Új Szó, 2011. január (64. évfolyam, 1-24. szám)
2011-01-13 / 9. szám, csütörtök
18 Olvasók oldala ÚJ SZÓ 2011. JANUÁR 13. www.ujszo.com SZEMPONT Az új feladat súlya és buktatói (ČTK-felvétel) SZEMSZÖG Vasúti „senki földje” Az unióban, az EK (Európai Közösség) szerződése értelmében a tagállamok a tanácsban az elnökséget hat hónapos időtartamon át, felváltva töltik be a tanács által egyhangúlag meghatározott sorrendben. Január elsején Magyarország vette át az unió soros elnökségi feladatát, és ez - állítólag - mindig nagy „presztízsnövekedést”, és érdekes lehetőségeket rejthet az illető államnak, ugyanakkor nagy felelősséggel és bizonyos kockázattal jár. Mert ha valami rosszul alakul ebben a hat hónapban, a bűnbak könnyen lehet a soros elnökséget betöltő állam. Az elnökségnek - egyesek értelmezésében - fontos szerep juthat az unió ügyeinek intézésben, mások viszont csak jelképes szerepnek tartják, hiszen a komoly döntések a háttérben születnek. A magyar kormányhivatalok már hónapok óta komolyan készültek erre az időszakra, de mellettük számos civil szervezet is. Az egész ország reméli, hogy minden a legnagyobb rendben zajlik, és június végén egy sikeres hat hónapot zárunk. Mi magyarok azonban valamit mindig rosszul csinálunk, vagy egyszerűen csak „pechesek” vagyunk? A nyugati médiák - főleg a baloldaliak - hónapok óta fenik a fogukat az Orbán-kor- mányra. Túl sok olyan (talán gyors és elhamarkodott) kormányintézkedés született, ami Nyugaton csodálkozást, sőt ellenszenvet váltott ki. A magyarok viszont általában szimpátiának örvendenek bizonyos brüsszeli körökben, és a Fidesz elnöke, a magyar miniszterelnök, az Európai Néppárt alel- nöke nem kis népszerűségnek örvend. Ellentmondásnak tűnik, de Orbánt és vele együtt az egész magyar politikát, a nemrég elfogadott médiatörvény kapcsán sorozatos támadások érik. Fél Európa és a világ egy részének sajtója sortü- zet zúdítottak Orbánékra, mert a kétharmados parlamenti többséggel bíró Fidesz „következetesen azon munkálkodik, hogy e párt és Orbán Viktor miniszterelnök egyeduralma tartós berendezkedéssé váljon...” - írta a Süddeutsche Zeitung. A német liberális párt, az FDP részéről Alvaro képviselő nyilatkozta: „A magyar kormánynak fel kell tennie a kérdést, hogy szellemileg ott áll-e még az Európai Unió terve mögött, hogy vallja-e még az unió alapértékeit, képes-e átvenni a jövő héten az unió soros elnökségét.” A német és luxemburgi külügyminiszter felváltva tiltakozik, utóbbi ilyeneket ír: „Eddig Lukasenko számított Európa utolsó diktátorának, a törvény elfogadása után már nem ez a helyzet.” Szerinte: ha az EU egykor fellépett Jörg Haider ellen, Orbánt sem hagyhatja szó nélkül, elvégre „Haider egy ministránsfiú a magyar tervekhez képest”. A német zöldek egyik vezére - a különben szuperintelligens -, Trittin felszólítja a külügyminisztert, Westerwellét, hogy Berlin azonnal tegyen intézkedéseket Budapesttel szemben. Van egy másik oldal is, amely józanabbul látja a dolgot és kijelenti: képtelenség, hogy az új magyar médiatörvény elfogadása kapcsán megkérdőjelezzék a magyar kormány Európa iránti hűségét, vagy a magyar európai uniós elnökség jogosságát, vagy egy másik vélemény: „Az alkotmánybíróság döntései alapján Magyarországon nagyobb becsben áll a véleménynyilvánítás szabadsága, mint általában nyugaton” - Orbánék csak mosolyognak, és gyorsan kijelentik, „eszünk ágában sincs” a törvényen változtatni. Bolondok háza. Ordítozás valami ellen, amit nem is ismerünk, senkinek nincs fogalma, mit takar a törvény, mit óhajtanak, szeretnének a törvényhozók. Ki ellen vagy kinek a védelmére készült a törvény, kiknek árthat, kiknek használhat. A szélsőbalnak éppúgy nem tetszik, mint a szélsőjobbnak. Talán mert nem lehet ezentúl szabadon szidni, átkozni a másik oldalt? Korlátozzák az eddig olyan „népszerű”: büdös zsidó, hazaáruló komcsi, rohadt fasiszta, piszok náci, kifejezések használatát? Milyen jó volna, ha sikerülne! Vagy letiltanák a pornófilmeket az internetről? Ezt az angolok már kezdeményezik. Talán sikerülne az újságárusoknál visszaszorítani a szabadon árusított sexlapokat? Talán nem mehetne az utcára minden hülye tüntetni, akinek valami „forradalmi” ötlete támadt és közölni szeretné mindenkivel. Talán egy jobb, tisztább világot szeretnénk, ahol a szabadságot nem tévesztik össze a szabadossággal? Sok a kérdés, kevés rá a felelet, de várjuk ki a végét. A nyugatiak pedig ne ugráljanak, mert igazi demokráciáról, igazi szólásszabadságról ott sem beszélhetünk. A német polgár jogosan kérdezi, hol volt Európa, amikor a német bankárt, Sarazzint boszor- kányüldözésszerűen támadták, mert megírta az igazságot. Vagy miért kellett évekkel ezelőtt a német politikusnak, Jürgen Möllemannak, tragikus módon meghalnia? Talán mert erősen bírálta Izrael politikáját? Vagy miért indult hajtóvadászat a WikiLeaks vezetője, Christine Assange ellen, csak azért mert kiteregette a világ szennyesét ? Hollai Ottó, Németország Ez nem lehet igaz. Ügye csak viccelnek - mutatja az Új Szó minapi számát egyik ismerősöm. Sajnos, nem tudom őt megnyugtatni. A hír igaz, az állami Szlovák Vasúttársaság (ZSSSK) márciustól a gömöri vasútvonalak megszüntetésére készül. Lehet nosztalgiázni, hogy a már több mint húsz esztendeje kimúlt szociban a vasúti közlekedés a szolgáltatások közé tartozott, amikor nem csak a bevétel nagysága szabta meg a menetrendet. Amikor még hajnalban és késő este is haza lehetett jutni munkából, amikor még az internacionalizmus jegyében pl. Budapestet Fülekkel napi három pár járat kötötte össze. Szombat reggel, ilyenkor tényleg kevés az utas. A kalauz, miután kiadta a jegyet (a társaság már tavaly megszüntette az egész vidéken a helyi jegykiadást), leül mellém, s anélkül, hogy megkérném rá, panasz- áradatba kezd. Monológ ez, ráadásul odakint reménytelenül köd van, esik az eső, olvad a hó. Mégsem akarok hinni a fülemnek. Állítólag meg akarják szüntetni a Tiszolc-Breznóbánya, a Somos- kőújfalu-Fülek, a Pelsőc-Szepsi vonalat. Rémhírek, gondolom, ekkora esztelenségre még a Szlovák Vasúttársaság sem lehet képes. Ráadásul ez a kormány határozottan a regionális különbségek eltüntetése mellett tette le a voksát. A kalauz következő kijelentését, hogy a tízezer vasutasból négyezret akarnak elbocsátani, szinte már eleresztem a fülem mellett. Az jut eszembe, hogy a környék legtöbb várótermét már hivatallá alakították át, s amíg az utas nem tud hol melegedni, addig tele vannak az épületek vasúti hivatalnokokkal. Persze, aki jegyet adjon az utasnak, az nincs. S mellékesen eszembe jut, hogy Magyarországon az elmúlt hónapokban nyitottak meg több, a Gyurcsány-kor- mány által bezárt, s halálra ítélt vasúti mellékvonalat. Másnap jön az újabb feketeleves. Egy forgalmista ül mellém, aki tovább fokozza az előző napi horrorisztikus híreket. Már a Feled-Breznó- bánya, Feled-Szepsi vonalak bezárásáról beszél. Fiatal ember, harmincon innen, a felesége is vasutas. Mi lesz velünk? - kérdi, választ nem várva. Pár éve már bezárták a Rimaszombat-Poltár vonalat, a sínek nagy részét ellopták, az indóházak többségét az utolsó kőig széthordták, s még azok az épületek jártak jól, ahová feketén beköltöztek a romák. Sajógömörben a mai napig megy a kötélhúzás, a lakók ugyanis nem akarják a horribilis albérletet kifizetni, de ez a játék is véget érhet pár éven belül, az épület ugyanis katasztrofális állapotban van. Az Új Szó már említett számában a ZSSK szóvivője, Alexander Buzinkay nem cáfolja az értesüléseket, legalább 25 kiválasztott vonal leállításával számol márciustól, s ez legsúlyosabban talán a gömöri régiót érintené. A szóban forgó vonalakon szerinte tavaly 2,4 millió kilométert tettek meg a társaság vonatai, s mindez 20,1 millió euróba került. A bevétel viszont alig volt több mint egymillió. Hozzáteszi még, hogy a megszüntetésre ítélt szárnyvonalakon kevés az utas. Hogy ezt az infoját honnan veszi, nem tudom, beszélgetőtársam felháborodva repli- kázik. Igaz ugyan, hogy a Feled-Rimaszombat vonal balesetveszélyes állapotban van, s egy-egy szakaszán alig 20 km/h sebességgel közlekedik még a motoros vonat is, de a reggeli és a délutáni munkás- és iskolásjáratokon így is állandó a zsúfoltság, több száz utas verődik össze. Ez annak is köszönhető, hogy a vonatok még a lassúságuk ellenére is sokkal kényelmesebbek (ráadásul fűtik is őket), mint az autóbuszok, s míg Rimaszombatból Feledre a vonatjegy 40 centbe kerül, a buszjegy már 85 centbe. Ezen a vidéken, ahol egyre reménytelenebb a helyzet, ez a tény nem elhanyagolandó. Másik útitársam is bekapcsolódik a beszélgetésbe. O, ha reggeli műszakba megy, hajnali fél négykor kel, mert az egyetlen buszjárat bejárja Bőnyét-Baranyát, az alig 20 kilométeres útszakaszt másfél óra alatt teszi meg, s ha netán tíz percet késik, már rohannia kell, hogy beérjen a munkahelyére. Ő jegyzi meg azt is, hogy főút mellett lakván, a nem is oly rég épült családi háza egyre rosszabb állapotban van, amióta a vasúti áruszállítást leépítették, egyre több kamion robog el a háza előtt. Legszívesebben eladná, s elköltözne innen, de mint kétségbeesve mondja, több évtized munkáját kótyavetyélje el bagóért? Pozsonyban ez a telek sokmilliót érne, itt négyszázezer koronát nem akarnak érte adni, holott emelet, központi fűtés, műanyag ablak van. Csak értéke nincs. Sztrájkolni fogunk, mondja a forgalmista, de miután megtudja, hogy újságíró vagyok, visszafogja a hangját. Nehogy megírja a nevemet, de ezt már kérve mondja, s miután megígérem, hogy hallgatok, mint a sír, még hozzáteszi: valószínűleg az autóbusz-közlekedési vállalat lobbija is működhet, s az elején, ahogy ez a Rimaszombat-Poltár vonalon is történt, odadobnak majd pár pótjáratot, amit aztán gyorsan meg is szüntetnek. Még elképzelni sem tudjuk, milyen hatása lehet a ZSSK döntésének. A gömöri- ek csak abban bízhatnak, hogy talán a kormány is felébred, s megálljt parancsol az esztelen lépéseknek. Ha nem teszi, végérvényesen kiteheti a Senki földje táblát. Juhász Dósa János A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik.
