állampolgárságinál azonban fontosabb a kisebbségi nyelvhasználati törvény. Az ugyanis szlovákiai mindennap­jainkat fogja befolyásolni. Hogy 15 vagy 20 százalék lesz a nyelvhasználati határ, fontos, de nem életbe vágó. A fontos az, hogy otthonosabbá tegye az ebben az országban élő em­berek egy csoportjának életét. Mert ha otthon érzik magu­kat, például nem vágynak más ország állampolgárságára. Ezt a Lipšic-félék is megérthetnék. De a szlovákiai magyarok is. Ha ugyanis nem élünk a jogainkkal, és nem fogjuk hasz­nálni anyanyelvűnket a hivatalokban (itt nem Dunaszerda- helyre gondolok, ahol a tömbmagyarság miatt használják, hanem például Rimaszombatra vagy Érsekújvárra, ahol több a szlovák), akkor fölösleges minden törvény, minden politi­kai igyekezet. A Hídnak inkább a nyelvtörvény elfogadtatására kellene koncentrálnia, az lehet a fokmérője annak, hogy érdemes-e megmaradni ebben a kormánykoalícióban. Az állampolgár­ságot valószínűleg nem a parlament fogja megoldani. TALLÓZÓ KÁRPÁTI IGAZ SZÓ Ukrajnai nemzetiségi szervezetek vezetői abban ál­lapodtak meg Dmitro Ta- bacsnik ukrán oktatási mi­niszterrel, hogy 2012-ben az országban élő kisebbségek nyelvéből, köztük magyarból is biztosítják az emelt szintű érettségi és egyetemi felvéte­li lehetőségét a nemzetiségi iskolák végzősei számára - ír­ta szombaton megjelent számában az ungvári Kárpáti Igaz Szó című lap. Az újság értesülése szerint az oktatási tárca vezetőjével folytatott megbeszélésen Tóth Mihály, az Ukrajnai Magyar Demok­rata Szövetség (UMDSZ) tiszteletbeli elnöke, Vagyim Kolesznyicsenko, az Orosz­nyelvű Ukrajnáért társadal­mi szervezet vezetője, vala­mint Ion Popescu, a román érdekvédelmi szervezet első embere vett részt. Tóth Mi­hály a lapnak elmondta: a ta­nácskozás ténye jelzi, hogy a magyar, az orosz és a román országos szervezet közötti együttműködés ma is fontos. A magyar kisebbségi politikus kifejtette: a nemzetiségi szer­vezetek két kérdésre hívták fel a miniszter figyelmét. Mindenekelőtt arra a furcsa­ságra, hogy a nemzetiségi nyelvű bölcsészkarokra sok nyelvből lehet vizsgát tenni, csak éppen az adott kisebbsé­géből nem. A másik felvetés az ominózus 2008. évi 461-es számú minisztériumi rende­letet érintette, amely a nem­zetiségi iskolákban előírta egyes tantárgyak esetében az ukrán nyelvű oktatásra való fokozatos átállást. Tóth sze­rint abban állapodtak meg a miniszterrel, hogy a tárca 2012-ben módosítja az érett­ségi és felvételi rendszert és az ominózus minisztériumi rendeletet is. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom