Új Szó, 2011. február (64. évfolyam, 25-48. szám)

2011-02-07 / 30. szám, hétfő

Vélemény És háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. FEBRUÁR 7. A szlovák-magyar viszonyt a legegyszerűbb embereknek szánt primitív társasjátékok uralják Egyszerű, mint a pofon Egyszerűen nem érdemes komoly eszmefuttatások­ba bocsátkozni egyszerű politikusok nevetséges öt­leteiről, törvénykezéséről, még kevésbé röhejes kije­lentéseiről. Jó esetben ugyanis tele kell lennie ve­lük annak, ami általában tele szokott lenni az em­bernek. Rossz esetben még inkább... BARAK LÁSZLÓ A szlovák, de a magyar köz­szereplők nemzetire festett hagymázas látomásaira és ri­zsájára is vonatkozik ez. Fél­művelt, az újkori fétisimádás- tól megzakkant alattvalóikról, pribékjeikről nem beszélve. Mert semmilyen színvonal­beli különbséget nem lehet fel­fedezni fóbiás szövegeikben például annak az „egyszerű politikusnak” a süketeléséhez képest, aki a szlovákiai népes­ség legegyszerűbb, mondhatni, legprimitívebb választói réte­gének szavazatival lett parla­menti képviselő. Csak azért, mert annak idején egy általa jegyzett periodikus reklámki­adványban sokszor leírta egy­más után, hogy minden politi­kus lop és hülye. Az egyszerű emberek meg emiatt kénytele­nek bazi egyszerűen élni... Hogyne tetszene ilyesmi az olyan egyszerű emberek töme­geinek, akik körülbelül ugyan­ezt szajkózzák éjjel-nappal. Jobbára kocsmaasztaloknál könyökölve, esetleg a világhá­lón tévelyegve, meg amikor az asszonyt az anyjába szokták visszaküldeni, ha szemükre ve­ti, hogy egyszerűen kevés a konyhapénz... Egyébként a nagy számok törvénye szerint tagadhatat­lan, valóban sok-sok tolvaj és hülye, vagyis egyszerű politi­kus lébecol és pöffeszkedik az uborkafán világszerte. Európa keleti térfelén, a hátsó udvar­ban meg pláne. Ne feledjük azonban, csakis az olyan egyszerű embereknek köszön­hetően, akiknek tömegeit a le­hető legegyszerűbb üzenetek­kel lehet a választási fülkékbe terelni. Akár olyan egyszerű lózunggal, hogy minden poli­tikus lop és hülye - de mi majd egyszerűen nem fogunk... És be is zárult a kör. Addig pedig így is marad, amíg az ál- latfarmról (diktatúra) a dzsun­gelbe (demokrácia) kiszaba­dult állatok (egyszerű embe­rek) meg nem szokják, hogy egyszerűen önmagukra vannak utalva. (Oktondi politológusok vagy politológusokra játszó egyszerű nyikhajok lehetőleg kussoljanak ebben az egyszerű témában.) Ennyit az egyszerűen hiszté­rikus szlovák-magyar viszony­hoz is. Értelmezési vagy egy­szerűbben szólva: értelmezési utasításként. Ezt a viszonyt a legegy­szerűbb embereknek szánt pri­mitív társasjátékok, többek kö­zött az egymás truccára kitalált szimbólumok uralják. Az ilyen társasjátékokra csak azért van szükség, hogy állandóan legyen min rágódnia, legyen mit köl­csönösen gyaláznia, vagyis le­gyen mivel játszania az egy­szerű célközönségnek... A leg­egyszerűbb társasjátékok a kö­vetkezők: különféle köztéri szobrok összekenése, urambo- csá! akár lehugyozása, nemzeti elkötelezettségű szőnyeggyár­tás és szakértés, államnyelv-öl- tögetés, állampolgárosítás vagy éppen állampolgártalanítás, stb. Egyszerűen szólva, ködza- báltatás! Hogy efféle egyszerű dolgokra összpontosítson az egyszerű nyáj! Szakadatlanul megbűnhődve múltat s jöven­dőt. Hát nem egyszerű mindez, mint a pofon...!