Új Szó, 2011. február (64. évfolyam, 25-48. szám)
2011-02-03 / 27. szám, csütörtök
FŐISKOLÁK 2011. február 3., csütörtök ÚTMUTATÓ ÉRETTSÉGIZŐKNEK A jól hangzó intézménynevek és szakok dzsungelében nem könnyű megállapítani, hol társul a szépen csillogó felszínhez minőségi tartalom A diploma a biztos jövő zálogát jelentheti Napjainkban a hosszú távú szakmai érvényesüléshez elengedhetetlen a felsőfokú végzettség. A komolyabb cégekben, de például az államigazgatásban is feltételnek számít a diploma egy-egy pozíció meghirdetésekor. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Gyakran előfordul, hogy valaki érettségi után szákmai lelkesedésből (vagy egyéb okból) a hozzá közel álló területen kezd sikeresen tevékenykedni. Az egyetemi titulus hiányának hátrányait csak évekkel később tapasztalja meg, ilyenkor viszont már sokkal nehezebb elvégezni mondjuk egy ötéves képzést. A legkézenfekvőbb tehát egyből érettségi után elkezdeni a főiskolai tanulmányokat. Annál is inkább, mert amellett egy csomó minden mással is foglalkozhatunk. Míg évtizedekkel ezelőtt elképzelhetetlen volt, hogy valaki felvételi nélkül jusson be az egyetemre, addig ma több tucat karra csak jelentkezni kell, a felvétel szinte automatikus. Az egyetemek és a hallgatók számának exponenciális növekedése törvényszerűen együtt jár a felsőoktatási intézmények színvonalának csökkenésével, de legalábbis azok nagyobb minőségi differenciáltságával. Ezért minden érdeklődőnek sokkal jobban meg kell néznie, melyik egyetemre kívánja beadni felvételi kérelmét, az esetleges több Sikeres felvételi után pedig hol szeretné tanulmányait folytatni - hacsak nem elégszik meg a „papírral”, vagyis a diplomával. S inkább ne elégedjen meg, mert hosszú távon megbosszulhatja magát ez a hozzáállás. Most még nem sok munkahelyen számít, hogy melyik egyetem végzősei vagyunk, de előreláthatóan idővel megnő ennek a ténynek a súlya. A színvonalasabb, nevesebb intézmények abszolven- sei pedig előnyt élvezhetnek a „diplomagyárak” végzőseivel szemben. Nyugaton már most sem mindegy, melyik egyetemet fejeztük be. A jól hangzó intézménynevek és szakok dzsungelében nem könnyű megállapítani, hol társul a szépen csillogó felszínhez minőségi tartalom is. Némi kapaszkodót nyújthatnak az évente ismétlődő felmérések. Emellett sokmindent megtudhat az érdeklődő az adott kar vagy főiskola weboldaláról, és érdemes elnézni az intézmények által a potenciális jelentkezők számára szervezett nyílt napokra is. Fogódzót jelenthetnek a komplex akkreditáció eredményei is, melyeket az oktatásügyi minisztérium rendelt el évekkel ezelőtt. Általában érvényes, hogy jobb olyan szakot választani, melyhez kötődésünk van. Hiába felkapott most egy-egy szak, kár lenne az éppen aktuális trendek szerint választani: az egyetemi diploma ugyanis egy életre szól, míg a „divat“ változik. Sokan aszerint döntenek, melyik szakmában mutatkozik éppen hiány. Tíz éve például keresettek voltak a közgazdászok, jelenleg viszont már telítettebb a munkapiac. Könnyen előfordulhat tehát, hogy mire befejezzük az egyetemet, az adott szakterületen már magas túljelentkezés lesz. Ez persze nem jelenti azt, hogy a diploma értékét veszti, a munkaerőpiac változásait nem lehet előre kiszámolni. Egy másik fontos érv amellett, hogy az érdeklődésünknek megfelelő szakot válasszuk az, hogy a diploma a munkaerőpiacon csak kiindulópontot jelent, viszont azt, aki már tanulmányai alatt letesz valamit az asztalra, szakmai körökben ismertté válik, már az egyetem befejezése előtt megtalálhatja egy munkaajánlat. Az sem ritka, hogy egy jó állásért át- vagy tovább kell képeznie magát az illúziókkal teli végzősnek. Az egyetemre jelentkezők első látszatra a bőség zavarával küszködnek. Ha csak a számokat nézzük, van miből válogatni: 23 állami és 11 magán felsőoktatási intézmény váija a jelentkezőket. Az államiak közül tíz komplex - tudományegyetem jellegű - intézmény, öt műszaki jellegű, három művészeti, egy közgazdaságtudományi, kettő pedig a fegyveres erők utánpótlását biztosítja. A magánintézmények nagy része jogi, közgazdasági és műszaki irányultságú. (MSz, vps) MCS ■ KKWA
