Új Szó, 2011. február (64. évfolyam, 25-48. szám)

2011-02-02 / 26. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. FEBRUÁR 2. Kultúra 7 Juraj Herz filmje két bajor díjat kapott: a legjobb rendezésért és a legjobb férfi főszereplő díját A Habermann-malom áldozatai Szemben a kitelepítettekkel, a film egyik legfeszültebb jelenete - középen a Habermannhoz közelálló erdész, Brezina (Karel Roden) (Fotó: Bontonfilm) Spielberg és Polanski után Juraj Herz is meg­csinálta a maga második világháborús filmjét, s amit ő adott hozzá a tör­ténelmileg meghatáro­zott tárgyhoz és témá­hoz, az pluszban a szudé- tanémetek kitelepítése. Nem kimondottan és ki­zárólagosan erről szól a film, mégis oly súlyosan érinti, hogy a csehek nem is egyértelműen po­zitívan fogadták a filmet. TALLÓSl BÉLA Ez a hozzáállás azonban nem a film értékére és minősé­gére utal, hanem csupán ilyen­olyan szájízzel konstatálja, hogy megszületett az első film, amely a cseh történelemnek eme megnyilvánulásához, a kollektív bűn szerinti megtor­lás problematikájához mozis utat nyitott. Azaz a szudéta- németek kitelepítését valami­lyen formában elsőként vá­szonra vitte. A „valamilyen formában” azt jelzi, Hogy a Herz-film nem részleteiben és politikai-társadalmi összefüg­géseiben, nem mélyelemző be- leásással, hanem inkább embe­ri hátterével, vonzataival vá­zolja a témát, a német-cseh vi­szonyt, s annak háború utáni kimenetelét (a kitelepítést). A Habermann-malom emberre figyelő film a háború kellős kö­zepéből - felölelve a korszakot egészen 1938-tól 1945-ig - de nem a harcmezőkről. A náciz­mus gépezetének egy vegyes összetételű közösségre ható mechanizmusait vetíti elénk egy fronttól távoli észak-morva faluból. Ezek a mechanizmu­sok lényegében itt sem mások, mint az elődfilmekben (Spiel- bergnél és Polanskinál, vagy a legutóbb látott Valkűrben), amelyek ezt a témát dolgozzák fel, Herz mégis tud több motí­vummal - eseménysorral, em­beri viszonyulásokkal - újat mondani úgy, hogy az egyes je­lenetekbe bele lehet halni. Vagyis tud olyat mutatni még az emberi brutalitásról és elál- latiasodásról, meglehetősen drasztikus epizódokban, ami tovább tágítja az eddigi filmal­kotásokból megismert határo­kat, s nem csak azért, mivel a patetikusság érzelmekre ható fegyvere itt is működik. August Habermann (Mark Waschke) német malom- és fűrésztelep-tulajdonos a cseh lakossággal ugyanolyan jó vi­szonyt ápol, mint a németek­kel. Ez akkor sem változik meg, amikor a náci vezetés Kurt Kos- lowski (Ben Becker) SS-tiszttel az élen átveszi az uralmat a tér­ségben, s nagy részben kisajá­títja a malmot. Habermann németségének azonban van egy „szépséghibába”, hogy apácák által nevelt cseh felesé­ge - bár nyakában a keresztel megkeresztelve keresztény­ként él - zsidó. Igaz, ez csak az utolsó hónapokban derül ki, de ezzel Koslowski Habermannt sakkban tudja tartani. Oly for­mában forgatja ki emberi mél­tóságából, és fordítja őt látszat­ra a csehek ellen, hogy a végén ő végzi a legtragikusabban a Habermann családból. A tisz­togatások során titokzatos kö­rülmények között eltűnik, s nem látjuk felszállni arra a vo­natra, amellyel a németeket el­hurcolják. Pedig sok áldozattal, nagy áron vásárolta meg több cseh ártatlan ember életét! A film a fizikai kényszerítése­ken és öldöklésen túl árnyalt képet fest a lelki erőszakról, vagy mai szóhasználattal élve, pszichológiai terrorról. Arról, hogyan lehet méltóságából és emberiességéből kifordítani még a legszilárdabb karaktert is. Ember- és karakterpróbáló buktatókkal állítja szembe a film a vidéki-falusi környezet­ből kiemelt figuráit, akik közül egyesek kiszámítható módon alkalmazkodnak a megválto­zott viszonyokhoz, mint Hans Habermann (Wilson Gonzales Ochsenknecht), aki ordas sza- dizmustól, elvakult gyűlölettől hajtva hajol meg a fasiszta esz­mék előtt - az ő filmes figurája több mozgóképből visszakö­szön (ami részben azt jelenti, hogy hiteles). Sokkal összetet­tebb és kevésbé kiszámítliató a Habermann család gazda­asszonya, Eliška (Zuzana Kro- nerová), aki majdnem mindvé­gig pozitív karakterként meg­szabadító lélekként sugároz energiákat a történetbe. De hogy ne sablonfiguraként, a mesebeli jó megtestesítőjeként lépjen ki a sztoriból (mert hitel­telen lenne), olyan váratlan fordulattal lepi meg a nézőt, ami önmagában egy életre­gényt asszociál, egy teljes sorsot fed fel. Kitűnő színészek (Han­nah Herzsprung, Karel Roden, Jan Hrušínský, Oldrich Kaiser, Andrej Hryc) építenek további súlyos karaktereket a filmben. Általuk formálódik kerekké az a történelmi drámaiság, amely eddig is jeles művekkel íródott be a filmtörténetbe. „Azért is forgattam le ezt a filmet - nyilatkozta a rendező -, hogy megpróbáljak valahogy rávilágítni arra, mi is volt az igazság. Úgy vélem, a rosszat nem újabb rosszal kell viszonozni.” A többszörösen le­sújtó élmény mellé - amellyel a néző elképedve és elborzadva éli át az elburjánzó félelmet - ez lehet a film üzenete a mának. Ha egyáltalán divat még üzene­tekért mozibajárni. MIN DOLGOZIK MOST? Mag Gabriella Műfordító, a Szlovák Tu­dományos Akadémia Vi- lágirodami Intézetének munkatársa Munkahelyemen jelenleg a netirodalommal foglalko­zom a „Text na internete ako jav ©evolúcie kultúry” nevezetű projekt kereté­ben. Emellett a körülbelül tíz éve készülő Szlovák for­dítók lexikonába írok szó­cikkeket egyes fordítókról. Eközben Márai Sándor Zendülők című regényét fordítom szlovákra a Kalli- gram Kiadó megbízásából, amely Márai összes művét tervezi kiadni szlovák nyel­ven 2013-ban. És várom, mikor lát végre napvilágot szlovákul egy rendkívül fi­gyelemre méltó magyar költőnő, Tóth Krisztina ver­seskötete. A fordítást 2009 januárjában adtam le a ki­adónak, azóta biztatnak, hogy meg fog jelenni. Milyennek találja a Má- rai-művet, amelyet jelen­leg fordít? Mennyire is­mert ma Márai Sándor a szlovák olvasók körében? A Zendülők az író A Gar- renek műve című regényé­nek része, amelyet egyéb­ként maga Márai a legjelen­tősebb munkájának tartott. Szerintem érdekesebb, mint mondjuk A gyertyák cson­kig égnek, a Füveskönyv, vagy az Ég és föld - ezeket ismerhetik a szlovákok. Ed­dig nem nagyon volt mit ol­vasni szlovákul tőle, esetleg csehül. A szlovák olvasó számára most már nem cseng idegenül Márai neve, de nem olvassák őt, csak a regényéből készült filmet ismerik. 2011-ben jelent meg szlovákul a Föld, föld!, ami elindíthatja az érdeklő­dést. És ha egymás után meg fog jelenni „az összes”, ak­kor szerintem még az is elő­fordulhat, hogy többen fog­ják olvasni, mint a többi magyar írót. (juk) Kiosztották díjaikat a magyar filmkritikusok A fődíj Hajdú Szabolcsé MTl-HÍR Budapest. Átadták a Magyar Filmkritikusok Díjait hétfőn Budapesten; a fődíjat, a magyar filmkritikusok B. Nagy László- díját Hajdú Szabolcs kapta a Bibliothéque Pascal című fil­mért, az életműdíjat több évti­zedes kimagasló művészi telje­sítményéért Mészáros Márta rendező vette át. A legjobb női főszerep díját Török-Illyés Orsolya vehette át a Bibliothéque Pascalban nyújtott alakításáért, a legjobb férfi fő­szereplőnek Nagy Zsoltot talál­ták a kritikusok a Kolorádó Ki­dért, valamint A Nibelung-lakó- parkért. Szintén a Kolorádó Kid és A Nibelung-lakópark című filmben nyújtott alakításáért vehette át a legjobb női epizód­alakítás díját Sárosdi Lilla, míg a legjobb férfi epizódalakításért járó elismerést Szervét Tibor Az idei életműdíjat Mészáros Márta kapta (Képarchívum) kapta az Apacsok című filmben nyújtott teljesítményéért. A kri­tikusok a legjobb dokumentum­filmnek Sós Ágnes Láthatatlan húrok című filmjét találták. A lelet jelentősége nem csupán az egyes darabok ritkaságában áll, a kincs egésze jól mutatja, milyen összetételű volt egy korabeli pénzvagyon A Magyar Nemzeti Múzeumban vendégeskedik a híres kassai aranykincs AJÁNLÓ Budapest. Először látható Magyarországon a 20. század egyik legszenzációsabb régé­szeti lelete, a kassai arany­kincs. A csaknem háromezer középkori és újkori arany­pénzt tartalmazó gyűjtemény a Magyar Nemzeti Múzeum páncéltermében kapott he­lyet, amelyet eredetileg a ko­ronázási jelvények számára alakítottak ki. A kincset valószínűleg 1682 körül, a Thököly-felkelés ide­jén rejtették el Kassa belváro­sában, a Szepesi Kamara épüle­tének padlózatában, és ott csak 1935-hen fedezték fel egy épít­kezés során. A különleges lele­tet jelenleg a Kelet-Szlovákiai Múzeumban őrzik, szintén páncélozott ajtajú teremben. A megnyitón a magyar és a szlovák kulturális tárca vezető­je is beszédet mondott. „A lelet pénzei arról tanús­kodnak, hogy a korabeli Euró­pa népei élénk kereskedelmi kapcsolatban álltak egymás­sal. A kincs aranyérméi közös európai múltunk pillanatai” - mondta Réthelyi Miklós nem­zeti erőforrás miniszter, aki a magyar muzeológia ünnepé­nek nevezte az időszaki kiállí­tást. Réthelyi szerint a magyar-szlovák közös múlt emlékeinek „árfolyama” ma­gasabb az aranyénál is. Dániel Krajcer szlovák kul­turális miniszter arra emlékez­tetett, hogy az arany története egyben az emberiség törté­nelme, ahogy a kassai kincsle­let is három évszázad pénz­verdéinek munkásságát repre­zentálja. „Szlovákia és Ma­gyarország között időnként felvetődnek olyan témák, ame­lyek kapcsán nem mindig ért­jük meg egymást, de sokkal több az olyan, amely összeköt bennünket. Nemcsak a közös múlt, de a mi közös közép-eu­rópai jövőnk is” - vélekedett Dániel Krajcer. A lelet összesen 2920 aranypénzből, három emlék­érméből, egy két méternél is hosszabb, 590 grammos késő reneszánsz aranyláncból, va­lamint az ezeket egykor rejtő rézüstből áll. A legértékesebb darab az aranylánc, illetve I. Ferdinánd 1541-es emlékérme, amelyből ez az egyetlen ismert aranyból készült példány. A lelet túlnyomó többségét magyar, erdélyi és németal­földi pénzek teszik ki, de meg­találhatók köztük cseh, szilé­ziai, lengyel, német, dán, svéd, itáliai, osztrák, salzburgi, spa­nyol veretek, sőt egy antik Ly- simachos-statér újkori hami­sítványa is. A kincs legkorábbi pénzei Luxemburgi Zsigmond magyar királynak 1402-1404 között vert aranyforintjai, a legkésőbbiek pedig I. Lipó't 1679-ben Körmöcbányán vert dukátjai. A lelet jelentősége nem csu­pán az egyes darabok ritkasá­gában áll, hiszen a kincs egé­sze jól mutatja, milyen összetételű volt egy korabeli pénzvagyon - hangsúlyozták a kiállítás kurátorai. A nem mindennapi tárlat különleges biztonsági intéz­kedések mellett március 20-ig látogatható. (MTI,ú) A budapesti tárlat megnyitóján a szlovák-magyar viszonyra is ráközelítettek (TASR-felvétel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom