Új Szó, 2011. január (64. évfolyam, 1-24. szám)
2011-01-08 / 5. szám, szombat
Hősök vagy gyilkosok? A fegyveres ellenállók megítélése ma sem egyértelmű Csehországban, Václav Klaus például nem volt hajlandó kitüntetni őket www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JANUÁR 8. Szalon 23 A Mašín fiúk kalandos útja a szabadság felé Kik voltak a Mašín fivérek? Az újkori cseh történelem szabadsághősei, akik fegyverrel a kezükben szálltak szembe a kommunizmussal, vagy mindenre elszánt gengszterek, akik 1953 októberében néhány holttesten át Nyugatra szöktek? GAZDAG JÓZSEF „Jobb a hősi halál, mint a meghunyászkodás és a rabszolgaélet” - ez volt Josef Mašín üzenete családjának. Mašín a második világháború alatti cseh antifasiszta ellenállás emble- matikus alakja volt, s a német megszállók elleni különhábo- rúja során üzemanyagraktárakat robbantott fel, hidakat és vasúti síneket rongált meg, telefonkábeleket vágott át, és merényleteket tervezett befolyásos SS-tisztek ellen. Josef Mašínt elkapták ugyan, de a Gestapónak nem sikerült őt megtörnie: a vallatások során hiába verték véresre (olyankor általában eszméletlen állapotban vonszolták vissza cellájába), mert Mašín egyetlen nevet sem árult el kihallgatóinak, inkább fejjel ugrott neki a radiátornak, a véget gyorsítandó. Sztálinista rendőrállam Josef Mašínt agyonlövette a Gestapo, s mártírhalála azt bizonyította két fia, Radek és Pepa számára, hogy a szabadságért az életüket is érdemes feláldozniuk. Alig múltak el a második világháború borzalmai, amikor újabb totalitárius rendszer erőltette rá akaratát Csehszlovákiára: az 1948-as kommunista hatalomátvétel után az állambiztonsági szolgálat (Státníbezpeč- nost, StB) és a nemzetbiztonsági testület (Sbor národní bezpečností, SNB) a „másként gondolkodó” és „osztályidegen” személyek tízezreit tartóztatta le, az ideológiai szempontból megbízhatatlan értelmiségtől kezdve a módosabb parasztokig. Csehszlovákia sztálinista rendőrállammá vált. A Mašín fiúk (akik Podébra- dyban egy iskolába jártak Václav Havellel, s a későbbi Oscar-díjas filmrendezővel, Miloš Formánnál is) úgy érezték, szabadságukban korlátozva vannak, s mivel tiltakozásuknak legális formát nem adhattak, titokban megalapították fegyveres ellenálló csoportjukat. Céljuk világos volt: a proletárdiktatúra megdöntése. Szökés helyett uránbánya Először csak apró csínytevése- ket követtek el (a május elsejei felvonulás előtt például rajzszögekkel szórták tele a teret), később fegyvereket loptak egy rendőrőrsről, bányák tárnáiba ereszkedtek alá robbanószerért, nyári estéken szalmakazlakat gyújtottak fel, majd úgy döntöttek: Nyugatra szöknek, s az amerikai hadsereggel jönnek Kegyetlen megtorlás Az ötösfogatból végül csak hárman érték el Nyugat-Berlint: Radek és Pepa Mašín, valamint Milan Paumer, aki az utolsó tizenöt kilométert sebesülten, golyóval a hasában rohanta végig. Zbynék Janatát és Václav Švédát menekülés közben elkapták, Csehszlovákiába toloncolták, ahol hazaárulás, gyilkossági kísérlet, rablótámadás, szabotázsakciók és a szocialista vagyon szétlopásának vádjával mindkettőjüket halálra ítélték és 1955 májusában kivégezték. S miközben a Mašín fiúk az amerikai hadsereg (U. S. Army) különleges alakulatának (Special Forces) tagjai lettek, rokonaikon - akiknek egyetlen „bűnük” a vérségi kötelék volt - odahaza példát statuált a kommunista államhatalom. Édesanyjukat, a rákbeteg Zdena Mašínovát például műtétje után, bekötözött hassal egyenesen a kórházi ágyról vitték a pankráci börtönbe; a súlyosan beteg nőt hónapokon át egy jéghideg betonpadlójú magánzárkában tartották fogva, olyan cellában, ahol se matrac, se takaró nem volt; Zdena Mašínová a börtönben hunyt el 1956 júniusában (jelöletlen tömegsírba temették). vissza felszabadítani Csehszlovákiát a szovjet uralom alól. Ezzel a tervvel azonban akadt egy-két gond. Például az, hogy a zöldhatáron való átkeléshez jól jött volna egy részletes térkép, üyet viszont az 1950-es években tilos volt birtokolni (államtitoknak számított), s ha valaki az országhatár közelében térképpel a kezében bóklászott, azt kémkedés gyanújával letartóztatták. A Mašín fiúk első szökési kísérlete kudarcba fulladt. Tervük kitudódott, ők pedig megismerhették az állambiztonság hírhedt, Bartoloméjská utcai vallatószobáit. A 21 esztendős Radek Mašínt a jáchymovi uránbányákba osztották be kényszermunkára, oda, ahol csupa MUKL-minősítésű politikai fogoly dolgozott (Muž Určený k Likvidaci). Radeknak mázlija volt: egy év után amnesztiával szabadult. Öten egy hadsereg ellen A Mašín fivérek nem mondtak le korábbi tervükről, s amint az uránbányában agyonhajszolt Radek megerősödött, harmad- magúkkal úrnak indultak. Radek és Pepa Mašín, Müan PauBarbara Mas in ODKAZ Pravdivý pŕibéh bratŕí Mašinu mer, Václav Švéda és Zbynék Janata késő ősszel, Chomútov közelében lépte át a zöldhatárt. Úgy tervezték, ha minden klappol, néhány nap alatt elérik Nyugat-Berlint. De tévedtek. Semmi sem klappolt. Egy keletnémet kisváros vasútállomásán ugyanis leleplezték őket (ami nem volt nehéz, hiszen csak egyikőjük beszélt jól németül). Mivel fegyverük is volt - néhány múzeumi mor- dály, amit szükség esetén elsütöttek -, nagyszabású hajsza kezdődött, s hamarosan 24 ezer keletnémet rendőr (Volkspolizist) loholt a nyomukban. Ez volt az úgynevezett Tschechenkrieg (cseh háború) a keMEGVOLNÁNK letnémet Waldow és Uckro környékén, 1953 októberében. Életre-halálra Mašínék az életükért futottak, s menekülés közben sorra hagyták el a legfontosabb tárgyaikat: iránytűt, pisztolyt, esőkabátot, s a végén még egy cipőt is. Több mint harminc napon át bolyongtak a számukra ismeretlen terepen, átfagyva, erdők mélyén vacogva, az éhségtől legyengülve, csűrökben és pajtákban rejtőzve, miközben egy egész hadsereg vadászott rájuk, géppuskákkal és csaholó kopókkal. A szokatlan katonai mozgósítás felkeltette a Nyugat érdeklődését is, az Amerikai Egyesült Államokban 1953. október 26- án jelentek meg az első sajtóhírek arról, hogy Kelet-Németor- szágban „valami történik”, de mivel a kommunista média szokás szerint mindent titkolni próbált, ezért a külföldi lapok tudósítói is csak találgattak. A hadsereg nagy volumenű manőverei alapján mindenki biztosra vette, hogy egészen komoly ütközetek zajlanak Waldow környékén, az Associated Press amerikai hírügynökség pedig nem kevesebb, mint ezer csehszlovák és lengyel fegyveres ellenálló előrenyomulásáról adott hírt. Pedig mindössze öt cseh fiú menekült Nyugat-Berlin felé, mit sem sejtve az ellenük irányuló hajtóvadászat méreteiről. Legfőbb gondjuk az volt, hogy lerázzák a rájuk vadászó rendőröket, ne fagyjanak meg, s ne haljanak éhen. Egy meleg pokrócról és egy karéj kenyérről álmodoztak, körmükkel kaparták ki a fagyos földből a sárgarépát, s néha - ha szerencséjük volt - belopóztak egy falu széli ólba, s mohón felfalták a malacok elé kiöntött moslékot. Zeman őrnagy esete A kommunista kultúrpolitika egy népszerű csehszlovák filmsorozat - a Zeman őrnagy harminc esete - segítségével próbálta meg lejáratni a Mašín fivéreket, aljas bűnözőkként mutatva be őket a Strach (Félelem) című epizódban. A Mašín-csoportot az 1989-es rendszerváltás után sem siettek rehabilitálni, és Csehországban máig megosztják a közvéleményt: egyesek az újkori cseh történelem szabadsághőseit látják bennük, mások szerint viszont „nem a megfelelő eszközöket” választották céljuk elérésére, és szabotázsakcióikkal ártatlanok halálát is okozták (Václav Klaus cseh államfő például nem volt hajlandó kitüntetni a csoport tagjait). Eddig megvolnánk Egy bizonyos: a kommunista rezsim több mint 40 éve alatt a Mašín fivérek voltak az egyetlen olyan ellenállók Csehszlovákiában, akik fegyverrel a kezükben harcoltak a diktatórikus rendszer ellen. Kalandos történetükről szól Barbara Masin Odkaz című, fényképmelléklettel és gazdag jegyzetapparátussal ellátott kötete, valamint Jan Novák Eddig megvolnánk című, lebilincselően izgalmas könyve, amely megjelenésekor az év szenzációja volt Csehországban (2004-ben elnyerte a legrangosabb cseh irodalmi díjnak számító Magnesia Literát) , s amely a Kalligram Kiadó jóvoltából immár magyarul is olvasható. Barbara Masin: Odkaz. Pravdivý príbeh bratn Mašinu (Mladá fronta, Prága, 2005; 416+38 oldal) Jan Novák: Eddig megvolnánk. A Mašín család és a hidegháború egyik legizgalmasabb története (Kalligram, Pozsony, 2010; 624 oldal) Radek és Pepa a nyolcvanas évek végén (Képarchívum) Akik végül eljutottak Nyugat-Berlinbe: Radek Mašín, Milan Paumerés Pepa Mašín egy 1949-es felvételen.
