Új Szó, 2011. február (64. évfolyam, 25-48. szám)
2011-02-12 / 35. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. FEBRUÁR 12. Vélemény És háttér 7 Mint szlovák nem érzem, hogy veszélyben lennék, nem gondolom, hogy védekeznem kellete Miért nem kellene a kettős állampolgárság Előre jelzem, semmi rosszat nem látok a kettős állampolgárságban. ŠTEFAN HRÍB Trianon hülyeség volt, értelmetlenül elvágta önök, a magyarok millióit attól az országtól, amelyben születtek, ezért megértem, hogy sokan önök közül nemcsak azt érzik, igazságtalanság történt, hanem lelkileg is kötődnek Magyarországhoz. Mint szlovák nem érzem, hogy veszélyben lennék, nem gondolom, hogy védekeznem kellete, ellenkezőleg, azt kívánom, minél szorosabb és mélyebb kapcsolatuk legyen Budapesttel. Ellenzem Fico erőszakos törvényét, amely miatt elvehetik szlovák állampolgárságukat, ha magyar állampolgárságot kérnek, Matovič javaslatát is ellenzem, aki a szívecskéivel való demonstrálása ellenére ugyanazt teszi, ráadásul még Bugámak is árt, és ezen a héten csaknem szétverte ezt az egyébként is törékeny kormányt. Nem félek a kettős állampolgárságtól, Orbántól sem tartok, de még a Nagy-Magyarország illúziójától sem. Mégis tudom, hogy az önök helyében nem folyamodnék a kettős állampolgárságért. Nem a tartalma miatt, hanem azok miatt a következmények miatt, amelyek közös térségünkben várnak ránk. Nem csupán arra gondolok, hogy a Magyar Köztársaságból áthozzák a választási kampányt egy szomszéd ország területére, ami, ügy vélem, árt a kapcsolatunknak. Nem is az. önök Szlovákiával szembeni lojalitását féltem, mert nem hiszem, hogy kevésbé lojálisak, mint a szlovákok, sőt, ügy látom, önök jobb hazafiak, mint Slota, Fico és Mečiar együttvéve, mert ők ártanak ennek az országnak, míg önök építik. Elsősorban azért nem kérném a kettős állampolgárságot, mert ezzel örökre felvegy- verezném a komplexusos szlovák nacionalistákat, akik attól tartanak, önök miatt elszakad Dél-Szlovákia. Ha lehetőségük van magyar állampolgárságot kérni anélkül, hogy elveszítenék a szlovákot, és mégsem tennék meg, olyan gesztus lenne, amellyel a többségi szlovák gondolkodás fölé emelkednének. Ezért nem kérném a kettős állampolgárságot. Szlovákként állandóan azon leszek, hogy szabadon, Fico-fé- le szankciók nélkül kérvényezhessék a kettős állampolgárságot, mert a trianoni igazságtalanság után joguk van hozzá. Magyarként azonban szabadon elvetném a kettős állampolgárságot, mert a jogaim fölé helyezném a jobb Szlovákiáért, a normális magyarokért és szlovákokért érzett felelősséget. A szerző a .týždeň főszerkesztője a Lámpa műsorvezetője Micsoda nyaralás! A tenger felől vihar közeleg, a szárazföld felől forradalom. (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Egy szalámi ára JUHÁSZ KATALIN Utánanéztem: három nap leJUt* T j forgása alatt 97 újságcikk, tévé- EL —• I riport és inter- I netes hír jelent meg a Szalámival Settenkedőről, akinek valódi nevét talán le sem kellene írni, anélkül is mindenki tudja, kiről van szó, és a szomorúan bizarr történetet is nyilván ismerik. Személy szerint azért fáj nekem a doiog, mert nagyon régről, még a múlt évezredből ismerem az illetőt, amikor még olyan egyéni hangú, okos, vagány és szellemes filmkritikákat publikált a Magyar Narancsban, hogy én azokat bizony gyakran kivágtam és elraktam. Sőt be kell vallanom így utólag, hogy loptam is tőle. Illetve nem szándékos lopások voltak azok, egyszerűen csak az agyamba ragadt egy-két szófordulata. Azt a filmet, amit dicsért, általában érdemes volt megnézni. Tehát szerepet játszott ízlésem formálásában és megkímélt egy csomó negatív élménytől, nem beszélve a rengeteg pénzről, amit neki köszönhetően spóroltam meg azzal, hogy nem vettem mozijegyet. Vajon mekkora lehet az az összeg? Lendítenék-e mostani sanyarú anyagi helyzetén, ha átutalnám neki legalább egy részét? A kilencvenes évekjegyárain számolva is bizonyosan összejönne az a kétezer forint, amennyiért maradék méltóságát is beáldozta ezzel a szerencsétlen szalámilopással Bakács Tibor, akiből néhány éve celeb lett, mára pedig lecsúszott celeb. Ezt a lecsúszást ne úgy képzeljük el, ahogy a valóságshow- szereplőket, vagy a sztárocs- kákat megrágja és kiköpi a kereskedelmi média. Bakácsot szép lassan tették magukévá a bulvártévék, úgy, hogy talán nem is tudatosította, mi történik vele. Nyilván csak azt konstatálta egyre elégedettebben, hogy piszok jól fizetnek, sokkal jobban, mint az igényes újságírás vagy a tanítás a Színház és Filmművészeti Egyetemen. Olyan jól, hogy parizerről téliszalámira, boros kóláról viszkire lehetett átszokni. Aztán véget ért a tévés zsűrizés és a zsíros haknik korszaka, a komoly lapokhoz azonban nem volt már visszaút, azok többé nem tartottak igényt Bakács Tibor írásaira. A könnyű és gyors meggazdagodás után jött a gyors leron- gyolódás, állítólag egészen az éhezésig. A bulvármédia csak akkor vetette rá magát ismét hősünkre, amikor a szalámilopás miatt újra érdekes lett számukra. A legfrissebb hírek szerint Hajdú Péter meghívta Bakácsot undorító tévéműsorába, és állítólag jóval magasabb gázsit ígért neki, mint általában szokott a vendégeknek. Tudom, hogy ezek után nehéz ellenállni ekkora kísértésnek, kollégaként mégis javasolnám neki, ha olvasná ezt a lapot és hallgatna rám, ne tegye, ne adja el saját szerencsétlenségének történetét egy sajtóhiénának. Inkább tényleg küldök pénzt, konzervet, vagy akár szalámit.... KOMMENTAR Vigyázó szemünket Diósgyőrre vessük! KISS TIBOR NOÉ T~ _ Szerdán a Duhajban portyázó magyar futballal^ válogatott - Dzsudzsákkal, Hajnallal, Tökölivel - 2:0-ra legyőzte Azerbajdzsánt. A válogatott Mm, ” * sikerét aznap mégis elhomályosította a másod- osztályban szereplő Diósgyőri VTK játékosairól megjelent fotó. Hogy miért? Mert a futballisták meztelenül szerepeltek a képen. A Diósgyőri VTK futballcsapata ezzel csatlakozott a Nők a Pályán Egyesület (NAP) fotósorozatához. A civil szervezet rendhagyó kampányt indított, melynek során ismert közéleti személyiségekről készültek fotók, s a sztereotípiákkal szem- beszállva ezeken a nők viseltek ruhát, a férfiak pedig (majdnem) anyaszült meztelenül álltak a kamerák elé - tény, hogy ez inkább fordítva szokott lenni. A diósgyőri focisták is vállalták a felvételeket, intim részeiket eltakarva pózoltak, a képen szereplő játékvezetőnők viszont bíródresszben, partzászlóval a kezükben pózoltak. Nem kétséges, a cél mindkét fél részéről nemes. A NAP Egyesület olyan problémákról indított diskurzust, mint a családon belüli erőszak, vagy az otthonszülés - vagyis csupa rendezetlen, feszültségekkel terhes társadalmi kérdésben nyilvánít véleményt, amelyben sokkal nagyobb teret kellene kapnia a „női látásmódnak”. A NAP szerint a női érdekekért csak úgy lehet eredményesen harcolni, ha minél több nő kerül döntéshozói pozícióba. Ehhez a markáns üzenetet megfogalmazó civil szervezethez csatlakozott a diósgyőri fociklub. A DVTK bátor kiállása tiszteletreméltó, a klub vezetői ezzel a lépésükkel szembementek a magyarországi futballközeggel, amelyet alapvetően még mindig a macsó attitűd ural. Dudás Hunor, a miskolciak ügyvezetője nyugati példákkal magyarázta a klub döntését: Németországban és Angliában már a negyven százalékot is meghaladja a nők aránya a stadionok lelátóin. A DVTK-nál is ez a cél, s ezért a klub kedvezményes belépőket kínál női szurkolói számára. Hosszú távon pedig abban reménykednek a diósgyőriek, hogy az apukák mellett az anyukák és a gyerekek is együtt szurkolhatnak a csapatnak. Nyilvánvaló, hogy a diósgyőri stadion attól még nem lesz „családbarát”', hogy anők olcsóbban juthatnak be aDVTK mérkőzéseire. A mentalitás lassan változik meg az élet minden területén, így a futballban is. Leginkább olyan apró lépéseknek köszönhetően, mint amilyenre most Diósgyőrben elszánták magukat. TALLÓZÓ VEDOMOSZTYI Moszkvában is botrány tört ki a magyar kereskedelmi ki- rendeltség épülete körül: a Vedomosztyi című üzleti lap értesülése szerint a regionális fejlesztési minisztérium hétszer annyiért vette meg az épületet, mint amennyiért a magyar fél eladta, de az továbbra sem világos, kitől. Dmitrij Kozak miniszterelnök-helyettes utasította is a minisztériumot a szerződés semmissé nyilvánítására, de végül olyan döntés született, hogy majd takarékoskodnak a renoválásnál. A magyar fél 2008-ban adta el az épületet 21,3 millió dollárért, mintegy 511 mülió rubelért, a minisztérium pedig 3,5 milliárd rubelért vette meg. A lap szerint a kormány már 2007-ben rendelkezett arról, hogy azt a regionális fejlesztési tárca vásárolja meg. Erre a célra el is különítettek 3 milliárd rubelt „a regionális fejlesztési minisztérium elhelyezése” címén, s az összeget a minisztérium költségvetésében „az általános állampolgári célú, lakás és infrastruktúra, szociális és termelő komplexumok” építésére szánt összegből szándékoztak fedezni. Az épület 2008 márciusában cserélt gazdát 21,3 mülió dolláros áron, miközben a piaci értékét 52 millió dollárra becsülték. A Vedomosztyi megírta, hogy az épületet a magyar féltől a luxemburgi bejegyzésű Diamond Air nevű, minimális alaptőkével rendelkező cég vette meg, amelyet 2009. október 27-én felszámoltak. Az MTI-nek nyilatkozó, nevük mellőzését kérő szakértő források szerint az adásvételhez az orosz kormány határozatára volt szükség. A magyar kereskedelmi kirendeltség megépítéséről ugyanis még a Szovjetunió és a Magyar Nép- köztársaság állapodott meg, s az 1996-ban az Oroszország és a Magyar Köztársaság között érvényben maradó dokumentumok közé sorolt megállapodás értelmében a telek végig az orosz állam tulajdonában volt. Nem tudni pontosan, hogy az orosz kormány számára e megállapodás elővételi vagy vevőkijelölési jogot biztosított-e, de az orosz félnek bizonyosan beleszólási joga volt az értékesítésbe. (MTI)