- Szerkesztőnő, láthatja, hadseregünk teljes mértékben felkészült, bárki megtámadhatna bennünket (Peter Gossónyi karikatúrája) Mit mondjon a pedagógus annak a diáknak, akinek nehézsége támad a maradj és hagyd leírásával? Gyújtsuk fel az iskolát! PUHA JÓZSEF Volt idő, amikor elképzelni sem tudtam a mindennapjaimat televízió nélkül, mára viszont szinte teljesen mellőztem az életemből. Ha nagy ritkán be­kapcsolom, az állam leesik, ho­vá süllyedt a szakma. Felháborí­tó, hogy egyes csatornák mit meg nem tesznek a nézettség érdekében, magasról letojva közösségformáló szerepüket. Szinte csak hullákkal teli, az emberéletet lenullázó filmeket vetítenek. Aztán a változatos­ság kedvéért jön néhány ostoba, akik egy bezárt helyiségben ve­szekszenek, bőgnek, károm­kodnak, majd kupaktanácsot hoznak létre, mert nem tudják leírni a maradj és hagyd szava­kat. Hiányos tudásuk ellenére az újságok címlapjáról vigyo­rognak ránk, már ők a vezető sztárok, és nem a decemberben véget ért zenei tehetségkutatók felfedezettjei. Olyat nem igazán tudunk meg róluk, amiért eset­leg büszkék lehetnénk rájuk, foglalkozásukra is csak akkor derül fény, ha az a szexiparhoz köthető. A gyerekek, a fiatalok azt hiszik, ez a normális, így kell élni, s ezzel hatalmas károkat okozunk legfontosabb intéz­ményünk, az iskola megítélésé­ben. Nem irigylem a pedagógu­sokat. Főleg azokat, akik az anyanyelv, a magyar nyelv szépségeit és szabályait próbál­ják megismertetni és elsajátít­tatni a nebulókkal. Mit mond­janak annak a diáknak, akinek nehézsége támad a maradj és hagyd szavak leírásával? Hi­szen a sztároknak sem megy! Tudom, régebben sem volt ez másképpen, a mi időnkben is sok felnőttnek okozott gondot a helyesírás, de mi ezt nem tud­tuk, s így volt rendjén. Találkoz­tam már olyan diákkal, aki azt vallotta, nem baj, ha nem megy neki a suli, nélküle is lehet nagymenő. Mondjuk, villalakó. Közben az a világ is csalóka, hi­szen miután véget ér a műsor, a kutyát sem érdekli a szereplők sorsa. Vagy csak akkor, ha olyan mélyre züllenek, mint BB Évi. S ha még az az információ is eljutott tanulóinkhoz, hogy Schmitt Pál médiának címzett újévi köszöntője hemzsegett a helyesírási hibáktól, sőt a hi­bákra figyelmeztető rövidke köszönőlevélben is volt öt da­rab, akkor az is felmerülhet bennük, hogy még köztársasá­gi elnök vagy tanácsadó is lehet belőlük. Iskolarendszerünk re­formra szorul, ezt senki sem vi­tatja. De az üyen tévéműsorok és a felelőtlen megnyilvánulá­sok degradálják az iskolát és a pedagógusszakmát. Jó úton haladunk ehhez, gyermeke­inkben már kialakult az a né­zet, hogy a tudás felesleges. A Republic egyik dalának mon­data jutott eszembe: „Gyújtsuk fel az iskolát!”. Dalának címe is találó: Sírás lesz a vége. KOMMENTAR Légyé má lojális! VERES ISTVÁN Nemegyszer szóba került az elmúlt hetekben a • hazai magyarok Szlovákiához való hűsége. El­sősorban a kettős állampolgárság körüli egyez­tetéseken hangoztatták a szlovák politikusok, mennyire fontos, hogy lojálisak legyünk ehhez az államalakulathoz. Ivan Gašparovič államfő Schmitt Pál látogatásakor elmondta, ha ő kül­földön élő szlovákokat keres fel, azt hangsúlyozza nekik, hogy legyeneklojálisakaz országhoz, amelyben élnek (biztosan nagyon hálásak voltak neki a jó tanácsért). Mikuláš Dzurinda és Iveta Radičová is úgy vélekednek, hogy Szlovákiában az emberek mindent megkapnak, boldogulhatnak kedvük sze­rint, vagyis nincs okuk egy másik országba vágyni. Ezek a derék politikusok viszont mintha nem akarnák megér­teni azt, hogy a lojalitás teljesen más elvek szerint működik, mint mondjuk a DVD-lejátszó. Tetszik, nem tetszik, a lojalitást nem lehet gombnyomásra elindítani. Az ugyanis egy érzékeny növényhez hasonló valami, amely rengeteg törődést igényel, odafigyelést, mert magától nem képes létezni. Vagyis Szlová­kia akkor várhatja el, hogy lojálisaklegyenekhozzá a magya­rok, ha mindent megtesz azért, hogyjóí érezzék itt magukat. Mert jelenleg olyan, mintha ez a fantasztikus ország (mert miért ne lenne fantasztikus, ha már egyszer létezik) nem akarna tudomást venni tízszázalékos kisebbségéről. Magyar feliratokkal például még elvétve sem találkozunk a postán, a kórházakban, a vasútállomásokon, a tömegközlekedési esz­közökön, vagy a színszlovák területek turistalátványosságai­nál. Minekis írnák ki, hisz Szlovákia állampolgárainak köte­lessége tudni szlovákul, tehát a magyarok is megértik, ha nem, az ő bajuk. Ezek lennének viszont azok a gesztusok, amelyek után a szlovákok azt mondhatnák: megteszünk min­dent azért, hogy a magyarokjól érezzék itt magukat. A tisztelt kormánypolitikusok pedig lojalitást követelnek tőlünk, köz­ben az államnyelvet védelmezik a kisebbségivel szemben, er­ről szól például a nyelvtörvény. És még nem is szóltunk azok­ról a jelenleg ellenzéki demokratákról, akik Szlovákia nem­zetállami érdekeit érzik veszélyeztetve az itteni magyarok ál­tal. Amit automatikusan elvárhatnak tőlünk, az nagyon kevés, legfeljebb annyi, hogy fizessük az adót, és csináljuk azt és úgy, amit mindenki, aki boldogulni akar. De hogy ehhez mégjó képet is vágjunk, ahhoz egy kicsit több kellene. FIGYELŐ Ma egyeztetnek a médiatörvényről Ma utazik Brüsszelbe a médiatörvényről egyeztető magyar szakértői küldöttség. A kormányzati kommuniká­cióért felelős államtitkár az azt mondta, ha szükséges a jogszabály módosítása, az akár a parlament tavaszi ülésszakának elején meg is történhet. Kovács Zoltán, miután a magyar kabinet elküldte vá­laszlevelét az Európai Bizott­ságnak a testület médiatör­vénnyel kapcsolatos aggálya­ira, közölte: az „üzengetések és félreértések” elkerülésére személyes, szakértői szintű egyeztetést javasol a média- törvény ügyében a magyar kormány az Európai Bizott­ságnak. Kovács Zoltán el­mondta: a megbeszélésen mind magyar, mind uniós részről kizárólag szakértők vesznek maj d részt. Az állam­titkár úgy látja, kimondatla­nul is az az érdeke mindkét oldalnak, hogy minél hama­rabb pont kerüljön az ügy vé­gére. Megerősítette, ha a szakértői egyeztetések vé­geztével is szükség van a mé­diatörvény módosítására, akkor természetesen megte­szik. Az esetleges változta­tásnak a kormány lenne az előterjesztője, és akár már az Országgyűlés tavaszi ülés­szakának elején „túl lehetne rajta jutni” - fogalmazott Ko­vács. Az Európai Bizottság­nak a médiatörvénnyel kap­csolatos aggályaira reagáló válaszlevelében Navracsics Tibor miniszterelnök-helyet­tes azt írta, a kormány elköte­lezett amellett, hogy a ma­gyar médiaszabályozás min­den tekintetben megfeleljen az uniós jog által támasztott követelményeknek. Az Európai Bizottság janu­ár 21-én küldte el a magyar hatóságoknak azt a levelet, amelyben a médiatörvénnyel kapcsolatos aggályait fejti ki, választ kérve azokra. Neelie Kroes médiaügyekért felelős biztos szóvivője akkor azt mondta, a testület észrevéte­le szerint a magyar médiatör­vény a más tagállamokban lé­tesített médiavállalkozások­ra az uniós irányelvben rögzí­tett feltételeken túl is vonat­kozik. Neelie Kroes kifogásol­ta, hogy a jogszabály a ki­egyensúlyozott tájékoztatás követelményét a lekérhető audiovizuális médiaszolgál­tatásokra is kiterjeszti, és ez­zel kapcsolatban egyéni ese­tekben túl tág értelmezési le­hetőséget biztosít. A harma­dik vitatott felvetés a média­regisztrációs szabályok al­kalmazását érinti. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom