Új Szó, 2011. január (64. évfolyam, 1-24. szám)
2011-01-28 / 22. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JANUÁR 28. Közélet 3 Igor Matovic: Már tavaly augusztusban elmondtam, hogy az ellentörvény eltörlését vagy egy gyenge törvénnyel való helyettesítését nem támogatjuk Egyszerű rókákat talált az Egyszerű Ember (Tomáš Benedikovič felvétele) Szigorítaná az állampolgársági törvény koalíciós módosítását. Változtatás nélkül nem szavazza meg a tervezetet - saját bevallása szerint nem bólogatójánosnak érkezett a parlamentbe. Igor Matovičcsal, az SaS frakciójában tevékenykedő Egyszerű Emberek vezetőjével beszélgettünk. MÓZES SZABOLCS A hét elején bejelentette: módosítaná a koalíció állampolgársági törvényt módosító tervezetét. Mi nem tetszik önnek? Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy nemzetiségre való tekintet nélkül Szlovákia minden polgárát becsülöm, aki otthonának érzi Szlovákiát. Tisztában vagyok azzal, hogy ezt az érzést nagyban rombolják a Ján Slotához hasonló primitív bujtogatók. S most a kérdéséhez: a koalíciós javaslat nekem kicsit gyávának tűnik. Úgy teszünk, mintha nem tudnánk, hogy Orbán Viktor egy Slotához hasonló ember. Ugyanúgy, ahogy Ján Slota a magyar veszéllyel bujtogat, neki is megvan a saját nacionalista, nagymagyar témaköre. Ez azért nagyon erőltetett összehasonlítás. Orbánt legföljebb Ficóhoz szokták hasonlítani. Slotával ellentétben a Fidesz elnöke európai szinten elismert politikus, nem egy szélsőséges figura. Igen, alkotmányos többséget szerzett, másrészt azok az intézkedések, melyeket foganatosít - például a médiatörvény, az Alkotmánybíróság hatáskörének szűkítése -, mind azt mutatják, hogy Orbán már nem demokratikus politikus. Egy ilyen embernek nem lehet hinni. Amikor tavaly elfogadták a kettős állampolgárságról szóló magyar törvényt, arról beszéltek, hogy ez nem jár majd szavazati joggal, most pedig teljesen természetesnek veszik, hogy az új állampolgárok szavazhatnak majd. Ez lényeges változás, és nem értem, miért ne kellene védenünk azokat az embereket, akik itt születtek, itt jártak iskolába, itt nevelik a gyermekeiket, itt dolgoznak, itt adóznak. Nem értem, miért ne kellene értük harcolnunk, miért kellene csak úgy engednünk, hogy egy másik ország állampolgáraivá váljanak. Ön Magyarországgal, a magyar állampolgársággal szemben akarja védeni a szlovákiai magyarokat? Igen. Ékes példája annak, mi lehet egy ilyen kaland vége, Dél-Oszétia. Ott az oroszok osztogattak állampolgárságot a helyieknek, később pedig azzal az indokkal, hogy saját állampolgáraikat kell megvédeniük, lerohanták a független Grúziát. Nem szeretném, ha ez akár csak felmerülhetne itt, és mindent meg szeretnék tenni azért, hogy a szlovákiai magyarok otthon érezzék magukat, és ne vágyakozzanak a magyar állampolgárság után. Eliminálni kívánom a Slotához hasonlók befolyását, akik ezt a témát vulgarizálják, akik a nem szlovákokra mint másodrendű állampolgárokra néznek. Ilyen politikusok nyilatkozatai és tettei után természetes, hogy vannak, akik egy másik állam polgáraivá szeretnének válni, ám én most, talán egy kicsit erőszakkal is, de itt szeretném őket tartani, és politikánkkal megmutatni nelďk, hogy ez az ő hazájuk, erre legyenek büszkék. Hogyan néz ki az önök javaslata? Egyrészt nem tehetünk úgy, mintha semmiféle probléma nem lenne. Másrészt viszont el kell mondani azt is, hogy a Fi- co-féle ellentörvény egy bunkó javaslat, asztalcsapkodás, amely azoktól is elveszi a szlovák állampolgárságot, akiktől nem kellene. A jelenlegi törvénybe bizonyos kivételeket szeretnénk beépíteni, melyek esetén második állampolgárságot is szerezhetnének a szlovák állampolgárok. Öt ilyen kivétel lenne, mely mind valamiféle reális kapcsolatot feltételez a másik állam és a mi polgárunk között. Ha valaki ott lakik, tanul, dolgozik, vállalkozik, vagy szorosabb rokoni kapcsolata van a másik államban élőkkel, konkrétan a szülei vagy a nagyszülei azon állam polgárai, melynek az állampolgárságáért folyamodik. Ha ezek közül egyik feltétel sem teljesül, az azt jelenti, hogy szeszélyből vették fel a másik állampolgárságot. Ez a változtatás viszont teljesen hatástalan lenne. Mondok két példát. Magyarországon már nyáron jelezte néhány önkormányzat, hogy ha szükséges lesz a kettős állampolgárság elnyeréséhez, „papíron” lakhelyet biztosít az azt kérő határon túli magyaroknak. Vagy: a szlovákiai magyarok 99 százalékának a szülei vagy nagyszülei - mindazok, akik 1938 és 1944 között már éltek - magyar állampolgárok voltak. Probléma nélkül meg tudnák tehát szerezni a magyar állampolgárságot. Biztos, hogy lesznek bizonyos kiskapuk, melyek lehetőséget adnak a magyar állam- polgárságért folyamodóknak, hogy megtartsák szlovák állampolgárságukat is. Módosításunk benyújtása előtt a parlamentben és a koalícióban is feltehetően még beszélni fogunk a javaslatról, születhetnek még olyan változtatások, melyekkel lezárható pár kiskapu. Másrészt viszont már azt is nagy pluszként értékelném, ha az érintettek ilyen kiskapukat keresnének, mivel ez azt jelezné, hogy lojálisak akarnak maradni Szlovákiához. Ha valaki nem akarna szlovák állampolgár maradni, nem keresné ezeket a kiskapukat. Azok túlnyomó többsége, akik kérvényeznék a magyar állampolgárságot, meg akarnák tartani a szlovákot is. Attól félek, hogy ha nagyvonalúan állnánk hozzá ehhez a kérdéshez - ahogy a koalíció teszi -, az fenyegetne, hogy néhány év múlva 100-150 ezer magyar állampolgár lenne Szlovákiában. És ezt problémának tartom. Az ellenlépéseknek köszönhetően viszont jóval kevesebben fognak magyar állampolgárságot kérni. Többször is kifejtette, hogy a kettős magyar-szlovák állampolgárság probléma. Miért gond, ha lesz párezer, pár tízezer ilyen polgár? Mondok egy szélsőséges példát: Szlovákiának nem egész 5 és félmillió lakosa van. Ha ezek mind magyar állampolgárságot kérnének, akkor Magyarország egy idő után azt mondhatná, hogy Szlovákia valójában Magyarország része, mert ők mind a mi polgáraink. Mondok egy másik, kevésbé szélsőséges példát: ha a csallóköziek 90 százalékának magyar állampolgársága is lesz, akkor ez a jövőben különböző konfliktusokhoz vezethet. A konfliktusoknak pedig jobb időben elébe menni. Attól fél, hogy ezek az emberek el akarnának szakadni? Félek az olyan emberektől, mint például Orbán Viktor. Demokratikus választásokon nyerte hatalmát, ám most lábbal tiporja a demokráciát. Ilyen embereknél sosem tudhatjuk, mire képesek, hogy hatalmon maradjanak. Azért is kérdeztem, hogy miért jelentenek a kettős állampolgárok problémát, mert tavaly tavaszig senkit sem izgattak. Semmi sem volt számukra tiltva, sőt, az állam azt sem tudta, hány ilyen állampolgárunk van. Sőt, még képviselők is akadtak köztük. Azért nem volt ezzel probléma, mert Orbánig senki sem osztotta az állampolgárságot etnikai alapon. Ez nem európai standard. Mivel ő nem standard utat választott, erre a helyzetre Szlovákiának is válaszolnia kellett. Ennek viszont olyan olvasata is van, hogy amíg mondjuk több tízezren egyszerűsített eljárásban cseh állam- polgárságot kaphattak, nem volt probléma a kettős állampolgárság, ám amint a magyarokról van szó, mindjárt gond van vele. Mert ők magyarok. Én ezt nem így látom. A gond az, hogy Orbán ebből ringlispilt csinált, mindenkinek állam- polgárságot oszt, aki tud magyarul. Ha ezt tették volna a lengyelek vagy a csehek, akkor ugyanúgy felemeltük volna a szavunkat. Szlovákián kívül Magyar- ország egyik szomszédja sem tiltakozott a kedvezményes honosítás ellen. Ez ezeknek az országoknak a gondja. Lehet, hogy arányaiban kevesebben kérhetnék, mint nálunk. Lehet, hogy nekik nem olyan fontosak a saját állampolgáraik, mint nekünk. Ha Fico nem játszott volna a magyarkártyával, nem készített volna ellentörvényt, akkor talán itt sem érdekelne ez senkit sem. Avagy nem érzi úgy, hogy a jelenlegi koalíció Fico témájának a rabja? Nem tudom, hogy van-e értelme azon lamentálnunk, mi lett volna, ha. Fico úgy állt hozzá ehhez, ahogy - részben helyesen, részben nem. Amiben nem járt el helyesen, azt szeretnénk kijavítani. Ha nem megy át a módosításuk, akkor nem szavazzák meg a koalíciós tervezetet? Jelenlegi formájában nem szavazzuk meg. Miért csak most, egy héttel a parlamenti ülés előtt jöttek ezzel elő? Koalíciós kollégáikat alaposan meglepték. Már tavaly augusztusban elmondtam, hogy az ellentörvény eltörlését vagy egy gyenge törvénnyel való helyettesítését nem fogjuk támogatni. Akkor néhány képviselő megkérdezte tőlem, komolyan gondoljuk-e, mire én azt mondtam: igen. Tavaly novemberben, decemberben mélyponton volt a koalíció a főügyészválasztás miatt, akkor azért nem akartam ezzel előjönni, nehogy olajat öntsek a tűzre. De több koalíciós politikussal és az SaS elnökével is beszéltem erről. Az utolsó csepp a pohárban a magyar államfő múlt heti látogatása volt. Primitivizmusnak és arcátlanságnak tartom, hogy itt kampányok a magyar állampolgárság mellett. Lépésünk azokat lephette csak meg, akik azt hitték, a koalíció 79 képviselője mind bólogatójános, akik mindent megszavaznak, amiben a Koalíciós Tanács megegyezik. Most lehet, hogy naivan azt hiszik, kicsit megijesztenek minket, és ezzel minden meg lesz oldva. Azt üzenem nekik: pechük van. Én biztos nem szavazom meg ilyen formában a tervezetet, és szerintem a másik három kollégám sem. Mint mondja, elő szeretné segíteni, hogy a magyarok Szlovákiába otthon érezzék magukat. A nyelvtörvény tárgyalásakor viszont elutasította a pénzbírságok eltörlését - pedig ez fontos, szimbolikus lépés lehetett volna. A nyelvtörvény ügyében Bu- gár Béla elérte, amit lehetett. A jogszabály teljesen megváltozott, a pénzbírság összege a felére csökkent, és csak olyan esetekben lehet kiróni, amikor életet, egészséget vagy vagyont ve-. szélyeztető helyzet áll elő. Nem látom okát, hogy egy gyár felrobbanása esetén a községi rádió csak magyar nyelven figyelmeztesse a lakosokat, ha ott olyanok is lakhatnak, akik nem beszélnek magyarul. Úgy érzem, ebben az ügyben nagy lépést tettünk afelé, hogy az emberek ne érezzék úgy: megbüntethetik őket csak azért, mert magyarul beszélnek. Ön fél évvel ezelőtt újoncként került a parlamentbe. Milyennek látja most? Olyan hely, ahol az ember elmondhatja a véleményét, és befolyásolhatja az ország sorsának alakulását. Ebből a szempontból nagyon jó. Az állam- polgársággal kapcsolatban is örülök, hogy mi lehetünk a mérleg nyelve, és ezt olyan törvénymódosítás beterjesztésére használhatom fel, amely védeni fogja Szlovákia érdekeit. Tetszik a parlamenti munka, egyébként is olyan ambícióval érkeztem ide, hogy megváltoztassak pár dolgot. Tavaly sikerült a kormányprogramba beépítenünk néhány javaslatunkat. A közeljövőben újabb tervezetekkel fogunk előállni, melyek alapján a nyilvánosság meggyőződhet róla, volt értelme négy egyszerű embert bekarikázni az SaS vá- lasztásilistájánakvégén. Jobbat vagy rosszabbat várt a választások előtt? Naivan néha jobbra számítottam, de ha realisztikusan néztem a dolgokat, akkor láttam, mi várható a képviselőktől. Ezek szerint egyik párt képviselői sem lepték meg. Az SNS és a Smer képviselői pozitív értelemben nem. Néhány koalíciós politikusban viszont csalódtam, akiket korábban szinte politikai példaképeknek tartottam. Rövid időn belül viszont rá kellett jönnöm, hogy csak egyszerű rókák.
