Új Szó, 2011. január (64. évfolyam, 1-24. szám)

2011-01-27 / 21. szám, csütörtök

ivww.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JANUÁR 27. Vélemény és háttér 7 A terrorfenyegetettségben élő USA-ban elfér egy-egy kettős állampolgár a hírszerzésben Kettős állampolgárok, oszolj! Ha a Szlovákiában job­bára csak a politikai thrillerekből ismert amerikai NSA-t (Natio­nal Security Agency) a Szlovák Információs Szolgálattal, vagy a Nemzetbiztonsági Hiva­tallal említenénk egy la­pon, az amerikai nagy- követség sajtószemlét készítő attaséja való­színűleg heveny röhögő­görcsöt is kapna reggeli kávéja mellé. KOCUR LÁSZLÓ A számos különbség közül az egyik, hogy a Keith B. Alexan­der vezette amerikai nemzet- biztonsági csúcsszervnek egye­di elbírálás után kettős állam­polgárok is a tagjai lehetnek, míg a Karol Mitrík-félének nem. Az évtizedes terrorfenyege­tettségben élő Egyesült Álla­mokban elfér egy-egy kettős ál­lampolgár a hírszerzési struk­túrákban, a kis Szlovákia vi­szont attól retteg, hogy egy magyar állampolgárságú kato­natiszt vagy ügynök, ha netán egy szlovák csodafegyverről szerezne tudomást, a fogai közt tartott rohamkéssel azonnal Budapestig úszna a jeges Du­nán, hogy ott jelentse azt. A kormány tegnap támogatta a kereszténydemokraták javasla­tát, melynek értelmében a rendőrség, a Szlovák Informá­ciós Szolgálat, a büntetés-vég­rehajtás, a vasúti rendőrség, a hadsereg, a Nemzetbiztonsági Hivatal, a vámőrség és az ügyészség kötelékében nem tevékenykedhetnek kettős ál­lampolgárok. A törvénymódo­sító javaslatról februári ülésén tárgyal a parlament. S persze, mire az akta a parlament és a kormányhivatal közti 1,7 kilo­méteres távolságot megteszi, sok minden történhet, ugyanis a módosítást kiötlő KDH és a Híd további kétoldalú tárgyalá­sokat fog folytatni a témában. A kereszténydemokraták lát­szólag hajlanak az enyhítésre, legalábbis Pavol Hrušovský a napokban ebben a szellemben nyilatkozott, de annyira azért nem voltak rugalmasak, hogy a kormányülés programjáról a KDH-s kormánytagok annak visszavonását kezdeményez­zék, szokásuk szerint arra épít­ve, hátha valahogy „átcsúszik”, ott is, a parlamentben is... Most komolyan, egy a nagy- mihályi gépesített lövészeknél szolgáló kettős állampolgársá­gú törzsőrmester, egy ipolysági finánc, netán egy komáromi rendőrzászlós, esetleg a Nem­zetbiztonsági Hivatalban elekt­ronikus aláírásokat készítő al­kalmazott ugyan mit tudna ár­tani e hazának? A probléma a törvényalkotók sunyi alapfelte­vése - és ebben a szemforgató kereszténydemokraták kezet foghatnak az izgága Igor Matovičcsal -, hogy a kisebbsé­gi magyarok, ha magyar identi­tásukat egy olyan hangsúlyo­zottan szimbolikus elemmel is növelik, mint az állampolgár­ság felvétele - lojalitásról szóló felmérések ide vagy oda -, nem lehetnek jó szlovák állampolgá­rok, legalábbis annyira nem, hogy az ország törvényeit, rend­jét, biztonságát védjék. Mintha a koronás igazolvány munka- szerződést jelentene az Alkot­mányvédelmi Hivatalhoz. Ho­lott az ilyen szervezetek, akit akarnak, azt állampolgárság nélkül is megtalálják, a kisebb­ségi magyar pedig nem válik au­tomatikusan hazaárulóvá, ha - még egyszer hangsúlyozzuk - szimbolikusan visszaveszi azt, amiről nagy- vagy dédszüleinek kényszerűen kellett lemondani. De a nemzeti ködön át ez mint ha nem (így) látszana... (Peter Gossónyi rajza) Kérek húsz deka edámi sajtot, de fúrjon még bele lyukakat, hogy az asszony többnek lássa! Rosszul gondolja, aki úgy véli, csak és kizárólag Amerika a nagy lehetőségek hazája Szlovákiában is bárkiből lehet bármi LAMPL ZSUZSANNA Nem értem, miért gondolja mindenki, hogy Amerika a nagy lehetőségek hazája, ami­kor ez Szlovákiára épp úgy ér­vényes. Nálunk is lehet bárki­ből bármi. Nemrég egy ismert pozsonyi kávézóban süteményt kértem. A pincér csak kétszer felejtette el kihozni. Aztán megkaptam a sütit egy forma- tervezett, fekete, négyszögle­tes tányéron, ami színben passzolt a berendezéshez, ám a dizájnos szűrt fényben jól lát­szott, hogy a szélei telis-tele vannak ujjlenyomatokkal. Több helyen is végigtapogat­tam a tányér szélét, de nem hagytam rajta nyomot, amiből arra következtetek, hogy a tor­taszeletemet mosatlan tányé­ron szolgálták fel. Ez pedig azt bizonyítja, hogy nálunk bárki­ből lehet kávézótulajdonos, de pincér is. A kozmetikában jártas, mun­kát kereső lány felfigyelt egy jól hangzó hirdetésre. Telefonált, behívták. Izgalommal készült a megbeszélésre. „Odamentem, legalább ötvenen voltunk. So­káig fog tartani, míg sorra kerü­lök, gondoltam. Aztán kijött egy apám korabeli pasi, körülné­zett, hármunkra rámutatott, a többieket pedig elküldte. Öt perc múlva behívtak a terembe. Három újabb, apám korabeli férfi ült az asztalnál, elég le- lombozottan. Amikor meglát­tak, nagyon felvidultak, és megkérdezték, értek-e a koz­metikához, mert ők luxuster­mékeket forgalmaznak, és eze­ket kellene árulni. Mondtam, hogy én a kozmetikához na­gyon értek, de erről a márkáról még sohasem hallottam. Erre az egyik felugrott, és azt mondta, hogy pedig ez világhírű termék, magam is kipróbálhatom, mindjárt ken belőle az arcomra. Na, ettől teljesen megrémül­tem, hogy egy ilyen pasi az ar­comhoz nyúljon, ráadásul va­lami pacsmaggal! Gyorsan fel­álltam, mondtam, hogy én úgy­sem lennék jó eladó, mire a má­sik pasi kijelentette, hogy nem kell aggódnom, három héttel ezelőtt még ő sem tudott erről semmit, mert akkor még az épí­tőiparban dolgozott...” Tavaly hetedmagammal be­iratkoztam egy lakberendezői tanfolyamra. Az első két órán ki hogy tud alapon dobozokat kellett rajzolnunk, a másodi­kon csendéletet festeni. A har­madik órán a tanár á perspek­tíva kétperces magyarázata után le akart rajzoltatni egy la­kásbelsőt a jobb sarokból, majd madártávlatból nézve. Bátor­kodtunk megkérni, hogy ma­gyarázza el még egyszer, és szakirodalmat is ajánlhatna. Ettől teljesen kiborult, mond­ván, erre nincsenek szabályok, erre rá kell állnia az ember szemének! Művészettörténeten egy másik tanár szóról szóra a könyvből olvasta fel az anyagot... Nem szaporítom a szót, elég gyorsan abbahagytuk a kurzust (persze a pénzt nem kaptuk vissza). Az utolsó ott töltött óra után az egyik osztálytársam búsan megjegyezte: „sajnos, lakbe­rendező már nem leszek”. „Az igaz - mondta neki a másik -, de miniszter még mindig lehet belőled!” KOMMENTAR Dominó? Bumeráng? MAL1NÁK ISTVÁN Fura fintora lenne a történelemnek, ha egy önégető tunéziainak sikerülne, ami George Bushnak nem, hiába vetette be a világ legerő­sebb hatalmának minden katonai, gazdasági és politikai erejét. Bush Irakban akarta megterem­teni a nyugati típusú demokráciát, amely példa­ként szolgálhatott volna a többi arab önkény­uralmi rendszernek is. De a nyugati demokrácia exportjának elmélete megbukott. Az önégetés után Tunéziában a szegény­ség, az elnyomás ellen kitört jázminos „forradalom” eltörölte Ben Ali önkényuralmi rendszerét. Vele a legvilágiasabb, ezért a Nyugat által támogatott, a szélsőséges iszlám fundamenta­lizmus ellen küzdő rezsim dőlt be. Tunézia példája ragadós. Az arab országokban napi gyakor­lattá vált az önégetés, az iszlám világban eddig ritka tiltakozá­si forma. A szegénység, a munkanélküliség elleni tiltakozási hullám az utcára vitte a tömegeket Algériában, Marokkóban, Jemenben, Jordániában, Egyiptomban. Ez utóbbi külön feje­zetet érdemelne, mert az arab világvezető hatalma, Mubarak Amerika barátja, rendszere a leginkább hasonlít Ben Aliéra, abban is, hogy keményen elnyomja az ellenzéket, elcsalja a választásokat stb. A Nyugat neki is mindent elnéz. Kedden például az utóbbi évtizedek legnagyobb tüntetését tartották Mubarak politikáj a ellen Kairóban, az emberek demokráciát követeltek. Az is jelez valamit, hogy szétverték őket ugyan, de nem olya keményen, mintkorábban. Mubarak talán nem akart a tunéziaihoz hasonló lázadást provokálni. Meghökkentek az arab despoták. Reformokat helyezett kilá­tásba az algériai, a marokkói vezetés, a jordán uralkodó „konzultációkat kezdett a néppel a társadalmi elégedetlen­ség miatt”, és még a vaskezű jemeni ezredes-diktátor is re­formokat ígért. Új elem, amely felkészületlenül érte az ural­kodó osztályokat: Tunézában is, Egyiptomban is internetes közösségi oldalakon szervezték a megmozdulásokat. Inter­netes forradalom az iszlám világban? Ez az arab demokrati­zálódás kezdete? Nem lehet tudni. Fura az iszlám világ, minden megtörtén­het. Amikor Iránban a népharag elűzte a sahot, egy világi po­litikus vette át a kormányzást. De hazatért Khomeini ajatol- lah, és az iráni forradalom bumerángként ütött vissza, a per­zsáknál megszületett a legkeményebb vallási-papi diktatúra. Tunéziában még forradalmi lázban ég az utca, de a mecse­tekben már szabadon terjesztik az igét a fundamentalista papok. Mubarak Egyiptomban a parlamentből is kiszorította - a népszerű, iszlamista, Nyugat- és Izrael-ellenes Muzulmán Testvériséget. Ne legyenek kétségeink: ez venné át a kor­mányaidat, ha Mubarak úgy bukna, hogy a fiát nem sikerül hatalomra segítenie. Nem tudni, hová vezet, ami az arab világban zajlik. Ne várjuk, hogy Tunézia után dominóként bedőlnek a rezsimek. De már az is valami, hogy megijedtek és tárgyalnának a „néppel”. TALLÓZÓ DIE PRESSE Miközben fél Európa a ma­gyar kormányt kritizálja, ép­pen az „ősellenség” Szlovákia viselkedik meglepően csen­desen - írta a Die Presse. Az osztrák konzervatív napilap tudósítást közölt a magyar és a szlovák államfő múlt heti ta­lálkozójáról. A magyarok a je­lek szerint támogatják az új megbékélési légkört, azzal, hogy elfogadják a kinyújtott kezet - írta a lap. „Sólyom László éveken át csak magán­látogatásokat tett Szlovákiá­ban, magyar nacionalisták rendezvényein, mint például egy magyar király emlékmű­vének felavatásán, de lehető­leg kerülte, hogy teljesen hiva­talos formában találkoznia kelljen hivatali kollégájával, Ivan Gasparovičcsal”. Utódja, Schmitt Pál ezzel szemben készségesen elfogadta a meg­hívást. Jutalomként éppen a heves bírálatok időszakában kapott „abszolút támogatást” a magyar európai uniós elnök­ség Szlovákiától. Magyaror­szág kudarca a szoros regioná­lis kapcsolatok miatt Szlovákia számára is kudarc volna - mondta Gasparovič, aki elis­merte azt is, hogy „a kiváló együttműködés mellett prob­lémák is vannak” a kétoldalú kapcsolatokban. Mint azt Mikuláš Dzurinda külügymi­niszter elismerte, az új szlovák szelídségben rendszer van. „Fújhatnánk most a trombitát, de akkor úgy nézne ki, mintha kihasználnánk az alkalmat” - idézte a lap a szlovák minisz­tert. A Die Presse egy másik írásban részletesen beszámolt a magyar médiatörvény euró­pai bizottsági bírálatáról is, a birtokukba került és az újság internetes oldalán közzétett angol nyelvű bizottsági levél alapján. A jórészt korábban a bizottság szóvivője által is is­mertetett aggályokról írva a lap kiemelte: a bizottságnak „komoly kétségei” vannak azt illetően, hogy a törvény összeegyeztethető-e az uniós joggal. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom