Új Szó, 2011. február (64. évfolyam, 25-48. szám)
2011-02-05 / 29. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ 2011. FEBRUAR 5. ÉLETMÓD 13 Amikor a lengyel takarítónő kipakol... A tavalyi év szenzációja a német könyvpiacon Thilo Sarrazin egykori bankárnak a muzulmán bevándorlókat ostorozó műve volt: augusztusi megjelenése óta már 1,2 millió példányban kelt el. idei esztendő bestsellerének egy lengyel takarítónő kötete ígérkezik, amely - noha alig két hete jelent meg - máris az Amazon sikerlistájának 5. helyén található. A Doemer Knaur kiadó nem győzi az utánnyomást. Az „Unter deutschen Betten — Eine polnische Putzfrau packt aus” (Német ágyak alatt - egy lengyel takarítónő kipakol) című kötet borítóján szerzőként Justyna Polanska szerepel, de ebből csak a keresztnév valódi. A 31 éves hölgy tizenegy éve dolgozik német családoknál egy hesseni városban. Feketén, mint általában a kelet-európai asszonyok, akik magukra vállalják német háztartások tisztán tartását. A svarcolás minden esetben a munkaadó kívánságára történik - így nem kell tb-járulékot fizetni a bejárónő után (aki szintén nem fizet sem adót, sem tb-t, viszont majdani nyugdíjába sem számítanak be az így ledolgozott évek). Érdekes benyomások szűrhetők le a könyvből. Egyrészt egy takarítónő — akár német, akár külföldi - olyan közel kerül a munkaadójához, mint szinte senki más a családon kívül. Bejárása van a lakás intim helyiségeibe, így a fürdő- és a hálószobába, sok esetben még lakáskulcsot is kap a háziaktól. Másrészt tevékenységét segédmunkának minősítik, személyéhez pedig többnyire leereszkedően viszonyulnak - különösen, ha a takarítónő nem német. Ezekből Justynának is bőven kijutott 11 év alatt: sok helyen nevezték „Polackensaunak” (pólyák disznó), Unter deutschen Betten Az idei esztendő bestsellerének egy lengyel takarítónő kötete ígérkezik de volt része kedvesnek szánt, ám valójában mérgezett dicséretben is. Például, amikor egy munkaadója azt mondta a szemébe, hogy ő „tulajdonképpen nem is lengyel”, hiszen soha nem lopott el semmit... A (nyugatnémetek körében - mert hát Hessen a klasszikus NSZK területén fekszik — 21 évvel a kommunizmus összeomlása után is hihetetlen tudatlanság honol a volt szocialista országokat illetően. Justynának számtalanszor tették föl a kérdést, vajon képes-e mobiltelefonján SMS-t írni, vagy hogy lehet-e Coca-Colát kapni a hazájában. Hesseni pályafutása során, amely bébiszitterként kezdődött, változatos „élményekben” volt részq, s ezeket meg is osztja az olvasókkal, persze nevek említése nélkül. Szó esik egy rendőrnyomozóról, akinek erkélyén vadul tenyésznek a kábítószer-termesztőktől lefoglalt indiaikender-tövek; a márkás, drága ruhákat hordó házaspárról, amelynek lakása „rettenetes szemétdombhoz” hasonlít, a padlón heverő használt óvszerekkel és az ágy alól előkerült tamponokkal. Vagy a pénzügyi tanácsadóként dolgozó Heikéről, aki többször is adósa maradt Justynának, mondván: pillanatnyilag nincs pénze, ugyanis betegesen imád vásárolni. Vagy azokról az egyedülálló férfiakról, akik obszcén megjegyzésekkel zaklatták, vagy nyitott sliccel álltak eléje. Vagy a szokásos trükkökről: véletlenül elöl hagyott bankjegyekről (lop-e a takarítónő), fiókok, szekrényajtók elé ragasztott hajszálakról (kutat-e bennük). A könyv megjelenése óta Justyna lakásán egymásnak adják a kilincset az újságírók, még a ZDF televízió is kivonult egy stábbal. Mint elmondta, a könyvben szereplő összes név fiktív - de azért nagyon örülne annak, ha néhány különösen komisz ügyfele magára ismerne. Nem bosszúról van szó, inkább csak fel akarja hívni a figyelmet a takarítószakma nehéz helyzetére. A kötet lengyel földön is nagy port vert föl. Az egyik tábor Justynát szidja, a másik a „piszkos németeket”. Az utóbbi hangokért Justyna szégyellj magát, honfitársai helyett is. Mint mondta, távolról sem minden német piszkos és fösvény. Az országot 11 év alatt megszerette, itt képzeli el a jövőjét. „Az emberek is rendesek - az, hogy találkoztam néhány idiótával, hát aztán, nem számít’ mondta a ZDF riporterének. (MTI) A takarítónő tevékenységét Németországban általában segédmunkának minősítik, személyéhez pedig többnyire leereszkedően viszonyulnak - különösen, ha a takarítónő nem német (Fotók: sxc.hu, képarchívum) ERDEKESSEG Leonardo da Vinci két műve, s állítólag mindkettőnek Salai lehetett a modellje. Egy olasz művészettörténész hívta fel a figyelmet a hasonlóságra, amely az orrnál és a szájnál evidens. Balra: Mona Lisa (1503-1506), Louvre. Jobbra: Keresztelő Szent János (1513-1516), Louvre. Mona Lisa: férfi lehetett a modell Egy olasz kutató szerint Leonardo da Vinci modellje a Mona Lisához a művész egyik fiúinasa lehetett. Gian Giacomo Caprotti, aki Salai (az Ördög) néven vált ismertté, 1490-től évekig dolgozott Leonardóval. Silvano Vinceti művészettörténész bejelentése szerint Leonardo több művének, köztük a Keresztelő Szent János című festménynek is Salai lehetett a modellje. Vincenti felhívta a figyelmet a Mona Lisával való hasonlóságra, amely az orr és a száj esetében szerinte evidens. A szakember most ismertetett elmélete a Mona Lisával kapcsolatban a már korábban is létező egyik teóriát erősíti meg. Vincenti szerint a mű elkészültének különböző szakaszaiban más-más ihlette meg Leonardót, és a festmény tele van szimbolikus utalással. Salai Leonardo kedvenc tanítványa volt, akit Giorgio Vasari szerint tízéves korában vett fel segédként, mert rendkívül tetszett neki a fiú „kecsessége és szépsége”, valamint „össze- kuszálódott göndör haja”. Salai azonban a kezdetekben főképp csínytevéseivel szerzett hírnevet, ezeket Leonardo eléggé részletesen dokumentálta. Tolvajnak, hazugnak és tökfejnek nevezte őt, meg torkosnak. Még 1497-ben is kénytelen volt megállapítani: „Salai lopja a pénzt”. Mégsem tudott haragudni rá, s továbbra is a műhelyben maradhatott. A mester Vasari szerint „a művészetben sok dologra megtanította” Salai-t, aki mindenhova elkísérte Leonardót. Harminc n Salai Leonardo kedvenc tanítványa volt, tetszett neki a fiú „kecsessége és szépsége évig volt Da Vinci tanítványa, de Franciaországba már nem vitte magával. A festő - akinek műveit egyébként nehéz azonosítani - visszament Milánóba, és letelepedett Leonardo szőlőföldjén. A birtok felét mestere halála után megörökölte. (MTI, ug)
