Új Szó, 2011. január (64. évfolyam, 1-24. szám)
2011-01-13 / 9. szám, csütörtök
Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JANUÁR 13. Úgy tűnik, a 21. század Szlovákiájában megállt az idő, és visszatértünk a 19. századba Az ordibálás margójára Ajanuár elsejétől életbe lépett magyar állampolgársági törvény sajnálatosan megosztja a szlovákiai magyar közvéleményt. Akárcsak a szégyenletes, öt évvel ezelőtti magyarországi népszavazás. KÖVESD1 KÁROLY Azon már meg sem lepődik az ember, hogy szlovákiai magyar politikusok, közszereplők sietnek elöl járni a ,jó példával”, és alig titkolt lojalitásukat hangoztatva világgá kürtölni, miért nem kérik a magyar állampolgárságot. Úgymond nincs rá szükségük, anélkül is magyarok. Aki pedig a nyilvánosság előtt kijelenti, hogy kéri, azt igyekeznek nevetségessé tenni. A „hűségnyilatkozók” és kételkedők épp csak azt felejtik el, hogy ez nem arról szól, Orbán Viktort szeretjük-e, vagy a gyurcsányi gulyáskapitalizmust sírjuk vissza, hogy a Fidesz-KDNP-kormány alkotta meg a törvényt, vagy akárki más. Az ismert okok miatt amúgy is megkésett a dolog, szinte az összes környező országnak van hasonló törvénye. Nincs új a nap alatt, hiszen (rendszerektől és kormányoktól függetlenül) évtizedek óta megszokhattuk a szlovák állampropaganda hangszórójából a harsogást, müyen jó nekünk magyarnak lenni Szlovákiában, és milyen átlagon felüli jogokban részesülünk. S a propaganda mindig megtalálja a megfelelő embereket, akikkel ezt ki lehet mondatni. Mi több, nemrég megismételték a két éve végzett szociológiai felmérést, amelyben (nem a polgárokat, hanem a pártok szavazóit, köztük a Szlovákiában élő magyarokat is) megkérdezték, büszkék-e arra, hogy Szlovákia polgárai. Rosszul megfogalmazott kérdésekre csak rossz válaszokat lehet adni. A polgár lehet büszke a nemzetére, kultúrkincsére, népe nagyjaira, szellemi teljesítményére. Fel nem foghatom, miért kellene büszkének lennem magyarként mondjuk Pavol Dobšinský ízes szlovákságára. Legfeljebb szerethetem. Eltekintve attól, hogy Európa és a világ kultúmépeinél a kettős állampolgárság pozitív kategória, és maga az Európai Unió is támogatja az emberi jogok alapjának számító etnikai sokszínűség fenntartását, és prioritásnak tartja a nemzeti identitás megőrzését, a 21. század Szlovákiájában úgy tűnik, megállt az idő, és visszatértünk a 19. századba. A legaggasztóbb azonban, hogy ehhez mi, szlovákiai magyarok is hajlandók vagyunk asszisztálni. A „kettős állampolgárság” ügyében a legtöbb embert a félelem vezérli. Sokan azt hiszik, hogy ha kérik a magyar állam- polgárságot, elveszítik a nyugdíjukat, kiesnek a szociális ellátás hálójából, mi több, el kell költözniük az országból. Ezeket a szamárságokat az ellenpropaganda naponta sugallja, s nem eredménytelenül. Persze, aki olyan balga, hogy feljelenti önmagát, magára vessen. Aki itt adózik, itt fizeti az egészségügyi és nyugdíjjárulékot, azt semmilyen hátrányos megkülönböztetés nem érheti, semmijét el nem vehetik. Legfeljebb nem lesz belőle katonatiszt, rendőr, a titkos- szolgálat embere vagy politikus. Abból meg nagyon kevésre van szükség, a félmillió magyar fél százalékának. Az ő véleményük tehát irreleváns. A dolog végtelenül egyszerű: nem azt kell nézni, ki adja, mivel jár, mit mondanak róla mások. Aki igényli a magyar állampolgárságot, semmi egyebet nem tesz, mint visszaveszi azt, amitől kilencven évvel ezelőtt jogtalanul megfosztották. Amit - megkérdezése és beleegyezése nélkül - koboztak el déd- és nagyszüleitől, szüleitől s végeredményben tőle. A többi ballaszt és mellébeszélés. Aki megelégszik a „kisebbség” bélyegével, az ő dolga. Legyen vele boldog. A nemzeti hovatartozás azonban évezredes érték, amelyet nem szabad egy lapon emlegetni percemberkék percnyi haszonlesésből származó álérveivel.- Drágám, a fa után küldhetett az anyádat! (Peter Gossányi rajza) KOMMENTAR A jó kompromisszum KOCUR LÁSZLÓ Csak a kisebbségi kompromisszum a jó kompromisszum - a Koalíciós Tanács keddi ülését követően biztosak lehetünk benne, hogy ezt még a koalíciós, jószlovákok” is így gondolják. Első körben a Kereszténydemokrata Mozgalom ellenállásán elbukott a Híd azon javaslata, hogy a hivatalos nyelvhasználati küszöböt 20-ról 10 százalékra csökkentsék. A Szabadság és Szolidaritás álláspontja - mint magyarkérdésekben korábban is - nem egyértelmű, az opportunista Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió pedig valószínűleg örül, hogy a keresztény- demokraták elviszik a balhét, és még legalább a hétvégéig várhatnak azzal, hogy terítsék lapjaikat; mindenesetre, ha Bugár Béla pártelnöknek tárgyalnia kell velük a javaslat támogatásáról, ez azt jelzi, ők sem lelkesednek feltétlenül koalíciós partnerük ötletéért. És jelenleg ők jelentik az alternatívát Ficóval, Slotával (Mečiarral?) szemben... A Most-Híd egyelőre bizakodó, a törvényhozás márciusi ülésén már tárgyalni szeretnének a kisebbségi nyelvtörvényről, kérdés, lesz-e hozzá politikai akarat. Mint a nyelvtörvény módosítása kapcsán az álláspontját négyszer megváltoztató párt elnökétől, Bugár Bélától megtudtuk, akkor nem volt; s az elért eredményt igyekeztek sikerként kommunikálni, feledve a választások előtti-körüli legényes hetykeségüket, mely szerint csak a bírságok eltörlése az elfogadható megoldás. Végül - a Nemzeti Színház előadásának szünetében - nekik kellett visszakozniuk, az egyeztetés, a kompromisszumkészség, így a demokrácia diadalaként prezentálva a megegyezést és a bírságokat. A (rendszerváltás óta hozott számtalan) kisebbségi kompromisszum után most többségi kompromisszumra lenne szükség, ráadásul egy szimbolikus jelentőségű törvény esetében, mellyel a szlovákok nem vesztenének semmit. A nyelvhasználati küszöb persze jó, hogy van, ami a hivatali írásbeli érintkezést, az utcanévtáblákat, az önkormányzati ülések nyelvét stb. illeti, ugyanakkor tipikus szlovákiai félmegoldás, mert az erről szóló törvény egy más helyen azt is kimondja, hogy az állami vagy közigazgatási dolgozó nem köteles ismerni a kisebbségi nyelvet, és nem úgy tűnik, hogy ezen változtatni kívánnának. Azaz a kisebbséginek vagy szerencséje van, és olyan hivatalnokra akad, aki ismeri a kisebbségi nyelvet, vagy - küszöb ide vagy oda - beszélhet szlovákul. A Most-Híd kisebbségi kérdésekben eddig elért eredményeit látva jogosan lehetnek kétségeink Rudolf Chmel kétoldalú tárgyalásainak sikere felől. Félő, hogy a koalíciós , jószlovákok” sem fogják (akarni) megérteni, miről szól a nyelvhasználati küszöb intézménye, vagy ha igen, akkor sem fogják támogatni, azt gondolva: kompromisszumot kötni a kisebbségeknek kell. FIGYELŐ Drágul az állam Takarékos államot ígért a Fidesz-KDNP kormány, de helyette drágább, pazarló államot hozott létre. 2010. december 1-ig már 200 milliAmi sok, az sok(k) NAGY ERIKA A rendőr hivatása olyan, minta tanítóévagy szakmunkásé. Rendőri igazoltatás alkalmával mégis feszültek, idegesek leszünk, mert nem tudjuk, mi az oka annak, hogy komor, rideg tekintettel megállásra intenekbennünket. Meg többünk zsigereibe beágyazódtak a rendőrökkel kapcsolatos kínos emlékek. Az, hogy igazoltat a rendőr, rendben van, a munkájához tartozik, de arra mi szükség, hogy törvényen kívül helyezze magát? Semmi. Ám ő is emberből van, az is előfordulhat, hogy stressztűrő-képessége minimális, sőt az is, hogy viselkedése sérti a szolgálati szabályzatot. Ezt történt a közelmúltban, amikor a Tatabányához közeli autópályán a hajnali órákban két rendőr megállított egy autót. A rendőr jogosult volt igazoltatni, a sofőr köteles magát igazolni. Pár perc elteltével bebizonyosodott, a rendőrnek különleges helye van a társadalomban, hatalma van a földi halandó felett, s nem szereti, ha megkérdőjelezika fölényét és az igazát. Azt sem, ha az intézkedés alá vont személy kérni merészeli a becses nevét, az azonosító jelvény számát és a szolgálati helyét. Mit tesz ilyenkor a sérelmektől, családi gondoktól sem mentes egyenruhás? Egy vétlen civilen veri el a port, azon, aki az útjába kerül. Kidülledt szemmel, a pipacs legvirítóbb színét öltő arccal küldi melegebb égtájra a nyomdafestéket nem tűrő jelzővel illetett dunaszerdalyi betolakodókat Dunaszerdahely korrupt rendőreivel együtt. Nesze neked, honosítás, kettős állampolgárság! Nehogymá' azt higgye a pofátlan betolakodó, hogy valaki is kívánja a jelenlétét! S mi a válasz akkor, ha valaki van olyan bátor, hogy kikéri magának ezt a túlkapást? Csak annyi, hogyha nem fogja be az arcán található nyílászáróját, lerúgják azt a rusnya felvidéki tökfejét. Ez a minimum ! S ha még ekkor sem hallgat el, bilincsbe verve vezetik be az őrsre, az hétszentség! Shogy erre nemkerült sor, az csak annak köszönhető, hogy az egyikrendőrekvolt gyerekszobája. Igaz, hosszú időbe tellett, amíg megnyugtatta társát, de tudott hatni a magából kivetkőzött kollégára. Még jó, hogy ketten voltak, úgy, mint a viccekben... Jogorvoslat! -voltazelső gondolat. De minek? Nem egyértelmű, melyik rendőri szerv állományába tartozó rendőr követhette el a sérelmes cselekményt, ezért a panasz benyújtása meddő vállalkozás. A rendőri túlkapások miatt indított eljárások többnyire kudarcra vannak ítélve, általában egy-két állampolgár áll szemben sok rendőrrel. Az eljárásoknak pedig csak egy töredéke jut el a vádemelésig, bizonyítékhiányában elvetik. S hogy mi váltotta ki a kínos jelenetet? Az, hogy a dunaszerdalyi rendszámú autó a jobb sávban előtte haladó járművet megelőzve a bal sávban haladt tovább, addig, amíg a rendőr meg nem állította. Ekkor a vezető megkérdezte, szabálytalanságot követett-e el, vagy csak rutinellenőrzést végeznek. Nem gondolt semmi rosszra, a szabály szerint akkor húzódhatunk át a bal oldali sávba, ha előzünk valakit. S ő előzött. Pedig ez volt az oka annak, hogy megbírságolták, mondván, hosszú volt az a szakasz, amelyet a bal sávban töltött. Bizonyíték egy szál sem, akétfél saját igaza állt egymással szemben. Még ez is érthető, s az is, hogy az illető megfizeti a büntetést (mi mást tehetne?), de a hangnem és a viselkedés, már nem. árddal többe került az állam, mint 2009 hasonló időszaka alatt. Sőt, várhatóan 2010-ben összesen közel 5-600 milliárddal lesz drágább az állam, mint 2009-ben. (OS)
