Új Szó, 2011. február (64. évfolyam, 25-48. szám)

2011-02-01 / 25. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. FEBRUÁR 1. Közélet 3 A jelenlegi forrongások egyik legnagyobb talánya: milyen politikai elit lép a hatalomba a régi, korrupt vezetők helyett 89-et idézi az arab világ forradalma Az egyiptomi főváros üzleti negyede - napjainkban (SITA/AP-feIvéteI) Az arab világ egy része forrong, Tunéziában megbukott a rendszer, Egyiptomban a követke­ző napokban válhat múlttá Hoszni Mubarak uralma. Mi zajlik az Eu­rópai Unió szomszédsá­gában? Elemzők szerint könnyen lehet, hogy vi­lágtörténelmi esemé­nyek szemtanúi leszünk. Ha Tunézia után Egyip­tomban is bukik a rend­szer, mindenképpen. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Elemzők egy része az arab vi­lág 89-eként írja le a történése­ket, utalva az 1989-ben Közép- Európában lezajlott esemé­nyekre. Ennek a jellemzésnek nagyrészt csak egy hiányossága van: a 22 évvel ezelőtti Euró­pához képest itt most hiányzik az ideológiai összekötő kapocs. Ami közös a most forrongó arab államokban, az a korrupt vezetés, a fiatalok nagy aránya a lakosságon belül - általában a 15 és 30 év közöttiek adják a társadalom felét -, a munka- nélküliség és az ezzel járó sze­génység. A fiatalok nagy há­nyada mindig magában hor­dozza a forradalmi potenciált - Nyugat-Európában sem sze­génység, sem elnyomás nem volt 1968-ban, csak egy népes fiatal generáció -, az arab or­szágokra viszont jellemző a fia­talok kilátástalansága. Kilátástalanság Ennek szimbolikus példája volt az a tunéziai fiatalember, aki tavaly decemberben tilta­kozásként felgyújtotta magát, s ezzel részben - mintegy utolsó cseppként a pohárban - elindí­totta a jelenlegi folyamatot. A tunéziai öngyilkos tiltakozó diplomás volt, ám nem talált végzettségének megfelelő munkát, így utcai zöldség- és gyümölcsárusként dolgozott, amíg különböző adminisztratív ürügyekkel nem kezdték el zaklatni a rendőrök. Kilátásta- lanságában felgyújtotta magát. A térség tele van hozzá hasonló fiatallal, az átlagéletkor min­denütt mélyen 30 év alatti - összehasonlításként Szlováki­ában ez a szám 37,3, Magyar- országon pedig 39,7. A tunéziai tüntetők sikere - elűzték az államfőt - fellelkesí­tette a régió elégedetlenek. A legnagyobb megmozdulások és a legtöbb áldozat eddig Egyip­tomban volt, de voltak tünteté­sek Jordániában, Algériában, Jemenben, sőt állítólag Líbiá­ban is. Az észak-afrikai, közel- keleti régió az utóbbi évtize­dekben stabilnak számított, vezetőinek nagy része jó káp- csolatokat ápolt az Egyesült Ál­lamokkal és a nyugati orszá­gokkal, melyek a stabilitás megőrzéséért cserébe szemet hunytak a rendszerek korrupt és elnyomó mivolta fölött. A nyugat úgy vélte, ha ezek buk­nak, csak rosszabb jöhet, az or­szágok nagy része az iráni vagy a korábbi afgán minta alapján iszlamizálódik. Elemzők szerint viszont a kérdés nem ennyire egyértel­mű. Egyben ez a jelenlegi for­rongások egyik legnagyobb ta­lánya: milyen politikai elit lép a hatalomba a régi, korrupt veze­tők helyett. A forradalmi moz­galmak sokszínűek, nagy ré­szükben pedig nem kap köz­ponti szerepet az állam iszla- mizálásának, a saría törvény­kezés bevezetésének igénye. Az egyetlen jelentős egyiptomi ellenzéki erő, a Muzulmán Testvériség sem annyira radi­kális ebben.a tekintetben, mint az iráni vezetés vagy a tálibok. Nyugati dilemmák Az arab felkelések komoly dilemma elé állítják a nyugat vezető politikusait, különösen az Egyesült Államok vezetését. Ha továbbra is kitartanak kor­rupt kegyeltjeik mellett, s győz a forradalom, az új rendszerek Amerika- és nyugatellenesek lehetnek. Ha viszont a felkelők pártjá­ra állnak - a demokrácia esz­ményét hirdetve -, s minden marad a régiben, de legalábbis nem lesznek gyökeres változá­sok, akkor viszont a jelenleg uralkodó elit barátságát ve­szíthetik el. Melyre viszont szükségük van gazdasági érde­keik miatt. A helyzetet - pontosabban a helyezkedést - bonyolítja, hogy nem világos, ki van a má­sik oldalon, a felkelések müyen csoportokat ültethetnek a hata­lomba. A tüntetők nagyrészt szervezetlenek, részben szociá­lis követelésekkel élnek (le­gyen munka és olcsó étel), részben pedig a korrupt hatal­mat akarják leváltani. A hadse­reg mindenütt a nyugattal együttműködő elithez lojális, ugyanakkor egyes híradások szerint Egyiptomban több he­lyen a tüntetőkkel szimpatizál­tak a haderő tisztjei. Nyitott jövő A felkelések átrajzolhatják az arab világ politikai térképét, évekre destabilizálhatják a tér­séget, a nyugatnak pedig felte­hetően újra kell majd gondol­nia közel-keleti politikáját. A forradalmak - ha részben sikeresek lesznek - hatást gya­korolhatnak az iszlám világra is, főként annak radikális erői­re, melyek eddig megállíthatat­lannak tűntek. Ha vallásilag nem radikális elitek kerülnek hatalomba, ezek közvetve gyengíthetik a radikális iszlám térnyerését. Egyiptom a kulcs Az összes közel-keleti ország közül Egyiptom a legfonto­sabb, az ottani rendszer össze­omlása igazi dominóeffektust idézhet elő. Egyiptom a térség legna­gyobb lélekszámú országa, az itt bekövetkező esetleges poli­tikai változások a térség szá­mos országának lakosságát bá­toríthatják hasonló lépésekre, ami az egész régió destabilizá­lódását eredményezheti. Egyiptom a legfontosabb stabilizáló erő volt az arab vi­lágban az izraeli-arab konflik­tusokban, így amennyiben szélsőséges erők vennék át a hatalmat Kairóban, azzal Izrael a legfőbb arab partnerét veszí­tené el. Ez pedig jelentősen rontaná az izraeli geopolitikai kilátásokat is, ami tovább fo­kozná az izraeli-arab viszályt. Az ország területéhez tarto­zik a Szuezi-csatoma, amely Afrikát és Ázsiát választja ketté és egyúttal rendkívül fontos ha­józási útvonal Ázsia és Európa között. A földközi-tengeri ha­józást, kereskedelmi útvonala­kat, így az olajszállítást is alap­jaiban érintheti az egyiptomi helyzet bizonytalanná válása, illetve a legfontosabb kőolaj­termelő országokban is ve­szélybe kerülhet a politikai sta­bilitás. Emellett Egyiptom je­lentős földgázkinccsel rendel­kezik, a Nílus mentén pedig a mezőgazdasági termelésnek van nagy jelentősége. (MSz, index, Porti.) Visszakapják az utak árát - ez viszont csak azokra vonatkozik, akik a következő napokban utaztak volna az országba Az utazási irodák törlik egyiptomi ajánlataikat ÚJ SZÓ-HÍR Pozsony. Miután a kül­ügyminisztérium tegnapi köz­leményében nem ajánlotta az Egyiptomba utazást a követ­kező napokban, az utazási irodák elkezdték egyiptomi útjaik törlését. A vonatkozó törvény értel­mében mindenki, aki már elő­fizette útját, az adott helyzet­ben jogosult visszakapni az ed­dig befizetett teljes összeget. Ez viszont csak azokra vonat­kozik, akik a következő napok­ban utaztak volna Egyiptomba. Aki például májusi vagy júliusi utazásra fizetett be, csak abban az esetben kapja vissza pénzét, ha a minisztériumi ajánlás, „országbesorolás” addig sem változik, azaz huzamosabb ide­ig bizonytalan marad a helyzet. Erre viszont megfigyelők szerint kevés az esély, ha új rendszer lépne is a jelenlegi he­lyébe, annak is az lesz az érde­ke, hogy a turisták ne „töröljék térképükről” az országot. Egye­lőre az utazási irodák is csak a következő egy-két hétben ese­dékes utakat mondják le, a feb­ruár végi időpontok továbbra is érvényesek. Az Egyiptomban tartózkodó turisták nagy része közben igyekszik idő előtt ha­zatérni, a kairói nemzetközi repülőtéren óriási káosz ala­kult ki. Az utazási irodák sze­rint a turisták számára kiépített központokban stabil a helyzet, csak a városokba nem ajánlatos kimenni. A külügyminisztérium tájé­koztatása szerint az egyiptomi helyzettel kapcsolatban a 02/ 5978 5978-as telefonszámon lehet érdeklődni. A forrongó arab államok közül a külügy egyelőre csak Egyiptomba nem ajánlja az utazást, Tunéziába és Jordániába, a két másik köz­kedvelt célországba továbbra is lehet utazni. (MSz, SITA) Ahol bukhat a rendszer Algéria Népesség: 34,5 millió Átlagéletkor: 27 év Nagyon szegények ará­nya: 23% A vezető: Abdelaziz Bou- teflika, elnök (74 éves) Mióta van hatalmon? 1999 óta Mi volt előtte? Függet­lenségi harcos, a 70-es években külügyminiszter, a 80-as években száműze­tésben élt, a 90-es évek polgárháborújában az isz- lamisták ellen küzdő had­sereget támogatta. Hogyan került hatalom­ra? A hadsereg támogatá­sával független jelöltként választást nyert. Egyiptom Népesség: 80,5 millió Átlagéletkor: 24 év Nagyon szegények ará­nya: 20% A vezető: Hoszni Muba­rak, elnök (83 éves) Mióta van hatalmon? 1981 óta Mi volt előtte? A légierő parancsnoka, alelnök Hogyan került hatalom­ra? Elődjét meggyilkol­ták, ő jött az utódlásban. Líbia Népesség: 6 mülió Átlagéletkor: 24 év Nagyon szegények ará­nya: 33% A vezető: MoamerKadafi, a Forradalom Testvéri Ve­zére és Útmutatója (69) Mióta van hatalmon? 1969 óta Mi volt előtte? Katona­tiszt Hogyan került hatalom­ra? Ä hadsereg részben az ő vezetésével puccsot haj­tott végre a király ellen. Jordánia Népesség: 6,4 millió Átlagéletkor: 22 év Nagyon szegények ará­nya: 14% A vezető: II. Abdullah, ki­rály (49 éves) Mióta van hatalmon? 1999 óta Mi volt előtte? Trónörö­kös, a hadsereg egyik ve­zetője Hogyan került hatalom­ra? Édesapja halála után örökölte a trónt. Jemen Népesség: 23 millió Átlagéletkor: 18 év Nagyon szegények ará­nya: 45% A vezető: Ali Abdullah Szálé, elnök (65 éves) Mióta van hatalmon? 1978 óta Mi volt előtte? Katona­tiszt Hogyan került hatalom­ra? Á hadsereg puccsot hajtott végre. (MSz, ind) Turistákat vonzó kairói bazársor - néhány héttel ezelőtt (Képarchívum)

Next

/
Oldalképek
Tartalom