Új Szó, 2011. február (64. évfolyam, 25-48. szám)
2011-02-19 / 41. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. FEBRUÁR 19. Szalon 23 Az emlékkonferencia résztvevői: Balázs Péter, Mizsei Kálmán, Jeszenszky Géza, Roman Kowalski, Helena Bambasová és Peter Weiss (Kép: cens.ceu.hu) j ' 1 i „Az országok külön-külön gyengék, nem tudják erősen képviselni érdekeiket, de együtt, egységesen ellenállhatatlanok..." A visegrádi csoport két évtizede és jövője 1991. február 15-én Antall József magyar miniszterelnök, Václav Havel, a Csehszlovák Köztársaság elnöke és Lech Walesa, a Lengyel Köztársaság elnöke Visegrádon írta alá a Visegrádi Nyilatkozatot. Húszéves a visegrádi együttműködés. TÓFALVI ZSELYKE Ahogy a közép-európai eszme beleivódott a köztudatba, úgy vált a visegrádi négyek országainak - Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia - regionális szervezete is hiteles védjeggyé, nemcsak Közép-Európában, hanem Európában és a világban is. Ezt bizonyítja, hogy a húszéves évforduló alkalmából 2011. február 15-én Pozsonyban diplomáciai csúcsot tartottak a visegrádi országok kormányfői, miniszterelnökei Angela Merkel német kancellár, Werner Fay- mann osztrák kancellár és Mi- kóla Azarov ukrán miniszterelnök részvételével. A csúcson elfogadott közös nyilatkozatban, három fontos szomszédjuk támogatójelenlétében, a négy ország vezetői megerősítették a visegrádi együttműködés továbbvitelének szükségességét és kifejezték a V4 szerepvállalásának fontosságát Közép-Euró- pajövőjében. A kibővített V4-csúccsal egy időben a budapesti Közép-európai Egyetemen konferenciát tartottak a visegrádi csoport húszéves évfordulója alkalmából. Megjelentek egykori külügyminiszterek, így Jeszenszky Géza - aki jelen volt a Visegrádi Nyilatkozat aláírásánál - és Balázs Péter, továbbá Mizsei Kálmán, a V4 egyik kiváló ismerője. Elfogadta a meghívást Lengyel- ország, Csehország, valamint Szlovákia budapesti nagykövete is. A konferencián értékelték a négy visegrádi ország közötti kapcsolatokat, elemezték a szervezet sikereit és felvázolták a csoport jövőbeni lehetőségeit. A kezdetek 1989 végén a Közép-Európában végbement alapvető változásokat követően elengedhetetlen volt viszonylag gyorsan megszabadulni a totalitárius rendszer következményeitől, rendezni kellett a szovjet csapatok visszavonulását és ugyanakkor felkészíteni a térség országait az európai és transzatlanti struktúrákhoz való csatlakozásra. A célok eléréséhez a leghasznosabb eszköznek egy közös platform (a visegrádi csoport) létrehozása tűnt, s a szervezet 1991-ben meg is alakult, az akkori három visegrádi ország részvételével. Az alapítók elkötelezettek voltak az együttműködésben, a közös ügyek felvállalásában és képviseletében, noha tartottak a korábbi konfliktusok (nemzeti kisebbségek problémája, közvetlen külföldi dominancia stb.) feléledésétől. De a visegrádi csoport létrejöttekor megszületett a remény a konfliktusok legyőzésére. Ahogy Jeszenszky Géza akkori külügyminiszter budapesti előadásában hangsúlyozta: „a szövetség a mi szívünkben volt.” E szövetség révén sikerült oldani az országok közötti feszültségeket, egyensúlyt teremteni a keleti és nyugati politikai irány között. Különleges kötődés alakult ki, amelynek alapja a közös történelem, a kulturális kapcsolódás, a közös célok elérése. Erős érdekközösség jött létre, amely hallatja hangját és jó példát mutat olyan régióknak, ahol még küzdenek a múlt terheivel. Mindezért a visegrádi csoport elismerést érdemel - hangsúlyozta Jeszenszky, majd az együttműködés lényegét fogalmazta meg, ami azonos az első visegrádi csúcs üzenetével: „az országok külön-külön gyengék, nem tudják erősen képviselni érdekeiket, de együtt, egységesen ellenállhatatlanok.” Az eredmények A visegrádi országok ’99-ben csatlakoztak a NATO-hoz (Szlovákia 2004-ben vált a szövetség tagjává), 2004-ben pedig beléptek az Európai Unióba, ezzel a Visegrádi Nyilatkozat 1991-ben megfogalmazott elsődleges céljai megvalósultak. A tagállamok kifejezték akaratukat arra, hogy továbbviszik az együttműködés értékeit és e szellemben dolgoznak együtt. Helena Bambasová, a Cseh Köztársaság budapesti nagykövete szerint a NATO- és EU-csatlako- zást követően vált hatékonyabbá a visegrádi kooperáció, hiszen a kezdeti rivalizálás helyére a transzatlanti és az uniós csatlakozás által „egy új valóság lépett”. A visegrádi csoport fokozatosan erősítette pozícióját Európában és a világban. Az Európai Unió intézményeiben - például a Tanácsban, mely az unió legfontosabb döntéshozó szerve - a négy országra vonatkozóan nem hoznak döntést a V4 nélkül. Balázs Péter volt külügyminiszter, a budapesti emlékkonferencia szervezője EU-biztosi tapasztalatát osztotta meg a budapesti közönséggel. Elmondta, hogy a visegrádi csoport felbecsülhetetlen eszköze a négy ország érdekképviseletének az unió különböző fórumain. A V4 fontos, lényeges, számít - így foglalhatjuk össze Balázs szavainak lényegét. Az egykori magyar külügyminiszter szerint a visegrádi régió mérete miatt sem elhanyagolható az unióban, a hozzávetőlegesen 63 milliós népességével a legnagyobb tagállamokkal azonos súlyt képvisel. Roman Kowalski, Lengyelország budapesti nagykövete a visegrádi csoport gazdasági erejét hangsúlyozta. 1992-ben a visegrádi országok hozták létre a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodást, a CEF- TA-t, amely megkönnyítette a négy ország közti nemzetközi kereskedelmet. A CEFTA révén a visegrádi országok nemcsak gazdasági fejlődést mutattak, hanem a köztük levő gazdasági együttműködés is megnövekedett. 2010-ben Lengyelország kereskedelmi forgalma Magyarországgal, Csehországgal és Szlovákiával több mint 23 milliárd euró volt - mutatta be az adatokat Kowalski nagykövet. Ez az összeg négyszer akkora, mint Lengyelország kereskedelmi árucseréje az USA-val és kétszer több, mint Kínával vagy N agy-Britanniával. A visegrádi csoport más területeken is meghatározó. A V4 országok Európa szívében, stratégiai övezetben helyezkednek el, fontos szerepet töltenek be az energiaforrások áramlásában és a közlekedésben. Fontos piacukkal vonzóvá teszik a térséget a nagybefektetők előtt, erős egyetemi bázisuk van, jól képzett, tanult fiatalokkal. A 2000-ben pozsonyi székhellyel létrehozott Nemzetközi Visegrádi Alap (IVF) fontos eszköze a V4-ek együttműködésének a kultúra, a tudomány és kutatás, az oktatás területén. Sokak szerint az IVF a visegrádiak legsikeresebb kezdeményezése; évente 2,5 millió eurót osztanak szét a négy ország között az említett célokra. A jövő A visegrádi csoportnak van jövője és küldetése. A belső stabilitás és tartós szövetség olyan alap, amelyre építeni lehet. A visegrádi csoport példát mutathat a nemzetek közötti történelmi megbékélésre, példája segítheti a nyugat-balkáni országok európai integrációját. A V4 csoport ma már meghatározhatja a brüsszeli napirendet, és stratégiai kapcsolatokat hozhat létre számos szomszédjával, köztük a legnagyobbakkal, Németországgal és Oroszországgal. S hogy a visegrádi együttműködés fogalma beke- rül-e a történelemkönyvekbe és a tagállamok életének meghatározó pillérévé válik-e? Húsz év múlva ez is kiderül.
