Új Szó, 2011. január (64. évfolyam, 1-24. szám)

2011-01-12 / 8. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JANUÁR 12. Régió 13 Csak a Közbeszerzési Hivatal jóváhagyása után láthatnak hozzá a tervek megvalósításához Tavasszal kezdődhet a munka Nagykapos. Az Ung-vidéki településen idén márci­usban vagy áprilisban kezdődhet el a város- központ rekonstrukció­ja, a beruházás költsége­it az építésügyi és régió­fejlesztési minisztérium­tól a múlt évben elnyert támogatásból fedezik. LECZO ZOLTÁN IQ. Gyimesi György, a Nagy- kaposi Városi Hivatal vezetője lapunknak elmondta, a fejlesz­tésre fordítható 1 316 475 eu- róból a településnek csupán az 5 százalékos ún. önrészt kell állnia, a fennmaradó összeget ugyanis vissza nem térítendő támogatásként kapták. Nem­régiben már lefolytatták az ilyenkor szükséges közbeszer­zési eljárást is, melynek győz­tese egy kassai vállalat lett. Most az összes dokumentumot eljuttatják a Közbeszerzési Hi­vatalhoz (ÚVO), melynek há­rom hónap áll rendelkezésére, hogy az eljárás jogszerűségét megvizsgálhassa. Ha a testület mindent rendben lévőnek ta­lál, a város és a támogatást adó minisztérium szerződést köt, az építési munkálatok csak ez­után kezdődhetnek el. A hiva­talvezető arra számít, erre leghamarabb 2011 márciusá­ban vagy áprilisában kerülhet sor. A tervek szerint a kivitele­ző az ezt követő 12 hónap alatt felújítja a járdákat a Fábry ut­ca és a Hviezdoslav lakótelep közötti szakaszon, majd az utak burkolatcseréjére kerül A kivitelező 7 316 475 euróbái újíthatja fel a nagykaposi köz­területek egy részét (Szabó Bernadett felvétele) sor, és az említett részt aka­dálymentesítik. Ugyanitt a ré­gi parkolókat modernizálják valamint újakat alakítanak ki, a városi parkot revitalizálják, új buszmegálló épül, a terület­re köztéri szobrok kerülnek, a település ezen részén felújítják a közvilágítást, valamint biz­tosítják a nyilvános internet­hozzáférési lehetőséget is. Nagykaposon egyébként egy másik, jelentős összegű beru­házás megvalósítása is folya­matban van, mivel a település korábban szintén az építésügyi és régiófejlesztési minisztéri­umtól a Nagykaposi Erdélyi János Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola felújítására is támo­gatást kapott. Az 1,41 mülió euró összköltségű rekonstruk­ció keretében új tetőszerkeze­tet építhetnek, az intézmény Komenský és Fábry utcai épü­leteiben kicserélhetik az ajtó­kat és az ablakokat, moderni­zálhatják a fűtési rendszert, új­raburkolhatják az egyes helyi­ségeket, valamint egyéb fej­lesztéseket elvégezhetnek. Az ismert sportoló február elsejétől tölti majd be hivatalosan a posztot René Pucher lett Pavel Hagyari első helyettese ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Eperjes. Egykori jégkoron- gozó lett Eperjes főpolgár­mesterének első helyettese. A sportkérdéseken kívül a nagy beruházások felügyele­te is Pucherre hárul. A sportág hazai rajongói bizonyára jól ismerik René Pucher egykori jégkorongo­zót, aki az elmúlt önkor­mányzati választásokon is megmérettette magát, mint független jelölt. Pavel Ha­gyari, a város főpolgármeste­re, aki ugyancsak független­ként indult a választásokon, a napokban mutatta be az új főpolgármester-helyettest. „Á sporton kívül a lakótelepe­ken található nagy bevásár­lóközpontok rekonstrukció­jának, vagy az utak felújítá­sának felügyelete is a helyet­tesem dolga lesz” - nyilatko­zott Hagyari. René Pucher hivatalosan február elsejétől látja el funkcióját, melyet félállásban tölt majd be. Á 40 éves Pu­cher a kassai Pavol Jozef Šafárik Egyetem jogi karán szerzett diplomát. „Tisztában vagyok azzal a felelősséggel, amelyet ez a poszt jelent. A főpolgármesterrel régebben ismerjük egymást, hasonló a programunk is, ezért remé­lem, közösen sikerül ezeket megvalósítani, hisz a város­ban rengeteg megoldandó probléma van” - közölte Pu­cher. (mm, TASR) A bérleti szerződésekből a városnak évente kb. 4000 eurós bevétele származott Királyhelmecen idén már nem lesznek bérelhető parkolóhelyek Balog József polgármester elmondása szerint a bérbe adható parkolóhelyek miatt konfliktusok ke­letkeztek a polgárok között, ezért módosítják a szolgáltatást lehetővé tévő helyi érvényű rendeletet (Képarchívum) LECZO ZOLTÁN Királyhelmec. Idén valószínűleg már nem bérel­hetnek saját parkolóhelyet a polgárok a városban, ugyanis az önkormányzat a szolgálta­tást eddig lehetővé tevő rende­let módosítását tervezi. Molnár Ildikó, a Királyhel- meci Városi Hivatal közigazga­tási osztályának vezetője la­punknak elmondta, először né­hány éve mérték fel, lenne-e la­kossági igény a bérházak előtt található parkolóhelyek meg­vásárlására, s annak ellenére, hogy a parkolóhelyekért mind­össze havi 3,32 eurót kértek volna, csupán 17 helyi polgár­tól érkezett pozitív visszajelzés. 2008 áprilisában aztán az ön- kormányzat elfogadta a közte­rületek használatáról szóló 2/2008-as számú helyi érvényű rendeletet, mely gyakorlatilag egyfajta új, helyi adónem kive­tését tette lehetővé. Azóta te­hát, aki erre igényt tartott, Ki­rályhelmecen is bérelhetett sa­ját parkolóhelyet: a szolgálta­tást a fogyatékkal élők ingyen vehették igénybe, a nyugdíja­soknak havi 1,66 eurót, a többi polgárnak pedig havi 8,30 eu­rót kellett ezért fizetnie. A köz- igazgatási osztály vezetője hangsúlyozta, alanyi jogon egyetlen lakos sem kaphatott saját parkolóhelyet, a szolgálta­tást a város weboldaláról is le­tölthető formanyomtatványon kellett igényelni, melyet azután a hivatal építésügyi részlege és a városi rendőrség is vélemé­nyezett. Parkoló azonban csak azokon a területeken volt bérbe adható, melyeknek ilyen célú hasznosítása a város terület- rendezési tervével összhang­ban volt, valamint a kiadott he­lyek száma nem haladhatta meg a településen lévő összes parkolóhely 40 százalékát. Mostanra egyébként a kiadható helyek gyakorlatilag elfogytak a településen. Balog József polgármester a múlt évi utolsó önkormányzati ülésenjelezte, az addigi gyakor­laton változtatni kívánnak, és szándékaik szerint ezentúl - in­dokolt esetben - csak a fogya­tékkal élők számára lesz adott a lehetőség a parkolóhely bérbe vételére. Bár a városnak évente kb. 4000 euró bevétele szárma­zott a bérleti díjakból, a pol­gármester szerint a parkolóhe­lyek miatt komoly konfliktusok keletkeztek a polgárok között, így ilyen körülmények között a rendszer további működtetése nem volna szerencsés. Értesü­léseink alapján a 2/2008-as számú helyi érvényű rendelet módosításáról az önkormány­zat februári ülésén születhet döntés, ám erre az évre már új bérleti szerződéseket addig sem kötnek. Az a bérleti szerző­dés, melyet lejárta után egy hó­napon belül nem újítanak meg, automatikusan hatályát veszti. A város egyébként eddig sem vállalt semmiféle felelősséget azokért a gépjárművekért, me­lyek az általa bérbe adott helye­ken parkoltak, és azt sem szankcionálta, ha valaki enge­dély nélkül foglalja el mások parkolóhelyét. Ilyen esetekben a sértett fél akár el is vontathat­ta a szabálysértő járművét, jo­gait pedig polgári peres eljárás útján érvényesíthette. Elment az utolsó lámpás Hajdók Gézára emlékezve Négy éve találkoztunk, a ki- rályhelmeci temetőben, anyámat búcsúztattuk, kará­csony és szilveszter között. Hideg volt, havazó idő, ke­mény a föld. Csak néhány szót váltottunk, az alkalom nem adhatott többre lehető­séget, mint más alkalmak annyiszor három évtizeden át, amikor még a szülőfölde­men, a Bodrogközben éltem, és később is, valahányszor hazalátogattam a Csallóköz­ből vagy riportutam vitt a ke­leti felnevelő táj gyönyörű­ségesen buja természeti és történelmi emlékekben gaz­dag tartományaiba. Ilyenkor többek között irodalmi nagy­jaink életművét, honi ma­gyarságunk sorskérdéseit vi­tattuk meg hajnalba érő órá­kig Géza bácsi dolgozószobá­jában vagy nappalijukban, borozgatva, pontosabban, harapva a bort, ahogy ő mondta. Akkor, négy éve, nem hittem, hogyan is hihet­tem volna, hogy az lesz az utolsó kézfogásunk. Tovább­ra is frissnek, fiatalos mozgá­súnak, kortalannak tetszett a Tanár úr, akinek a személyé­ben alighanem - tűnjék bár anakronizmusnak - az utolsó lámpás, az utolsó néptanító, a klasszikus tanár távozott közülünk a minap, 86 éves korában. Szentesben született, messziről, mélyről indult s ju­tott el a katedrára, jutott el tömegekhez szűkebb pátriá­jában, Királyhelmecen és a Bodrogköz falvaiban, meg­szállott csemadokosként, a magyar kulturális élet szer­vezőjeként, előadóként, sza­valóként, színdarabok, iro­dalmi színpadok rendezője­ként és életrehívójaként, közéleti emberként. Ifjúkori indíttatásáról 1974-ben a ró­la készített kisportrémban így vallott: .Azokban az időkben, amelyik fiatal érzett magában egy kis tehetséget, érettséget, az - általában - nagy terveket szőtt, nagy cé­lokat tűzött maga elé. Nép­megváltó akart lenni, javítani szeretett volna a nép jogi, szociális és kulturális helyze­tén egyaránt. Volt tennivaló bőven, különösen a háború válságos éveiben. Az akkori falusi helyzet meg családunk szakadatlan küzdelme a megélhetésért olyan pálya fe­lé terelte az én figyelmemet is, ahol tehetek valamit a né­pért. Szüleim akarata ellené­re beiratkoztam a polgári is­kolába. Tanító akartam len­ni. A háború végére, nehéz körülmények között ugyan, de sikerült befejeznem a képzőt.” A tanítóképzőt Sá­rospatakon, majd követke­zett a pozsonyi pedagógiai főiskola magyar-történelem szakon. „Petőfi Apostola már gyermekkoromban döntően hatott világnézetemre, és fa­lum életviszonyai ugyancsak azt diktálták, hogy a lehető legtöbbet tegyem. És teszem ezt az irodalom segítségével. Mindazt az eszmét, amit az irodalom magába sűrít, mint tanító, szeretném átültetni a fiatalokba, hogyjellemes, fe­lelősségtudó emberek válja­nak belőlük.” Lassan beszélt Géza bácsi, megfontoltan, egyetlen nyelvi hibát sem ej­tett, még akkor sem, ha elra­gadta a szenvedély. Mert szenvedélyes ember volt, aki­től sokat tanultam, noha isko­lában soha nem voltam a ta­nítványa. Hatvannyolcban vagy hatvankilencben kerül­tünk igazán közel egymás­hoz, amikor egy nagyszabású és sikeres Mécs László-estet szervezett, ahol maga is sza­valt, és én is közreműködhet­tem. Tegeződtünk, de Géza bácsinak szólítottam, minden mást idegennek éreztem vol­na. Beszélgetéseink során gyakran idézett Petőfitől, Adytól és más magyar költők­től, egész strófákat, sőt verse­ket, hol csendesen hangsú­lyozva egy-egy szót, monda­tot, hol felemelt ujjal, lángol­va ejtve ki őket. Soha nem adott fel tanítványainak olyan költeményt szóról szó­ra megtanulni, melyet maga is ne tudott volna kívülről. Tudás-, tanítás- és közéleti cselekvésvágyáról sokat el­mond, hogy közel ötvenéve­sen Budapestre jár, az Eötvös Loránd Tudományegyete­men történelem szakon sze­rez diplomát. Biztosabban szeretett volna látni-tájéko- zódni főként a magyar nem­zet sorsát meghatározó múlt századi politikai kérdések­ben, helyzetekben, dönté­sekben, hogy.a lehető legpon­tosabban fogalmazhassa meg véleményét a hazai és ma­gyarországi központi szer­vekhez, intézményekhez írt leveleiben. Gyakran üzent íróinknak, politikusainknak, közéleti embereinknek Po­zsonyba, az egymás közötti viszály veszélyeire figyelmez­tetve, az együttműködés szükségességét hangsúlyoz­va. Földrajzilag távol élt ugyan tőlük, s emiatt talán hiányérzete is volt, de min­denkor szívesen látta őket otthonában, ha éppen Király­helmecen jártak. Géza bácsi neve így vált fo­galommá. A szőlészet és bo­rászat szakembereként is, mely olyannyira hobbija volt a Tanár úrnak, hogy új szőlő­fajták nemesítésével ugyan­csak eredményesen kísérle­tezett. Nyolc-tíz éve is van már, hogy büszkén mutatta a fiatal hajtásokat. Akkor talál­koztunk nála utoljára. Géza bácsi, ha legközelebb hazalá­togatok, egyvalami nagyon fog hiányozni. A hívásod. Bodnár Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom