Új Szó, 2011. január (64. évfolyam, 1-24. szám)
2011-01-10 / 6. szám, hétfő
www.ujszo.com HASZNOS TUDNIVALÓK ■ 2011. JANUAR 10. egészség 13 Ha az agyi érkatasztrófa után hazakerül a hozzátartozó Minden támogatást és elismerést megérdemel az a családtag, aki az agyi érkatasztrófán (szélütésen vagy agyvérzésen) átesett hozzátartozójának otthoni gondozását magára vállalja, hiszen innentől az ő felelőssége, hogy a mielőbbi felépülés reményében egyengesse útját. i. változik a kórházból való hazatérés után? Szinte minden, attól függően, mennyire volt súlyos a baj. Az agyi érkatasztrófa ugyanis az agy különböző részeit érintheti, azaz különféle készségek, funkciók károsodhatnak. Leggyakrabban azzal kell számolnunk, hogy romlik a beteg hallása, egyensúlya, látása, légzése és kontinenciája, illetve visszamaradhat valamilyen bénulás, beszédzavar. A gondozó feladata hatalmas, hiszen a rehabilitáció onnantól az ő felelőssége is: a cél, hogy gondozottja visszanyerje korábbi képességeinek nagy részét. Ennek érdekében az őt körülvevő környezetet, a vele való kommunikációt és természetesen a rehabilitáció eszközeit is egyéni adottságaihoz kell igazítani, ami rengeteg türelmet és időt igényel, és anyagilag is megterhelő lehet. Ez az ápolás nem olyan feladat, amire lenne időnk felkészülni, így annak érdekében, hogy gördülékenyebb legyen az ellátás, néhány hasznos tudnivalóval próbáljuk segíteni a leendő gondozókat. Amit gondozóként megtehetünk... • A körzeti orvosnál érdeklődjünk az otthoni ápolási szolgálatról és az igényelhető támogatásokról! • Legyen egy dossziénk, amibe minden információ bekerül a zárójelentésekkel és a gyógyszerpapírokkal együtt, és ugyanitt vezessük a vémyomásnaplót is! • Ha félünk, hogy nem tudunk mindent maradéktalanul megjegyezni, előzetes engedélykérés után nem szégyen bármit videóra vagy diktafonra rögzíteni (például a tornagyakorlatokat, a WA körzeti orvos vagy a logopédus utasításait)! • Gyűjtsünk minden prospektust, szórólapot, aminek hasznát vehetjük az ápolásban! • Próbáljuk meg felvenni a A kapcsolatot más gondozókkal, érintettekkel is, jfl keressünk olyan csőportot, ahol időről időre beszélhetünk Jfpn valakivel az ápolássál járó testi-lelki Sn&SŠ ' nehézségeinkről! Ä uf Az alvástól a gyógyszerszedésig A hazatérő hozzátarto- zónák rengeteg pihenés- re van szüksége. Bizto- »G sítanunk kell számára a nyu- godt alvást, a megfelelő fekhe- ” lyet a lakás lehető legnyugodtabb részén, ahol a szellőztetés is megoldható. A fekvésirányt úgy kell kialakítanunk, hogy könnyen fel tudjon kelni, és érdemes úgy elhelyezni az ágyát, hogy szobája nyitott ajtaján át lásson valami mozgást is; bármit, ami idővel a közös tevékenységekben való részvételre motiválhatja. Jó, ha hazakerüléskor egyből kialakítunk számára egy napi rutint, amihez mindenki tartja magát: ez rendszert hoz az étkezésekbe, meglesz a pontos ideje a gyógyszerosztási időszakoknak és a tornának, illetve a kezdetben még nagyon rövid beteglátogatásoknak is. Még a kórházban érdemes beszélni az orvosokkal, nővérekkel, hogy hozzátartozónk kontinenciája rendben van-e, azaz hogy képes-e szabályozni a széklet- és vizeletürítését. Ha nem, átmeneti megoldásként eldobható pelenkára lesz szükség, azonban hosszú távon az a cél, hogy ezek az ürítési folyamatok ismét akaratlagossá váljanak. A J folyamatos fekvés miatt a székrekedés elkerülésére és kezelésére egészen addig nagyobb figyelmet kell fordítani, míg a beteg újra járni nem tud. A gondozó felelőssége az is, hogy ápoltja önérzete ne sérüljön. Amit a gondozott el tud végezni, rá kell hagyni még akkor is, ha hosszabb időt igényel! A helyes életmód kialakítása már a hazaérkezés után azt szolgálja, hogy a továbbiakban minimálisra csökkenjen az újabb eset kockázata. Ennek érdekében valamennyi rizikófaktorra figyelmet kell szentelni: a magas vérnyomásra, a magas koleszterinre és a cukorbetegséget gyógyszeresen kell kezelni, a dohányzásról és az alkoholfogyasztásról a beteget próbálnunk kell leszoktatni, és amennyire lehet, a stresszhatásokat megelőzni, illetve, wJSt. ha eddig mozgássze- R gény életet élt, akkor a rendszeres mozgásra j is rábírni. Étkezését A speciális igényeihez kell igazítanunk, és ügyelni a megfelelő mP* Jfe-. testsúly elérésére, , ÚSE megtartására. Kerülfig jenek előtérbe a zsír- szegény ételek és könyvi hatechnikai eljárások (párolás, gőzölés, grillezés, jjjr abálás stb.) a hozzátartozónk fogyasszon minél több friss zöldséget, gyümölcsöt, és természetesen csökkentsük sóbevitelét. Ha nyelési problémák is fennállnak, próbáljunk meg mindent pépesíteni. Az öltözködésben és ruházkodásban törekedjünk az egyszerűségre. Olyan ruhák kerüljenek a gondozott gardróbjába, amit akár saját maga is könnyedén fel tud venni: nagy nyakkivágású, gumis derekú, bő ujjú darabok, és fűzős helyett bebújós lábbelik. Amelyik ruhát lehet, alakítsuk át, a gombokat, cipzárakat cseréljük le patentra, tépőzárra, a nadrágokba, szoknyákba varrjunk gumit! Hogyan alakítsuk át a lakást? Mivel a hosszabb távú következmények elsősorban attól függenek, hogy az agy melyik területe szenvedett károsodást, ezért célszerű a terapeutával együtt képesség- és igényfelmérést végeznünk a hazakerülés előtt, és ehhez igazítva biztonságosabbá, balesetmentessé tennünk a lakást. Ezzel hozzátartozónk fokozott inaktivitásából, segítségre szorulásából is adódó depresszióját tudjuk csökkenteni, illetve saját terheinket mérsékelni a későbbiekben. Ügyeljünk arra, hogy a gyakori veszélyforrásokat is felszámoljuk: a földön kígyózó vezetékeket rejtsük el, mindenhol gondoskodjunk a megfelelő világításról, a törött vagy sérült felületek (bútor, lépcső, járólap) kijavításáról. A fejlődés útján A továbbiakban a mozgásban mérhető le leginkább, hogy milyen ütemben fejlődik az agy és test: az ágy szélére való kiülés, a stabil ülőhelyzet, a tolószékbe való átülés, majd a járás a lassú javulást mutató fokozatok, melyek felügyeletet, segítséget és kíséretet igényelnek. Miután hozzátartozónk képes újra járni, ápolójának egyet kell szem előtt tartania: hogyan lehet az esések kockázatát minimálisra csökkenteni. A bénult oldalra különösen figyelni kell, hiszen a test elsősorban arra húz, és a beteg arra az oldalára esve a legvédtelenebb. A mozgásterapeutával való kapcsolattartás mindvégig elkerülhetetlen, tőle érdemes elsajátítani azokat az egyszerű mozdulatsorokat is, amelyeket két foglakozás között otthon, szakember felügyelete nélkül lehet végeztetni. Az újratanulás során a gondozó úgy lesz a betegnek leginkább segítségére, ha az elvégzendő feladatokat mindig kisebb, apróbb rész... az ápolónak egyet kell szem előtt tartania: hogyan lehet az esések kockázatát minimálisra csökkenteni. lépésekre bontva tanítja. Bizonyos együtt töltött idő után a gondozó is megérzi, ápoltja mikor befogadóképes, azaz mikor érdemes valami újat tanítani neki, illetve különféle feladatokkal „stimulálni” az agyát. Mentális képességek fejlesztése A baj után sosem azt kell figyelni hozzátartozónknál, hogy mikor térnek vissza a megelőző időszakban megszokott és megismert képességei, hanem a meglévő képességeire kell fókuszálni, és minden apró fejlődést megünnepelni. Ez benne is sikerélményt kelt: tudatosítja benne, hogy van értelme gyakorolni, újra és újra nekifutni egy- egy olyan, aktuálisan még lehetetlennek tűnő feladatnak, mint az olvasás, a beszéd vagy akár a pénzzel való önálló bánás. Az érrendszeri rendellenességek és agyi sérülések gyakori velejárója az afázia, amely egy sajátos nyelvi rendellenesség, és mindenkinél más formában jelentkezik. Van olyan, aki szélütés vagy agyvérzés után nem találja a megfelelő szavakat, és előfordul az is, hogy csak a mondatok összeillesztése okoz nehézséget. Mások teljesen összefüggően beszélnek, környezetük mégsem érti egyetlen szavukat sem. Ez a kommunikációs nehézség a szél- ütéses betegek 30 százalékát érinti, és érdemes tudni róla, hogy nem végleges állapot, hiszen az afáziás nyelvi képességei beszédterapeuta segítségével rengeteget fejlődhetnek, ahogy a beteget körülvevő környezet segítő magatartása is hihetetlen javulást hozhat. Nem szabad szemet hunyni az érzelmi zavarok, például a depresszió felett, mely gyógyszerrel, pszichoterápiával kezelhető. Minden segítséget fogadjunk el! A gondozó szerepben lévő személy kiégése az egyik leggyakoribb oka annak, hogy az ápoltat végül mégiscsak otthonban helyezik el, ha állapota nem javul, vagy terhessé válik a család számára. Ezért a gondozó egészsége és lelki épsége is rendkívül fontos, amit úgy tud megőrizni, ha nem szigetelődik el a család többi tagjától és a barátaitól, illetve ha minden segítséget elfogad. Miért éri meg? A felépülés és a gyógyulás nem olyan folyamat, amit egyedül csinál végig az ember, hiszen hihetetlen hatással van rá a környezet is. A legnagyobb szükség arra van, hogy maradéktalanul higgyünk hozzátartozónk folytonos tanulási, gyógyulási és fejlődési képességeiben, türelemmel, töreden lendülettel újra és újra nekifutva minden nehézségnek. Ne feledjük, egy ilyen feladatra szinte sosem jelentkezik az ember, az ilyesmit az élet hozza. Nem köszöni meg senki, nem értheti meg az, aki nem élt át hasonlót. Gondoskodásunknak egyetlen jutalma lehet, ha azt látjuk, érezhető hatása van mindennapos törődésünknek, és ez erőt adhat, ha fáradtnak érezzük magunkat. (HáziPatika)
