Új Szó, 2011. január (64. évfolyam, 1-24. szám)

2011-01-25 / 19. szám, kedd

10 Kultúra - hirdetés ÚJ SZÓ 2011. JANUÁR 25. www.ujszo.com Egy közepes írói vénával megáldott szerző műve került vászonra Facebook-karácsony, avagy a könyvpiac bevétele A népi kultúra egy hallatlanul izgalmas szeletével ismerkedhetünk meg Gömöri szitkok könyve GYŐRI ZSÓFIA Az ünnepi szezont egyértel­műen a Facebook uralta. A film megjelenése hatalmas év végi bevételeket hozott a mo­ziknak, és a mozgóképpel kö­rülbelül egyidejűleg piacra dobott Véletlenül milliárdos című könyv pedig a legtöbb huszonéves karácsonyfája alatt ott várakozott. Ben Mezrich, amerikai új­ságíró, zsurnaliszta vénáját meg nem meghazudtoló mó­don ráérzett a társadalom igé­nyére, és megírta a könyvet ar­ról, hogyan született a Face­book. Az irodalminak távolról sem nevezhető mű legfonto­sabb aspektusa, hogy ez az írás szolgált alapul a Social Net­work - A közösségi háló című filmhez. A könyv teljes mér­tékben megegyezik a filmmel, ám színvonalában meg sem közelíti David Fincher moziját. Általánosan elfogadott tény, hogy a filmek alapjául szolgáló könyvek jobbak, mint maguk a mozgóképek, ám ez jelen esetben nem mondaható el. Egy közepes írói vénával meg­áldott szerző munkáját egy ki­emelkedően tehetséges rende­ző vitte vászonra. Míg a sztori filmen remekül működik, a könyv unalmas. Mind dramaturgiája, mind pedig szándéka zavaros az ol­vasó számra. Egy regényt ol­vasunk? Ahhoz túl egysíkú­nak érződik a cselekmény, és a dilettánsán megírt szöveg inkább kínos érzéseket vált ki, mintsem katarzist. Az ember olvasás közben azon kapja magát, hogy a másnapi ebé­det főzi meg fejben ahelyett, hogy a kezében tartott könyv­re figyelne. Ha pedig biográ­fiának szánta Mezrich a köny­vet, akkor érthetetlen, hogy miért nem derül fény Zucker­berg Facebook előtti életére, és az egyetemen eltöltött ide­jének személyes eseményei miért hiányoznak az írásból. Természetesen nem elhanya­golható szempont a magyar fordítás sem. Az angol szlengben jártas olvasó érzi a fordítás erőltettségét, és sejti, hogy a könyv eredeti nyelven talán jobban működne. Szerencsére a Facebook- irodalom nem áll meg csupán egy könyvéi, így a divatban kevésbé jártas szülők David Kirkpatrick The Facebook Ef­fect (A Facebook-effektus) című könyvét vették meg a csemetéknek, amely magya­rul jelenleg még nem olvasha­tó. Mennyivel szerencséseb­bek ők! A szintén újságíróként dolgozó Kirkpatrick egy való­di Facebook (nem Mark Zu­ckerberg!) életrajzot tár az olvasó elé. A The Facebook Effect a közösségi háló 2004 óta tartó buktatóktól egyálta­lán nem mentes diadalmene­tének antológiája. Csupán va­lós eseményekből és adatok­ból dolgozik, remek stílusban, ami letehetetlen könyvet eredményez. A könyv foglal­kozik az oldal pénzügyi hátte­rével, közösség formáló as­pektusával és politikai aktivi­tásra tett hatásaival, teszi mindezt interjúkra és szemé­lyes élményekre támaszkod­va. A két könyv közötti legna­gyobb különbség a szerzők felkészültsége. Mezrich iro­mányán érezhető a sikerhaj- hászó hozzáállás, ami egy ér­dektelen könyvet eredménye­zett. Kirkpatrick több hónapot töltött el a közösségi háló székhelyén, Kaliforniában Zu- ckerberggel, a dolgozókkal és a befektetőkkel ahhoz, hogy egy valóban izgalmas és az in­ternetről szóló irodalomban fontos könyvet tegyen le az asztalra. Ritka jelenség látott nap­világot a hazai könyvpia­con az óév utolsó napjai­ban. A rimaszombati Pat­rióta Kiadó Gömör-Kis- honti Téka sorozatának 18. kiadványaként jegy­zett két vaskos kötet szer­zője, Zsupos Zoltán nem kisebb feladatra vállalko­zott, mint hogy össze­gyűjtse egy történelmi vármegye, Gömör-Kis- hont - jobb szó híján vagy stílusosan - szitokkincsét. KÖVESD1 KÁROLY Magyarán: káromkodásait, hiszen ezt jelzi a kötet címe is: Gömöri káromkodások könyve. Lehetséges több mint hét­száz oldalon keresztül ká­romkodásokat, illetve a ká­romkodásokról olvasni? Bi­zony lehet, méghozzá reme­kül lehet szórakozni rajtuk. Mindig is sejtettem, hogy a káromkodást cifrázni igazán a latin nyelveken, spanyolul vagy olaszul lehet, de legfő­képpen magyarul. Ám hogy micsoda szóvirágokat volt ké­pes szárba szökkenteni a ha­ragra lobbant gömöri pór, polgár vagy nemes ember, ar­ról sejtelmem sem volt. Ahhoz Zsupos Zoltán hangyaszor­galmú kutatásaira, illetve azok közzétételére volt szük­ség. Akinek természetesen testhezálló volt a feladat, hi­szen nevét néprajzkutatóként és levéltárosként számtalan érdekes témában végzett munkáiról ismerhetjük. A káromlással foglalkozó irodalom természetesen nem teljesen új a nap alatt, s a kö­tetben erről is kaphatunk rö­vid tájékoztatót. A múltból is­merhetünk néprajzi, nyelvé­szeti, büntetőjogi és vallástör­téneti szempontú kutatásokat és közléseket (Györffy István, Gunda Béla, Epeijessy Ernő, Czigány László, Nyerges Ág­nes, B. Kovács István, hogy csak néhány nevet említsünk), tudomásunk szerint azonban ez az első ilyen nagyszabású és kizárólag e témával foglalkozó gyűjtemény. A szerző Rozsnyó és Rimaszombat iratanyagá­nak (megyei és más, főleg ta­núkihallgatási jegyzőköny­vek) feltárásakor több mint négy évszázad forrásanyagát kutatta. Eredeti szándéka az volt, hogy csupán a káromko­dásokat rögzíti, később vált vi­lágossá számára (az olvasó szerencséjére), mennyire fon­tos az egyéb körülmények rögzítése is. Maguk a károm­kodások mellett így fontos közlendővé váltak tágabb szö­vegkörnyezetük segítségével elhangzásuk körülményei is. Nem elhanyagolható a gyűjte­mény etnikai-földrajzi szem­pontból sem, hiszen Zabartól Pohorelláig, Dobsinától Koka- váig, Kecsőtől Várgedéig ka­landozhatunk térben és idő­ben, s természetesen a keve­redő, a tájak, néprétegek egy­mást „gazdagító” szókincsé­ben és nyelvi leleményeiben. A kötet több részre oszlik. A szerző előbb körbejárja és be­tájolja témáját, s egy rövid ku­tatástörténet után felvezeti, hol, milyen körülmények közt és hogyan káromkodtak ele­ink, milyen tiltások és bünte­tések léteztek a századok so­rán a káromkodás ellen, s ho­gyan szegték meg ezeket az emberek, illetve mi adott okot arra, hogy olykor válogatatla- nul kifakadjanak. Ezt követi mintegy 250 oldalon maga a gyűjtemény, míg a második kötet a káromkodások forrása­it tartalmazza. Senki ne ijedjen meg a ká- romkodásözöntől (bár a gye­rekek kezétől tegye kissé távo­labb), hanem búvárkodjon azzal a szándékkal ebben a könyvben, hogy népi kultú­ránk egy (igaz, nem a magas kultúrába tartozó) hallatlanul izgalmas szeletével ismerke­dik meg. A kötetet e tekintet­ben nemcsak a beavatott szakmának, hanem a tágabb közönségnek is melegen tud­juk ajánlani. Nyelvi improvi­zációk sokszínűségéről van szó elsősorban, melynek gya­korlása „nagy részt enged a képzeletnek a nyelvalakító működésben”. Egy dolog nem derül ki a kö­tetből: vajon a gömöri atyánk­fiái többet káromkodtak-e, mint a Kárpát-medence más tájain élő emberek? De hát ez nem is volt célja a szerzőnek, aki előszavában némi humor­ral jegyzi meg, köszöni család­jának, hogy türelemmel visel­te, ha olykor idézett a munká­jából... (Zsupos Zoltán: Gömöri káromkodások könyve 1-2. 314 1. Gömör-kishonti Múze­um Egyesület, Patrióta Ki­adó, 2010) Ti) umk %* ty Program a tudás közvetítésére - szórakoztató formában A Panta Rhei támogatásával a 2010/2011-es tanévben (január - február) 500 diák számára biztosítottunk lehetőséget szórakoztató módon ismereteket szerezni magyar irodalomból. A program Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula és Nagy Lajos életműve mellett fokozott figyelmet szentel az olvasásnak és / szövegértelmezésnek. p^taRhei NYOMDAFESTÉKET TURO IDEZETEK ♦ „eredj akasztófára való Részeges Disznaja s Huntsfutja ki a Házból, nem félekén tőled ebadta Diszna...” (1830, Rima­szombat) ♦ „...Magda Józsefné engemet torka szakattára Svandrá- nak, ki tsapott Opsitosnénak, rongyosnak, vén Berzéthi Kaf­kának kiáltott, azt állitván becstelenitő kiabálássai között: hogy én a Nemes Várost meg tsaltam légyen, össze vissza korhelyet mondván; Azért dühösködöl te vén korhely hogy a Kortsmát el vették tolled, annak következésében a hordón mindég nem ülhetsz, és nem ihatok..” (1829, Rozsnyó) ♦ „Hamis a lelked Kutya muhar nemzetsége, bolod disznó, Kutya fekete nyakra valós Nemzetsége, Kóldús Kutya, az Anyádatis én tartottam alamisnával hunczfutnál hunczfu- tabb.” (1756, Rimaszombat)

Next

/
Oldalképek
Tartalom