Új Szó, 2011. január (64. évfolyam, 1-24. szám)

2011-01-31 / 24. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JANUÁR 31. Sport 21 1 r 3 — m Qfe *1 Kä francia és egy cseh a dobogón: Brian Joubert (balról), Florent Amodio és Tomáš Vemer (Johanna Welnicki felvétele-JOLUSKATING) Florent Amodio csak 3. lett a kűrben, de ezzel is megőrizte a rövidprogramban szerzett előnyét Francia fieszta Bernben Mulattak a franciák a berni műkorcsolya és jégtánc Eb zárónapján: Florent Amodio élete el­ső Európa-bajnokságán azonnal aranyérmet nyert, mögötte honfitár­sa, Brian Joubert lett a második. KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK: BŐDT1TAN1LLA Debütánsként Eb-t nyerni utoljára 1995-ben az orosz II- ja Kuliknak sikerült, aki aztán három évvel később az olim­piát is megnyerte. „Sokat je­lent számomra, hogy olyan kiváló korcsolyázóhoz hason­lítanak, mint Kulik. Mindent megteszek, hogy a továbbiak­ban is a nyomdokaiban járják, és az olimpián is hasonló eredményt érjek el” - mondta az újdonsült Európa-bajnok a sajtótájékoztatón, aztán fél­hangosan megkérdezte Brian Joubert-től: „Kulik olimpiai bajnok volt, ugye?” A francia műkorcsolyázás jövője és jelene találkozott a berni dobogón, Amodio mel­lett az a Brian Joubert állt, aki 2002-es Eb-bemutatkozása óta valamennyi kontinensvia­dalon érmet nyert, ez volt zsinórban a tizedik dobogós helyezése. Pedig a rövidprog­ram után nem úgy nézett ki, hogy Joubert érdekelt lehet az eredményhirdetésnél, lé­vén a háromszoros Európa- bajnok csak a 7. helyen állt. A kűrben viszont újfent bizonyí­totta, miért lett a neve a küz­dőszellem szinonimája a műkorcsolyaszlengben: ő fu­totta az este legjobb szabad- programját. „A borzalmas rö­vidprogramom után már nem gondoltam az érmekre - val­lotta be Joubert. - Egyszerűen csak harcolni akartam. Azzal mentem ki a jégre, hogy megmutatom, nem adom fel.” Nem adta fel a cseh Tomáš Vemer sem, akire korábban az volt a jellemző, hogy egy elrontott elem után az egész programja szétesett. Amióta azonban a tengerentúlon edz, sokkal kiegyensúlyozottabb: a kűrben nem korcsolyázott hi­bátlanul, de megérdemelten lett bronzérmes. „Most már van mindenféle érmem, arany, ezüst meg bronz is. Mondjuk ez a bronz nem hi­ányzott, jobban örültem volna egy újabb aranynak, de hát ilyen a sport. Nagyon élvez­tem a versenyt, s remélem, a közönség is... Megvan az elő­nye annak, ha Michael Jack- son-számokra korcsolyázik valaki, ha nem fut is túl jól, a nézőknek legalább a zene tetszik” - mondta Vemer a ti­pikusan rá jellemző humorral, mielőtt csatlakozott volna az ünneplő franciákhoz. A fran­cia bulira ugyanis ő is hivata­los volt, elvégre barátnője, Nathalie Pechalat szintén ün­nepelt: a jégtáncosok között Fabian Bourzat-val az oldalán Európa-bajnok lett. A műkorcsolya Eb eredménye­it lásd a 23. oldalon A magyar jégtánckettős a nyolcadik helyen végzett a berni műkorcsolya Európa-bajnokságon Hoffmann Nóra szeret boszorkány lenni KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNKTÓL „Ez a technikai panel nem a mi oldalunkon állt, sokkolóan alacsony pontokat kaptunk. A lépéssorunkat még sosem ítél­ték csupán kettes szintűnek...” - mondta Hoffmann Nóra a berni műkorcsolya Európa- bajnokság jégtánc kűrje után, amelyben partnerével, Zavo- zin Maximmal a nyolcadik he­lyen végzett, s összetettben is ezen a helyen zárta a versenyt. „Nem vagyunk csalódottak, nagyon nehéz volt itt korcso­lyázni, nagyon hideg van a csarnokban. Lehetett volna sokkal rosszabb is, nem estem el, úgyhogy én már nagyon boldog vagyok - folytatta ne­vetve. - Attól függetlenül, hogy milyen eredményt ér­tünk el, a bírókban jó benyo­mást keltett a szabadprogra­munk.” A magyar kettős a nagyidai cigányok történetét táncolta el a jégen, s Hoffmann Nóra láthatóan élvezte a cigánybo­szorkány szerepét: „Nagyon szeretem ezt a kűrt, és jó len­ne, ha egyszer már végre mindent megadnának rá... Szerintem most is jól futot­tunk, nem volt ez egy rossz program, attól eltekintve, hogy a végén tényleg szabad­korcsolyázásba ment át, mert Max megbotlott, úgyhogy én is gyorsan elkezdtem valamit csinálni, meg ő is. Nem tör­ténhet meg, hogy Max meg­botlik, én meg csak állok és várok rá, úgyhogy próbáltam kitalálni valamit, így talán nem volt annyira feltűnő a do­log. Aki nem ismeri a prog­ramot, talán nem vette észre, hogy az utolsó tizenöt má­sodperc rögtönzés volt.” „En is elégedett vagyok - tette hozzá Zavozin Maxim. - Nem ez volt a legjobb kö­rünk, de sokkal jobban kor­csolyáztunk, mint az edzése­ken. Kétszer edzettünk a gya­korlócsarnokban, de teljesen meg voltam zavarodva, mert minden tiszta fehér, a falak és a tető is. Nehéz benne tájéko­zódni, sokszor el voltam veszve.” A moszkvai születésű jégtáncos évről évre kap egy kis ízelítőt a magyar kultúrá­ból, tavaly az originál tánc­ban a csárdással ismerkedhe­tett meg. ,A magyar emberek nagyon melegszívűek, de egyúttal tüzesek is, s ilyenek a táncaik is - jelentette ki Za­vozin. - Nekem ez nagyon tetszik, eddig ez a kedvenc kűrünk, de még sokat kell dolgoznunk rajta. A világ- bajnokságon be akarjuk bi­zonyítani, hogy ez egy na­gyon jó program, és nagyon jól le tudjuk futni.” (bt) VINKLI Svájci tündérmese BŐDT1TAN1LLA Sarah Meier az elmúlt há­rom évben többször volt sérült, mint egészséges. Hátfájdalmak, csípőproblémák, ínszakadá­sok - idén rögtön a szezon elején megsérült. „Ha nem itt lenne az Eb, el sem indul­nék. Túl sok testrészem fáj” - mondta még a berni műkorcsolya Európa-baj- nokság előtt. Azt is nyíltan kimondta, ez lesz az utolsó versenye. Félve hozzátette még, szeretne búcsúzóra a legjobb ötbe kerülni, de ma­ga is tudja, erre kevés a reális esély. Sarah Meiernek volt már két Eb-ezüstérme 2007-ből és 2008-ból, tavaly azonban csak a L5. lett az olimpián, a vb-n meg be sem jutott a kűrbe, akkorát esett a rövid­programban. Maga sem tud­ta, van-e még értelme foly­tatni, végül mégis maradt: hátha Bernben, hazai pályán szebben tudja befejezni. A rövidprogram után har­madik volt. Már akkor hitet­lenkedve pislogott: „Nem számítottam rá, hogy érmes helyen leszek. Nagyon izgul­tam, és a kűr előtt még job­ban fogok, ráadásul én futok legutolsónak... De ki tudja, talán ez így volt megírva.” Van az úgy (ritkán, de van), hogy az ember ül egy stadi­on, sportcsarnokjégpálya lelátóján, és hirtelen úgy ér­zi, minden, ami ott lent a pá­lyán zajlik, valami felsőbb utasításra történik éppen úgy és éppen akkor, hogy a sport istenei véletlenül ép­pen szentiirientális hangula­tukban vannak, s úgy döntöt­tek, megajándékoznak vala­kit a tökéletes pillanattal. Ilyen volt a szombat délutáni női kűr a berni PostFinance Arénában. Kszenia Makaro­va elesett. Carolina Kostner elesett. Kiira Kofpi elesett. Elene Gedevanishvili elesett. Viktoria Helgesson elesett. Ezután következett Sarah Meier. Sarah Meier, aki nem figyel­te, hogyan futottak a többi­ek. Aki nem tudta, mennyi az „elég” a bronzhoz, az ezüst­höz, netán az aranyhoz. Aki nem akart csak „eleget” nyúj­tani, hanem élete utolsó kűrjében élete legjobbját akarta futni. S aki előzetes aggodalmai­val ellentétben nem izgult, jégre lépése előtt senkitől sem zavartatva újra megkö­tötte a cipőfűzőjét, hogy ké­nyelmesebb legyen, aztán elszánt mosollyal kiállt kö­zépre. A kűije végén már zokogott, és zokogott a pontszámok láttán, és zokogott a dobo­gón is. Sarah Meier 26 éve­sen, pályafutása legutolsó versenyén Európa-bajnok lett. Mert van az úgy (rit­kán, de van), hogy a valóság szebb, mint a tündérmesék. A svájci Sarah Meier öt triplát ugrott hibátlan kűrjében (Ludwig Welnicki felvétele - JOLUSKATING)

Next

/
Oldalképek
Tartalom