Új Szó, 2011. január (64. évfolyam, 1-24. szám)
2011-01-17 / 12. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JANUÁR 17. Vélemény És háttér 5 Tényként kellene kezelni, hogy a szlovákiai magyarok többségi közegben élnek Az MKP és a tények Ahhoz képest, hogy három hónap múlva, azaz április 16-án tisztújító közgyűlést tart a Magyar Koalíció Pártja, egy viszonylag visszafogott nyilatkozatot fogadott el szombaton a párt Országos Tanácsa. BARAK LÁSZLÓ Ahhoz képest pedig, hogy a párt vezetői, különösen az éppen regnáló ideiglenes elnök, Berényi József mostanában miket hordott össze nyilatkozataiban, kimondottan szelíd a testületi üzenet. Az egyébként természetes, hogy a múlt év novemberében letudott önkormányzati választásokat pozitívan értékeli a párt. Annál is inkább, mivel ahhoz képest, ahogyan leégett a parlamenti választásokon, tagadhatatlanul sikernek minősíthető, hogy nem folytatódott markánsan tovább a pártbomlás. Mérget lehet rá venni viszont; ha netán folytatódik, akkor is sikerként lett volna eladva az önkormányzati választások eredménye. Ha egyébként az MKP által képviselt „általános politikai” agendát vesszük szemügyre, annak tartalma nem igazán változott, hiszen továbbra is mindössze két pillére van. Az egyik a kisebbségi, jellemzően szinte kizárólag szlovákiai magyar érdekek hangsúlyozása. A másik pedig az, hogy az MKP politikusai állandóan a Híd párttal szemben igyekeznek megfogalmazni önmagukat és pártjukat. Multinacionális közegben általában kevés, ha egy parlamenti ambíciókat tápláló politikai csoportosulás legfeljebb a lakosság tíz százalékát igyekszik megszólítani. Miközben e konkrét helyzetben eleve szűkebb a parlamenten kívül rekedt MKP mozgástere, amióta van azonos választóbázisra hajtó riválisa. Amely ráadásul parlamenti, sőt kormánypárt. Éppen ezért a kezdetektől fogva két lehetősége van az MKP-nak. Először is tényként kellene politikusainak kezelni, hogy a szlovákiai kisebbségek, ezen belül a szlovákiai magyarok - lehetséges választóik! - többségi közegben élnek. Épp olyan gondokkal, mint minden szlovák állampolgár. Többek között tehát egyáltalán nem elsősorban azzal gondolattal és küldetéstudattal ébrednek és hajtják álomra a fejüket esténként, hogy magyarok. Méghozzá olyanok, akiket éjjelnappal üldöznek - merthogy lássuk be, épp az MKP politikusai sugalltak és sugallnak nekik ilyesmiket lépten-nyomon... Miközben egyetlen sikerre vágyó szlovákiai politikai párt sem szűkítheti le tevékenységét kizárólag a kisebbségi jogok istápo- lásának szándékára. Az MKP politikusainak továbbá tényként kellene elfogadniuk végre, méghozzá saját és a szlovákiai magyarok érdekében is, hogy épp utóbbiak tetemes részének köszönhetően szorultak ki a parlamentből. De a helyettük bejutott politikusok ezért egyáltalán nem az ellenségeik, hanem legfeljebb vetélytársaik. Tehát főként a szlovákiai magyar népesség érdekében sokkal kifizetődőbb velük kooperálni, mintsem ha kell, ha nem a lejáratásukra törekedni. Ami persze egyáltalán nem azt jelenti, sót, hogy bizonyos tetteiket nem lehet számon kérni rajtuk épp úgy, mint bármely kormánypárton...! Úgy tűnik, egyelőre egészen más az MKP stratégiája és taktikája. Elég csak visszatekintenünk a magyar állampolgárságért demonstratíve folyamodó pártelnök, Berényi József legutóbbi sajtónyilatkozataira. Amelyek idehaza, de főként Magyarországon kizárólag arról szóltak, minő sanyarú sorban él továbbra is a szlovákiai magyarság...! Hogy a Fico-érá- hoz viszonyítva az égvilágon semmi nem változott, továbbra is setétebbnél setétebb fellegek uralják a szlovákiai magyar levegőeget...! Ami, ugye, nyilvánvalóan zöldség, a mindennapi élet által cáfolt csúsztatás, szigorúbban szólva: kontraproduktiv hazugság. Különösen annak tükrében, hogy ugyanebben a kontextusban arról szól a magyarféltő pártrizsa, hogy a májusi népszámláláson mindenki bátran vallja majd magát magyarnak! Úgymond, a szülőföldön maradás, sőt, a megmaradás érdekében és oltárán...-Tisztelt képviselők, hallgassák meg gyászbeszédemet a helyi önkormányzat gazdálkodásáról az elmúlt négyéves időszakban (Peter Gossányi rajza) KOMMENTÁR Szőnyegporolók VERES ISTVÁN Nevetségesek és egyben elszomorítók azok a reakciók, amelyek az Európa Parlament folyosóján leterített, magyar uniós elnökséget szimbolizáló szőnyeg mintázatát támadják. A magyar hírességeket ábrázoló dekoratív kárpiton helyet kapott egy térkép is, az Osztrák-Magyar Monarchia térképe, egy nagy 1848 felirattal. Akik azt gondolják, hogy ezzel Magyarország lappangó területi igényeit kívánja kifejezni, vagy hogy az egykor a Monarchiához tartozó nemzeteknek kíván átvitt értelemben üzenni, azok tévednek. Ha valamikor, akkor abban az évben a magyarok példát mutattak Európának. Amellett, hogy megszabadultak a császári befolyástól, felzárkóztak a korabeli fejlődés irányvonalához, s ha csak közvetve is, de hozzájárultak Európa későbbi demokratizálódásához. Elsősorban ezt jelképezi az Európa Parlament folyosóján elhelyezett szőnyeg, és nem azt, hogy a magyarok emlékeztetik a környező népeket: lesz ez még így se, ahogy most van. Bizonyos szlovák és román nacionalista politikusok prédikációja egyáltalán nem meglepő, annál figyelemreméltóbb, hogy a Mikuláš Dzurinda vezette szlovák külügyminisztérium is „elszólta magát”. Nagy-Magyarország térképe a történelemkönyvekbe való, nem pedig az Európa Parlamentbe -jelentették ki. A magyar forradalom létjogosultságára hivatkozva nem magyarázhatták volna meg a szlovák közvélemény előtt a szőnyeget, a szlovák nemzetébresztők (meg a románok, a szerbek, a horvátok) ugyanis akkor a császáriak oldalán harcoltak. Legjobb lett volna, ha Dzurindáéknem kommentálj ák az ügyet, így viszont legalább mindenki számára nyilvánvaló, kinél van a piros hetes meg a zöld alsó. A saját történelméhez mindenkinek joga van, ha Szlovákia egyszer uniós elnöki posztra kerül, legóból kirakhatják az Európa Parlament folyosóján a Nagymorva Birodalom térképét, valószínűleg senkit nem fog érdekelni, mi több, apropója sem lesz, ahogy negyvennyolcnak nagyon is van a modem Európa fejlődéstörténetében. Slota hiába példálózik Németországgal mega Harmadik Birodalommal, az egy pár éves ámokfutás volt, a történelmi Magyarország viszont, akárhogy számoljuk, csak kihúzta ezer évig, tehát volt valami kis létjogosultsága. De miért nem akarnak erre egyesek (sem nálunk, sem nyugaton) emlékezni? Valószínűleg azért, mert tudják, hogy ez az ország kilencven éve nem volt korrekt módon felosztva. Ennek hatásait pedig ma is érezzük, ma is ez kelti a feszültséget. Ki kellene hát ezt a közös múltat valahogy beszélni. Félő viszont, hogy erre csak dédunokáink lesznek képesek. TALLÓZÓ LE FIGARO A médiatörvény miatt Európában nehéz helyzetbe került Magyarország újabb gyanúba keveredett, miután az EU soros magyar elnökségét Brüsszelben népszerűsítő óriási szőnyegen helyet kapott a Habsburg-birodalom egyik olyan 1848-as térképe is, amelyen „Buda és Pest vezetői a mainál háromszor nagyobb területen uralkodtak” írta hétvégi számában a Le Figaro. A revansvágy vagy az irredentizmus bármilyen jele gyanút ébreszt, az északi és a balkáni országokban egyaránt - hangsúlyozza a lap. Apillanat azért is elhibázott a Le Figaro szerint, mert Orbán Viktor mostanában jelentette be, hogy a magyar állampolgárság mellett esetleg választójogot is adna „a volt birodalomhoz tartozó magyarok minden leszármazottjának”. (MTI) JEGYZET Játsszunk ámokfutást GRENDELÁGOTA Bár jártam ott, nem sikerült megismernem. Igaz, méretei miatt néhány nap alatt nem is lehet. Sőt egyébként is lehetetlen. Nemcsak megismerni, hanem kiismerni is képtelenség. Demokrácia, afroamerikai elnök, szabadság, korlátlan lehetőségek- ez mind Amerika. Az Egyesült Államok az a hely, ahol minden- kinekjoga van fegyvert vásárolni és viselni, még a lelki betegeknek is - állítólag önvédelemből. Biztos, ami biztos, legyen nálam egy karabély, sosem lehet tudni, mikor kell megvédenem magam, ha pedig van fegyverem, de otthon tartom, valamelyik fiók mélyén, vessek magamra (keresztet) , ha megtámadnak, és nem tudok visszalőni. Pedig rég késő, ha vissza kell lőni. Ámokfutásban kontinensviadalt is rendezhetnének lassan a tengeren túl, de ettől még nem tiltják be a demokrácia vívmányát, a fegyveres önvédelmet. Bezzeg. A meglepetéstojás ka (ismertebb nevén Kindertojás) tiltott tárgy. Nem azért, mert a tojáskában lapuló „sárgájában” néhányan nem apró játékot visznek ajándékba a rokon gyereknek, hanem illatos, nem libalegelőről származó füvet, hanem azért, mert a játékot olyan apró elemekből kell összerakni, amelyeket a gyerek lenyelhet, s ki tudja, annak milyen következményei lehetnek. A gyakorló szülők többsége - itt, Európában, az Amerikával szemben valószínűleg hétpróbás öreg kontinensen, de az is lehet, hogy itt, a kannibálok földjén, ahol semmi sem szent, se az emberi jogok, se a demokrácia, sem a fegyverviseléshez való j og,deméga gyermekjogok sem, legföljebb évente egyszer, a nemzetközi gyermeknapon-tudja, hogy az ilyen apró műanyag tárgyak a biliben végzik: Ami persze ritkaság, mert a tojást nem csecsemőknek adják ajándékba, hanem akkora gyereknek, amelyik már felfogja, ha azt mondjuk neki, ne vegye a szájába. Persze, ha még nem sikerült kiölni belőle a kíváncsiságot, valószínűleg a szájába veszi, főleg, ha előtte figyelmeztettük, mert igenis kíváncsi rá, mi történik. Ettől kímélik meg az amerikai gyerekeket. Ők nem is tudják, hogy vannak olyan apró műanyag játékok, amelyek lenyelhetők, s valószínűleg nincs gusztusuk beleharapni egyjókora, szőrös plüssmedvébe. No de mi van akkor, ha a kiskorú megtalálja a papa pisztolyát? Jó, először a pisztolygolyókat, amelyekről nem tudja, eszik-e vagy isszák. Később a pisztolyt, amelyről akkormár tudja, hogylőnile- het vele, mint a filmekben, s milyen érdekes, ha talál, épp úgy elesik a barátja, tanára, szomszédja vagy egy vadidegen, mint a filmekben. A különbség csak annyi, hogy a krimiben a rendező utasít elesésre, ő maszatoltatjabe az álhulla ruháját, fejétvérnek látszó festékkel, míg az ő áldozata nem áll többé talpra, s nem azért, mert nem magyar.
