Új Szó, 2011. január (64. évfolyam, 1-24. szám)

2011-01-28 / 22. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JANUÁR 28. Közélet 3 Igor Matovic: Már tavaly augusztusban elmondtam, hogy az ellentörvény eltörlését vagy egy gyenge törvénnyel való helyettesítését nem támogatjuk Egyszerű rókákat talált az Egyszerű Ember (Tomáš Benedikovič felvétele) Szigorítaná az állampol­gársági törvény koalíciós módosítását. Változtatás nélkül nem szavazza meg a tervezetet - saját bevallása szerint nem bólogatójánosnak érke­zett a parlamentbe. Igor Matovičcsal, az SaS frak­ciójában tevékenykedő Egyszerű Emberek veze­tőjével beszélgettünk. MÓZES SZABOLCS A hét elején bejelentette: módosítaná a koalíció állam­polgársági törvényt módosí­tó tervezetét. Mi nem tetszik önnek? Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy nemzetiségre való tekintet nélkül Szlovákia minden polgárát becsülöm, aki otthonának érzi Szlovákiát. Tisztában vagyok azzal, hogy ezt az érzést nagyban rombol­ják a Ján Slotához hasonló primitív bujtogatók. S most a kérdéséhez: a koalíciós javaslat nekem kicsit gyávának tűnik. Úgy teszünk, mintha nem tud­nánk, hogy Orbán Viktor egy Slotához hasonló ember. Ugyanúgy, ahogy Ján Slota a magyar veszéllyel bujtogat, neki is megvan a saját naciona­lista, nagymagyar témaköre. Ez azért nagyon erőltetett összehasonlítás. Orbánt leg­följebb Ficóhoz szokták ha­sonlítani. Slotával ellentét­ben a Fidesz elnöke európai szinten elismert politikus, nem egy szélsőséges figura. Igen, alkotmányos többséget szerzett, másrészt azok az in­tézkedések, melyeket fogana­tosít - például a médiatörvény, az Alkotmánybíróság hatáskö­rének szűkítése -, mind azt mu­tatják, hogy Orbán már nem demokratikus politikus. Egy ilyen embernek nem lehet hin­ni. Amikor tavaly elfogadták a kettős állampolgárságról szóló magyar törvényt, arról beszél­tek, hogy ez nem jár majd sza­vazati joggal, most pedig telje­sen természetesnek veszik, hogy az új állampolgárok sza­vazhatnak majd. Ez lényeges változás, és nem értem, miért ne kellene védenünk azokat az embereket, akik itt születtek, itt jártak iskolába, itt nevelik a gyermekeiket, itt dolgoznak, itt adóznak. Nem értem, miért ne kellene értük harcolnunk, mi­ért kellene csak úgy enged­nünk, hogy egy másik ország állampolgáraivá váljanak. Ön Magyarországgal, a magyar állampolgársággal szemben akarja védeni a szlovákiai magyarokat? Igen. Ékes példája annak, mi lehet egy ilyen kaland vége, Dél-Oszétia. Ott az oroszok osz­togattak állampolgárságot a helyieknek, később pedig azzal az indokkal, hogy saját állam­polgáraikat kell megvédeniük, lerohanták a független Grúziát. Nem szeretném, ha ez akár csak felmerülhetne itt, és mindent meg szeretnék tenni azért, hogy a szlovákiai magyarok otthon érezzék magukat, és ne vágyakozzanak a magyar ál­lampolgárság után. Eliminálni kívánom a Slotához hasonlók befolyását, akik ezt a témát vulgarizálják, akik a nem szlo­vákokra mint másodrendű ál­lampolgárokra néznek. Ilyen politikusok nyilatkozatai és tet­tei után természetes, hogy van­nak, akik egy másik állam pol­gáraivá szeretnének válni, ám én most, talán egy kicsit erő­szakkal is, de itt szeretném őket tartani, és politikánkkal meg­mutatni nelďk, hogy ez az ő ha­zájuk, erre legyenek büszkék. Hogyan néz ki az önök ja­vaslata? Egyrészt nem tehetünk úgy, mintha semmiféle probléma nem lenne. Másrészt viszont el kell mondani azt is, hogy a Fi- co-féle ellentörvény egy bunkó javaslat, asztalcsapkodás, amely azoktól is elveszi a szlo­vák állampolgárságot, akiktől nem kellene. A jelenlegi tör­vénybe bizonyos kivételeket szeretnénk beépíteni, melyek esetén második állampolgár­ságot is szerezhetnének a szlo­vák állampolgárok. Öt ilyen ki­vétel lenne, mely mind valami­féle reális kapcsolatot feltéte­lez a másik állam és a mi pol­gárunk között. Ha valaki ott la­kik, tanul, dolgozik, vállalko­zik, vagy szorosabb rokoni kapcsolata van a másik állam­ban élőkkel, konkrétan a szülei vagy a nagyszülei azon állam polgárai, melynek az állampol­gárságáért folyamodik. Ha ezek közül egyik feltétel sem teljesül, az azt jelenti, hogy szeszélyből vették fel a másik állampolgárságot. Ez a változtatás viszont tel­jesen hatástalan lenne. Mon­dok két példát. Magyaror­szágon már nyáron jelezte néhány önkormányzat, hogy ha szükséges lesz a kettős ál­lampolgárság elnyeréséhez, „papíron” lakhelyet biztosít az azt kérő határon túli ma­gyaroknak. Vagy: a szlováki­ai magyarok 99 százalékának a szülei vagy nagyszülei - mindazok, akik 1938 és 1944 között már éltek - magyar ál­lampolgárok voltak. Problé­ma nélkül meg tudnák tehát szerezni a magyar állampol­gárságot. Biztos, hogy lesznek bizo­nyos kiskapuk, melyek lehető­séget adnak a magyar állam- polgárságért folyamodóknak, hogy megtartsák szlovák ál­lampolgárságukat is. Módosí­tásunk benyújtása előtt a par­lamentben és a koalícióban is feltehetően még beszélni fo­gunk a javaslatról, születhet­nek még olyan változtatások, melyekkel lezárható pár kiska­pu. Másrészt viszont már azt is nagy pluszként értékelném, ha az érintettek ilyen kiskapukat keresnének, mivel ez azt jelez­né, hogy lojálisak akarnak ma­radni Szlovákiához. Ha valaki nem akarna szlovák állampol­gár maradni, nem keresné eze­ket a kiskapukat. Azok túlnyomó többsége, akik kérvényeznék a magyar állampolgárságot, meg akar­nák tartani a szlovákot is. Attól félek, hogy ha nagyvo­nalúan állnánk hozzá ehhez a kérdéshez - ahogy a koalíció teszi -, az fenyegetne, hogy néhány év múlva 100-150 ezer magyar állampolgár lenne Szlovákiában. És ezt problé­mának tartom. Az ellenlépé­seknek köszönhetően viszont jóval kevesebben fognak ma­gyar állampolgárságot kérni. Többször is kifejtette, hogy a kettős magyar-szlovák ál­lampolgárság probléma. Mi­ért gond, ha lesz párezer, pár tízezer ilyen polgár? Mondok egy szélsőséges példát: Szlovákiának nem egész 5 és félmillió lakosa van. Ha ezek mind magyar állam­polgárságot kérnének, akkor Magyarország egy idő után azt mondhatná, hogy Szlovákia va­lójában Magyarország része, mert ők mind a mi polgáraink. Mondok egy másik, kevésbé szélsőséges példát: ha a csalló­köziek 90 százalékának ma­gyar állampolgársága is lesz, akkor ez a jövőben különböző konfliktusokhoz vezethet. A konfliktusoknak pedig jobb időben elébe menni. Attól fél, hogy ezek az em­berek el akarnának szakad­ni? Félek az olyan emberektől, mint például Orbán Viktor. Demokratikus választásokon nyerte hatalmát, ám most láb­bal tiporja a demokráciát. Ilyen embereknél sosem tudhatjuk, mire képesek, hogy hatalmon maradjanak. Azért is kérdeztem, hogy miért jelentenek a kettős ál­lampolgárok problémát, mert tavaly tavaszig senkit sem izgattak. Semmi sem volt számukra tiltva, sőt, az állam azt sem tudta, hány ilyen ál­lampolgárunk van. Sőt, még képviselők is akadtak köztük. Azért nem volt ezzel prob­léma, mert Orbánig senki sem osztotta az állampolgárságot etnikai alapon. Ez nem európai standard. Mivel ő nem stan­dard utat választott, erre a helyzetre Szlovákiának is vála­szolnia kellett. Ennek viszont olyan olva­sata is van, hogy amíg mond­juk több tízezren egyszerű­sített eljárásban cseh állam- polgárságot kaphattak, nem volt probléma a kettős ál­lampolgárság, ám amint a magyarokról van szó, mind­járt gond van vele. Mert ők magyarok. Én ezt nem így látom. A gond az, hogy Orbán ebből ringlispilt csinált, mindenkinek állam- polgárságot oszt, aki tud ma­gyarul. Ha ezt tették volna a lengyelek vagy a csehek, akkor ugyanúgy felemeltük volna a szavunkat. Szlovákián kívül Magyar- ország egyik szomszédja sem tiltakozott a kedvezményes honosítás ellen. Ez ezeknek az országoknak a gondja. Lehet, hogy arányai­ban kevesebben kérhetnék, mint nálunk. Lehet, hogy nekik nem olyan fontosak a saját ál­lampolgáraik, mint nekünk. Ha Fico nem játszott volna a magyarkártyával, nem ké­szített volna ellentörvényt, akkor talán itt sem érdekelne ez senkit sem. Avagy nem ér­zi úgy, hogy a jelenlegi koalí­ció Fico témájának a rabja? Nem tudom, hogy van-e ér­telme azon lamentálnunk, mi lett volna, ha. Fico úgy állt hoz­zá ehhez, ahogy - részben he­lyesen, részben nem. Amiben nem járt el helyesen, azt sze­retnénk kijavítani. Ha nem megy át a módosí­tásuk, akkor nem szavazzák meg a koalíciós tervezetet? Jelenlegi formájában nem szavazzuk meg. Miért csak most, egy héttel a parlamenti ülés előtt jöttek ezzel elő? Koalíciós kollégái­kat alaposan meglepték. Már tavaly augusztusban elmondtam, hogy az ellentör­vény eltörlését vagy egy gyenge törvénnyel való helyettesítését nem fogjuk támogatni. Akkor néhány képviselő megkérdezte tőlem, komolyan gondoljuk-e, mire én azt mondtam: igen. Ta­valy novemberben, december­ben mélyponton volt a koalíció a főügyészválasztás miatt, ak­kor azért nem akartam ezzel előjönni, nehogy olajat öntsek a tűzre. De több koalíciós politi­kussal és az SaS elnökével is be­széltem erről. Az utolsó csepp a pohárban a magyar államfő múlt heti látogatása volt. Pri­mitivizmusnak és arcátlanság­nak tartom, hogy itt kampá­nyok a magyar állampolgárság mellett. Lépésünk azokat lep­hette csak meg, akik azt hitték, a koalíció 79 képviselője mind bólogatójános, akik mindent megszavaznak, amiben a Koa­líciós Tanács megegyezik. Most lehet, hogy naivan azt hiszik, kicsit megijesztenek minket, és ezzel minden meg lesz oldva. Azt üzenem nekik: pechük van. Én biztos nem szavazom meg ilyen formában a tervezetet, és szerintem a másik három kol­légám sem. Mint mondja, elő szeretné segíteni, hogy a magyarok Szlovákiába otthon érezzék magukat. A nyelvtörvény tár­gyalásakor viszont elutasí­totta a pénzbírságok eltörlé­sét - pedig ez fontos, szimbo­likus lépés lehetett volna. A nyelvtörvény ügyében Bu- gár Béla elérte, amit lehetett. A jogszabály teljesen megválto­zott, a pénzbírság összege a fe­lére csökkent, és csak olyan ese­tekben lehet kiróni, amikor éle­tet, egészséget vagy vagyont ve-. szélyeztető helyzet áll elő. Nem látom okát, hogy egy gyár fel­robbanása esetén a községi rá­dió csak magyar nyelven fi­gyelmeztesse a lakosokat, ha ott olyanok is lakhatnak, akik nem beszélnek magyarul. Úgy ér­zem, ebben az ügyben nagy lé­pést tettünk afelé, hogy az em­berek ne érezzék úgy: megbün­tethetik őket csak azért, mert magyarul beszélnek. Ön fél évvel ezelőtt újonc­ként került a parlamentbe. Milyennek látja most? Olyan hely, ahol az ember elmondhatja a véleményét, és befolyásolhatja az ország sorsá­nak alakulását. Ebből a szem­pontból nagyon jó. Az állam- polgársággal kapcsolatban is örülök, hogy mi lehetünk a mér­leg nyelve, és ezt olyan tör­vénymódosítás beterjesztésére használhatom fel, amely védeni fogja Szlovákia érdekeit. Tetszik a parlamenti munka, egyébként is olyan ambícióval érkeztem ide, hogy megváltoztassak pár dolgot. Tavaly sikerült a kor­mányprogramba beépítenünk néhány javaslatunkat. A közel­jövőben újabb tervezetekkel fo­gunk előállni, melyek alapján a nyilvánosság meggyőződhet ró­la, volt értelme négy egyszerű embert bekarikázni az SaS vá- lasztásilistájánakvégén. Jobbat vagy rosszabbat várt a választások előtt? Naivan néha jobbra számítot­tam, de ha realisztikusan néz­tem a dolgokat, akkor láttam, mi várható a képviselőktől. Ezek szerint egyik párt képviselői sem lepték meg. Az SNS és a Smer képviselői pozitív értelemben nem. Né­hány koalíciós politikusban vi­szont csalódtam, akiket koráb­ban szinte politikai példaké­peknek tartottam. Rövid időn belül viszont rá kellett jönnöm, hogy csak egyszerű rókák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom