Új Szó, 2011. január (64. évfolyam, 1-24. szám)

2011-01-21 / 16. szám, péntek

Vélemény És háttér 7 www.ujszo.com UJSZÓ 2011. JANUAR 21. Kétségkívül népszerűtlen lépés több ezer embert elengedni, ám a jelenlegi helyzet tarthatatlan Visszatáncolás Aki az elmúlt hetekben kezdte volna hiányolni a miniszterelnöki tánc­órákat, ezen a héten megkaphatta a maga adagját. Iveta Radičová először a vasutak lét­számleépítése kapcsán, majd az egyetemisták já­rulékfizetésének ügyé­ben hátrált meg. MÓZES SZABOLCS Elég volt ehhez egy-egy lob­bi jellegű találkozó az érintet­tek érdekvédelmi szervezetei­nek képviselőivel, a kormány­fő átírta a kottákat. Radičová visszatáncolásai- nak két oka van, melyek közül az egyik kisebb, a másik na­gyobb problémát jelent. Saj­nos ez utóbbiból van több. Egyrészt akkor visszakozik, amikor be kell látnia, minisz­tere (vagy ő maga) egy-egy te­rületen valóban túllőtt a célon, pontosabban: találata olyan csoportokat is ért, amelyeket nem állt szándékában „lete­ríteni”. Az utólagos korrekció mindenképpen jobb, mint a hibák el nem ismerése, mégis fel kell tenni a kérdést: hogyan készítik elő az illetékesek a módosításokat, ha ilyen ko­moly hibák csúszhatnak bele. Példa erre a fentebb említett járulékfizetési probléma - a január elsejétől életbe lépett változtatások szerint ugyanis a 26 évnél idősebb egyetemi hallgatóknak egészségügyi já­rulékot kellett volna fizetniük. Szép dolog, hogy most meg­ígérik, áprilisban már hatályon kívül lesz a módosításnak ez a része, ám addig több tízezer hallgatónak okoznak nem kis kellemetlenséget. A visszatáncolások másik ti­pikus oka, amikor megijednek egy-egy tervezett vagy már fo­ganatosított intézkedéstől - és ez a sokkal nagyobb probléma. Ilyen a vasúti leépítések ügye is. Nem kell ahhoz közgaz­dásznak vagy vasúti szakem­bernek lenni, hogy tudjuk, a vasutaknál túlfoglalkoztatott­ság van. Ami nem lenne prob­léma, ha egy magáncégről lenne szó, mely ebben élné ki jótékonykodási hajlamát. Ám a vasúti társaságok állami vál­lalatokként minden egyes év­ben tetemes veszteséget pro­dukálnak, amit nekünk, adófi­zető honpolgároknak kell ki­egyenlítenünk. Nemcsak a mil­liomosoknak vagy az átlagbér körül keresőknek, hanem azoknak is, akiknek soványka fizetésük minden egyes centjét alaposan be kell osztaniuk. Kétségkívül népszerűtlen lépés több ezer embert elen­gedni, az elbocsátások pedig sokszor személyi tragédiákkal járnak, ám a jelenlegi helyzet egyszerűen tarthatatlan. Az volt már öt, tíz, húsz, de har­minc évvel ezelőtt is (csak ak­kor még ez számított a „normának”). A koalíció vá­lasztóinak nagy része pont azért voksolt a négy kormány­párt valamelyikére, hogy rendbe tegye az országot. Radičová ezzel a bizalommal játszik minden egyes visszalé­péssel. Az pedig csupán csalfa remény, hogy az ilyen „szociá­lisan érzékeny” lépésekkel esetleg baloldali szavazatokat lehetne szerezni. Ahhoz ez édeskevés. (Peter Gossónyi rajza) Hogyan játszol? Orbán Viktort gyakrabban támadják, mint te az ellenfél kapuját! Kedves mailezők, bojkottálják az összes bankfiókot, biztosítót, azok tulajdonosai is külföldiek A szomszéd Slovnaftja KÖVESDI KÁROLY Érdekes levél köröz az in­terneten Szlovákiában. Talán ön is megkapta. A levélíró fel­szólítja a gépkocsi-tulajdono­sokat, hogy bojkottálják a benzinkutakat, és ne akarja­nak 1,32 euró (40 Sk) fölötti árat fizetni a gázolajért és a benzinért. A hírek szerint a benzin ára 1,50 euró fölé fog emelkedni, s ez tűrhetetlen. Hogyan szeretnék elérni, hogy a benzin ára csökkenjen? Eh­hez „közös és szolidáris” fellé­pésre van szükség. Valaki elő­állt a zseniális ötlettel, írja a levélíró, hogy az autósok a hó­nap bizonyos napján ne vásá­roljanak benzint, mondjuk csütörtökön vagy pénteken, ezen azonban a forgalmazók jót derültek, hiszen ha nem ve­szünk benzint, magunknak ár­tunk vele. Ám a következő ajánlat, az aztán megold min­dent! Ha hatni akarunk a piac­ra, és le akarjuk verni a benzin árát, ne tankoljunk a Slovnaft kútjainál. Ha nem tudják el­adni a benzint, kénytelenek lesznek árat csökkenteni. Ha ők árat csökkentének, a többi is kénytelen lesz. Ehhez, ajánl­ja a névtelen szerző, félmillió autós összefogására van szük­ség. Az e-mailben érkezett le­velet 30 címzett kapta meg, s ha mindegyik legalább tíz helyre továbbítja, az 300, ha azok is, az 3000 stb. A neki­buzdulás eredményeként a le­vél uszkve 300 000 címzetthez juthat el. A recept tehát: tíz címre kell elküldeni a levelet. Ez a kis primitív piramisjá­ték, amilyen naiv, olyan rafi­nált és célirányos, hiszen most jön a java, a mondandó lénye­ge: A levelezésen túl ne feled­jék bojkottálni a Slovnaft válla­latot, mert elviselhetetlen nye­reségük Magyarországra ván­dorol! (Ezt a mondatot kövér betűvel hangsúlyozzák.) Hát igen, valaki ismét felta­lálta a spanyolviaszt. Csak azt felejtette el, hogy a benzin árát nem a Slovnaft szabja meg, és a legnagyobb nyertese - a jöve­déki adó által - maga a szlovák állam. De toldjuk meg az ötle­telést, hiszen így, önmagában elég soványka. Kedves e-maüe- zők, bojkottálják az összes bankfiókot, biztosítót, mert azok tulajdonosai is külföldiek (például osztrákok, németek, hollandok), a zsolnai, a pozso­nyi és a nagyszombati autógyá­rat (koreaiak, franciák, néme­tek), a kassai vasművet (mocs­kos amerikaiak), a Samsungot (koreai), a legnagyobb ce­mentgyárat (holland), a pár­kányi papírgyárat (ja, annak már annyi). S miután minden külföldi befektető összecsoma­golta a gyárát, és elhúzott a szomszédba, ragadjanak bun­kót, és rohamozzák meg a par­lamentet meg a kormányhiva­talt, mert a munkanélküliség hatvan százalékra fog ugrani, és a szlovák gazdasági csoda önmagába roskad, mint a Kri- vány tetején lobogó őrtüzek parazsa. A szlovák GDP 44 szá­zalékát külföldi részesedésű cégek termelik ki, amelyekben a produktivitás 65 százalékkal magasabb, mint a hazai kézen levőkében. Úgyhogy, üssük a rohadt labancot, s majd éhen halunk. De milyen édes lesz az agónia abban a tudatban, hogy adtunk egy nagy orrost Ma­gyarországnak, s utána el lehet verni a port a politikusokon. Az intemetszolgáltató pedig, aki szintén nem honi gyalogem­ber, boldogan röhög a markába a sok százezer levél hasznán. KOMMENTAR Vörös Dani MOLNÁR IVÁN Az Európai Parlament szerdai ülésén Orbán Vik­tor - akit a magyar médiatörvény ellen tiltakoz­va több EP-képviselő leragasztott szájjal és „cen­sored” feliratú újságcímlappal fogadott - a soros elnökség programját ismertette, a nap sztárja mégsem a magyar miniszterelnök volt. A nap hőse Dániel Marc Cohn-Bendit, az Európai Zöl­dek- Európai Szabad Szövetség frakció társelnöke, akinek a magyar médiatörvény ellen intézett gyújtó hangú, heves ér­zelmektől sem mentes beszédére szinte az összes média felfi­gyelt. Cohn-Bendit szerint Orbán európai Chávezként visel­kedik, aki - a baloldali venezuelai elnökhöz hasonlóan - kép­telen megérteni „a demokrácia lényegét, Európa struktúrá­ját”. „Felfogja-e Orbán úr, hogy mi, az EU a totalitarizmus el­len születtünk meg?” - tette fel a kérdést a felpaprikázott EP- képviselő a magyar médiatörvény kritikusainak legnagyobb örömére, hogy végre egy karakán „európai” társra akadtak. Nem ártana azonban nekünk is feltenni egy kérdést. Ki is való­jában Cohn-Bendit, aki szélsőbaloldali diktátorokhoz hasonlít­ja Orbánt? Nos, az ismerősei által „Vörös Daninak” becézett po­litikus az 1968-as francia diáklázadások egyik szélsőbaloldali vezéralakja, aki később egy MárxKárolyörökségét ápoló köny- vesboltotis vezetett. Az 1975-ös, The Grand Bazaar című könyvben arról ír, milyen intim testi kapcsolatban állt kiskorú­akkal abban az időszakban, amikor anarchistaként egy radiká­lis kommunában éltNyugat-Németországban.Apolitikust a német rendőrség ráadásul azzal gyanúsította, hogy éveken át anyagüag is segített egy Hans-Joachim Klein nevű szélsőbalos terroristánakrejtőzködni az igazságszolgáltatás elől. Kleint 2001-ben a német igazságszolgáltatás 9 év börtönre ítélte, amiért részt vett az OPEC, az olajtermelő államok szervezete el­leni 1975-ös bécsi túszejtő akcióban. A politikust csak az men­tette meg, hogy az Európai Parlament nem sokban különbözik a világ többi parlamentjétől, és a képviselők hamis kollegialitá- sánakköszönhetőenvisszautasítottákCohn-Benditmentelmi jogánakmegvonását. Madarat tolláról, embert barátjáról. Ha hihetünk a közmon­dásnak, a magyar médiatörvény korrekt kritikusainak kelle­ne a leghatározottabban elhatárolódniuk a Vörös Danihoz hasonló, gyanús múltú szélsőbaloldali hordószónokoktól, akik a primitív érzelmi kirohanásaikkal épp az ellenkező tá­bor szekerét tolják. Orbán Viktor helyében küldenék egy kö­szönőlevelet Cohn-Benditnek, hiszen amíg ilyen ellenfelei vannak, nincs mitől félnie. JEGYZET No komment LŐR1NCZ ADRIÁN Örvendetesnek aligha nevezhe­tő tény, hogy míg a kisebbsé­gi nyelvhaszná­lati küszöb csak nem akar „alábbszállni” húszról mond­juk tíz százalékra, a gyakorlati anyanyelvhasználat színvo- nalajó ideje bukórepülésben van. Kimondottan katasztró­fa, hogy mindezt kitesszük a kirakatba (pontosabban a hirdetőtáblákra) .ország és vi­lágörömére. íme, némi ízelítő a Csallóköz központj ában, tehát Dél-Szlovákia statiszti- kaüaglegmagyarabb régiójá­ban fellelt hirdetésekből, szó szerint idézve. Kezdjük azzal, hogy „Bérbe adó hüttős tur­bos Ávia”, Dunaszerdahely környékén. Hogy bérlője mégse szenvedjen egészség- károsodást, ugyanott kínálják ahidegelleni beváltmegol­dást: „Eladó új pufajka öltön”; igényesebb hüttős-turbós fel­használóknak címezve pedig: „Eladó női szlóvákbunda”. Egy másik vállalkozó szellem „6 dr. új szivacs madrac”-ot kínál igen jutányos áron, de ígéretesnek tekinthető az a névre szóló hirdetés is, mely szerint „Eladó kuferos varó- gép Nicoleta” (ha ahölgynem jön érte, más is elviheti). A műszaki szféránál maradva: korrekt ajánlatnak tunika „tá­ra traktor után fogatható eke olcsón”, ám a pálmát az „El­adó hejjségbe áló ventilátor” viszi. Teljesítményét a hirdető sajnos nem adja meg, ami kár, mivel egy egész település hűtésére alkalmas berendezés megérdemelne ennyit. Lehet, hogyhasználtszélerőművet, turbinát próbál értékesíteni üyturpis módon? Vigyáz­zunk! Valamivel brutálisabb: „Eladó kétéves kan”. A kedves állat éppúgy lehetkutya, mint ivarérett vaddisznóhím, ezért a vétel előtt tessenek pontos tájékoztatástkérni. Másvalaki tömören adja a széles vásárló- közönség tudtára, hogy „El­ajándékozok négyéves szu­kát” - mert a hirdetésekreci- piensei nemszeretikasokri- zsát. Atömörítés magasiskolá­ja, sőt csimborasszója, amit aligha lehet - s nem is igazán érdemes-űberelni: „Anya vágásraeladó”. Erről ki-ki gondoljon, amitakar. Ama- gam részéről annyit tennék hozzá: nó komment.

Next

/
Oldalképek
Tartalom