Új Szó, 2011. január (64. évfolyam, 1-24. szám)
2011-01-21 / 16. szám, péntek
Vélemény És háttér 7 www.ujszo.com UJSZÓ 2011. JANUAR 21. Kétségkívül népszerűtlen lépés több ezer embert elengedni, ám a jelenlegi helyzet tarthatatlan Visszatáncolás Aki az elmúlt hetekben kezdte volna hiányolni a miniszterelnöki táncórákat, ezen a héten megkaphatta a maga adagját. Iveta Radičová először a vasutak létszámleépítése kapcsán, majd az egyetemisták járulékfizetésének ügyében hátrált meg. MÓZES SZABOLCS Elég volt ehhez egy-egy lobbi jellegű találkozó az érintettek érdekvédelmi szervezeteinek képviselőivel, a kormányfő átírta a kottákat. Radičová visszatáncolásai- nak két oka van, melyek közül az egyik kisebb, a másik nagyobb problémát jelent. Sajnos ez utóbbiból van több. Egyrészt akkor visszakozik, amikor be kell látnia, minisztere (vagy ő maga) egy-egy területen valóban túllőtt a célon, pontosabban: találata olyan csoportokat is ért, amelyeket nem állt szándékában „leteríteni”. Az utólagos korrekció mindenképpen jobb, mint a hibák el nem ismerése, mégis fel kell tenni a kérdést: hogyan készítik elő az illetékesek a módosításokat, ha ilyen komoly hibák csúszhatnak bele. Példa erre a fentebb említett járulékfizetési probléma - a január elsejétől életbe lépett változtatások szerint ugyanis a 26 évnél idősebb egyetemi hallgatóknak egészségügyi járulékot kellett volna fizetniük. Szép dolog, hogy most megígérik, áprilisban már hatályon kívül lesz a módosításnak ez a része, ám addig több tízezer hallgatónak okoznak nem kis kellemetlenséget. A visszatáncolások másik tipikus oka, amikor megijednek egy-egy tervezett vagy már foganatosított intézkedéstől - és ez a sokkal nagyobb probléma. Ilyen a vasúti leépítések ügye is. Nem kell ahhoz közgazdásznak vagy vasúti szakembernek lenni, hogy tudjuk, a vasutaknál túlfoglalkoztatottság van. Ami nem lenne probléma, ha egy magáncégről lenne szó, mely ebben élné ki jótékonykodási hajlamát. Ám a vasúti társaságok állami vállalatokként minden egyes évben tetemes veszteséget produkálnak, amit nekünk, adófizető honpolgároknak kell kiegyenlítenünk. Nemcsak a milliomosoknak vagy az átlagbér körül keresőknek, hanem azoknak is, akiknek soványka fizetésük minden egyes centjét alaposan be kell osztaniuk. Kétségkívül népszerűtlen lépés több ezer embert elengedni, az elbocsátások pedig sokszor személyi tragédiákkal járnak, ám a jelenlegi helyzet egyszerűen tarthatatlan. Az volt már öt, tíz, húsz, de harminc évvel ezelőtt is (csak akkor még ez számított a „normának”). A koalíció választóinak nagy része pont azért voksolt a négy kormánypárt valamelyikére, hogy rendbe tegye az országot. Radičová ezzel a bizalommal játszik minden egyes visszalépéssel. Az pedig csupán csalfa remény, hogy az ilyen „szociálisan érzékeny” lépésekkel esetleg baloldali szavazatokat lehetne szerezni. Ahhoz ez édeskevés. (Peter Gossónyi rajza) Hogyan játszol? Orbán Viktort gyakrabban támadják, mint te az ellenfél kapuját! Kedves mailezők, bojkottálják az összes bankfiókot, biztosítót, azok tulajdonosai is külföldiek A szomszéd Slovnaftja KÖVESDI KÁROLY Érdekes levél köröz az interneten Szlovákiában. Talán ön is megkapta. A levélíró felszólítja a gépkocsi-tulajdonosokat, hogy bojkottálják a benzinkutakat, és ne akarjanak 1,32 euró (40 Sk) fölötti árat fizetni a gázolajért és a benzinért. A hírek szerint a benzin ára 1,50 euró fölé fog emelkedni, s ez tűrhetetlen. Hogyan szeretnék elérni, hogy a benzin ára csökkenjen? Ehhez „közös és szolidáris” fellépésre van szükség. Valaki előállt a zseniális ötlettel, írja a levélíró, hogy az autósok a hónap bizonyos napján ne vásároljanak benzint, mondjuk csütörtökön vagy pénteken, ezen azonban a forgalmazók jót derültek, hiszen ha nem veszünk benzint, magunknak ártunk vele. Ám a következő ajánlat, az aztán megold mindent! Ha hatni akarunk a piacra, és le akarjuk verni a benzin árát, ne tankoljunk a Slovnaft kútjainál. Ha nem tudják eladni a benzint, kénytelenek lesznek árat csökkenteni. Ha ők árat csökkentének, a többi is kénytelen lesz. Ehhez, ajánlja a névtelen szerző, félmillió autós összefogására van szükség. Az e-mailben érkezett levelet 30 címzett kapta meg, s ha mindegyik legalább tíz helyre továbbítja, az 300, ha azok is, az 3000 stb. A nekibuzdulás eredményeként a levél uszkve 300 000 címzetthez juthat el. A recept tehát: tíz címre kell elküldeni a levelet. Ez a kis primitív piramisjáték, amilyen naiv, olyan rafinált és célirányos, hiszen most jön a java, a mondandó lényege: A levelezésen túl ne feledjék bojkottálni a Slovnaft vállalatot, mert elviselhetetlen nyereségük Magyarországra vándorol! (Ezt a mondatot kövér betűvel hangsúlyozzák.) Hát igen, valaki ismét feltalálta a spanyolviaszt. Csak azt felejtette el, hogy a benzin árát nem a Slovnaft szabja meg, és a legnagyobb nyertese - a jövedéki adó által - maga a szlovák állam. De toldjuk meg az ötletelést, hiszen így, önmagában elég soványka. Kedves e-maüe- zők, bojkottálják az összes bankfiókot, biztosítót, mert azok tulajdonosai is külföldiek (például osztrákok, németek, hollandok), a zsolnai, a pozsonyi és a nagyszombati autógyárat (koreaiak, franciák, németek), a kassai vasművet (mocskos amerikaiak), a Samsungot (koreai), a legnagyobb cementgyárat (holland), a párkányi papírgyárat (ja, annak már annyi). S miután minden külföldi befektető összecsomagolta a gyárát, és elhúzott a szomszédba, ragadjanak bunkót, és rohamozzák meg a parlamentet meg a kormányhivatalt, mert a munkanélküliség hatvan százalékra fog ugrani, és a szlovák gazdasági csoda önmagába roskad, mint a Kri- vány tetején lobogó őrtüzek parazsa. A szlovák GDP 44 százalékát külföldi részesedésű cégek termelik ki, amelyekben a produktivitás 65 százalékkal magasabb, mint a hazai kézen levőkében. Úgyhogy, üssük a rohadt labancot, s majd éhen halunk. De milyen édes lesz az agónia abban a tudatban, hogy adtunk egy nagy orrost Magyarországnak, s utána el lehet verni a port a politikusokon. Az intemetszolgáltató pedig, aki szintén nem honi gyalogember, boldogan röhög a markába a sok százezer levél hasznán. KOMMENTAR Vörös Dani MOLNÁR IVÁN Az Európai Parlament szerdai ülésén Orbán Viktor - akit a magyar médiatörvény ellen tiltakozva több EP-képviselő leragasztott szájjal és „censored” feliratú újságcímlappal fogadott - a soros elnökség programját ismertette, a nap sztárja mégsem a magyar miniszterelnök volt. A nap hőse Dániel Marc Cohn-Bendit, az Európai Zöldek- Európai Szabad Szövetség frakció társelnöke, akinek a magyar médiatörvény ellen intézett gyújtó hangú, heves érzelmektől sem mentes beszédére szinte az összes média felfigyelt. Cohn-Bendit szerint Orbán európai Chávezként viselkedik, aki - a baloldali venezuelai elnökhöz hasonlóan - képtelen megérteni „a demokrácia lényegét, Európa struktúráját”. „Felfogja-e Orbán úr, hogy mi, az EU a totalitarizmus ellen születtünk meg?” - tette fel a kérdést a felpaprikázott EP- képviselő a magyar médiatörvény kritikusainak legnagyobb örömére, hogy végre egy karakán „európai” társra akadtak. Nem ártana azonban nekünk is feltenni egy kérdést. Ki is valójában Cohn-Bendit, aki szélsőbaloldali diktátorokhoz hasonlítja Orbánt? Nos, az ismerősei által „Vörös Daninak” becézett politikus az 1968-as francia diáklázadások egyik szélsőbaloldali vezéralakja, aki később egy MárxKárolyörökségét ápoló köny- vesboltotis vezetett. Az 1975-ös, The Grand Bazaar című könyvben arról ír, milyen intim testi kapcsolatban állt kiskorúakkal abban az időszakban, amikor anarchistaként egy radikális kommunában éltNyugat-Németországban.Apolitikust a német rendőrség ráadásul azzal gyanúsította, hogy éveken át anyagüag is segített egy Hans-Joachim Klein nevű szélsőbalos terroristánakrejtőzködni az igazságszolgáltatás elől. Kleint 2001-ben a német igazságszolgáltatás 9 év börtönre ítélte, amiért részt vett az OPEC, az olajtermelő államok szervezete elleni 1975-ös bécsi túszejtő akcióban. A politikust csak az mentette meg, hogy az Európai Parlament nem sokban különbözik a világ többi parlamentjétől, és a képviselők hamis kollegialitá- sánakköszönhetőenvisszautasítottákCohn-Benditmentelmi jogánakmegvonását. Madarat tolláról, embert barátjáról. Ha hihetünk a közmondásnak, a magyar médiatörvény korrekt kritikusainak kellene a leghatározottabban elhatárolódniuk a Vörös Danihoz hasonló, gyanús múltú szélsőbaloldali hordószónokoktól, akik a primitív érzelmi kirohanásaikkal épp az ellenkező tábor szekerét tolják. Orbán Viktor helyében küldenék egy köszönőlevelet Cohn-Benditnek, hiszen amíg ilyen ellenfelei vannak, nincs mitől félnie. JEGYZET No komment LŐR1NCZ ADRIÁN Örvendetesnek aligha nevezhető tény, hogy míg a kisebbségi nyelvhasználati küszöb csak nem akar „alábbszállni” húszról mondjuk tíz százalékra, a gyakorlati anyanyelvhasználat színvo- nalajó ideje bukórepülésben van. Kimondottan katasztrófa, hogy mindezt kitesszük a kirakatba (pontosabban a hirdetőtáblákra) .ország és világörömére. íme, némi ízelítő a Csallóköz központj ában, tehát Dél-Szlovákia statiszti- kaüaglegmagyarabb régiójában fellelt hirdetésekből, szó szerint idézve. Kezdjük azzal, hogy „Bérbe adó hüttős turbos Ávia”, Dunaszerdahely környékén. Hogy bérlője mégse szenvedjen egészség- károsodást, ugyanott kínálják ahidegelleni beváltmegoldást: „Eladó új pufajka öltön”; igényesebb hüttős-turbós felhasználóknak címezve pedig: „Eladó női szlóvákbunda”. Egy másik vállalkozó szellem „6 dr. új szivacs madrac”-ot kínál igen jutányos áron, de ígéretesnek tekinthető az a névre szóló hirdetés is, mely szerint „Eladó kuferos varó- gép Nicoleta” (ha ahölgynem jön érte, más is elviheti). A műszaki szféránál maradva: korrekt ajánlatnak tunika „tára traktor után fogatható eke olcsón”, ám a pálmát az „Eladó hejjségbe áló ventilátor” viszi. Teljesítményét a hirdető sajnos nem adja meg, ami kár, mivel egy egész település hűtésére alkalmas berendezés megérdemelne ennyit. Lehet, hogyhasználtszélerőművet, turbinát próbál értékesíteni üyturpis módon? Vigyázzunk! Valamivel brutálisabb: „Eladó kétéves kan”. A kedves állat éppúgy lehetkutya, mint ivarérett vaddisznóhím, ezért a vétel előtt tessenek pontos tájékoztatástkérni. Másvalaki tömören adja a széles vásárló- közönség tudtára, hogy „Elajándékozok négyéves szukát” - mert a hirdetésekreci- piensei nemszeretikasokri- zsát. Atömörítés magasiskolája, sőt csimborasszója, amit aligha lehet - s nem is igazán érdemes-űberelni: „Anya vágásraeladó”. Erről ki-ki gondoljon, amitakar. Ama- gam részéről annyit tennék hozzá: nó komment.
