Új Szó, 2011. január (64. évfolyam, 1-24. szám)
2011-01-11 / 7. szám, kedd
Vélemény És háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JANUÁR 11. Simon Zsolt tárcavezető késő ősszel többször is vitába keveredett a Híd párt vezetésével Az önjáró miniszter Bugár Béla a napokban sokadszorra is cáfolta, hogy Simon Zsolt mező- gazdasági miniszterrel való ellentétei egészen odáig fajultak volna, hogy a tárcavezető visszahívását kezdeményezné. TOKÁR GÉZA A Híd elnöke kifogásolta, hogy az újságírók állandóan előhozakodnak a kérdéssel, és téves információkat terjesztenek. Lehet, Simon eltávolítása nincs napirenden, de az egészen szokatlan, hogy egy párt miniszterének nem az ellenzékkel, hanem saját kollégáival van a legtöbb nézeteltérése. Ráadásul a mezőgazdasági miniszter Személyében olyan politikus kerülhet távolabb a párttól, akiben korábban hosszú távon a Híd egyik meghatározó alakját látták. Simon késő ősszel többször is vitába keveredett a Híd vezetésével. A miniszter azt kifogásolta, hogy nem hagynak neki elég teret az önálló döntésekhez, a pártban pedig Simon önfejűségét és irányíthatatlanságát kritizálták. Ami még furcsább, hogy mindkét fél részéről súlyos állítások hangzottak el a másik fél felé, és a vita egyáltalán nem diplomatikusan, a színfalak mögött zajlott. Mikor Simon októberben a szarvasmarha-tenyésztőknek járó állami támogatás ügyében veszett össze a pártjával, Bugár leváltással fenyegette meg miniszterét, majd kölcsönösen a lobbicsoportok befolyásával vádolták meg egymást - Simon a pártot, Bugár pedig a minisztériumot. A tárcavezető meglepte a Hidat az állami erdészet új igazgatójának kinevezésével is, mivel nem egyeztetett a jelölt nevéről, a restitúciók ügyében pedig kimondottan kínos helyzet állt elő: saját párttársa, Jakab Elemér nyújtott be egy módosító javaslatot Simon eredeti törvény- tervezetéhez anélkül, hogy a miniszterrel a párton belül egyeztetett volna - Bugár Béla egyébként Jakab álláspontját támogatta. Simon önfejűsége közismert, nem véletlen, hogy a tárcavezető volt az első, aki a feszültségek fokozódásával elsőként hagyta el az MKP-t. A Híd formálódása idején rengeteget segített a párton, nevét adta a kezdeményezéshez, és a rimaszombati, hozzá személyesen is kötődő helyi szervezeteket vezényelte át az új formációba. Az utóbbi hónapok eseményei viszont azt mutatják, hogy magához a párthoz aligha kötődik szorosan. Simon irányíthatatlansága felhívja a figyelmet arra a problémára, hogy bő másfél évvel a Híd létrejötte után még mindig nagyon gyenge a párt ideológiai egysége. Továbbra sem látszik tisztán, pontosan milyen elvek hozták össze és tartják együtt Bugár Bélát, Ivan Švejnát, Jakab Elemért vagy Simont. A sorsközösség érzete nélkül pedig pontosan az fog történni, mint a mezőgazdasági miniszterrel: a belharcok a nyilvánosság előtt zajlanak majd, nélkülöznek minden eleganciát, és ártanak a pártnak. A kettős állampolgárság kérdését nem szlovákiai, hanem szélesebb aspektusból kell vizsgálni Van-e magyar-magyar szolidaritás? HORBULÁK ZSOLT Ezekben a hetekben olybá tűnik, hogy az egyszerűsített honosítás a szlovákiai magyarságon belül kiélezi az ellentéteket. Bár az érdeklődés elenyésző, a lehetőség támogatói és ellenzői két táborra szakadtak. A magyar állampolgárságért folyamodó MKP-el- nököt éles bírálatok érik kérelmének beadása miatt. A magyar állampolgárság könnyített megadása már a bejelentésekor megosztotta a felvidéki magyarságot. Sokan azzal vádolták Magyarországot, hogy rossz időpontban, a szlovákiai választások előestéjén szavazta meg a törvényt, ezzel maga gerjesztette a kódolható szlovák ellenlépést. Jelenleg pedig az a kritika éri a kérelmezőket, hogy túl korán, a szlovák kettős állampolgárságot tiltó rendelkezés várható februári eltörlése előtt nyújtják be kérelmüket. Nyáron a bírálatok ellenére úgy tűnt, hogy a magyar lépés a szlovák „fronton” diplomáciai sikert hozott. Az azonnali szlovák ellenlépés nem a szlovák-magyar, hanem a szlo- vák-cseh, szlovák-ausztrál vagy szlovák-kanadai kettős állampolgárokon csattan. A magyar-szlovák állampolgárokat még most sem éri jogi retorzió, hiszen egyszerűsítve is csak háromhavi elbírálás után juthatnak magyar állampolgársághoz. A magyar törvény szlovák és Szlovákiái magyar bírálói azt kifogásolják, hogy nem járul hozzá a szlovák-magyar kapcsolatok javításához. A kettős állampolgárság kérdését ennél szélesebb aspektusból kell vizsgálni. Az eddigi reakciókból látható, hogy Erdélyben és a Délvidéken igen nagy, Kárpátalján - egyelőre - gyérebb az érdeklődés iránta. A számos okból ki lehet emelni az adott országok kettős állampolgársághoz való viszonyát (Románia, Szerbia alkalmazza, Ukrajna, Ausztria, Szlovákia - 2010 júniusától - tiltja), vagy az adott ország gazdasági-po- litikai-társadalmi fejlettségi szintjét. Amikor az Országgyűlés a törvényt megszavazta, megkísérelt kihasználni egy olyan időszakot, amikor a környező államok túlnyomó többsége nem tiltakozott ellene, és több nagyszámú magyar kisebbség örömmel fogadta. Eddig mindenki a magyar- országi magyarságtól várta el a szolidaritást a határon túli magyarsággal szemben. Ez alkalommal fel lehetne tenni a kérdést, hogy bár a felvidéki magyarság szempontjából jobb időpontban is elfogadhatták volna a törvényt, ez esetben nem lehetne-e szolidáris a romániai, a szerbiai, de akár az ukrajnai magyarsággal? Pozsonyból, az unió egyik leggazdagabb régiójából van-e jogunk ítélkezni a nagyszőlősi, a szászrégeni vagy a csantavé- ri, sokszor rosszabb körülmények között elő magyarok vágya felett? KOMMENTAR A polgármesteri eskü NAGYANDRÁS A kelet-szlovákiai Rihnó község roma közössége erejét kihasználva saját emberét választotta meg a falu polgármesterének. A polgármester beiktatásáról készített anyag az elmúlt napok egyik legnézettebb videója lett az interneten, mivel a polgármester nem tudta folyékonyan felolvasni esküje szövegét. Az ország többsége azonnal felhördült, az esetet a polgármesteri tisztség meggyalázásának kikiáltva, törvény- módosítást követelve. Többen - még vezető szlovák lapok kommentátorai is - azt kezdték körüljárni, milyen módon lehet egy üyen „analfabéta” polgármestert visszahívni, például egy népszavazás útján. A választójog és a választhatóság joga alkotmányos alapjog. Mindkettőt valamilyen formában szabályozzák, például bizonyos tisztségekhez vannak bizonyos megkötések, ám az olvasási készség nem tartozik hozzájuk. A választási és mindennemű más törvény szellemisége is azt feltételezi, hogy aki elindul egy ilyen tisztségért, megvan ez a képessége. Ám bármilyen korlátozás már diszkriminációt jelentene. Gondoljunk csak bele, korlátoznánk-e mondjuk a választhatósági jogot úgy, hogy vakok, esetleg mozgássérültek, tolószékben ülők se indulhassanak a választáson, hiszen mindenki számára egyértelmű, hogy ilyen ember csak korlátozott formában képes ellátni feladatait, esetleg külső segítségre szorul. És ha már az olvasási képességeknél tartunk, tudják-e, hogy milyenek az átlag szlovák állampolgár olvasáson túli, szövegértési képességei? Erre sem lehetünk különösebben büszkék. Biztos, hogy léteznek Vladimír Pokutánál rosszabb képességű polgármesterek is az országban, csak róluk azért nem tudunk, mert ők nem romák. Neki nem lesz könnyű dolga az elkövetkező években. Igen, tény, hogy nagyon rövid időn belül meg kell tanulnia rendesen olvasni, szöveget értelmezni és komoly kérdésekben felelősségteljesen dönteni. Ebben segítségére lehetnek munkatársai, a romaügyekkel foglalkozó civil szervezetek, s bárki, akinek fontos, hogy tevékenysége sikeres legyen. Szlovákiában, sajnos még mindig erős a romákkal szembeni intolerancia, ez ebben az esetben is megmutatkozott. Ám én hiszek abban, hogy ez a férfi négy év alatt képes lesz példát mutatni. A romáknak, hogy felnézhessenek rá, és a nem romáknak, akik eddig lenézték. Azt egyébként tudják, hogy a szlovák parlamentben a képviselőknek sem kell felolvasniuk a teljes eskü szövegét, csak a végén mondják azt, hogy esküszöm? TALLÓZÓ DER SPIEGEL Újfajta diktatúra címmel közölte friss számában Konrád Györgynek a médiatörvényről szóló írását a Der Spiegel. A liberális német hírmagazinban a 77* éves író rámutat: a jogszabály alkotói, kommentálói és védelmezői úgy tesznek, mintha nem értenék, miért vannak egyaránt felháborodva a médiatörvény bélés külföldi bírálói. Szerinte abból a szempontból nagy hasonlóság van az 1989-ben megbukott államszocializmus és az új jobboldal között, hogy mind a kettő etatista. Az utóbbi a lehető legtöbb dolgot újból államosítani és centralizálni akarja. Az államszocializmus olyan politikai társadalom volt, amelyben nem léteztek törvényes, a kormánytól független ellenőrzési mechanizmusok. „Médiatörvényről beszélünk, holott lényegében a sajtó és a kultúra szabadságának megfojtásáról van szó - folytatódik az írás. - Újfajta diktatúráról van szó. Újszerűsége abban áll, hogy megpróbál az Európai Unión belül létezni és hatni. Magyarország fogódzót nyújt az erős emberről Nyugat-Európában táplált elképzeléseknek is. A magyar rezsim nem fog ünnepélyesen hátat fordítani az uniónak, ám dacol vele, és nem akarja megváltoztatni a botrányos törvényt.” Konrád a továbbiakban idéz a Szépírók Társaságának a múlt héten elfogadott nyilatkozatából, amely tiltakozik a médiatörvény ellen, majd így zárja írását: „Egykor a szamizdat, az illegalitásban keletkezett konspirativ irodalom volt a papíros korszak válasza az önkény kihívásaira. A mai kor elektronikus eszközei új lehetőségeket kínálnak, amelyeket a fiatal kortársak használhatnak fel, méghozzá mozgékonyabban, mint a cenzorok. Nem sok időbe fog telni, és a felháborodot- tak saját nyelvet fognak találni, améllyel menthetetlenül nevetség - a bénultság szinonimája - tárgyává teszik a kevélyeket.” (MTI)- Jenő, magyar állampolgárságot már kértél, végre megkérhetnéd a kezemet! (PeterGossányi rajza)
