Új Szó, 2011. február (64. évfolyam, 25-48. szám)
2011-02-16 / 38. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. FEBRUÁR 16. Vélemény És háttér 5 Egy esetleges előrehozott választáson kérdéses lenne a magyarok érdekképviseletének alakulása is Bizonyítási kényszer Igor Matovič kiválásával és az Egyszerű Emberek minifrakció érőben lévő, e sorok írásakor még ismeretlen formájú függetlenedésével elvesztem látszik formális parlamenti többségét a Ra- dičová-kormány. RAVASZ ÁBEL Bár a valóságban mind az Egyszerű Emberek, mind a KDH-ból száműzött Andrej Ďurkovský külső támogatásukról biztosították a kormányt, az eddig sem egyszerű kirakójáték tovább bonyolódik. Még azt sem lehetne mondani, hogy most már legalább a megmaradt képviselők háza táján minden rendben van, hiszen rendezetlen a félreszavazó KDH-s Radoslav Procházka ügye, és folyamatosan hallatja hangját a nagyobb befolyást követelő OKS is. Úgy tűnik, túlontúl sok erőt vesz el a koalíciós pártoktól a kormányzóképesség fenntartása, ami végső soron pont a kormányzás tartalmát veszélyezteti. Jogosan merülhet fel az a kérdés, van-e így egyáltalán értelme ezt a kormányzati konstrukciót „erőltetni”. A válaszban sokat segíthet a Focus legfrissebb felmérése, mely szerint a Smer támogatottsága 43,2%-on áll, s az SNS (5,4%) is bejutna a parlamentbe. A jelenlegi kormánypártok a mandátumszámot tekintve kisebbségbe kerülnének, a Smer azonban az SNS-en kívül bármelyik jelenlegi kormánypárt bevonásával is többséget, sőt stabil többséget tudna magának biztosítani. Ráadásul a kormány szétesése vélhetően a Smer irányába terelné a csalódott szavazók egy nagyobb részét. A jelenlegi kormánykoalíció pártjai előtt tehát a választási lehetőségek a nehézkes kormányzás vagy a hatalom visszapasszolása Robert Ficó- nak. Ez utóbbi eshetőség nem áll egyik párt érdekében sem, sőt, Igor Matovič nyerne azzal, ha formálódó politikai pártjával már most ringbe kellene szállnia. Egy esetleges előrehozott választáson kérdéses lenne a magyarok érdekképviseletének alakulása is - az 5%-os küszöb környékén mozgó MKP kapna esélyt a jelenleg körülbelül 6%-os támogatottsággal bíró Híd szavazói bázisa egy részének elhódítására. Egy ilyen folyamat esetleges végeredményét lehetetlen előre jelezni, a Hídnak azonban jelenleg nem érdeke kockáztatni pozícióit - egészen addig, amíg a kormányzati szereplése nem kockáztatja a 2014-es választásokon való befutás esélyeit. Hasonló helyzetben van az SaS is, melynek támogatottsága folyamatosan csökken, és nem világos, hogy számukra az előrehozott választások, vagy a Radičová- kormány helybenjárásának folytatódása és népszerűségének csökkenése jelent e nagyobb veszélyt. Éppen ezért a Radičová- kormány túlélésének kulcsa az, hogy biztosítani tudja az azt alkotó pártok vezetését arról, hogy a koalícióban való kitartásuk kisebb kockázatot jelent népszerűségüknek, mint az azonnali kilépés. Ennek a biztosítéknak leginkább a programba bekerült, a pártok számára fontos ügyek melletti egységes kiállásra és az egymás iránti szolidaritásra kell vonatkoznia. Egymás lábán taposva ugyanis legjobb esetben is csak Robert Fico asztalának sarkáig lehet eljutni - azon sarok veszélyeiről pedig Vladimír Mečiar is sokat tudna mesélni. A szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője- Azt a parancsot kaptam, hogy kolduljak a hadseregnek. (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Nemzetfők és nemzetik JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Cigányozás, zsidózás, mocskos tótozás és folytathatnánk. A magyar hon újdonsült nem- zetvezetői újabban a színházról is véleményt mondanak. Tüntetnek a budapesti Nemzeti Színház előtt, mert annak vezetője nem volt eléggé körültekintő, s igent mert mondani a román nemzeti ünnepre, amelyet évek óta rendszeresen megtartanak valamelyik budapesti műintézményben, s ha ke- serédes mosollyal ugyan, de még a jelenlegi kormánypárt vezetői is jó képet vágnak a terített asztalhoz. Alföldi elfelejtette, hogy Közép-Európá- ban nem elsősorban a kultúra felől közelítenek vitás kérdéseink közös rendezéséhez. Pár nappal később a szomszédban található műintézmény gyakorolt önkritikát, s betiltotta Závada Pál aktuális darabját, amely, mit ad isten, Észak-Er- dély 1938-as visszacsatolásának idején és helyszínén játszódik. S ha már nem sok sikert értek el a színház elé szervezett hőzöngésükkel, akkor Vidnyánszky Attila jóvoltából és olvasatában felfedezték maguknak a János vi- téz c. daljátékot, amelynek végjátékában Alföldi kétséget sem hagy a felől, hogy milyennek látja az operettvilág Tündérhonját. S még az sem zavarta őket, hogy Iluskából a magyar parlament falai között Juliska lett. Kurváknak úgysincs nevük, legfeljebb vaginájuk, gondolhatták nemzetvezető bajtársaink, s Vidnyánszky, az önjelölt igazgató már csak tudja. Mégsem tudta, ugyanis az egyik szélső- jobboldali honlapon a debreceni nemzetvezető kiáltotta világgá, Vidnyánszky meggyalázta a Lúdas Matyit, s nem kevesebbet vágott a rendezéseiben egyébként rémunalmas kárpátaljai rendezőhöz, mint hogy az Alföldi rendezése felé hajló elemekkel tarkított előadást vitt színpadra. Aki másnak vermet ás, mondaná erre a népi bölcsesség. S ugyanez a népi bölcsesség mondatná velem azt is, hogy a kutya ugat..., ha nem olvasnám, hogy a magyar parlamentben többnyire csak önmagával szóba álló fasisztoid szlogeneket hirdető párt jeles képviselőjét a napokban fogadta szlovákiai magyar pártunk csúcsvezetése, hogy megállapodjon vele a két párt együttműködéséről. Hogy nem szakad le az ég, gondoltam magamban. Ha így haladunk, még a szlovákiai magyar cigányság gondjait is megoldják. Olvasván a már említett szélsőjobboldali honlapot, ott már a megoldásokat is tálcán kínálják nekik. KOMMENTÁR Csalódás NAGY IVÁN ZSOLT Biztosra vették sokan, hogy a parlamenti ülésszak hétfői nyitányán Orbán Viktor elmondja, miként próbálják rendbe tenni az ország gazdaságát, ennek meg majd örülnek üzleti körökben, a forint is erősödik kicsit, szóval, lehet bizakodni. Aztán a kormányfő valóban beszélt, de a jelek szerint kizárólag azért, mert ilyenkor úgy illik, hogy a miniszterelnök mondjon valamit az ország gyűlésének: hajrá, fiúk, húzzunk bele, meg ilyesmit. És ennyi is volt. Kis leltár arról, hogy mennyire klasszul kormányoztak eddig, kis révedezés, hogy mennyire klasszak jelenleg is, és zárásként lelkes verbális offenzíva arról, hogy mennyire klasszak lesznek ezután. Konkrétum - nulla. Mindez akkor, amikor elvileg 600-800 milliárd forint megtakarításának programját, vagy legalább annak körvonalait remélték tőle. Majd, mondta a kormányfő, és megjelölt egy március közepi dátumot, akkor vázolnak, aztán jöhet a munka. Ami remek is lenne, eltekintve az apróságtól, hogy március 15-től a parlament kizárólag az alkotmánnyal foglalkozik - tény, nem sokat, pontosabban, pofátlanul keveset: április 18-án már szavazni akarnak a totálisan új alaptörvényről! Reformról (pardon: a kormányzati kommunikáció szerint „az ország átfogó újraszervezésének programjáról”) csak eztán kezdenek el beszélni, egyeztetni, közben jön a nyár is, meg még kétharmados törvényeket is akarnak módosítani, egyszóval: ez az év nagyrészt megint elmegy. Hogy most mindez azért, mert igazából fogalmuk sincs, mit kellene tenni (elképzelhető) , vagy éppenséggel tudják (kőkemény megszorítások sorozata), de nem merik meglépni, mert a nép képes lesz nem lelkesedni értük, teljesen lényegtelen. Bár egy esetben talán mégsem. Mert mi van például, ha a Fi- deszben felismerték, hogy a hat kevesebb ugyan a nyolcnál, de még mindig több a négynél. Vagyis számolnak azzal, hogy a megszorítások alaposan leverik a népszerűségüket, mielőtt tehát belevágnának, előbb bebiztosítják magukat még négy évre. Amihez remek indok lehet a 2012-ben életbe lépő alkotmány, lehet kommunikálni is, hogy ahhoz új parlament dukál, tehát válasszunk egyet. Abban pedig senld sem kételkedik, hogy mondjukjövő év elején ők simán nyernek. (Talán nem kétharmaddal, de még az sem zárható ki teljesen.) Abszurdnak tűnhet, de talán mégsem az. És legalább a most csalódott emberek sem éreznék úgy, hogy a kormányfő fölöslegesen csinált hülyét belőlük. Más kérdés, hogy boldogabbak lennének-e. A szerző magyarországi publicista TALLÓZÓ THE SUNDAY TIMES A szerbiai katonai hírszerzés emberei tartózkodtak a NATO jugoszláviai légicsapásai idején lebombázott kínai nagykövetség belgrádi épületében - ismerte el Csiang Cö- min volt kínai elnök emlékirataiban, amelyekből a The Sunday Times brit hetilap tallózott. A 85 éves nyugalmazott politikus emlékirataiban foglalkozik az 1999. május 4-ei incidens részleteivel, a támadás utáni diplomáciai háttéregyeztetésekkel. Akkor azt lehetett tudni, hogy amerikai repülőgépek 4 bombát dobtak le a kínai diplomáciai külképviseletre, három újságíró életét vesztette, romba dőlt az épület egy része. Csiang Cö- min viszont azt írja, hogy 14 szerb is életét vesztette, ugyanis Kína belgrádi nagykövetsége személyesen Slobodan Milosevic néhai jugoszláv államfő kérésére oltalmat nyújtott a szerbiai katonai hírszerzés több tisztjének. Az Egyesült Államok bocsánatot kért a légicsapásért, azt állítva, hogy az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség, a CIA rossz adatokat adott meg. A kínai fél nem fogadta el ezt a magyarázatot, de kénytelen volt visszafogottan reagálni, miután az amerikaiak bizonyítékokat szolgáltattak arról, hogy a nagykövetség épületéből szerb elektronikus táviratokat küldözgettek. A diplomáciai alku az volt, hogy az amerikaiak bocsánatot kértek, mentve a kínaiakpresz- tízsét, Peking viszont hagyta, hogy az incidens miatt kirobbant tiltakozások lecsengjenek. Csiang Cö-min már bánja, hogy engedélyezte a szerb hadseregnek a kínai nagykövetség használatát, s úgy látja, ez komoly diplomáciai hiba volt, amely 14 szerb és három kínai halálát okozta. A lap szerint Peking döntésében nemcsak a politikai szolidaritás játszott közre, hanem az is, hogy rá akart licitálni Moszkvára, amely előzőleg elutasította ezt a belgrádi kérést. Viszont Peking viszonozni akarta azt, hogy a szerb hatóságok előzőleg átadták Kínának a Rumá- nál lelőtt F-117-es amerikai lopakodó bombázó darabjait. Több mint tíz évvel utána Kína is legyártotta saját lopakodóját. (MTI)
