Új Szó, 2011. január (64. évfolyam, 1-24. szám)

2011-01-29 / 23. szám, szombat

10 Szalon ÚJ SZÓ 2011. JANUÁR 29. www.ujszo.com Ludwig Wittgenstein úgy döntött, többé nincs szüksége pénzre, ezért hatalmas vagyonát szétosztotta, és önként vállalt szegénységben élt Bécsi keringő, halálos szólamokkal Volt idő, amikor egyes városokban betiltották Goethe regényét, Az ifjú Werther keserveit, mert a könyv hatására öngyil­kossági hullám kezdő­dött. De vajon mi váltot­ta ki azt az öngyilkossá­gi hullámot, amely az 1900-as évek elején vé­gigsöpört az Osztrák- Magyar Monarchián? GAZDAG JÓZSEF A századforduló egyik leggaz­dagabb famíliájának tartott Wittgenstein család bécsi palotá­jába nem csupán a kor legkivá­lóbb zeneszerzői (Gustav Mah­ler, Arnold Schönberg, Richard Strauss vagy Johannes Brahms) voltak bejáratosak, hanem „gya­kori vendég” volt a személyiség- zavar és az abnormális viselke­déstípus minden formája. A szülők Az apa, Karl Wittgenstein - aki pincérből lett acélmágnás - olykor kiállhatatlanul zsarno­koskodó, autoriter személyiség volt. Felesége, Leopoldine ép­pen az ellenkezője: halk szavú és szerény, aki a hitvesi aláren­deltséget olyannyira tisztelte, hogy egyszer, amikor egy savas oldatba mártott pólya a lábán maradt éjszakára, fájdalmában inkább hajnalig virrasztóit moz­dulatlanul (a sav addigra csú­nyán szétmarta a bőrét), de nem moccant, nehogy megzavaija férje álmát. Hans Wittgenstein A nyolc gyerek közül három öngyilkos lett. A félig-meddig autista Hans zenei virtuóznak indult, Mahler tanára, Julien Epstein egyenesen zseninek ne­vezte. A hivatalos verzió szerint Hans 25 évesen „eltűnt”, de a családtagok okkal feltételezték, hogy öngyilkosságot követett el. (Egy apró, de jellemző adalék a Wittgensteinek lelkületének megértéséhez: a családi legen­dárium szerint Hans első szava az „Ödipusz” volt.) Rudolf és Kurt Wittgenstein A „perverz hajlamaival” nehe­zen megbékélő Rudolf Wittgen­stein napra pontosan két évvel bátyja „eltűnése” után, 1904. május 2-án egy berlini étterem­ben rendelt egy pohár tejet, ci­ánkálit kevert el benne, és egy hajtásra megitta; azonnal meg­halt. Harmadikként Kurt Witt­genstein vetett véget önkezével életének: az első világháború utolsó napjaiban lőtte főbe ma­gát, mert nem akart hadifogság­ba kerülni. A századforduló egyik leghíresebb bécsi öngyü- kosa Otto Weminger volt, a nő­gyűlölő filozófus, aki - abban a szállodai szobában, ahol Bee­thoven is meghalt - mellkason lőtte magát; fő művét, a Nem és jellemet mindenki olvasta a Wittgenstein családban. Margaret Wittgenstein A legfiatalabb lány, Margaret (Gretl) nevét a művészetkedve­lők is ismerik: róla készített egész alakos portrét a bécsi sze­cessziós festő, Gustav Klimt. Greü tizenévesen olyan párna­huzatot hímezett magának, ami egy emberi szívet ábrázolt, ko­szorúerekkel és artériákkal; fel­nőttként pedig Sigmund Freud barátja lett, s Ausztria német megszállása után ő segített az idős pszichológusnak és család­jának külföldre emigrálni. A Wittgenstein családban talán Gretl volt az egyetlen kiegyensú­lyozott személyiség. Mindez nem mondható el a férjéről, a skizoid Jerome Stonborough- ról, aki gmundeni birtokukon agyonlőtte magát egy vadász­puskával. A szélesebb família nőtagjai közül az egyik nagyné­ni, Clothilde Wittgenstein a vi­lágtól elvonulva, morfinistaként halt meg Párizsban, egy másik, Lydia Wittgenstein pedig úgy végzett magával, mint később Sylvia Plath: a gáztűzhely sütő­jébe dugta a fejét, mert nem volt képes gondját viselni süketnéma lányának. Paul Wittgenstein A Wittgenstein család aggó­dott, nehogy a következő fiú, Paul is az öngyilkosságba mene­küljön. Paul tehetséges zongo­rista volt (bemutatkozó koncert­jén az a cseh Oskar Nedbal volt a karmester, aki 1930 karácso­nyán kiugrott egy zágrábi szál­loda 4. emeleti ablakából), ám az első világháborúban egy go­lyó szétroncsolta a könyökét, és jobb karját amputálni kellett. Miután hazatárt a hadifogság­ból, Paul visszahúzódó lett, le­borotválta a haját, és bezárkó­zott a Wittgenstein-palota egy távoli szobájába, ahol egy meg­szállott szorgalmával gyakorolt egy kézen, napi kilenc órán át. A hendikepes Paul Wittgenstein- ből felkapott előadóművész lett, akinek a kor legjelesebb zene­szerzői, Maurice Ravel és Szer- gej Prokofjev írtak zongoraver­senyt bal kézre. Ludwig Wittgenstein A legkisebb fiú, Ludwig a Bé­csi Egyetemen beiratkozott a fi­zikus Ludwig Boltzmann szemi­náriumára, de a kurzus nem kezdődött el, mert Boltzmann felakasztotta magát. A családi hagyománnyal szembeszálló Ludwig nem kért az arisztokrata külsőségekből, vagyonát szét­osztotta, s inkább önként vállalt szegénységben élt. Logikai-filo­zófiai traktátusa mérföldkőnek számít a 20. századi filozófiá­ban, Ludwig Wittgenstein azon­ban az akadémiai karrier helyett sokáig inkább falusi tanítóként, egy időben pedig kolostori se­gédkertészként dolgozott. Erények és hibák Alexander Waugh könyvének (A Wittgensteinek. Egy békéden család) fő erénye az Oszt­rák-Magyar Monarchia végnap­jainak és az Anschluss utáni ALEXANDER WAUGH A Wittgensteinek EGY BÉKÉTLEN CSALÁD „idegbajnak” a bemutatása. Ausztria 1938-as német meg­szállása után ugyanis Bécsben is életbe léptek a zsidótörvények, márpedig a Wittgensteinek hiá­ba voltak keresztények, nagy- szüleik származása miatt a Volljude („teljesen zsidó”) beso­rolást kapták. A kötet hiányossá­gaként említhető, hogy a szerző - aki maga is komolyzenével foglalkozik - a zongorista Pault emeli könyve központi alakjává, s mintegy az ő történetén ke­resztül mutatja be a Wittgen­stein család életét. Ludwig Wittgensteinről pél­dául semmi újat nem tudunk meg - semmi olyat, ami ne lett volna már említve Ray Monk ki­váló biográfiájában, esetleg Georg Henrik von Wright vagy Norman Malcolm visszaemlé­kezéseiben. Még a filozófus Moritz Schlick neve is hiányzik, pedig tudható, hogy a Bécsi Kör atyjának számító Schlick egy időben szoros munkakapcsolat­ban állt Ludwig Wittgenstein­nel. A könyv ettől függetlenül tanulságos, s talán mondhatjuk úgy is: kellemes olvasmány. Le­számítva persze azt, hogy min­den második oldalon öngyilkos lesz valaki. (Alexander Waugh: A Witt­gensteinek. Egy békéden család. Budapest, Európa Könyvkiadó, 2010; 416 oldal) Paul Wittgenstein, aki félkarú zongoristaként szerzett világhírnevet Ludwig Wittgenstein, a 20. század nagy hatású filozófusa A Wittgenstein-palota koncertterme, ahová bejáratos volt Mah­ler, Strauss, Schönberg és Brahms is (Képarchívum) Gustav Klimt: Margaret Stonborough-Wittgenstein (1905, olaj)

Next

/
Oldalképek
Tartalom